A Pécsi Állami Főreáliskola 1921-22. Tanévi Értesítője
A pécsi állami főreáliskola története a szerb megszállás idején. Az intézetnek 1920/21. Értesítője krónikaszerűen és vázlatosan megemlékezik ugyan ezen szomorú korszak egyes eseményeiről, de az ellenséges cenzúra folytán természetszerűen nem tárhatta fel leplezetlenül a valóságot. Közel 3 esztendeig tartott az az idegsorvasztó lidércnyomás, amely zsibbasztóan hatott s ólomsúllyal nehezedett a város színmagyar lakóira. Lesújtó volt a tudat, hogy egy jóval alacsonyabb kultúrájú balkáni nép ránehezedhetett egy ezeréves nemzetre; megszégyenítő volt a megszállók pökhendi magatartása és felháborító egyes megtévelyedett hazaárulóknak az ellenséggel való cimborálása. A kishitűek már-már Pécs végleges elvesztésétől tartottak; a csüggedők e nehéz időkben lelkük sugallatára hallgattak: a hazaszeretetre, a magyar állameszméhez való törhetetlen ragaszkodásra. Ez volt az a bibliai tűzoszlop, melynek vezetésére bízta magát minden jó hazafi s csak elenyészően kevesen akadtak olyanok, akik a balkáni horda csábitó lidércfénye után indultak. Jó valutájú fizetést s minden földi jót ígértek Pécs tisztviselőinek, tanárainak és tanítóinak oly időben, amikor ezek — a megszállás folytán — szerény javadalmazásukat nem tudták néha idejekorán a magyar hatóságoktól megkapni. De Pécstisztviselői hivatásuknak magaslatán állottak : ellentállottak a kisértésnek és megvetéssel utasították vissza az ajánlatot. Nem fogadott el senki semmit, mert nem ismerte el a megszálló hatalmat, amely felrúgva a fegyverszüneti megállapodást, jogtalanul bitorolta a magyar közigazgatást. Hogy Pécs városa visszakerülhetett a magyar szent koronához, abban jelentős része van elsősorban Pécs tisztviselőinek. De részt követel ebből maga az erősen magyar kultúrával telített város is, amellyel szemben tehetetlen volt a megszálló hatalom. Ezért gyakran brutális eszközökhöz is folyamolyamodott, de ez a módszer is csődöt mondott: Pécs törhetetlenül tett hitvallomást magyarsága mellett. A megszállást követő hetekben iskolánk egy ideig zavartalanul láthatta el tanító és nevelő munkáját, bár a megszállók puszta jelenléte is nyomasztóan hatott, és nyugtalan aggodalommal néztünk a bekövetkezendők elé. 1919. január elején azonban a hágai konferencia és a megkötött fegyverszüneti szerződés ellenére a szerbek magukhoz ragadták a magyar állami és megyei közigazgatást, a tisztviselői funkciókat is ők látták el, majd pedig felállítva a demarkacionális vonalat, január 8.-án megszüntették teljesen a megszállott területek és az anyaország között a közlekedést. A megszállt területek magyar hatóságai többé nem érintkezhettek a központtal. Egyidejűleg pedig foganatosították az osztrák-magyar bankjegyek egyszeri