Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1852
a gossák hatásán hosszabb ideig maradtak. Minden elmélet és kísérletnek sem sikerült a bajon segíteni, és a képeknek a fény további behatása ellen maradandóságot biztosítani, ami elvégre több tudósok által lehetetlennek nyilváníttatott. Minek azonban kivitele az ünnepelt nevű Davy, Wedgewood és egyebektől a számnélküli kísérletek nem sikerülten lehetetlennek tartatott; annak kivihetőségét két férfiú: Niepce József és Daguerre Lajos tettleg bemutatta. Amaz a fényképeknek maradandóságot eszközölt, emez pedig társának fölfedezését tökéletesítette. A fényképek létrehozásánál máig is divatozó főmódszer az ő műve; d e képek nevéről Daguerreféle képeknek neveztetnek. Eredeti feltalálója e képeknek Niepce nem lehet, szerencsés résztvenni ama végső diadalban, mellyben valónak helyezve éltének minden reményei, irányozva 20 évi fáradalmai; meghalt ugyanis Chalonban, 1833. Júl 5. éltének 63. évében — szegényen és ismeretlenül. Daguerre, Niepce már azelőtt szerződésileg átvett titkának birtokában, egyedül fáradoza ezentúl a nagy mű minden kivánatot kielégítő tökéletesítésén, mi néki társa halála után sikerült is olly kiterjedésben, miszerint a nevét örökített találmánnyal nyilvánosan fölléphetett. A nagyszerű fölfedezés 1839. jan. 7. jutott a nagyobb közönségnek is tudomására, melly napon Arago a tudományok párizsi akadémiájának ülésében Daguerre találmányáról nyilvános jelentést tett. Az e hit által okozott benyomás nagy volt egész Európában, és az ezelőtt kevés nappal csak néhányaktól ismert Daguerre név dicső fényben díszlett minden felé. Csak a szerencsétlen Niepce maradt ismeretlen, nem emelkedett hangja az elismerésnek ügyében. Csak későbben sikerült fiának atyja érdemeit e nagy fölfedezés körül kellő világba helyezni, és a feledettségből kiemelni. Tudva van, miszerint ha a sötétkamara valamelly, kellően világos tárgy felé irányoztatik, ennek képe abban a részek teljesen arányos nagyságával és színeivel lerajzoltatik. Ha már van ismerve valamelly mód a tárgyaknak e képen létesített, és bármilly — papír, érez stb. — lapra ejtett képét akként fogni fel, hogy ez többé elre tűnjék (fixben), kész a fénykép minden kivonatot kielégítő hasonlóságban. E mód Niepce és Daguerre fáradozásai által fölfedeztetett. E két férfiúnak jutott a dicsőség a természettani kérdések leglegnehezebbeinek emez egyikét ollykép fejteni meg, miszerint a világ bámulatra ragadtatott. Könnyen elgondolható, hogy egy találmány, mellyhez már természeténél fogva annyi érdek csatlakozott, nem maradott a tökéletességnek azon álláspontján, mellyen az létrejöttekor vala, sőt szorgalmas búvárkodók kitörő fáradozásai által napról napra tovább képeztetett. E fáradozásoknak köszönhető, miszerint a fényképek ma sokkal kielégítőbbek mint a kezdetben készültek, és létrejöttök ideje is csak néhány pillanatra szorítkozik, mi különösen arczképek készítésénél eldöntő fontosságúnak tekintendő. Noha tehát a fényrajzolást Daguerre alapelve jellemzi ma is, a kivitelben mégis számos — javítási — eltérések történtek. Az első műtétéi, melly e képek létrehozásánál előfordul, az ezüsttel bevont rézlemeznek tripol — égetett csontpor — vagy egyéb alkalmas eszköz — finom pamut — tovább lavendula- vagy terpetinolajjal a lehető legtökéletesb megtisztítása. E műtétéitől eldöntőleg függ a kép sikerülése. E tisztaság tökéletessége azonban nincs mindig hatalmában a kísérlettevőnek, mivel a reáható különféle befolyások eddi ismérve nincsenek. A legválogatottabb tisztítószerek használata mellett sem sikerült még a legügyesebb művésznek sem teljes biztosságot szerezni minden balsüker ellen. Az így elkészített lemez, farámába foglalva, egy fenekén száraz jódot tartalmazó üveg vagy porczellán csésze fölé tartotik mindaddig, míg az sötétsárga szint ölt magára. Ezáltal a lap nevezetes érzékenységet nyer, a világosság hatására jóddal belepett felületén megváltozni. Hogy e megváltozás