Pásztortűz, 1924 (10. évfolyam, 3-23. szám)

1924-02-10 / 3. szám

így szóltam hozzá­­ Férfitestvér, rohanj be és táncolj rogyásig , midőn a cigány hegedű­, az asszony tőlünk elrepül, mert szárnya nő a muzsikától, s olyan mindegy, hogy ki a másik . . . táncolj, száguldj vele rogyásig, ha bírsz, ha mersz, jó Férfitestvér, légy hős, mámorfejedelem, kertedben tüzes szerelem viruljon ! Vagy fuss el örökre ! Szörnyű a harc az asszonytestét! Elzárhatod ezer lakattal! Talán nem is rossz, nem is álnok, de ha a Mámor hegedű!: a kulcslyukon is kirepül, s míg ülsz a Féltékenység partján, őt elröpítik színes álmok . .. II. BALLADA A FÉLKEZŰ FÉRFIRŐL Ül és zenél sötéten . Vendégei kívánták, pedig halál-palántát hordoz komor szívében . . . A szive tarlóit, véres hantú rét. . . Félkézzel zongorázik vidám kis léhaságot, hogy a halálvirágot, mely bús szemén kilátszik, ne lássák: kupiék szirmát hint­ szét. . . A víg zene viháncol: a párja friss pirosban, mint a pipacs a rozsban, s egy lányka gyászban táncol. . . Ében, s piros hullámban ring a tánc. .

Next