Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1861
4 gátolá. Egyébiránt jólehet a tanintézetek 1848 előtti állása — értem a külszervezést — még mindig jámbor óhajtásaink közé tartozik, ama legfelsőbb intézkedés mégis, mely a főigazgatói állomásokat újra fölélesztő, a régi külszervezetről visszatérést sejteti velünk. Továbbá a nm. helytartótanács múlt 1861 oct. 24-ről 58,224 szám alatt kelt azon kegyes intézménye, mely a tanügyet hazánkban ideiglenesen szervezi, mely szükségleteinkhez képest a hazai földrajzot és történelmet, valamint a bölcsészettant is egész kiterjedésében előadatni rendeli, legalább némileg ama reményekre jogosítanak bennünket, hogy elvégre is az alapítók szándékát s az országosan nyilvánult kívonatokat tekintetbe véve, a régi külszervezet fog elfogadtatni. Megjegyzésre méltó , hogy a fennemlített magas intézmény intézetünket a tisztán magyarajku tanodák közé sorozá. Növeli fönnebbi reményünket ama páratlan buzgalom, mely egyházmegyénk részéről minden igaz, szép és jó iránt mutatkozott és mutatkozik, növeli azon örvendetes jelenség, melynél fogva jeleslegeink még anyagi áldozatok árán is az intézet visszaállítása mellett küzdenek. Ezek között benső öröm- és hálaérzettel emelem ki főtisztelendő Gruber György ő nagyságát, ki vagyonának két harmadát a lyceum korábbi nagy alapítónk szándéka szerénti czéljainak valósítására hagyományozá. Adja az ég, hogy e szent szándékú áldozat minél hamarabb és bővebben gyümölcsözzék az egyház és hazának; tőlünk pedig vegye a jólelkű hagyományozó ismételvé nyilvánított forró köszönetünket. — De ha már e jószándéku ígéret öröm- és hálaérzettel tölti el keblünket, mily öröm és érzelem fogja el szivünket annak tudatában, hogy még a világi férfiak sorában is találtatnak olyanok, kiket nagy alapítónk jótékony szelleme hatott át, azt eléggé méltányló szavakkal tolmácsolni képesek nem vagyunk. És e férfiút. Gruber Ede ügyvéd úr, ki a lyceumi alapítvány öregbítésére 100 oszt. értékű forintot áldozott. Nemde sajátságos találkozása ez a neveknek ? mintha csak a hasonnév hasonérzelmek kutforrása volna. Egyébiránt midőn mi a történész tisztét teljesítjük az által, hogy följegyezzük a lyceum újjáalkotására szentelt eme törekvéseket, csak nagyratörő alapítónk áldott emlékének akarunk oszlopot emelni, csak a jótevők iránti hálánkat akarjuk leróni anélkül, hogy akár a szerénységet megsérteni, akár az érdemlett dicséretet elvonni szándékunk volna. És itt, miután a lyceum ügyében annyi jó szándékot, annyi áldozatkészséget látunk fölbuzogni, legyen szabad a közvetlenül érdekelteket is e nemes város lakóit, főleg pedig hivatalnokait, a t. tanácsot, felszólítani, s illetőleg fölkérni, hogy a szóban levő ügyet közbenjárásuk folytán diadalra juttatni segéljék. Hisz ha a közvéleményt, amely napjainkban minden dolgokban eldöntő befolyást gyakorol, tekintjük, úgy ennek nyilvánulása Baranya, Somogy és Tolna megyéken keresztül mindenütt a lyceum visszaállítása mellett buzgólkodik; de az óhaj sehol sem annyira forró, mint e szab. kir. város értelmesb lakói között; mertis erre támaszkodva a t. tanács bátran hozhatna oly határozatot is, melynél fogva a lyceum egy ideig anyagi segélyezésben lenne részesítendő. Nem hiszem ugyan, mert a viszonyokat közelebbről ismerem, hogy ez áldozatra sokáig, vagy mi több csak rövid időre is szükségünk lenne, de ez áldozatkészség nem szülne-e jó eredményt fent és alant? nem segítené-e az ügyet közelebbi diadalra? Én úgy gondolom — igen. Ezek szerint tehát a lyceum ügyében egy lépéssel tovább haladtunk, mert mint látjuk a forró óhajok, mellett egyes utánzásra méltó tetteket is találunk, melyeket annál szívesebben jegyeztünk fel „Értesitvényünk“ lapjaira, minél becsesebb az áldozat és intézet előttünk, melyeknek áldásait közvetlen tapasztalásunkból ismerni tanultuk. Továbbá a tanéletünk körében fölmerült események között említésre méltó ama buzgó törekvés is, melyet ifjaink a pécsi nemzeti casinó által kitűzött s gr. Széchenyi István emlékét megörökítő 4 darab aranyból álló pályadij elnyerése körül kifejtettek. A pályázók ez évben hatan