Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1852
Daguerre fényképei. Alig jutott a közönség tudomására valaha felföilözés, melly élénkebb érdektől lett volna kisérve, mint amaz a hihetlennel határosnak látszó tény, mellynélfogva napfény segélyével bármi tárgy, épület, tájék vagy egyéb csekély idő alatt olly hő képben másoltathatik le maradandólag, millyet emberi ecset utánozni teljesen képtelen. Mi eleintén csak hír és az újságlapi közlemények szárnyain terjesztetett el, arról azonnal tettleg is meggyőződni számtalanoknak nyílt alkalom. A fölfedezés közzétételével ugyanis sokan találkoztak, kik az érdekes találmány gyakorlati ágában maguknak lehető képességet szerezvén, az említett módon létrehozott „fényképekkel az érdekelt közönséget a műveltebb világ minden részeiben annyira megismerkedtették, miszerint alig van már, ki illy képet valaha nem látott volna, vagy talán nem bírna. Ki valaha a fényképek létrehozásánál jelen volt, láthatta, miszerint egy ezüsttel bevont rézlemez sajátságos velebánással elkészíttetik, erre a leképezendő személy vagy egyéb tárgy egy sötétkamarának (Camera obscura) nevezett láttani (opticus) eszköz elébe helyeztetik, — a rézlemez pedig farámába téve a sötétkamarába illesztetik, és abban — a leképzendő tárgy mozdulatlan maradtával — bizonyos ideigbenhagyatik, ezután a lemez sötét szekrénykébe tétetik, és alatta lámpaláng élesztetik, — az innen kijött és már teljesen látható kép lemosatik, végre pedig egy más folyadékkal leöntve láng fölé tartatik, midőn onnan szárazon levéve, mint kész mi szemléltethetik. Mellyek pedig ama bensőbb okok, mellyek e csudálatra méltó hatást eredményezik, — alig vannak tudva a nagyobb közönség többéinél. A fényképek mindenkit kellemesen illető érdekessége azon alapnézet, mellynek folytán e soroknak Daguerre fényképei készítése módjának némelly észrevételekben rövid leírása azon igénytelen szándékból létetett czéljául, mikép ezzel némileg megismerkedhessenek azok is, kik e tárgyra vonatkozó terjedelmes és tudományos munkákat nem olvassák, vagy nem olvashatják. Már 1773. észrevette Scheele természettudós, miszerint ezüsthólyaggal (Chloretum argenti) bevont papír a napsugár színterében (Spectrum prismaticum) változást szenved, és pedig az ibolyaszinszáltól ért papírrész sokkal gyorsabban megfeketedik, mint a többi szinszálaktól talált helyek. E fölfedezésnek nyomán több tudósok kísérleteket tettek rajzolatok lemásolására, a napnagyító (microscopium solare) és sötétkamara által létesített képek fény általi felfogására. E kísérletek azonban óhajtott sikerrel nem gyümölcsöztek, mert az így létrehozott képek azonnal ismét eltűntek, amint azok napfényre hozatva a vilát.