Pécsi Figyelő, 1874 (2. évfolyam, 1-30. szám)

1874-01-03 / 1. szám

Második évfolyam. 1874 Január 3-án. 1, szám. r Előfizetési díj: postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész év folyamára 5 ft—kr. félévi „ 2 „ 50 „ V4-évi „ 1 „ 25 „ Megjelenik hetenkint egyszer szombaton. Egyes számok Weidinger Nánd. ur könyvkereskedésében a^Széchényi-téren kaphatók^ ^ PÉCSI FIGYELŐ politikai, közgazdasági és vegyes tartalmú, kiválólag a meggyei és városi közérdeket tárgyazó Baranya és Somogy megyei ELLENZÉKI HETI KÖZLÖNY. Hirdetések ára: Egy négyhasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 8kr. másodszori „ 6 * harmadszorinál „ 5 „ többszöri megjelenésnél alku- szerint és minden megjelenés­kor 30 kr. hirdetési bélyeg illeték. A nyílt térben egy petit sor 10 kr. Szerkesztői iroda: megye-utcza 12. szám. Kiadó hivatal: Majláth-tér 22. sz. Taizs Mihály nyomdájában. A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések iránti megrendelések pedig a kiadó hivatalba küldetni kéretnek. — Előfizethetni még Blanliorn Antal ur városház alatti kereskedésében Pécsett. A kéziratok vissza nem küldetnek, Vidéki megbízásokat hirdetésekre elvállalnak Hasenstein és Vogler urak hir­detési irodájukban. Pesten. Dorottya-utczában 3 sz. alatt. Az nj év kezdetén. Minek előtte boldog uj évet kívánnánk t. olvasóinknak — az uj évbe lépve — kell, hogy rövid visszapillantást vessünk a leg­közelebb elmúlt évre — s tán az elő'ttiekre is. Hisz a szorgos és becsületes gazda is, ha elkerülni akarja, hogy gazdálkodásánál ugyanazon hibába ne essék, s hogy a múlt bikákon — vagy tévedéseken okulván azo­kat jövő're kikerülhesse — minél gyakrab­ban kell visszaidézni emlékébe a tapasz­taltakat. Tegyünk mi is jó gazdaként, tekintsünk a most lemult semmikép sem sajnálható szomorú évre vissza, és vonjunk belőle ta­núságot a jövőre azon erős és határozott fogadást téve : hogy a múltban bajjaink okául felismert tényeket, mennyiben tőlünk származtak — el nem követni és a mások­tól eredteket de általunk megakadályoztat- hatókat — jövőben meggátolni fogjuk. Hogy az elmúlt év sok viszontagságot hozott és hagyott vissza reánk — az oly tény, melyet felemlíteni is fölösleges — hisz mindnyájan kisebb nagyobb mértékben érez­zük. Itt vannak egyfelül a természeti csa­pások: A kolera és marhavész, a rozsda és egerek okozta rósz termés. Itt másfelül a rósz politikának eredményei: az országos pénzügyi „Krach,“ az országos és több helyen, főleg nálunk a törvényhatóságokra is átszármazott rósz gazdálkodás, és a tár* sadalmat és szabadságot veszélyeztető er­kölcstelenség. A természeti csapásokat hatalmunkban nem állván megakadályozni — ezekről ter­mészetesen nem is szólunk; de a rósz po­litikából származott bajainknál mint részben hibáink és tényeinkből — részben mulasz­tásunkból származóitoknál meg kell álla­podnunk, mert ezek kiirtása nélkül az ál­lam fenállása és létele veszélyeztetve van. Ugyanis most már ez utolsó évben kü­lönösen feltűnt eredményből láthatja sőt érezheti mindenki: mit idézett elő a hét év óta fenntartott, és mindig jónak bizonyít­gatott közösügyes politika, és a vele járó­tőle elmaradhatlan rendszer?! Azt, hogy az általános pénzt,ellenség mellett, s az adó lehető legmagasb fokra emelése daczára — az állam pénztára a rósz gazdálkodás következtében béke ide­jében is üres, s a kormányzat csak drága, és még igy is alig kapható költsönuel vi­hető. Az önzés, és hasonlesés mindenütt befészkelte magát s intéző szerepet visz; innét van aztán, hogy az erkölcstelenség és szédelgés már most nem bűnnek, hanem ügyeségnek, életrevalóságnak neveztetik, ellenben a becsületesség — bágyuságnak, ostobaságnak. Még az emberek fogalma is megváltozni látszik a jó és rósz fölött! A mint az elmúlt 7 évi kormányzás ez eredményeiről igy gondolkozunk — ön­kéntelenül tolul elünkbe e kérdés: hová vezet ezen álapot? és minő uj évet reményi­hetünk, ha ez tovább is igy marad? S valjou ily körülmények közt nem kö­telessége e a haza minden becsületes pol­gárának — egész tevékenységét oda for­dítani, hogy ezen álapot megváltozzék, s igyekezni, hogy a minden bajok kútfejét képező közösügyes rendszert mielőbb a nem­zet függetlenségének megfelelő rendszer vált­ass rv>l 9 öd xv/JL . És nem volna e lehetséges, sőt szükséges oly közérzületet teremteni mely a lábra kapott erkölcstelenség alapját képező önzés és haszon­lesés felszínre kerekedését, ha meg nem is akadályoztathatja, de legalább a becsüle tességnek nagyobb hatáskört szerezvén — lehetővé teszi annak az erkölcs rontásár a irá nyúló befolyását megsemmisíteni ? Elmélkedjünk ez év kezdetén a múltak hi­báiról fen és alant egyaránt —■ és ezeknek figyelembe vételével — és ajánlásával kí­vánjunk őszintén egymásnak és a hazának boldog uj évet! ____ m ikép lehet és kell romlott hitelünkön segíteni? Előbbi czikkünkben taglaltuk hiteltelensé­günk okait, most azon módokról szólunk, mi­kép lehet és kell a bajon segíteni. Az első abban áll, hogy szakítanunk kell amaz álszabadelvüséggel, mely az uzsoratör­vényt eltörölte. A valódi szabadelvüségnek az a legkitűnőbb sajátsága, hogy soha és semmi­ben sem nélkülözi az erkölcsi alapot; s nem tűri meg azt; ar mi magában erkölcstelen, vagy legalább erkölcstelenségre vezet. A ki a szerződés szabadságát odáig viszi, annyira kiterjeszti, hogy semmi kivételt, sem­mi megszorítást nem enged, az megszűnt, ha volt, lenni szabadelvű; az a szabadosság — az erkölcstelenség barátja. A korlátlan szerződési szabadság védője kény­telen megengedni, hogy az adós a pontos visz- szafizetés biztosítására mulasztás esetére 25 botbüntetés alá kötelezhesse magát, vagy a hitelezőnek beköthesse fülét, orrát, vagy testé­nek egyéb részét, gyermekét s. a. t. És akkor a bírónak a kötelezés szerint kell ítélnie, mert hiszen azt nem lehet a biró be­látására bizni, hogy a biró határozza meg, melyik kötelezés érvényes és melyik nem? A kölcsönből kötelezett kamatok mai idő­ben 6% (ezt a katholikus papság becsületére mondjuk, csak a kath. papságnál lehet találni) azután‘ 7. 8/12% miket még tisztességes ka­matnak szoktunk nevezni. De van aztán 20, 50, 100, 120, 150%, s faluhelyen a zsidónál egy forint után egy hétre 5 krajczár, tehát 260% kamat. Erre már az uzsoratörvóny eltörlésének vé­dői közül is találkozik, aki azt mondja: ez már rablás! ilyesmit nem kellene megengedni. Ezzel koránt sem azt akarjuk sejtetni, hogy mi vissza kívánjuk állítatni az uszoratör vényt! mert azt mi épen olyan igaztalannak tartot­tuk, mint a milyen erkölcstelennek tartjuk a kamatvétel korlátlan szabadságát. Azt mondjuk, a pénz áru, de nem az, hanem az áru értékének mértéke, és maga nem érték papiros alakjában. Ha arany vagy ezüst alakjában adatik pénz kölcsön, úgy a kölcsön adónak ész-jogi- lag csak ugyanannyi érték visszakövetelésére van joga, s ezen fölül társadalmi elismerés szerint csak annyit követelhet, a mennyi hasz­not mulasztott az által, hogy értékét kölcsön adta. Ebben áll a kamatvételnek jogosultsága. Már most mennyi legyen e kamat? azt a törvény előre és hosszabb időre nem szabhatja meg a nélkül, hogy igazságtalan legyen; ezt csupán helyenként, a helyi viszonyok szerint lehet alaposan és időnként megállapítani. Ez úgy történhetik, hogy helyenként a nép összehivatik népgyülésre; itt bizonyos osztályok állapíttatnak meg, melyeket a hitel leginkább érdeke], minden osztály választ szószólókat, kik összesen képezik a hiteltestületet. E hiteltestület 30—40 tagból állhat. Ez nyilvános gyűlésen összeül, és küldői utasitása szerint, tagonként nyilvánosan szavaz, kimond­ván, hogy küldői milyen kamatlábat kíván­nak. Az ekként bemondott kamatlábak össze­adatnak és az igy előkerült összeg a szava­zók számával elosztatik, s igy jön-ki a közép szám, mi képezi a kamatlábat, mit tisztessé­gesnek fogunk nevezni. Azfilyen kamatláb meg­állapításnak, nincsen azon következménye, hogy magasabb kamatot venni nem lehet; mert ezt semmiféle törvényhozás meg nem gátolhatja: hanem, frogy Int bíróság été kerül a követelés, a bíróság nagyobb kamatot, mint tisztességest nem Ítélhet meg. És az olyan ember, kiről a közhir elter­jed, hogy a tisztességesnél nagyobb kamato­kat vesz, mindenki által büntetés nélkül becs­telennek nyilváníttathatik. Ez az egyik segítő mód; a másik abban áll, hogy szigorú gyors eljárást szabó törvény alkottassák, mely szerint lehetséges legyen az adósságot egy hónap alatt behajtani. Majd találkozik elég pénzes ember, ki a tisztességes kamatra is szívesen ad hitelt, ha tudja, hogy nem fizetés esetére törvény utján legfölebb egy hónap alatt ismét pénzéhez jut­hat s tiszteséges kamatait elteheti. Mind ennek sikeréhez elkerülhetlenül szükséges, hogy czélt érjünk, egy független magyar nemzeti bank felállítása! _____________Dietrich Ignácz. T á r c z a, Sylvester éjen. (az ó év haldoklására.) Nem szép, fiúk, bogy mulatunk Most e pillanatban, Mikor az egész világnak Egy nagy halottja van. — — — Vagy csak rajta! gonosz volt ő Teljes életében, Nekem legalább nem fakad Egy kényem se érte. Most múlt ki — egy perczczel előbb — Még nyögését hallom, Hogy kínlódott az öreg csont A halottas ágyon! Soká vonta gonosz éltét: Negyedfélszáz napja, És az alatt mennyi reményt Fektetett a sírba! Álljuk körül a halottat Pohárral kezünkben, Koczintásunk s rá ivásunk A bucsúzás légyen. Hányszor nevetett gúnyosan, A mikor mi sirtunk, Rajta! igyunk és kaczagjunk Most a sor mi rajtunk. No féljetek, nem árt többé Az ő bősz haragja, Torát isszuk, meg van biz ő Mindörökre halva. Te pediglen kis csecsemő 1 Légy iidvöz közöttünk, Sok jót adj, bő boldogságot S több örömöt érnünk. Ne légy olyan, mint az apád, Az öreg esztendő, Rozsát szórjon mosolygásod, Szép ifjú esztendő 1 R. I. — Emlékezések, — Egy önkénytelen önkénytestől. Folytatás. Voltak ezen felül még nagyobbszerü hadako­zásaink is, mely alkalmakkor, miután nagyon szét voltunk szórva, a buzgó „abrikterfőnök re­kedtté kiabálta magát. Ilyen hadakozásoknak az a természete van, hogy rettentően igénybe veszik a lábak futó képességét, a bakancson pedig 20% rontanak le; mindazonáltal azon kedvezménynyel, hogy a bakancs fogyasztásért jelenleg még nem kell fogyasztási adót fizetni. — Céllövéseink is voltak, holott is két darab bajtársunk az ő rövid­látásaiknak miatta rendesen a golyófogó felett lőtt el vagy pedig a löpálya közepére; miből is az a következmény fejlett ki, hogy ezen alkalmakkor melléknévül „a két vakí‘ címet osztogatták nekik. Végre is az ujoncoktatási időszak kezdte ma­gát túlélni. Mielőtt azonban végére jutottunk még egy menetgyakorlatot — Marschübung, — és egy vizsgálatot, — Prüfung, — kellett kiállanunk. A mi a menetgyakorlatot illeti, az követke­zőleg ment végbe. — Nyakunkba vettünk valami 40 — 50 font portékát s aztán andiamo! — Mi ter­mészetesen tábori és nem tábori palackjainkat bő­ségesen elláttuk több rendbeli szeszélyes gyomor elrontó folyadékokkal. — No! hiszen csodálkozott isaz a tábori palack, (hivatalosan ,,Zelt Flasche.“) midőn észrevette hogy belső világosságában va­lami szegzárdi féle bor, vagy jóféle papramorgó kotyog. Elindultunk. — A reggelit mindjárt a menet kezdetén illő módon bevettük.— Csakhogy itt mind­járt egy rósz oldala támadt a katonai „közszel- íemnek“. (Ezt a közszellemet a reglement „Ge- roeingeist — nak hívja, de nehogy valaki ezt holmi „hétköznapi szellemnek“ vagy ilyennek forditsa le, tehát oda van irva franciául is hogy: „Esprit de Corps“.) — A dolog t. i. abból ált hogy kulacsaink tartalmával egymást kölcsönösen megkínáltuk, s e megkinálást nem hagytuk foganat nélkül, de miu­tán egyik bort, másik meg papramorgót hozott, az épen most említett folyadékok illő helyen vegy- taniiag egyesülvén, a mi „vegymühelyeinkot,“ mi is a gyomor materialisticus elnevezése, — tehát az épen most emlitett szeszélyes italok a mi gyom­rainkat elrontották. Hanem azért, miután 3% órai gyaloglás után célhoz értünk az Sz-i „grand hotel“ ben a szeget szeggel ütöttükjjhelyre. Eme grand hotelben pedig vas keménységű sült hússal trak- táltak minket. Szerencse hogy egy a vendéglőhöz tartozó kutya is ott volt, mely kutya is azután gaz­dája jó hírnevét megóvta az által, hogy a fenneve­zett húst az utolsó falatig vegyelemzés végett, az erre hivatott fórumra bellebbezte. Azonban eme kutya erre elkezdett okoskodni. — Pécsett még valószinüleg keményebb sülthússal szoktak élni! tehát elmegyek az önkénytes urakkal“ Pécsre. — Dictum factum! — Hanem a mint mi a városba érve szétoszlottunk, a sz-i vendéglő jó hírnevének megmentője ezen előre nem látott eseménynek kö­vetkeztében a farkát Péc3 felé fordítva kezdett el­kutyagolni. — Végtére a zárvizsgát is letettük az ezredes színe előtt és pedig 5 perez alatt s azután mégegyszer megsajnálva a tömérdek elpusztult idő,- ruha és bakancsot, egyet egyet mordulván a védtörvény elméleti és gyakorlati összhangzása felett, „ad maio- rem libertatis glóriám!“ és azzal berukkoltunk a „tiszti iskolába“. — Még rá sem értünk fáradt testünket kipihentetni s rendbe szedni, mindazt, mit 5 nehéz hét alatt ta­nultunk, — midőn parancs szerint összegyűltünk, belépendő a magasabb katonai tudományok szen­telt csarnokába, a „k. k. Offizier Schule-ba. Az ez­redes megint megjelent mint a rérahajó s nagyha- marjában elmondott vagy jobban mondva elpörölt egypár kenetteljes intést s aztán eltűnt. Mi csak azután gondoltuk végig a mit mondott, nem is volt az valami nagyon rósz, hanem hát nagyon kemé­nyen mondta el. — Volt pedig köztünk egy tőről metszett magyar fiú, a ki a többit magyarsággal csak annyiban múlta felül, a mennyiben előtte a német nyelv „terra incognita“ volt, az az: egy szót sem tudott németül. 0 tulajdonkép az altiszti tu­dományokra praenumerált egy másikkal egyetem­ben, hanem hivatalosan a tiszti iskolába sorozták, dacára annak hogy a rósz eredmény nyilvánvaló volt. — Ez a fiú azután ijedt arccal kérdezte hogy miért kapott le bennünket az óbester? — Mi erre megmagyaráztuk hogy az atyai intés volt. — 0 pedig egész hideg vérrel válaszolt: — Bizony baj hogy a „deutsche Zunge“-t nem értem! —

Next

/
Thumbnails
Contents