Pécsi Figyelő, 1875 (3. évfolyam, 17. szám)

1875-04-24 / 17. szám

tárgyalás alá nem vehettea jövö közgyűlésre felterjeszteni ígéri. Simonfay rendörksnyt interpellálja a pálinka-mérés joga bérlői 1 elkövetett vissza­élések tárgyában. Kérdi: on van-e tudomása arról, hogy a bérlők ellaés ürügye alatt a boltokba önhatalmúig bet ódnak s az egyesek jogainak megvetésévol kutokat eszközölnek, s hogy ugyan e bérlők hamut pálinkát adnak el s e miatt az árulók mírságoltatását kiesz­­közlik s végre hogy egégi tekintetekből az áruba bocsátott pálinkát imzsgáitatta-e ? Tró bér rendőrkapitánoleli, miként a visz­­szaélést, miután panasz nem t ett, nem büntethette. Rendőrkapitány határosig utasittatott, hogy a köz és egyesek jogait sahatáskörében a ren­delkezése alatt levő eszközöd védje. Sr as tits rendörkapitá kérdi, vájjon bir-e tudomással arról, hogy legkdebb egy gyermek a sebes hajtás következtéb elgázoltatott, s ha igen, minő intézkedést tett? Rendőrkapitány joti, miként a tettes büntetését várja, a sebes haj ellen pedig szigorú intézkedéseket igér eszközlés venni. Utasittatott a »ebes hajtáak eltiltására. Búb reg Antal kérdeoolgármestert, van-e tudomása arról, hogy a közöég a tettyevizi mol­nárokkal a Knifferféle telki fakadó forrásvíz iránt folytatott perben per fetes lön és hogy a tiszti ügyész a jogügyi bizoUg azon meghagyá sának, miszerint a pert kivo.tban elkészíti, ed­dig eleget nem tett s igy a ros netáni joga ér­vényesítésétől eleshetik ? bir tudomással arról, hogy Dekieva és Járányi volstámadók elleni per szintén elveszett, mert a tisztügyész bizonyítani meg se kísérelte, hogy számaok a Kasztl-féle tar tozást beszedni kötelesek vol k ? nem különben a Viringer-féle perről, molyazért veszett el azért károsodik a közönség, tért se a per meg­kezdésekor, se pedig a végtájyaláson annak ér dekei megóvására intézkedés mn történt? ugyan­ezekért stándékozik-e polgánester a felelősség­ről, zzóló törvényeket tiszti üjyész ellen érvénye siteni ? Polgármestes a ke'rdébe vont ügyek rész létéit nem ismervén, megkéri interpellalót, hogy a további könnyebb intézkechetés végett, pana­szát írásban adja be. Simonfay kérdi polgárnestert, hogy szán­dékozik-e a közönség tulajdonban lévő földterü­letek határainak foglalás és elbirtoklás elleni meg­­óvhatása végett a közönség rsszére hiteles térkép beszerzése iránt, — a határoz kijelenése czéljá­­ból határjárás tartása s a városi erdő szabályszerű művelése iránt intézkedéseket tenni? Polgármester kijelenti hogy térkép ké­szítését a pénzügyi helyzet, nem engedÁ, V\azÁ kü­lönben, bogy a catastralís felvétel elegendő bizto­síték, — az erdőművelésre illetőleg pedig tudtul adja, hogy az a vegyes rendszer szerinti. Simonfay a fontos ügyet tárgyaltatni kí­vánja. A közgyűlés a választ tudomásul veszi, — tanácsot pedig megbizza, hogy a kérdés érdemé­ben a mérnöki hivatal utján intézkedjék, s az er­dőművelés iránt javaslatot terjeszszen elő. Az állandó vízvezetési bizottság beterjeszti a magán vízvezetékek tulajdonosai által fizetendő vizbér egyénenkinti kivetésének tervét. A terv heiybenbagyatik s f. évi julius hó 1. napján életbe iéptettetik. Strohmayer Tamás kádár pécsi lakos s 12. ér­dektársai az iránt folyamodnak, hogy a megye bizottsága megkerestezsék, miszerint a M. Ürögbi községben felállitatott mértékhitelzsitési hivatal —r onnan más, távolabb eső helyre áthelyeztessék, Tanács a kérelmet nem véli teljesithetőnek, mert az önkormányzati jogot sérti, de különben is a kérdéses rendelkezés a ministerium rendel­kezéséből kifolyó. Erős vita utána bizottság többse'ge a kérelem­nek helyt nem ad. Csekélyebb fontosságú tárgyak s kérvények tárgyalása s a scontro felolvasása után a közgyü-és szétoszol. vöjét tönkre tenni (nem is csoda mikor dalmak főtisztjei mind Reusz— Greitz — Lobenstein — Ebersdorfi, vagy Isten tűi 100-ad rétü német tartomány büszke kik Mgyarországba jönnek moggazda azután itt hagynak bennünket) — igenj tenni akarnák az országot és tönkre is te ahol csak lehet és nem lehet irtják az minek következése az lesz (mit a rendet! rásban most is már érezünk), hogy szellemi tekintetben Dalmátország sorsár A törvényekben nem vagyok olya hogy e tekintetben határozott véleményt j nék, de annyit tudok, hogy az erdők lí legalább annyi uj erdő azonsai nem les a mennyi kiirtatik) az idő rendetlensége katlan hideg telet, száraz nyarat, vizád és más a mezei gazdának ártalmas metoH állapotokat idéz elő. Vigyázzanak a községek, vigyázzon H és az ország, hogy egyes rögtön gazdáid* gyó külföldi „nagyságos Director urak pH gyáriak áldozatává ne legyen, mire a legcbH vagyunk. Meg fogom figyelni azok mükdéH kérleihetlenül a nyilvánosságra hozni, «J elvárom, hogy a megye (bár fele virilisták* felszóllalásaimat támogatni és az orszáfH tételét jelentékenyen eszközlö eme visszslH megszüntetni fogják. 1 A fákról beszéltem, de mit szóljak * I Iákról, mikor az úgynevezett felekezeti ísoll husvét óta a gyerekek nem járnak (kitk ^H:iko­­jött itt Dalmátia eszébe). Majd lesz in»; a^Hkba mom az oskola-ügyet felderíteni, melj« helyszűke miatt el kell hagynom, miután gy^Hkal­­gyon is életbe vágó ügyre kell át témm ^Hog|. ug yan is 1876. évi január 1-töl fogva az j H na. is a méter mérték itt Magyarországon a eg^ _| lan kőtelező mérték (mert akkor Ausztrjh az) — lesz, kivált az első átmeneti idői* csalás, most is van elég (nagy kópék volt; a régiek, mikor az egyes tárgyaknak, üzl< és a. t. izteneket — mi azt mondjuk pá kát — választottak), azért szükséges, bog gyei alispán az uj mérték, hitelesítésre ol neket nevezzen ki, kik az ügyet nem csa letesen értik, hanem annak keresztülvitel multjoknál fogva — tökéletes pontos eljárá keznek, és ne nevezzen ki olyanokat, pontosságról fogalmuk sincsen. Ura lleitz I miféle It valói Rni és Rönkre mert. löket, időjá ági és jitunk. Irtás cd hat­­ka (ha |ltetve szo­lsokat blogai Furcsa apróságok, XXXV. Menjünk — menjünk, kisérjük O felségét az osztrák császá r t Dalmátországi útjában, hi­szen jogunkban áll bár hol a magyar k i r á ly­­nak hódolatunkat és tiszteletünket bemutatni és ötét útjaiban elkísérni. Nem tudom, mennyire fog­ják az osztrák irányadó körök az osztrák császár figyelmét Dalmátország bajaira fordí­tani, de azért éti elmondom szokott őszinteségem­mel ez ország bajait. Hogy Dalmátország a világ egyik legszebb és legboldogabb tájéka le­gyen, ahoz nem hibázik egyéb mint a népjó­­létnék és boldogságnak első feltétele a la é» HZ iskola. A büszke, hatalmas V e 1 en cze politikából, a velenczéi kalmár pénzvágyból, a bennszülött bu­taságból engedte vagy követelte az ország bérczein termő fákat (erdőket) elpusztítani, úgy annyira, hogy utóbb az ország bércei és dombjai kopa­szok lettek, a fahiány végett az időjárás rendes folyama megbomlott—- és ennek következtében az ország anyagi és szellemi tekintetben tönkre ment. Dalmátország — hogy megint paradicsom legyen — nem kell egyéb mint la és azután iskola össze véve pedig: faiskola. Igaz, hogy eddig csak Dalmátországról be­széltem, de ez—mind a szükobb Magyar hazánkra is illik. Baranyában a nagy uradalmak kapzsi­ágból és pénzvágyból neki álltak az ország jö* tpgye vá­­|z va­súton eit és Ikkor «áll) Ifikre leket melyik is lenne ránézve előnyösebb?____ Hogy példát említsek: a kérvényezők közt sokan ehetnek, kik öszvér „gy, sőt még Un szűke kaüíe. fPnak,’ lüt!«iS kér vény ük ban ré­uián több ^berLoha-i*i4k;rnert a4t hl,ték< h°sy talán több holdat kapván, annak egy részé érde­mes lesz a mohád határból kapnia nem lesz o tehát nevetséges majd és érdekével ellenkező ha valaki példáid egyik helyen egy, a másikon’pe­dig két szoba nagyságú földet kap ? t____P Menny! keHemetien kiábrándulás és perieke- Űzni ■*•"*-« '»'■* kJlni! ^aíU" ru“°i‘*> ,“it -'s1«11“»“ '»■“ Itik^aémliitem-n kogy .élelmesek“ li'k a setetben is 1 átn a k — a megszorult Ä Ö ’ kÍk h úxdják, mitTho! kapnak, részint átalában, részint hold számra ösz­­szevásárolják a földeket ? ? ! ér7SZek ul d,0iS,0k’ m°;^ek a moLácsi lakosság ZXTrt oldalát eléggé érintik, s eleget is pa& naszkodnak, .őt szidják is ezt meg amaz.; de ­holott kül?1“ ~ nj,!vá!)0San méS ^ szói senki, holott kuiooosen az eljárás j „sajátossága“ nagyon is megérdemelné, - mintha senkit sem érdekeín e vagy mindenki a hátát féltené; - nekem meg hogy hogy nem „sehogy féra begyembe,“ hogy átva mikent packáznak“ egye. emberek á közcf/­megt n?e/n V:tl6nebb érd#köÍve1’ ~ ~ ^zrevételei­­met meg ne tegyem. — rinMl°P a *örv0'ny nem goadoskodik e arról, misze nil! LU-bíea/Öld°k Elosztásánál a közönség an­­uem”udf h dt!í*b8n EEilágosittassék : azt ismét vZv ni (hKÄz 8ZarrÓ1 nelU Son<foskodó tör­vény nagyon hiányos lennel); - de hogy az űr­nek |k‘“0t!8aenfk> m«ly épen az úrbéresek érdekei­­sztírTT :téVf 63 “«g^déaévol bízatott meg, gm ^^Me^ehttvo!« őket a ügy Ä ti ’.i71Tk b9n^Jtásae!“tt már, a do giól tisztán felvilágosítani: — azt már megint határozottan állítom! megint Vagy hat ismét az úrbéresek érdekében vélt és * !“ alrkod,0 blzott»ág cselekedni, midőn az ő és titoktí*1 eKdek.1 í Ügjet elÖttÜk oly szándékos csak fe«v J68 burokban tartogatja, hogy még ma is m í m ? VÄnnak azon választottak, kik ? sürü tátyollal leplezett portékát tisztán lá'.hatnák ? -­vagy talán az úrbéresek nyernek az által is i gy ha még nem .s ismert részüket azon bizonyos „élelmeseknek már előre eladják ?! * . , T*lóbaQ rhéx gúny-verset nem Írni az ily Íöff1JáráS 8Í1ánysága felett, midőn egy marokkal ° bl,0tt8Í&’ l,)ol>’ * város pénzét tele se véve“ '*Órj<l! *. kö,önsá« érdekét „kutyába annvira ’ L?y..VI*eh magát> mintha csak nem is h”"y' * a .k,°,!0D8ég’ raint inkább a 8aját érdeké­ben és szakájára működnék !!! Szegény Mohács!! n.- Honi; o kit GJ fgy rét is o #k a«k >kttk rae­­•gyé­öké­is gér­ik a Vidéki levél. Moh Tisztelt szerkesztő url A mohácsi úrbéri bizottságnak „furcsa“ fog^s, vannak megbízói irányában! Hogy a mohácsi úrbéresek 99 századrészei ellenére volt-e az úrbéri bizottságnak » kiegyezés helyett a püspökkeli pert folytatne'nek nem tudom ; — de hogy azt a megbizó ék. tek csaknem egyhangú akarata dK- ai tenni a bisalommali legvakmerőbb visssaélfloke ezt már határozottan állitom! — — 1 cár Ugyanis: az úrbéresek választották L vo|< bizottságot arra nézve, hogy az azoknak I megvédje és az úrbéri ügyben közös ó^ urh, szerint eljárjon. Már most, ha az érdeko-dekcit resek — szemmel kísérvén az iigy menesjtásuk ról győződvén meg, hogy a kiegyezés > urhé előnyösebb lenne — általánosan és a Isft s ar. sabban a kiegyezést követelik: nem a bj.zükre foghatóbb bitorlása-e az a bizalomnak, világo­­bizottság mégis a megbizó érdekeltek ak^kézzel­­lenére cselekszik ? ?! — — a azon Én nem akarom gyanúsítani az emlitenta el­­ságot, mint némelyek, kik még azt is hiszi annak legnagyobb réssé azt szerette vol ibizott­­pernek soha vége nincs. — — Nem! —i hogy bizottságról fel nem teszem, hanem hiszar ha a midőn az az érdekeltek kívánságának ellett én a hatalmának magaslatáról letekintve körül hogy okoskodhatott: „ti ostoba pimaszok! ti Cégűit, akartok egyezni, sajnálni való rövidlátók Valül igy magatok akarjátok romlástokat megásnég ki Azért se hallgatunk reátok ! — — nem t ti még ki, —• a akaratotok ellen megmentünk bér, ? I — Feltéve, hogy a bizottság ily féle okyezünk a* eredményben helyes lett volna is : sze eteket!“ érdeklettek akarata ellen elk8kodása nyilvános dacz mégis mint az azotyuem az leni nyilvános erőseakoskodáivetett zendö: megbizottomnak sohase szabad j0ga el­­a pert, ha én ellenfellemmel kiegyezni a;.bé!yeg- és ha az mégis az én akaratom ellen cscolytatnia-------majd mondanék neki valamit! —árok; — Különben nem ezen dolog az, mié^kodn^k, felszólalni óhajtottam, — azon úgyis im­már; — hanem annak érdekes főj jelenleg per ugyanis valahára befejeztetvén, ez vágj unk pár héttel egy este csak dobolják az'atása. A hogy : harmadnapra az úrbéri Ítélet a lőtt egy kibirdettetvén, az érdeklőitek jelenjeíjtczikon, egyszersmind kérvényeiket adják be az,1rosházán a részükre kiosztandó földeket egy ta}c meg 5 ják-e vagy pedig 2 részben!-----'int,hogy Ezen közhirrététel oly sobea villá|>anakar­­pott le a közönségre, hogy az még tH volt képes magát a történendök felc^^H C8a. pernek most már vége s hogy a kérd^^H^ S0 fel lesznek osztva, — azt mindenki a de a körülményeket és hogy aránylag^^Kcti*1* kap: erre nézve a legnagyobb setéts^^K; — uralkodott. Ezt tapasztalhatta a vár^^Búnyit ítélet kihirdetése alkalmával mindon^^fcavar kulcsát senki sem ismerte, — egyik^^Rn as dolta, a másik meg úgy, — és raég^Búolog sietett kérvényét beadni, „hogy va^H gon­­osztásból ki ne maradjon,“ úgy hogj^Rj«nki nem is tájékozhatván magát, csak ir^^Bp az ^Bigtöbb Hi a ke­mok idő arra nézve, hogy a dinnye diszlés­­nek ojen; mert ha van növény ; mely a tápa­nyagot különösen érzékény, — úgy bizonyára a dinz. Megkivánja, hogy a talaj kész táp­anyag bírjon s igy abban a homok mellett a töl is kellő mérvben képviselve legyen; — mit j: ha e tekintetben hiányos talajjal ren­­delkec — kizárólagosan okszerű trágyázás által ; el. A mondom okszerű trágyázással, mert e müvei is arra kell ügyelnünk, bogy a din­nyén! azt használhassa is; mert valamint éhes ernbei búza vetéssel segitve nincs, úgy a din­nye tázáBnál is — minden utószámitás nélkül, közve hatásra kell törekedni. A itt egy átalános minta a dinnye talaj elkéssre nézve. Legjobb, ha a dinnyének szánt talajig őszszel trágyával meghordjuk és ezt aláásshogy a tél termékenyitő hatásának kitéve legye/agy ha már ez nem történt s dinnyét mindo-on termelni akarunk; úgy már tavasz­­szal as compost trágyát szabad használnunk, meiynhatását még az évben várni lehet. Kél alá jutnak itt egyes laczarna és réttö­rések úgy irtás földek, melyek iránt a dinnje külöaslöszeretettel viseltetik. Aigvetésröl talán legközelobben. Győri— bányatelep. 3 Iiiebbald Béni. Az alkalma» dinnyetalajról. A dinnye kedvelt terményeink egyike; szivesen foglalkozik termelésével szakember úgy point di­lettáns. Kellemes és üdítő édessége napról napra több és több barátot hódit részére s épp ez alapon tán nem lesz fölösleges, ha a vetés-idény küszö­bén egyelőre a talajról egyetmást elmondunk. Mondani is fölösleges tán, bogy a dinnye ké­nyes növény; do mindamellett nem háladatlan s ha a termelő kiismeri, hogy úgymondjatn termé­szetét s iparkodik igényeit kielégíteni,—sokszorosan megjutalmazza a reá fordított fáradozást. Éghajla­tunk — leszámítva egyes szélsőségeit, melyet az időjárásban gyakrabban nyilvánít — kívánalmai­nak eléggé megfelel s igy a szabadban is eléri tö kéletességének azon fokát, mely kívánni valót nőm hagy hátra. Akárhányszor fordul elő azon eset, hogy mig egyesek kevés gonddal szép példányokat produ­kálnak, addig ismét mások fokozott szorgalma csak kielégítő eredményhez is alig vezet. Minderre néz­ve pedig okot elsörendben is a talaj minősége szol­gáltat — ez okozza a felhozott két eseti külömb séget — ez mutatja elég világosan, hogy a dinnye — saját talajának megválasztását — határozottan igényli. Mielőtt valamely növény alkalmas talaját meg­határozni lehetne, tüzetes vizsgálat alá kell vennünk úgy magát a növényt, de főkép annak azon egyes részeit, melyek a talajjal legszorosb érintkezésbe jönnek.Tekintve azt, hogy a dinnye kúszó növény, melynek hónalj rügyeiből fejlődnek a messze futó indák s ezek oly gyengék, hogy mint egy terraé­­szetileg ösztönösve — szél s vihar ellen — támaszt keresve — egye» iz-csomóikuál a földbe kapasz­kodnak; kell tehát, hogy a talaj felülete— főleg inda-eresztés szakában — porhanyó legyen, mire pedig kiválóan a lazább talaj alkalmas; mert mig kötöttnél alig aprózható porhanyóvá el s ez eset­nél is iparkodik előbbi állapotát elfoglalni vagyis megkeményül vagy megcserepesedik. Ha már az indázat a talaj porhanyóságát s laza kötöttségét igényli, menynyivel inkább szükséges ez a szerfölött gyenge és finom rost gyökérzetnól. Ezeknél úgyszólván életkérdés, moly nélkül bizt-is tengés áll be. Azért az alkalmas dinnye-talajnak okvetlen laza természetűnek kell lenni, hogy eb­ben a gyökérzet ellenállásra vagy csak akadályra is ne találjon, hanem vígan hatolhasson tovább és tovább, terjasitve gyökereit különböző irányban. De a tapasztalat által is támogatott tény, hogy a kötött agyag talaj határozott ellensége a din­nyének. Megmutatta akárhányszor az eredmény, hogy agyagban dinnyét produkálni nem lehet s ezért bizonyos menynyiségü homoknak jelenléte a talajban élet föltétele, hogy úgy mondjam lelke a sikeres dinynye-termelésnek. S ha ez nincs, vagy le kell mondani a termelésről avagy a hiányt reá­­hordással mesterségesen pótolni kell. Ne higyje azonban senki, hogy magában a ho­(Jjdonságok és különfélék — z Evang. hitközség uj imahiza f. h 18 án e. 9 órakor avattatott fel és adatott át a nyilvásságnak. Az összesereglett nagyszámú és díszesizönség a templom előtt való téren foglalt holyetiig a nők külön jegyek mellett a templom padjain helyezkedtek el. A felavatás első ténye ez vol hogy Jeskó Lajos lelkész a templom kul­csát e; rövid beszéd kíséretében Karsay S. su­­perintfdens kezeibe adá, ki a templom megnyitá­sával Bileininger kér. esperest bízta meg Az ajtó felnyittván a közönség a templom minden zu­gát ra^tölté. A szokásos epistólák felolvasása után superitendens mondott felavató beszédet, mely­ben a emplom hivatását hangsulyozá s végül a temploiot ünnepélyesen felavatottnak nyilvánitá ki. — üzután esperes tartott egy hosszabb, de példás ogikával kivitt igen jeles beszedet, mely­ben az erkölcsi elvek s a kor némely bűnei szó­noki nagasztos hangon előadva, szépen kidom­­borultss. Köszönetét mondott mindazoknak, kik a tempbm felépítését elősegítették. Beszédje leg­­nagyoba részében e templomok a az istentiszte­letről é’tekezett. — Végtére Bergmann izményi lelkész mondott a német ajkú hívek számára szép hangon tartott beszédet. — A közöket, az esen alkalomra a „Pécsi Dalárda“ több tagja által be­tanult s orgona kíséret mellett elénokelt karok töl­­egyszerüséggel ment végbe s a jelenvolt közönség vallás különbség nélkül érezte a mély benyomást, mit ezen istentisztelet reá gyakorolt. Délben a „hajó“ szállodában 45 személyből álló közebéd tartatott, melyen a városi és tnogyei hatóságok több képviselője volt hivatalos. Üdvbeszédek mon­dattak a királyi házra s mindazokra kik elösegiték a templom felépítését. — Az evang. vallásfeleke­zet egy régi óhaja ment teljesedésbe e napon s valóban méltán büszke lehet, e számszerint kicsiny, de erős hitfelekezet azon magasztos lelkeaülésére, melylyel ezen egyszerűségében is igen szép temp­lomot felemelte. —. A debreczeni függetlenségi párt folyó évi. ápril hó 25-én d. e. 10 órakor a városház nagy tanács termében alakuló közgyű­lését tartja, melyre Debreczen város azon polgá­rai, akik hazánk, Magyarország önállóságáért, függetlenségéért lelkesedni tudnak, s a régi bal­oldal elveit, a bihari pontokat, most is politikai hitvallásokul ismerik hivatalosak. Kívánjuk hogy e nap az elvhü baloldaliaknak, függetlenségi pár­tiaknak s a 4b-asokoak tostvéresülési ünnepe legyen. —rn. A Pécsi Dalárdának — a f. h 17-én a Scholczféle sörciarnokban rendezett dal­estélye — eltekintvén a csekély számú közönség­től — a legjobban sikerült. A porogramm néhány száma ismételtetett, sőt az még néhány darabbal meg is toldatott. Többek szives megkeresésére még e hó végével fog az estély egészen uj müso­­rozat mellett ismételtetni. — rn. A Pécsi Nődalárdá-ban felmerül s általunk is felemlített zavargások kiogyen littet ­­tek, mennyiben az egyesek kívánságára a k armes­­ter felügyoléséra teremtett zoneb izottság ismét megszüntetett, s Vachauer Károly ur az egylet egyhangú feihivására a karmesterséget is ■ mét elfogadá. A dolgok ily tapintatos elintézésé­ben a föérdem Förster és Engeszer urhö1 gyeket, az egylet elnökségét illeti. — Erdőégás. Nagy veszély fenyegette a pécsvárosi mecseki erdőséget. Szerdán f. hó 21-éu esti 10 óra utána Mecsek innenső oldalán az erdő a leghevesebb szélben egyszerre 5—6 ponton ki­­gyuladt s a lángok ijesztő gyorsasággal harapóz­­tak odább a száraz növényhulladékokon. A vá­rosi tüzör a tüzet jelezvén, hamarjában csak 6 tűzoltó indulhatott jilly Alajos főparancsnok ve­zérlete alatt a szükséges könnyít esskőzökkai e ve­szély színhelyére s mire a kis csapat kiért, akkor már a cserjésen a lángok elterjedtek^ volt. A tűz­oltók lassan felgyülekeztek mintegy 50-en, de az igazi segély csak a felriasztott katonaságtól érke­zett, mely körülbelöl 120 számot képviselve Ro­­schitz ügyelő főhadnagy vezérlete alatt árkoló ásók­kal felszerelve felérkezeit. Erre azután elkezdődött az oltás a heves szál miatt sok veszélyek között. Az oltást a tűzoltó főparancsnok vezette erélyesen az összes »egélylyel s a legénység élet veszély közt

Next

/
Thumbnails
Contents