Pásztortűz, 1944 (30. évfolyam, 1-2. szám)
1944-01-15 / 1. szám
ERDÉLYI IREDMCNS ÉS MŰVÉSZEI! FOLYOIÍtFIY XXX. ÉVFOLYAM. © 1944. JANUÁR 15. 1. szám. A FIATAL SZALAY LÁSZLÓ írta GÁL ISTVÁN Irodalomtörténészeink és kritikusaink nem egyszer felpanaszolták már, hogy a magyar közönség nehezen változtat megrögzött véleményein. Ranglistát kellene összeállítani a köztudatban leggyakrabban szereplő íróinkról műfajok szerint; szinte voltbizonyos, hogy sorrendben első helyre kerülnének a regényírók, utánuk következnének a költők és csak kevés hely jutna a tudósoknak, tanulmányíróknak és közíróknak. A magyar irodalmi köztudat homlokzatán néhány nagy regényírónk és költőnk nevének fénye ragyog csupán. Hagyján, hogy nap mint nap emlegetett legnagyobbjainknak nem ismerjük az életét az emberi közelből. Ha legalább halhatatlan műveiket az utolsó betűig idézni tudnánk! Petőfi érces prózájáról, negyvennyolcas forradalmi naplójáról tudnak-e, kik egy dandár versét kívülről megtanulták jószántukból vagy az iskolában? Arany gondos, választékos tanulmányait olvassák-e, akik Toldiját, balladáit és őszikéit anynyira szeretik ? S tanulnak-e eleven fordulatokat Ady ragyogó újságcikkeiből azok, akiknek napi olvasmányuk az egykötetes Összes Versek? — Az angol és francia szellemi életben közbecsülésnek örvend a nagy íróknak nemcsak a főművük, de minden valaha leírt soruk is. A személyes, emberi dokumentumok pedig örök elevenné, minden korban érvényessé, a nemzet féltett kincsévé, gondosan ápolt tulajdonává teszik a ténylegesen nagyok és klasszikusak valamennyi sorát. Az angol, az amerikai, a francia nem ismer különbséget múlt és jelen között, ha történelmének vagy kultúrájának egy-egy nagy alakjáról van szó. Nem lehet eléggé sajnálni, hogy a magyar irodalom nincs oly eleven kapcsolatban a magyar közélettel, mint az angol vagy a francia a magáéval. A magyar hajlamos rá, hogy nagyjainak inkább szobrot emeljen, mintsem hogy műveiket naponta forgassa. Néhány éve, mikor Széchenyi rendkívül érdekes naplói végre teljes egészükben megjelentek, írók és tudósok kissugarú körétől eltekintve senki sem vette tudomásul a politika minden eseményénél nagyobb szenzációt. Az utóbbi évek jelenségei arra engednek következtetni, hogy a magyar irodalom múltjának nagy fölfedezéskorszakát éljük. Teljesen feledésbe merült korok kincsesbányáit tárja fel a tudomány: a magyar irodalomnak egész ismeretlen tájai nyílnak meg előttünk. Nagyjainkat új megvilágításban látjuk, emberi közelünkbe kerülnek s egyre inkább fölsorakoznak köréjük hajdani kortársaik is. Hadd hívjuk föl most a figyelmet egy nagy magyar férfire, jeles íróra és kiváló tudósra. Szalay László egy személyben elsőrangú publicista, jogász és történetíró. Hányan ismerik főművét, az ötkötetes Magyarország történetét? Izgalmas leveleskönyve kezébe került-e !