Pécsi Figyelő, 1880 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1880-10-09 / 41. szám
hivan Folyam, Pécs, 1880. October 9-én. Előfizetési díj: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., félévre 2 frt. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szombaton. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). Szerkesztői iroda: Ferencziek, utczája 22.SZ.I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauharn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. Hirdetések ára: Egy öthasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 6 kr. 3-szori 5 kr., 10 szeriért 4 kr. fizetendő. — Minden hirdetés után 30 kr. bélyeg díj fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth-tér 2. szám alatt. Az adó- és adósság-gyár. Be van terjesztve az 1881-iki magyar állami költségelőirányzat, ennek megvizsgálása és megállapítása a parlament legfontosabb feladata, mit mutat tehát ez előirányzat ? Lássuk! A bevételeket 264,414,715 frtra a kiadásokat 287,180,096 frtra teszi és így a hiányt 22,765,381 frtball mutatná ki, ha a közösügyi kiadások megmaradnának a jelen éviek, miután azonban alapos arra a kilátás, hogy ezen kiadások két millióval megszaporodnak, az előirányzott hiány tesz kerek számban huszonöt millliót. Az igazi deficit azonban nagyobb ennél, mert először nem kevesebb mint 5,607,540 frt van a bevételek közt a földtehermentesítési kötvények törlesztésére kibocsájtandó ujjabb kötvényekből, ez annyit tesz, mint a földtehermentesítésre szánt és bevételezett jövedelmet elkölteni és a törlesztést új kölcsönnel fedezni. Ugyanez áll további 2,972,606 frtnyi a többi kölcsönök törlesztésére kellő, de új adósságcsinálással beszerzendő összegre nézve. Másodszor öt milliót akar a pénzügyér államvagyon eladásából, tehát vagyonfogyasztásból bevételezni, két milliót az állam birtokába átment tiszavidéki vasút elsőbbségi körleveleinek eladásából, ezek összesen 15,580,146 frtnyi összeget tesznek nem számítva a többi ingó államvagyon mozgóvá tételéből beszerzendő apróbb bevételi tételeket. A valóságos deficit tehát 40 milliónyi, igaz ugyan, hogy ebből most csak 25 milliót kell még fedeznie Szapáry úrnak, de miből fedezendő majdan utódja, a kinek nem marad mit eladnia és mozgóvá tennie ? És miből fedezi Szapáry a nagy financztalentum e hiányt? Másfél milliót hozhatna a kő- olajadó, mellyet a mamelukhad már megszavazott, melytől azonban megmentett az osztrák reihstájb, mely nem szavazta meg azt és igy paritásból itt sem lehetett behozni, azután öt milliót remél a beterjesztendő adóemelési javaslatokból! Tehát ismét adóemelési javaslatok, pedig az eddigi adókat is csak az adóalap elkótyavetyélésével lehet beteremteni! — No, remélni lehet annak, kinek éppen kedve van hozzá, annál nagyobb azután a csalódása. Ami pedig e 6ys millión felül még hiányzik, azt beszerzi Szapáry úr majd kölcsönnel a szerint a mint majd átveszik Rothschild úrék az ujjabban gyártandó járadékokat. A magyar pénzügyi igazgatás adó- és adóssággyártás nélkül nem lehet el i f á s c i a. Mull a virág ... Hull a virág, hull a levél Fujdogálja az őszi szél, Száll a daru, száll a fecske Messze- messze délkeletre. Akár merre nézek, minden Oly szomorú, oly kietlen, Itt is, ott is alvó élet. . . Hervadt ágon üres fészek. Az égbolt oly komor, borús, A nap is oly bánatos, bús, Mint az ember tekintete , melyet a sírra vete. De majd lészen újra tavasz, Az ágakon új lomb fakad, S a viruló lombok alól A kis madár vígan dalol. Derült égen a napsugár Hőt árasztva, mosolygva száll, Tőle minden újra éled. Felébred az alvó élet. Vajh’ az ember életére A szép tavasz visszatér-e ? Igen vissza hanem egy más: Örök tavasz, — feltámadás ! . . .. Várady Ferencz: Se nézz reám .... Ne nézz reám ! . . . ‘ Úgy éget a sugár, Mely szép szemedből A telkemre száll! Kicsalja zöldjét, reményét szivemnek. Hogy azután letépjék vad kezek . . . Ne nézz reát! Mik a szélsőségek? (Osztrák-magyar gyászvitézek tana szerint.) A mely párt Magyarország állami önállóságát egész tisztaságában akarja helyreállítani, az Szapáry gr. szerint szélsőségekben mozog, mely azonban a nemzetet elidegeníthetlen jogaiból a még fel nem adottakat is feladja és a nemzetet egy kissebb idegen nemzetnek alárendeli, az szabadelvű és tisztán hazafiságból cselekszik ! Az ősi alkotmány a 48-as törvények tiszteletben tartása és konzerválása — az radikális szélsőség, a jó alkotmánynak porba döntése, a 48-as vívmányok gyáva feladása, kissé avult, de jó törvényeinknek külföldről becsempészett és csemegézettek általi kiküszöbölése, az szabadelvűség modern értelemben. Az egyéni szabadság és a tulajdon védelme, az az kárhoztatandó szélsőségi eszme; ellenben a titkos és nyilvános spiczlik raja által fentartott rendőrállam és a tulajdonjognak a túlcsigázott adózások általi kiforgatása, — más szóval a tulajdonnak állami konfiskálása — az tisztavizü szabadelvüség. A municzipális választási jognak fentartása és eredeti tisztaságába való visszaszerzésének kísérlete, — ezek veszedelmes szélsőségi vágyak és törekvések; — ellenben a kinevezési rendszer behozatala, a municzipális közigazgatásnak átváltoztatása birokratikussá, ez nemcsak hogy szabadelvű, — de hazánk speciális viszonyainál fogva egyúttal konzervatív eszme, — konzerválja a Bachkorszak intézményeit. Az ország pénzügyeit rendezni a kiadások apasztása, tisztakezű kezelés, a hadsereg leszállítása és egynemű nemzeti haderővé szervezése, és az országnak külön vámterületté alakításával önálló nemzeti vám és kereskedelmi politika behozatala által, — a mint, ezt minden európai állam teszi, — os ez csupa vészes radikális szélsőség, — ellenben a deficitek megörökítése és folytonos adósság csinálás, az állami és alapítványi jövedelmeknek korrupt kezelése, melynél fogva a bevételek nagy része a kezelő kezekben ragad és a kiadások megkettőztetnek, a hadsereg szükségleteinek évenkénti fokozása, a közös hadsereg fentartása, a vámterület, a bank közösítése, a magyar kereskedelmi és a mi fő — a termelési és iparérdekeknek alárendelése az osztrák érdekek alá, ők ezek a legnemesebb és legszabadelvűbb eszmék és irányzatok, és egyúttal konzervatívok is, mert konzerválják a törekvést a magyar nemzetet koldussá tenni, és ennek következtében engedelmessé! Az állami fő és kissebb hivatalokat, úgy bírói székeket tudományosan művelt és képesített tiszta jellemű konfiakkal tölteni be, ez igen veszedelmes szélsőségi eszme, ellenben a hivatalokat és bírói székeket kortesjutalommá lealacsonyítani, nyilvánosan ismert csalókat és hamisíttókat főtisztviselőkké előmozditatni és kitüntetni, — reájuk bizur hiteles okiratok kiállítását és ha mégis sikkasztáson, hamisításon rajtkaparnának, őket okkal móddal kimosni és felmentetni: — ez nagyon tisztességes és szabadelvű politika! Veszedelmes szélsőség volna, ha arra törekednénk, hogy az állami és magán nagyipar és közlekedési valamint kereskedelmi és bankvál- i illatoknál a nemzeti irány megNe nézz reám! . . . Oly biztatón int szemed, Reám oly nyájas, Mosolygó sugárt vet . . . És görnyedek átoksúly alatt: A boldogságot hinnem nem szabad ! . . . Ne nézz reám ! Ne nézz reám! A dalos kis madár Zöld lomb alatt Párjára talál, Csak én bujdosom árván, egyedül. A szellő, a madár is elkerül! .... Ne nézz reám! Ne nézz reám! Hiszek az istenben, Imádom benneded ,8 kedvesem! De ha!... nem, nem, ne lázongj vad lélek ... Rád hull majd árnya a bús feledésnek.... Ne nézz reám ! Borsos, Felednélek... Felednélek, csak tudnálak, Elmennék én, itt hagynálak ; Siró szellő kisérne el, Bánatommal, szerelmemmel. . . . Hervadt levél az utamba, Megköthetném koszorúba, A lelkemhez illenének Elhervadott reménységnek! Sirnék reggel, sírnék este, Könnyeimből patak lenne, Sóhajtanék reggel, estis, Sóhajomból szellő lenne ! Búgó szellő, zúgó patak, Mit beszélnek, mit susognak, Hulló levele a fának — —' ' Felednélek, csak tudnálak .... Borsos, Mécsről — Pécsnek. A fővárosi journalisztka a király pécsi látogatása óta egész sportot trt Pécsesel és Pécs dicsőítésével. A politikai napilapok elpuffogatták felettünk kedélyes bombasztjaikat, s most jönnek a szépirodalmi lapok s beszélnek Pécsről, a tündérvárosról, s beszélnek csoda dolgokat lakásairól, középületeiről, utczáiról gyárairól stb. stb. beszélnek — a világnak, mert a királyi látogatás óta, divattá tett Pécsről csoda dolgokat beszélni a világnak. Ez ösztönzött engem is arra, hogy a „Pécsi Figyelő“ tárczájában egyet mást elmondjak Pécsről, de nem a világnak, hanem csak Pécsnek magának, —s egyúttal azon igen tisztelt és városunk iránt mindenesetre jóakarattal viselkedő nagyreményű írónak, kit egy általánosan kedvelt és elterjedt fővárosi szépirodalmi képes hetilapban annyira elragadt pegasusa, hogy egy a pécsi viszonyokkal való vékony ismeretségre valló czikkében azt vágja a szeme közé a fővárosnak, „hogy mennyire hátra van Budapest Pécs mögött!!! Sic transit gloria modi! Ez a divat dicsősége, — majd ha a liliputi nagyherczeg Piripócsra talál rándulni, akkor Pécs lesz hátrább, mint Piripócs. De hát miben is áll felette városunk a fővárosnak? — halljuk az orákulumot: „Ha a főváros utszáin látsz valakit ki elégedetlen az aszfalttal, mert nagyon síkos, az bizonyára pécsi; — eszébe jut, hogy élesre kövezett otthonában elcsúsznia sem lehet!“ — pedig ha városi hatóságunk statistikát vezettetne a város templom előtti és melletti kövezeten elcsúszott és zúzódást szenvedett emberekről és állatokról, nagyobb számot produkálhatna, mintha azon emberek neveit venné jegyzékbe, kik a Litke raktárából kikerült borokat fővárosi czikk iró úrral „mindenek felett állónak“ tartják. A király tiszteletére kirukkolt bandérium délereg vezére és zászlótartója is egészen más véleményt táplálnak a pécsi kövezet barátságos voltáról. Ehhez járul a holdvilágtalan éjek éjfél utáni óráiban a város utszáin uralkodó pokoli sötétség, melynél csak a Petőfynk által megénekelt „kibérelt lelkiismeret“ lehet sötétebb. „Hungáriánál többet ér a Nádor a Szikszaynál az Ercsényi,“s ha az egész czikk hangja ellene nem mondana feltevésünknek, metsző gúnyként tekintenék e sorokat, mert több, hazánk különböző vidékeit bejárt intelligens embertől hallottuk, hogy épen e téren áll Pécs hazánk minden vidéki városai közt leghátrább, a fővárossal pedig csak annyiban vetekedik, amennyiben vendéglőseink szurdokjaikban élelemnek ás lakásnak oly árt szabnak, aminő csak a főváros nagy elegancziával berendezett szalonjaiban kívánható meg, — s jó bort bennük igen ritkán kapni, daczára hogy a pécsi hegyek termése — de nem a Littke bora, bizony Magyarország bármely borvidékének termésével kiállja a versenyt. Hanem hát mi is úgy vagyunk e kincsünkkel, mint a Balaton vidék a fogassal, melynek egyedül a Balaton a hazája. Ha valaki Füreden vagy Siófokon fogast akar enni, annak azt Budapestről kell hozatnia, „mert oda viteti az árendás, ott adják meg neki az árát“ a Balatonvidék pedig eszi a czigányhalat, mely szinte nagy mennyiségben van a Balatonban, úgy a pécsiek is jó borukat kénytelenek eladni, külföldre szállítani, hogy adót fizethessenek, — maguk pedig isszák a m. kir. belügyminiszter ától szabadalmazott Engel-féle fuchsinos kotyvalékot! Abban azonban teljesen igaza van a „V. U.“ czikkirójának, hogy Pécs tekintve középületeit iskoláit s különösen pedig lakossága nagy részének a magyar kultúra irányában a legközelebbi évtized alatt tett bámulatos haladását, — épen nem áll a fi város megött. — Színháza azonban ... , de erről ne szóljunk most, mert mint halljuk az a pajta formaterem, mely városunk renoméjának nagy hátrányára éveken keresztül ott disztelenkedett — bűnös szerzője lévén Sok csúznak, rheumának s nem egy — meghűlés folytán keletkezett súlyos betegségnek — most átalakitatott és ki- Csínositatott. — Templomait tekintve pedig Pécs csakugyan ritkítja párját. A ki azonban főtemplomunkról a „V. U.“ okt. 3-iki számában megjelent rajz után alkot magának fogalmat: ismerete e tárgyban kürülbelöl olyan lesz, mint azon egyénről, kinek talpát látja lefényképezve. — E rajz egy régi fénykép után készülhetett, mely a főtemplomot a püspöki udvar felőli oldalról mutatja be. — A Széchenyi-tér rajza is impozánsabb képet mutat, ha abban annak főpontja, a mait évben nagy költséggel restaurált városi plébániatemplom is helyet foglalna. Ad vocem városi templom! Látott-e már czikk iró ur karó hegyen . . . akarom mondani másfél lábnyi keskeny trottoireau s annak is kellő közepében lombos ákáczot díszelegni? Pécsett ilyet is láthat a most szóban forgó templom körüli járdán, melyről nem lehet tagadni, hogy kulturális felfogás productuma, mert a természet önerejéből ilyet előállítani képes nem volna. — Azonban ha meg akarja szemlélni V. J. az ezen járdaszépitészeti kuriolumot, siessen le Pécsre, mert a templomnak a gymnasiumi épületre néző oldala melletti járdán álló akácziában már, tán a királyi látogatás hírére felébredt a szégyenérzet . . . s kiszáradt,— minek folytán eltávolították, s megtörténhetik, hogy a másik is követi kollégáját s akkor azután igazán nem lesz Pécsett olyan látni való, ami a fővárosban nincs. Hát még aztán minő a flórája — melyből a mákvirágok épen nem hiányoznak — s milyen bogarai vannak Pécsnek! Azt is mondja a „V. U.“ kedélyes írója, hogy Pécs gazdag városa beszél az egy millió írtról, melyet most fizetge, gyökerezzen, azért a törvényben módot kell adni, hogy ezek ezután is a magyar nyelv mellőzésével tisztán németül vezessék üzleteiket és csak a német könyveknek kell hitelességet tulajdonítani, — a főtisztviselőket legalább is mind külföldről, — ha osztrák-cseh nem találkoznék elég — poroszokat kell importálni, magyart pedig legfeljebb ollyant alkalmazni, ki a német-csehporosznak talpát nyalja, ez azután igazán magyar nemzeti politika és patentirozott szabadelvüség , Szélsőség és radikalizmus volna módot nyújtani az eszes, de szegény tanulónak, hogy kevesebb költséggel, mint a budapesti egyetemen végezhesse be jogtannlmányait. Eszterházy Károly gr. Szepessy Ignácz b. és Lonovics József püspökök ennél fogva radikális szélsők voltak, mert joglyceumokat alapítottak, — az igazi patentirozott szabadelvűség csak most láttatta be Trefort miniszter által, minő veszedelmes szélsőségeket mozdítottak elő eme nagylelkű és nagyeszű főpapok és nagyérdemű utódaik, kik ez alapítványokat növelték és fentartják. — Az értelmi kör kiterjedését gátolni, azt szüíkebbé szorítani kell, hogy a hitvány és korrupt, szolgalelkü laposság boldogulhasson, ez azután szabadelvű politika, méltó Tisza Kálmánhoz és Treforthoz. — Azért se hid a németnek! Hogy Miklós István függetlenségi párti képviselő az Istóczy mozgalom ellen interpellációval fellépett az országgyűlésen, a hálás szemiták néhánya felkereste a képviselőt megkérdezve, váljon halandó-e a lipótvárosi képviselő jelenséget elfogadni. Azt írják, hogy a mozgalom élén több tekintélyes nagykereskedő és ügyvéd áll és ezek hiszik, hogy ezen túlnyomóan izraeliták kezében lévő választási kerületben tekintélyes párt fog Miklós István körül csoportosulni. — No mi ezen urak őszinteségében egyszerűen nem bízunk és jobb lesz, ha Miklós István e jelöltséggel magát többé nem komprommittálja. — Ezen vitéz férfiak iigét mutatnak a kormánynak — zsebükben, de nyiltan fellépni ellene azért sem fognak, mert Kormány, mely kedvezőbb legyen mindennemű zsidótendentiára nézve, mint a jelenlegi,—már nem is képzelhető. — A magyar államvasutak szakigazgatójává kinevezett Beretvás Endre osztálytanácsos helyett, a pénzügyminisztérium vasúti és hitelosztályának vezetésével Máriássy osztálytanácsos lett megbízva. A magyar állami vasúti igazgatóság felsőbb hivatalainak rendezése s illetőleg az 5 aligazgatónak s a többi hivatalnoknak, mintegy 60 személynek kinevezése és egyesek nyudíjazása most jött elintézés alá a közlekedési minisztériumban s az aláírások e napokban megtörténnek. A tiszavidéki vasút igazgatóságát tényleg átvette a magyar államvasutak igazgatósága, s amannak hivatalai bekebeleztetek az államvasutak parallel hivatalaiba, — ezzel tehát a tiszavidéki vasúttársaság igazgatóságának működése megszűnt. — A vasutak végrehajtásáról törvényjavaslatot alkotott a kormány, melynek értelmében mindazon vasutak végrehajtás alá esnek, melyek az utolsó években bevételeikből nem képesek fedezni terheiket. A javaslat értelmében Magyarországon végrehajtás alákerülnének, az arad-temesvári, a duna-drávai, az eperjes-tarnovi, az első erdélyi, a magyar északkeleti és a magyar-gácsországi vasutak, Országgyűlés. A képviselőház szept. 30-iki ülésének egyedüli legfontosabb mozzanatát Madarász Józsefnek a miniszterelnökhöz intézett interpellantiója képezte, melyben kérdé a kormányt, hogy hajlandó-e befolyását oly irányban érvényesíteni, hogy Montenegró érdekében a hatalmak az albánok ellen erőszakot ne használjanak, s ha esetleg mégis használnának, ezen erőszaknál magyar haderő ne működjék közre. Ugyanez ülésben a ház osztályai kisoroltattak és bizottságai megalakíttattak. Az október elsején tartott ülésen a bizottságok előtte való napon megejtett választásának eredménye olvastatott fel. Az okt. 21ki ülésében a delegátusokra beadott szavazás eredménye olvastatott fel s ezután Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter beterjesztette egy óráig tartó beszéd kíséretében az 1881. évre szóló állam-költségvetést. — A ház komoran hallgatta a miniszter előterjesztését, mely bár mennyire iparkodott is azt szegény gróf sántikáló okoskodásával takargatni borzasztó képét mutatta fel az országgyűlési többség által támogatott kormány nemzeti vagyont pusztító rendszerének. A 13 évi alkotmányos életünk alatt minden költség-előirányzatnál a deficit réme jelenik meg előttünk, daczára annak, hogy éveken keresztül a pénzügyminisztériumban egyebet sem tesznek, mint a közvetett, vagy közvetlen adók újabb nemeit