Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1875
A jellem és jellemtelenség* kapcsolatban a neve Midőn a porosz kormány legújabb időben a kath. egyház ellen a harczot megindította és a Jézus-társulati tagokat Poroszországból száműzte, Magyarország egykét városának képviselő testülete, melyek pedig a kőműves páholyoktól nem féltek, a száműzött Jézus-társulati tagoktól féltek, nehogy portáikon tető alá kerüljenek. Ki is fejezték ez iránt való félelmüket, midőn a porosz jezsuiták letelepedése ellen a m. k. minisztériumhoz felirtak és felirataikat Magyarország törvényhatóságaihoz támogatás végett megküldötték. Míg ezen átiratok az ország különböző részeit hivatalos úton bejárták, nem hivatalos úton eljutottak az országos képviselők és hírlapok tudomására Budapestre. A szokott esti órákban találkozott ugyanekkor a főváros bizonyos étkező helyiségében néhány orsz. képviselő. Csakhamar szőnyegre került a jezsuitakérdés. Egyik képviselő, nevezzük őt A-nak, úgy nyilatkozott, hogy ő ellensége a porosz,sőt minden jezsuitának. Ugyanígy nyilatkozott B. és C. képviselő. Ekkor D. képviselő e szavakkal fordult A. képviselőhöz: Barátom, ha te ellensége vagy a jezsuitáknak, mért adtad fiadat a kalocsai collegiumba ? Én, úgymond A. képviselő, azért adtam fiamat a kalocsai collegiumba, hogy úgy ne járjon, mint atyja, kinek nincs sem hite, sem reménye. Atyai meggyőződésemnél fogva nem akarhatom, hogy fiam ily sorsra jusson, de mint képviselő így nem beszélhetek. Hát te, barátom, kérdé B. képviselőtől, mért adtad fiadat a kalocsai collegiumba ? B. képviselő felesé: Barátom, ezek a 14—15 éves kölykök oly szerepet kezdenek ma már játszani, mintha nagykorúak volnának : kártya, domborozás, adósságcsinálás. A collegiumban fiam legalább ezt nem teheti, de tanulhat is valamit, mert utána néznek. Hanem ez privát meggyőződésem , mint képviselő így nem beszélhetek. Midőn végre C. képviselőt kérdezé: Es te, barátom, mért vitted gyámfiadat a kalocsai főgymnasiumba ? C. képviselő válaszolta : Azért, barátom, mert Kalocsán jól tanítanak. A papi iskolák, nagyobb részt, igen jó kezekben vannak, komolyan veszik a tanulást, azonfelül csepegtetnek az ifjakba jó elveket; ezt hallom beszélni mindenütt, ez meggyőződésem is, de mint képviselő, így nem beszélhetek. Mint említettem, eljutottak az illető képv. testületek feliratai a hírlapok tudomására is. Míg a budapesti hírlapok tetemes része tárgyiasan közölte a feliratokat és csak jelezte azon különböző fogadtatásokat, melyekben részesültek az átiratok a törvényhatóságoknál : találkozott egy két lap, melyek hasábjain az újdondászok, színészfogással extemporizálván, elkiáltották magukat: „Minthogy a papi tanárok tanulták a butító dogmatikát, nehogy elbutítsák a hazaifiúságát, nem képesek a tanításra." Mivel pedig a dogmatika nem egyéb, mint a kerkáté, oknyomozólag és tudományosan tárgyalva, a vitézlő újdondászok idézett szavai nem czéloznak kevesebbre, mint: Minthogy a papi tanárok keresztény elveket csepegtetnek a tanuló ifjúságba, azért képtelenek a tanításra. Sok kérdés van napjainkban Európában, melyekre nézve sem a népek sem a kormányok nem értenek egyet; de nincs művelt nép vagy kormány, mely tagadná, hogy Európa mai polgárosodását és egyéb világrész felett való túlsúlyát a ker. hitnek köszöni. Mire nézve, minthogy az újdondász urak oly nagyot mondottak, hogy a czélon messze túl lőttek, szavaik nem érdemelnek figyelmet. Aki koromsötét éjszakán meredek és sziklás helyeken többedmagával jár és azt kiabálja, oltsák el a kalauzoló égő fáklyát, mert szemeit bántja, azt az utazó társaság nem veszi többé tekintetbe, hanem magára hagyja. Ami további eszmetűzésre érdemes és valóban figyelemre méltó jelenség, az a három képviselőnek a jezsuitakérdésben tett nyilatkozata. Mind a három nyilatkozatban szorosan véve két ember szólott: az atya és a képviselő. Az atya kimondotta meggyőződését, a léssel.