Pécsi Est, 1919. július-december (13. évfolyam, 87-231. szám)
1919-10-09 / 167. szám
2. oldal PÉCSI EST °QOO<XXXXXXXXXXXXXaOQOOOOOOOOCX>aOOOOOOCIOCOQOaOOQQQOOCO érdekes előadás és felszólalások. A kath. autonómia és az egyházi vagyon. Pécs, okt. 8. A nyári szünet után tegnap volt a második tudományos előadás a belvárosi katolikus körben. Az előadást Késmárky István a pécsi jogakadémia igazgatója tartotta a katolikus autonómiáról. A szép számú közönség élénk érdeklődéssel hallgatta a tudományos és mégis élvezetes szabad előadást, melynek tartalma nagyjából a következő: A régi zsidóknál a vallás teljesen abszorbeálta, magában foglalta az államot; más pogány népeknél pedig az állam szívta fel egészen a vallást. A kereszténységnek kellett jönnie, hogy megtanítsa az embereket miszerint a testi és lelki igények nem annyira azonosak, hogy azokat egy szempont alatt, teljesen azonosan lehetne vezetni, irányítani és kielégíteni. A kereszténység tanította meg az emberiséget, hogy a császár nem lehet ura testünknek és lelkünknek. A kereszténység mutatott rá arra, hogy a saját hatáskörében a vallás szuverén. Úgy annyira, hogy az Egyház keretén belül lévő autonóm testületek nem az államtól, hanem az Egyháztól kapják az önrendelkezési jogukat. Amikor még a katolikus vallás államvallás volt, nem volt szüksége kimondott autonómiára. Mióta azonban a viszonyok gyökeresen átalakultak, mindinkább előtérbe lép a katolikus autonómia kérdése megoldásának szükségessége. Csak ezen önkormányzat útján lesznek kiküszöbölhetők azok a káros befolyások, amelyek az állammal való összeköttetés révén az egyházi életbe belopóztak. Az autonómiával bíró más vallásfelekezethez viszonyítva,szembetűnő a katolikus egyház hátránya. Más vallásnak maguk választják főpapjaikat, lelkészeiket; a katolikusok részére a király nevezte ki a főpapokat és pedig nem a nép, hanem a saját tetszése szerint. Más felekezetek vagyonkezelésébe, iskolaügyeibe nem szól bele az állam, a katolikusokéba azonban minduntalan beleártja magát és állandóan kötve tartja kezünket. Még rosszabbá vált a helyzet, mióta a főkegyúri jogot a kormányok útján gyakorolta az uralkodó. Ismerteti azután az előadó az állami és egyházmegyei autonómia lényegét, ami nem az Egyház szervezetének átalakításában, hanem abban áll, hogy a főkegyúri jogban egykor foglalt és a kultuszminisztérium által gyakorolt jogosítványokat a katolikusok közössége gyakorolja. Hosszabban fejtegeti a katolikus autonómia és a dogmák viszonyát; kifejti milyen jogokra vonatkozhatok a katolikus autonómia: a főpapok és lelkészek választására (a pápa, illetve a püspökök megerősítése mellett), az egyházi vagyon kezelésére és az iskolaügyek nagy részére. Végül buzdítja az előadó a figyelmes közönséget a katolikus autonómia eszméjének terjesztéseire. A felzúgó taps bizonyította, hogy a buzdítás megértő lelkekre talált. Hozzászólásra jelentkeztek Horváth Kázmér, ki — ha márt az autonómia ezidő szerint nem is valósítható meg, legalább — a pécsi hitközség megszervezését sürgeti. Sági Ernő felteszi a kérdést, miért nem követhető Pécsett is a kalocsai érsek példája, mely szerint a tisztviselők búzát 20 koronáért, fát 50 koronáért kapják. Egyrészt az idő nagyon előrehaladott voltára való tekintettel, másrészt mert a felszólalások nem szorosan a tárgyhoz tartoztak, az előadó nem válaszolhatott. Munkatársunknak azonban szívesen adott felvilágosítást az elnöklő dr. Igaz Béla kanonok úr, aki kijelentette, hogy a káptalan azért nem követheti a kalocsai példát, mert a szántóföldjei bérben, erdeinek nagy része pedig a demarkációs vonalon túl fekszenek. Megemlíti, hogy például a szemináriumnak egy öl ía, mely a saját erdejében terem, — 360 koronába kerül. A pécsi püspök úr szintén hasonló szorult helyzetben van. Ennek dacára azonban egy tette— melynek teljes nyilvánosságra tételére még nem vagyunk felhatalmazva — felér a kalocsai érsek úr nagylelkű cselekedetével. Csütörtök, 1919.. október 9. Hatósági próbasütések. (A „Pécsi Psz“ tudósítójától.) A város hatósága által elrendelt próbasütést tegnap délután és este tartották meg Benkovics Lajos pékmester Deák utcai sütödéjében. A város képviseletében részt vettek Tichy Ferenc városi tanácsos, Nagy József javadalmi hivatali ellenőr, Éber József ellenőr. A pékmesterek képviseletében Benkovics Lajos, a sütőmesterek egyesületének elnöke, Némedy Gyula és Graner Izidor. A próbasütés lefolyásáról tudósításunk a következő: Előkészületek, kovásztevés Tegnap délután fél kettőkor, mikor már az összes meghívottak és kirendeltek együtt voltak, kezdődött a liszt lemérése s a kovászcsinálás. A hatóság úgy rendelte el, hogy négyféle próbasütést végezzenek, mégpedig: zsemlye, kifli, fehér és barna kenyérre. Ehhez mind a négyhez lemérték a lisztet, a vizet, a sós*, hozzáadták az élesztőt , a dagasztó géppel megcsinálták a kovászt. A gép 5-8 perc alatt elvégezte. Utána lemérték a szükséges famennyiséget, mégpedig a következő arányban: 108 kiló zsemlyeliszthez vettek 1 kiló (budapesti) élesztőt, 40 kg. vizet és 73 kg. hasábfát. 140 kg, barna kenyérliszthez 52 kg. fát, kiflihez 53 kg. fát, kiflihez másodszor 34 kg. fát. A dagasztás és elosztás Délután 4 órakor kezdődött a fa berakása és 5 órakor begyújtottak. A lángok csakhamar erőre kaptak , izzóvá nyaldosták a kemence bélését, a hőség percrőlpercre fokozódott s a hatóság képviselői is könnyítettek ruházatukon. Ezután kezdték meg a barnakenyér dagasztását. A kovászhoz elegyített liszt megkelt s elosztották, így az első pozitív eredmény már meg is volt s talán a legfontosabb is: 140 kilogramm tisztasúlyu barna lisztből, fél kiló élesztővel 98 darab két kilós kenyeret kaptak s megmaradt 1.70 kg. liszt. Egy külön géppel az osztóval elosztották a zsemlyei tésztát. Ez a kis gépezet a belehelyezett tésztából egy nyomásra 30 darab zsemlyét készít s egyszerre betétesinek 1.70 kg. tésztát. Nyersen tehát egy-egy zsemlye alig több 5 és fél dekánál s kisütve valamivel több 4 dekánál. Az osztásnál 108 kg. zsemlyetésztából épen 2760 darab zsemlye tett. Ármegállapítás Eddig a dolog egész rendben megy. A megkelt tésztákat berakják a kemencébe s a pompás illat nemsokára az orrokat csiklandozza, a kenyér kisül! Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy az ármegállapítás még ezen konkrét adatok mellett is igen nehéz. Először is hozzá kell számítani a liszthez a következő dolgokat: élesztő, só, meleg víz, munkás, gép, áram, fa, kemencerongálás, mérleg, szakajtó, seprők, szakajtó ruhák stb. Kiflihez még ezenkívül: tej, vaj, dramat (békében használt maláta kivonat). Ha ezt az igen nehéz számítást elvégezzük, úgy még tekintetbe kell venni azt is, hogy a pékek igen különféle áru lisztet használnak. Benkovics például 2.80 K-t fizet a barna s 4.50 K-át a nullás lisztért. így történhet aztán, hogy igen különböző árak uralkodnak a városban, mert hisz tényleg különféle számítások lehetségesek. Erre nézve megkérdeztük Tichy Ferenc dr. városi tanácsost, hogy a hatóság,hogyan akarja az ármegállapítást a próbasütéssel összekapcsolni? Tichy Ferenc dr. nyilatkozata Dr. Tichy tanácsos munkatársunknak a következőket mondta: A sok manipuláció között, melyek a város lisztellátását megnehezítik, ott szerepel még az is, hogy a malmok nem egységes lisztet bocsátanak forgalomba. Mióta a liszt szabad kereskedelem tárgya, azóta a pékek a legkülönbözőbb, finomabb és durvább lisztet használnak, melyeknek ára is különböző, úgy hogy ezen az alapon egységes maximális árakat behozni nem lehet. De ha a hatóság megszabja, hogy ennyi és ennyi százalék korpatartalmú lisztet kell használni, úgy az árak egységessége meg van oldva. A pékmesterek ugyan nem nagyon szeretik, hogy a város beleszól a dolgukba, ők jobb szeretik az árakat maguk csinálni. A hatóságnak tudomása van arról, hogy Pécsett jelenleg körülbelül 40— 50 munkanélküli péksegéd van, aminek oka az, hogy igen sok pékmester felhagyott az apró sütemény készítésével, ami a legtöbb munkaerőt igényli. Az aprósütemény utcai árusításának megszüntetését is tervbe vették, a megoldás azonban még különféle tényezőktől függ, de a közeljövőben meg fog történni.“ MycEsIjÉnganpinil MlilalaUt! Pécs, október 8. A nyomndi vállalatnak minden tekintetben kereszténynek kell lenni.. Nemcsak keresztény tökével alakuljon meg, de legyen szelleme is az. Legyen a kiadványaiban a mi szellemünk hordozója. Annak csináljon propagandát, elsősorban és kiadványaival hálózza be az egész országot. Annak nem szabadna előfordulni, hogy egyes cseh cég lássa el falvzatokat és városainkat a szükséges imakönyvekkel csak azért, mert nagy tömegben előállítva sokkal olcsóbb, mint a mi kiadványaink. Csak a nagy tömegben való előállítás teheti olcsóbbá a munkát és a könyveket. Ehhez is egy hatalmas nyomdavállalat szükséges. Itt az ideje, hogy keresztény intézőköreink valahára kezdjenek már ezzel a gondolattal foglalkozni. Vegye egy bizottság kezébe a dolgot és kezdje meg az ehhez szükséges pénz megszerzési módozatainak megvitatását és a részvényjegyzés előkészítését. Ha Szegeden két-három hét alatt 2 millió koronát jegyeztek, nálunk is ki lehet a szekrények mélyéből annyit emelni. Ennyi is kell a mai körülmények között a nyomdavállalat megalapításához. A részvényeknek nem szabad nagy névértékűeknek lenni. Egyegy részvény címlete ne legyen több, mint 50 korona. Ennyi Szegeden is és ennyit minden keresztény ember jegyezhet, akármilyen szerény körülmények között is él. De ennyit legalább mindenkinek kell jegyezni. A tőkepénzesektől, a nagyszállodásoktól, a vállalkozóktól, a százezrek és milliók tulajdonosaiból többet is várunk, sőt sokat. Annyit, amennyit bírnak. Itt fog kitűnni, hogy megértették-e az idők szavát, avagy nem. Főelv azonban az legyen, hogy a vállalat a kisemberekre támaszkodjék és ne legyen egy-két ember zsebében, akik azután a saját kényük-kedvük szerint reáfeküdjenek, nagy haszonra dolgozva, a keresztény motívumokat sutba vágják és anyagi érdekeiket mindenek fölé helyezzék. A falun rengeteg pénz fekszik. A tanulóknak, lelkészeknek nem lesz nehéz a polgárságot oly irányban befolyásolni, hogy pénzük kis hányadát ennek a célnak rendelkezésére bocsássák. Hogy a szerzett aláírásoknak megfelelő percentjét az ilyen aláírásgyűjtőknek dotálására kell fordítani az természetes. Sőt bizonyos számú részvények elhelyezőinek ingyen részvényt kell adni, Hogy ezáltal is sarkalják őket munkára. Szakítani kell azokkal az elvekkel, hogy papjaink és tanítóink mindent csak isten fizesse meg-ne csináljanak. Ebben az esetben akciónknak künn a falvakon lesz is eredménye. Első teendőnk tehát egy előkészítő bizottság megszervezése. Gyüjtőivek kibocsájtása. A sajtóban épúgy, mint az ismertető füzesekben az Ügynek propagálása.