Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1884
A) ÉRTEKEZÉS: A mennyiségtan módszeres kezelése a gimnáziumban. Ezen értekezés a 11111. vallás és közoktatási minisztérium által elrendelt módszertani tanácskozmányok alkalmával felolvastattatott, s e tanácskozmányok egy évi anyagát képezte. Feladatom volt egyrészt a mennyiségtan tanításánál követett eljárásomról és évek során át szerzett tapasztalataimról beszámolni, másrészt felölelve a mennyiségtan tanításának legfontosabb mozzanatait, vázlatos ugyan, de azért hű képet nyújtani azon teendőkről, melyek meggyőződésem szerint a gimnáziumi tanítás céljának valósítására szükségesek. Úgy kellett tehát az anyagot beosztanom, hogy ezen értekezés egyes részei önmagukban is megálljanak és az ily tanácskozmányokra szánt idő korlátait betöltsék, de túl ne lépjék, együtt pedig egy oly egészet alkossanak, mely a fönn érintett feladatoknak megfeleljen. Arra is illett gondolnom, hogy a gimnáziumi tanári kar többsége a mennyiségtannal szakszerűleg nem foglalkozik, tehát rajta kellett lennem, hogy értekezéseim legalább részben a nem mathematikusok részéről is némi érdeklődésre számíthassanak. Ezen feladatok lebegtek szemeim előtt az anyag összeválogatásánál épen úgy, mint rendezésénél és kidolgozásánál. A törekvés e feladatoknak megfelelni megfejti nem csak a beosztás és általán értekezéseim tárgyát, de érthetővé teszi — ha nem is menti — a szervezeti hiányokat s az irály túltömöttségét. Van-e ezen értekezésemnek belső értéke, s lesz-e a nyilvánosságra hozatalának a tanügyre nézve valami haszna, természetesen nem az én feladatom megítélni, de a dolgozatban felhozott eszmékre, ajánlatokra, egyszóval lényegére nézve talán azt lehet s ki is kell mondanom, hogy amit írtam, legjobb meggyőződésem szerint, s úgy irtam, amint azt a tanuló ifjúság és szaktárgyam iránt érzett szeretetem sugalta, s amint azt 20 évi tanári működésem alatt szerzett tapasztalataim tanácsolták. Tökéletesen igaz, hogy a tanár egyénisége rányomja bélyegét módszerére és modorára; nem is akarom a felhozottakat — melyek általánosságban saját eljárásom képét adják — olybá venni mint amit minden tanárnak, minden izében követni kellene; de azt hiszem, vannak ott olyan általános érvényű elvek is felhozva, melyek természete nem tűri, hogy az egyén őket módosítsa, de kell hogy a tanár simuljon hozzájuk. Ez okból talán nem ámítom magamat, midőn azt hiszem, hogy főleg kezdő tanárok nem vesztik el teljesen haszon nélkül azon időt.