Pécsi Est, 1919. július-december (13. évfolyam, 87-231. szám)

1919-10-09 / 167. szám

2. oldal PÉCSI EST °QOO<XXXXXXXXXXXXXaOQOOOOOOOOCX>aOOOOOOCIOCOQOaOOQQQOOCO érdekes előadás és felszólalások. A kath. autonómia és az egyházi vagyon. Pécs, okt. 8. A nyári szünet után tegnap volt a második tudományos előadás a belvárosi katolikus körben. Az elő­adást Késmárky István a pécsi jog­­akadémia igazgatója tartotta a ka­tolikus autonómiáról. A szép szá­mú közönség élénk érdeklődéssel hallgatta a tudományos és mégis élvezetes szabad előadást, melynek tartalma nagyjából a következő: A régi zsidóknál a vallás telje­sen abszorbeálta, magában foglalta az államot; más pogány népeknél pedig az állam szívta fel egészen a vallást. A kereszténységnek kellett jön­nie, hogy megtanítsa az embereket miszerint a testi és lelki igények nem annyira azonosak, hogy azo­kat egy szempont alatt, teljesen azonosan lehetne vezetni, irányíta­ni és kielégíteni. A kereszténység tanította meg az emberiséget, hogy a császár nem lehet ura testünknek és lelkünk­nek. A kereszténység mutatott rá arra, hogy a saját hatáskörében a vallás­­ szuverén. Úgy annyira, hogy az Egyház keretén belül lévő autonóm testületek nem az állam­tól, hanem az Egyháztól kapják az önrendelkezési jogukat. Amikor még a katolikus vallás államvallás volt, nem volt szüksé­ge kimondott autonómiára. Mióta azonban a viszonyok gyökeresen átalakultak, mindinkább előtérbe lép a katolikus autonómia kérdése megoldásának szükségessége. Csak ezen önkormányzat útján lesznek kiküszöbölhetők azok a káros be­folyások, amelyek az állammal va­ló összeköttetés révén az egyházi életbe belopóztak. Az autonómiával bíró más val­lásfelekezethez viszonyítva,­­szem­betűnő a katolikus egyház hátrá­nya. Más vallásnak maguk választ­ják főpapjaikat, lelkészeiket; a ka­tolikusok részére a király nevezte ki a főpapokat és pedig nem a nép, hanem a saját tetszése szerint. Más felekezetek vagyonkezelésébe, iskolaügyeibe nem szól bele az ál­lam, a katolikusokéba azonban minduntalan beleártja magát és állandóan kötve tartja kezünket. Még rosszabbá vált a helyzet, mióta a főkegyúri jogot a kormá­nyok útján gyakorolta az uralkodó. Ismerteti azután az előadó az állami és egyházmegyei autonómia lényegét, ami nem az Egyház szer­vezetének átalakításában, hanem abban áll, hogy a főkegyúri jogban egykor foglalt és a kultuszminisz­térium által gyakorolt jogosítvá­nyokat a katolikusok közössége gyakorolja. Hosszabban fejtegeti a katolikus autonómia és a dogmák viszonyát; kifejti milyen jogokra vonatkozha­tok a katolikus autonómia: a főpa­pok és lelkészek választására (a pápa, illetve a püspökök megerő­sítése mellett), az egyházi vagyon kezelésére és az iskolaügyek nagy részére. Végül buzdítja az előadó a fi­gyelmes közönséget a katolikus autonómia eszméjének terjeszté­seire. A felzúgó taps bizonyította, hogy a buzdítás megértő lelkekre talált. Hozzászólásra jelentkeztek Hor­váth Kázmér, ki — ha márt az au­tonómia ezidő szerint nem is való­sítható meg, legalább — a­ pécsi hitközség megszervezését sürgeti. Sági Ernő felteszi a kérdést, miért nem követhető Pécsett is a kalo­csai érsek példája, mely szerint a tisztviselők búzát 20 koronáért, fát 50 koronáért kapják. Egyrészt az idő nagyon előreha­ladott voltára való tekintettel, másrészt mert a felszólalások nem szorosan a tárgyhoz tartoztak, az előadó nem válaszolhatott. Mun­katársunknak azonban szívesen adott felvilágosítást az elnöklő dr. Igaz Béla kanonok úr, aki kijelen­­­tette, hogy a káptalan azért nem­­ követheti a kalocsai példát, mert a szántóföldjei bérben, erdeinek nagy része pedig a demarkációs vonalon túl fekszenek. Megemlíti, hogy például a szemináriumnak egy öl ía, mely a saját erdejében terem, — 360 koronába kerül. A pécsi püspök úr szintén hasonló szorult helyzetben van. Ennek da­cára azonban egy tette­­— melynek teljes nyilvánosságra tételére még nem vagyunk felhatalmazva — fel­ér a kalocsai érsek úr nagylelkű cselekedetével. Csütörtök, 1919.. október 9. Hatósági próbasütések. (A „Pécsi Psz“ tudósítójától.) A város hatósága által elrendelt próbasütést tegnap délután és este tartották meg Benkovics La­jos pékmester Deák­ utcai sütödé­jében. A város képviseletében részt vettek Tichy Ferenc városi tanácsos, Nagy József javadalmi hivatali ellenőr, Éber József el­lenőr. A pékmesterek képviseleté­ben Benkovics Lajos, a sütő­mesterek egyesületének elnöke, N­é­m­e­d­y Gyula és G­r­a­n­e­r Izidor. A próbasütés lefolyásáról tudósításunk a következő: Előkészületek, kovásztevés Tegnap délután fél kettőkor, mi­kor már az összes meghívottak és kirendeltek együtt voltak, kezdő­dött­ a liszt lemérése s a kovász­­csinálás. A hatóság úgy rendelte el, hogy négyféle próbasütést vé­gezzenek, még­pedig: zsemlye, kifli, fehér és barna kenyérre. Ehhez mind a négyhez lemérték a lisztet, a vizet, a sós*, hozzáadták az élesztőt , a dagasztó géppel megcsinálták a kovászt. A gép 5-8 perc alatt elvégezte. Utána lemér­ték a szükséges famennyiséget, még­pedig a következő arányban: 108 kiló zsemlyeliszthez vettek 1 kiló (budapesti) élesztőt­, 40 kg. vizet és 73 kg. hasábfát. 140 kg, barna kenyérliszthez 52 kg. fát, kiflihez 53 kg. fát, kiflihez másodszor 34 kg. fát. A dagasztás és elosztás Délután 4 órakor kezdődött a fa berakása és 5 órakor begyújtot­tak. A lángok csakhamar erőre kaptak , izzóvá nyaldosták a ke­mence bélését, a hőség percről­­percre fokozódott s a hatóság kép­viselői is könnyítettek ruházatu­kon. Ezután kezdték meg a barna­­kenyér dagasztását.­ A kovászhoz elegyített liszt megkelt s elosztot­ták, így az első pozitív eredmény már meg is volt s talán a legfonto­sabb is: 140 kilogramm tisztasúlyu barna lisztből, fél kiló élesz­tővel 98 darab két kilós ke­nyeret kaptak s megmaradt 1.70 kg. liszt. Egy külön géppel az osztóval elosztották a zsemlyei tésztát. Ez a kis gépezet a belehelyezett tésztá­ból egy nyomásra 30 darab zsem­lyét készít s egyszerre betétesi­nek 1.70 kg. tésztát. Nyersen tehát egy-egy zsemlye alig több 5 és fél dekánál s kisütve valamivel több 4 dekánál. Az osztásnál 108 kg. zsem­lyetésztából épen 2760 da­rab zsemlye tett. Ármegállapítás Eddig a dolog egész rendben megy. A megkelt tésztákat berak­ják a kemencébe s a pompás illat nemsokára az orrokat csiklandoz­za, a kenyér kisül! Érdeklődésünk­re megtudtuk, hogy az ármegálla­pítás még ezen konkrét adatok mellett is igen nehéz. Először is hozzá kell számítani a liszthez a következő dolgokat: élesztő, só, meleg víz, munkás, gép, áram, fa, kemencerongálás, mérleg, szakaj­tó, seprők, szakajtó ruhák stb. Kiflihez még ezenkívül: tej, vaj, dramat (békében használt maláta kivonat). Ha ezt az igen nehéz szá­mítást elvégezzük, úgy még tekin­tetbe kell venni azt is, hogy a pé­kek igen különféle áru lisztet hasz­nálnak. Benkovics például 2.80 K-t fizet a barna s 4.50 K-át a nullás lisztért. így történhet aztán, hogy igen különböző árak uralkod­nak a városban, mert hisz tényleg különféle számítások lehetségesek. Erre nézve megkérdeztük Tichy Ferenc dr. városi tanácsost, hogy a hatóság,­­hogyan akarja az ár­megállapítást a próbasütéssel ös­­­szekapcsolni? Tichy Ferenc dr. nyilatkozata Dr. Tichy tanácsos munkatár­sunknak a következőket mondta: A sok manipuláció között, melyek a város lisztellátását megnehezítik, ott szerepel még az is, hogy a mal­mok nem egységes lisztet bocsáta­nak forgalomba. Mióta a liszt sza­bad kereskedelem tárgya, azóta a pékek a legkülönbözőbb, finomabb és durvább lisztet használnak, melyeknek ára is különböző, úgy hogy ezen az alapon egységes ma­ximális árakat behozni nem lehet. De ha a hatóság megszabja, hogy ennyi és ennyi százalék korpatar­­talmú lisztet kell használni, úgy az árak egységessége meg van old­va. A pékmesterek ugyan nem na­gyon szeretik, hogy a város bele­­szól a dolgukba, ők jobb szeretik az árakat maguk csinálni. A ható­ságnak tudomása van arról, hogy Pécsett jelenleg körülbelül 40— 50 munkanélküli péksegéd van, a­minek oka az, hogy igen sok pék­mester felhagyott az apró süte­mény készítésével, ami a legtöbb munkaerőt igényli. Az aprósüte­mény utcai árusításának megszün­tetését is tervbe vették, a megol­dás azonban még különféle ténye­zőktől függ, de a közel­jövőben meg fog történni.“ MycEsIjÉn­gan­pinil MlilalaUt! Pécs, október 8. A n­yomnd­i vállalatnak minden te­kintetben kereszténynek kell len­­ni.. Nemcsak keresz­tény tökével alakuljon meg, de legyen szelleme is az. Legyen a kiadványaiban a mi szellemünk hordozója. Annak csináljon propagandát, elsősorban és kiadványaival hálózza be az egész országot. Annak nem sza­badna előfordulni, hogy egyes cseh cég lássa el falvzatokat és városain­kat a szükséges imakönyvekkel csak azért, mert nagy tömegben előállítva sokkal olcsóbb, mint a mi kiadványaink. Csak a nagy tö­megben való előállítás teheti ol­csóbbá a munkát és a könyveket. Ehhez is egy hatalmas nyomdavál­lalat szükséges. Itt az ideje, hogy keresztény in­tézőköreink valahára kezdjenek már ezzel a gondolattal foglalkoz­ni. Vegye egy bizottság kezébe a dolgot és kezdje meg az ehhez szükséges pénz megszerzési módo­zatainak megvitatását és a rész­vényjegyzés előkészítését. Ha Szegeden két-három hét alatt 2 millió koronát je­gyeztek, nálunk is ki lehet a szekrények mélyéből an­­­nyit emelni. Ennyi is kell a mai körülmények között a nyomdavállalat megalapí­tásához. A részvényeknek nem szabad nagy névértékűeknek lenni. Egy­­egy részvény címlete ne legyen t­öbb, mint 50 korona. Ennyi Sze­geden is és ennyit minden keresz­tény ember jegyezhet, akármilyen szerény körülmények között is él. De ennyit legalább mindenkinek kell jegyezni. A tőkepénzesektől, a nagyszállodásoktól, a vállalko­zóktól, a százezrek és milliók tu­lajdonosaiból többet is várunk, sőt sokat. Annyit, amennyit bírnak. Itt fog kitűnni, hogy megértették-e az idők szavát, avagy nem. Főelv azonban az legyen, hogy a vállalat a kisembe­rekre támaszkodjék és ne legyen egy-két ember zse­bében, akik azután a saját kényük-kedvük szerint reá­­feküdjenek, nagy haszonra dolgozva, a keresztény mo­tívumokat sutba vágják és anyagi érdekeiket minde­­nek fölé helyezzék. A falun rengeteg pénz feksz­ik. A tanu­lóknak, lelkészeknek nem lesz nehéz a polgárságot oly irány­ban befolyásolni, hogy pénzük kis hányadát ennek a célnak rendel­­kezésére bocsássák. Hogy a szer­zett aláírásoknak megfelelő per­centjét az ilyen aláírás­gyűjtőknek dotálására kell fordítani az termé­­szetes. Sőt bizonyos számú részvé­nyek elhelyezőinek ingyen rész­vényt kell adni, Hogy ezáltal is sarkalják őket munkára. Szakítani kell azokkal az elvekkel, hogy papjaink és tanítóink mindent csak is­ten fizesse meg-ne csinálja­nak. Ebben az esetben ak­ciónknak künn a falvakon lesz is eredménye. Első teendőnk tehát egy előké­szítő bizottság megszervezése. Gyüjtőivek kibocsájtása. A sajtó­ban épúgy, mint az ismertető füze­sekben az Ügynek propagálása.

Next