Pécsi Figyelő, 1880 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-09 / 41. szám

­hivan Folyam, Pécs, 1880. October 9-én. Előfizetési díj: Postán vagy Pécsett házhoz küldve: egész évre 5 ft., fél­­évre 2 frt. 50 kr., negyed évre 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. Megjelenik minden szomba­­t­o­n. Egyes számok kaphatók Weidinger N. könyvkeresk. (Széchényi tér). Szerkesztői iroda: Ferencziek, utczája 22.SZ.I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben: a kiadóhivatalban, Blauharn Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király utca (nemzeti casinó épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. Hirdetések ára: Egy öt­hasábos petit sor egyszeri megjelenéséért 6 kr. 3-szori 5 kr., 10 szeriért 4 kr. fizetendő. — Minden hir­detés után 30 kr. bélyeg díj fizetendő. A nyílt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési dij előre fizetendő. Kiadó hivatal: Taizs Mihály nyomdájában Majláth-tér 2. szám alatt. Az adó- és adósság-gyár. Be van terjesztve az 1881-iki magyar állami költségelőirányzat, ennek megvizsgálása és megállapí­tása a parlament legfontosabb fel­adata, mit mutat tehát ez előirányzat ? Lássuk! A bevételeket 264,414,715 frtra a kiadásokat 287,180,096 frtra teszi és így a hiányt 22,765,381 frtball mutatná ki, ha a közösügyi kiadá­sok megmaradnának a jelen éviek, miután azonban alapos arra a kilá­tás, hogy ezen kiadások két millió­val megszaporodnak, az előirányzott hiány tesz kerek számban huszonöt millliót. Az igazi deficit azonban nagyobb ennél, mert először nem kevesebb mint 5,607,540 frt van a bevételek közt a földtehermentesítési kötvények törlesztésére kibocsájtandó ujjabb kötvényekből, ez annyit tesz, mint a földtehermentesítésre szánt és be­vételezett jövedelmet elkölteni és a törlesztést új kölcsönnel fedezni.­­ Ugyanez áll további 2,972,606 frtnyi a többi kölcsönök törlesztésére kellő, de új adósságcsinálással beszerzendő összegre nézve. Másodszor öt milliót akar a pénz­­ü­gyér államvagyon eladásából, tehát vagyonfogyasztásból bevételezni, két milliót az állam birtokába átment tiszavidéki vasút elsőbbségi körle­­veleinek eladásából, ezek összesen 15,580,146 frtnyi összeget tesznek nem számítva a többi ingó állam­vagyon mozgóvá tételéből beszer­zendő apróbb bevételi tételeket. A valóságos deficit tehát 40 mil­liónyi,­­ igaz ugyan, hogy ebből most csak 25 milliót kell még fe­deznie Szapáry úrnak, de miből fedezendő majdan utódja, a kinek nem marad mit eladnia és mozgóvá tennie ? És miből fedezi Szapáry a nagy financztalentum e hiányt? Másfél milliót hozhatna a kő-­­ olajadó, mellyet a mamelukhad már megszavazott, melytől azonban meg­mentett az osztrák rei­hstájb, mely nem szavazta meg azt és igy pari­tásból itt sem lehetett behozni, az­után öt milliót remél a beterjesz­tendő adóemelési javaslatokból! Tehát ismét adóemelési javasla­tok, pedig az eddigi adókat is csak az adóalap elkótyavetyélésével lehet beteremteni! — No, remélni lehet annak, kinek éppen kedve van hozzá, annál nagyobb azután a csalódása. A­mi pedig e 6ys millión felül még hiányzik, azt beszerzi Szapáry úr majd kölcsönnel a szerint a mint majd átveszik Rothschild úrék az ujjabban gyártandó járadékokat. A magyar pénzügyi igazgatás adó- és adóssággyártás nélkül nem lehet el i f á s c i a. Mull a virág ... Hull a virág, hull a levél Fujdogálja az őszi szél, Száll a daru, száll a fecske Messze- messze dél­keletre. Akár merre nézek, minden Oly szomorú, oly kietlen, Itt is, ott is alvó élet. . . Hervadt ágon üres fészek. Az égbolt oly komor, borús, A nap is oly bánatos, bús, Mint az ember tekintete , melyet a sírra vete. De majd lészen újra tavasz, Az ágakon új lomb fakad, S a viruló lombok alól A kis madár vígan dalol. Derült égen a napsugár Hőt árasztva, mosolygva száll, Tőle minden újra éled. Felébred az alvó élet. Vajh’ az ember életére A szép tavasz visszatér-e ? Igen vissza hanem egy más: Örök tavasz, — feltámadás ! . . ..­ Várady Ferencz: Se nézz reám .... Ne nézz reám ! . . . ‘ Úgy éget a sugár, Mely szép szemedből A telkemre száll! Kicsalja zöldjét, reményét szivemnek. Hogy azután letépjék vad kezek . . . Ne nézz reát­! Mik a szélsőségek? (Osztrák-magyar gyászvitézek tana szerint.) A mely párt Magyarország ál­lami önállóságát egész tisztaságában akarja helyreállítani, az Szapáry gr. szerint szélsőségekben mozog, mely azonban a nemzetet elidegeníthetlen jogaiból a még fel nem adottakat is feladja és a nemzetet egy kissebb idegen nemzetnek alárendeli, az sza­badelvű és tisztán hazafiságból cse­lekszik ! Az ősi alkotmány a 48-as tör­vények tiszteletben tartása és kon­zerválása — az radikális szélsőség,­­ a jó alkotmánynak porba dön­tése, a 48-as vívmányok gyáva fel­adása, kissé avult, de jó törvényeink­nek külföldről becsempészett és cse­­megézettek általi kiküszöbölése, az szabadelvűség modern értelemben. Az egyéni szabadság és a tulaj­don védelme, az az kárhoztatandó szélsőségi eszme; ellenben a tit­kos és nyilvános spiczlik raja által fentartott rendőrállam és a tulajdon­jognak a túlcsigázott adózások általi kiforgatása, — más szóval a tulaj­donnak állami konfiskálása — az tisztavizü szabadelvüség. A municzipális választási jognak fentartása és eredeti tisztaságába való visszaszerzésének kísérlete, — ezek veszedelmes szélsőségi vágyak és törekvések; — ellenben a kine­vezési rendszer behozatala, a muni­czipális közigazgatásnak átváltozta­tása birokratikussá, ez nemcsak hogy szabadelvű, — de hazánk speciális viszonyainál fogva egyúttal konzer­vatív eszme, — konzerválja a Bach­­korszak intézményeit. Az ország pénzügyeit rendezni a kiadások apasztása, tisztakezű keze­lés, a hadsereg leszállítása és egyne­­­­mű nemzeti haderővé szervezése, és az országnak külön vámterületté alakí­tásával önálló nemzeti vám és ke­reskedelmi politika behozatala által, — a mint, ezt minden európai ál­lam teszi, — os ez csupa vészes radikális szélsőség, — ellenben a deficitek megörökítése és folytonos adósság csinálás, az állami és ala­pítványi jövedelmeknek korrupt ke­zelése, melynél fogva a bevételek nagy része a kezelő kezekben ragad és a kiadások megkettőztetnek, a hadsereg szükségleteinek évenkénti fokozása, a közös hadsereg fentar­­tása, a vámterület, a bank közösí­­tése, a magyar kereskedelmi és a mi fő — a termelési és iparérdekeknek alárendelése az osztrák érdekek alá, ők ezek a legnemesebb és legsza­­badelvűbb eszmék és irányzatok, és egyúttal konzervatívok is, mert kon­zerválják a törekvést a magyar nem­zetet koldussá tenni, és ennek kö­vetkeztében engedelmessé! Az állami fő és kissebb hivata­lokat, úgy bírói székeket tudomá­nyosan művelt és képesített tiszta jellemű konfiakkal tölteni be, ez igen veszedelmes szélsőségi eszme, ellen­ben a hivatalokat és bírói székeket kortesjutalommá lealacsonyítani, nyil­vánosan ismert csalókat és hamisít­­­tókat főtisztviselőkké előmozditatni és kitüntetni, — reájuk bizur hiteles okiratok kiállítását és ha még­is sikkasztáson, hamisításon rajtkapar­­nának, őket okkal móddal kimosni és felmentetni: — ez nagyon tisz­tességes és szabadelvű politika! Veszedelmes szélsőség volna, ha arra törekednénk, hogy az állami és magán nagyipar és közlekedési valamint kereskedelmi és bankvál- i illatoknál a nemzeti irány meg­Ne nézz reám! . . . Oly biztatón int szemed, Reám oly nyájas, Mosolygó sugárt vet . . . És görnyedek átoksúly alatt: A boldogságot hinnem nem szabad ! . . . Ne nézz reám ! Ne nézz reám! A dalos kis madár Zöld lomb alatt Párjára talál, Csak én bujdosom árván, egyedül. A szellő, a madár is elkerül! .... Ne nézz reám! Ne nézz reám! Hiszek az istenben, Imádom benned­ed ,8­ kedvesem! De ha!... nem, nem, ne lázongj vad lélek ... Rád hull majd árnya a bús feledésnek.... Ne nézz reám ! Borsos, Felednélek... Felednélek, csak tudnálak, Elmennék én, itt hagynálak ; Siró szellő kisérne el, Bánatommal, szerelmemmel. . . . Hervadt levél az utamba, Megköthetném koszorúba, A lelkemhez illenének Elhervadott reménységnek! Sirnék reggel, sírnék este, Könnyeimből patak lenne, Sóhajtanék reggel, estis, Sóhajomból szellő lenne ! Búgó szellő, zúgó patak, Mit beszélnek, mit susognak, Hulló levele a fának — —' ' Felednélek, csak tudnálak .... Borsos, Mécsről — Pécsnek. A fővárosi journalisztka a király pé­csi látogatása óta egész sportot trt Pécsesel és Pécs dicsőítésével. A politikai napi­lapok elpuffogatták felettünk kedélyes bombasztjaikat, s most jönnek a szépirodalmi lapok s beszélnek Pécsről, a tündérvárosról, s beszélnek csoda dolgokat lakásairól, középületeiről, utczái­­ról gyárairól stb. stb. beszélnek — a vi­lágnak, mert a királyi látogatás óta, di­vattá tett Pécsről csoda dolgokat beszélni a világnak. Ez ösztönzött engem is arra, hogy a „Pécsi Figyelő“ tárczájában egyet mást elmondjak Pécsről, de nem a világnak, hanem csak Pécsnek magának, —­s egyúttal azon igen tisztelt és városunk iránt min­denesetre jóakarattal viselkedő nagyre­ményű írónak, kit egy általánosan kedvelt és elterjedt fővárosi szépirodalmi képes heti­lapban annyira elragadt pegasusa, hogy egy a pécsi viszonyokkal való vékony ismeretségre valló czikkében azt vágja a szeme közé a fővárosnak, „hogy mennyire hátra van Budapest Pécs mögött!!! Sic transit gloria modi! Ez a divat dicsősége, — majd ha a liliputi nagyherczeg Piripócsra talál rándulni, akkor Pécs lesz hátrább, mint Piripócs. De hát miben is áll felette városunk a fővárosnak? — halljuk az orákulumot: „Ha a főváros utszáin látsz valakit ki elégedetlen az aszfalttal, mert nagyon síkos, az bizonyára pécsi; — eszébe jut, hogy élesre kövezett otthonában elcsúsznia sem lehet!“ — pedig ha városi hatósá­gunk statistikát vezettetne a város templom előtti és melletti kövezeten elcsúszott és zúzódást szenvedett emberekről és állatok­ról, nagyobb számot produkálhatna, mintha azon emberek neveit venné jegyzékbe, kik a Litke raktárából kikerült borokat fő­városi czikk iró úrral „mindenek felett állónak“ tartják.­­ A király tiszteletére kirukkolt bandérium délereg vezére és zászlótartója is egészen más véleményt táplálnak a pécsi kövezet barátságos vol­táról. Ehhez járul a holdvilágtalan éjek éj­fél utáni óráiban a város utszáin uralkodó pokoli sötétség, melynél csak a Petőfynk által megénekelt „kibérelt lelkiismeret“ lehet sötétebb. „Hungáriánál többet ér a Nádor a Szikszaynál az Ercsényi,“­s ha az egész czikk hangja ellene nem mondana feltevé­sünknek, metsző gúnyként tekintenék e sorokat, mert több, hazánk különböző vi­dékeit bejárt intelligens embertől hallottuk, hogy épen e téren áll Pécs hazánk minden vidéki városai közt leghátrább, a fővárossal pedig csak annyiban vetekedik, a­mennyiben vendéglőseink szurdokjaikban élelemnek ás lakásnak oly árt szabnak, a­minő csak a főváros nagy elegan­­cziával berendezett szalonjaiban kívánható meg, — s jó bort bennük igen ritkán kapni, daczára hogy a pécsi hegyek termése — de nem a Littke bora, bizony Magyar­­ország bármely borvidékének termésével kiállja a versenyt. Hanem hát mi is úgy vagyunk e kincsünkkel, mint a Balaton vidék a fogassal, melynek egyedül a Ba­laton a hazája.­­ Ha valaki Füreden vagy Siófokon fogast akar enni, annak azt Bu­dapestről kell hozatnia, „mert oda viteti az árendás, ott adják meg neki az árát“ a Balatonvidék pedig eszi a czigányhalat, mely szinte nagy mennyiségben van a Balatonban, úgy a pécsiek is jó borukat kénytelenek eladni, külföldre szállítani, hogy adót fizethessenek, — maguk pedig isszák a m. kir.­ belügyminiszter ától sza­badalmazott Engel-féle fuchsinos kotyva­­lékot­! Abban azonban teljesen igaza van a „V. U.“ czikkirójának, hogy Pécs tekintve középületeit iskoláit s különösen pedig lakossága nagy részének a magyar kultúra irányában a legközelebbi évtized alatt tett bámulatos haladását, — épen nem áll a fi város megött. — Színháza­­ azonban ... , de erről ne szóljunk most, mert mint halljuk az a pajta forma­terem, mely városunk renoméjának nagy hátrányára éveken ke­resztül ott disztelenkedett — bűnös szer­zője lévén Sok csúznak, rheumának s nem egy — meghűlés folytán keletkezett súlyos betegségnek — most átalakitatott és ki- Csínositatott. — Templomait tekintve pedig Pécs csakugyan ritkítja párját. A ki azon­ban főtemplomunkról a „V. U.“ okt. 3-iki számában megjelent rajz után alkot ma­gának fogalmat: ismerete e tárgyban kü­­rülbelöl olyan lesz, mint azon egyénről, kinek talpát látja lefényképezve. — E rajz egy régi fénykép után készülhetett, mely a főtemplomot a püspöki udvar felőli ol­dalról mutatja be. — A Széchenyi-tér rajza is impozánsabb képet mutat, ha abban annak főpontja, a mait évben nagy költ­séggel restaurált városi plébánia­templom is helyet foglalna. Ad vocem városi templom! Látott-e már czikk iró ur karó hegyen . . . akarom mondani másfél lábnyi keskeny trottoireau s annak is kellő közepében lombos áká­­czot díszelegni? Pécsett ilyet is láthat a most szóban forgó templom körüli járdán, melyről nem lehet tagadni, hogy kulturá­lis felfogás productuma, mert a természet önerejéből ilyet elő­állítani képes nem volna. — Azonban ha meg akarja szem­lélni V. J. az ezen járdaszépitészeti kurio­­lumot, siessen le Pécsre, mert a templom­nak a gymnasiumi épületre néző oldala melletti járdán álló akácziában már, tán a királyi látogatás hírére felébredt a szé­gyenérzet . . . s kiszáradt,­­— minek foly­tán eltávolították, s megtörténhetik, hogy a másik is követi kollégáját s akkor azu­tán igazán nem lesz Pécsett olyan látni való, ami a fővárosban nincs. Hát még aztán minő a flórája — melyből a mákvirágok épen nem hiányoz­nak — s milyen bogarai vannak Pécsnek! Azt is mondja a „V. U.“ kedélyes írója, hogy Pécs gazdag város­a beszél az egy millió írtról, melyet most fizetge, gyökerezzen, azért a törvényben módot kell adni, hogy ezek ezután is a magyar nyelv mellőzésével tisztán németül vezessék üzleteiket és csak a német könyveknek kell hitelességet tulajdonítani, — a fő­tisztviselőket legalább is mind kül­földről, — ha osztrák-cseh nem ta­lálkoznék elég — poroszokat kell importálni, magyart pedig legfeljebb ollyant alkalmazni, ki a német-cseh­­porosznak talpát nyalja, ez azután igazán magyar nemzeti politika és patentirozott szabadelvüség­ , Szélsőség és radikalizmus volna­­ módot nyújtani az eszes, de szegény tanulónak, hogy kevesebb költséggel, mint a budapesti egyetemen végez­hesse be jogtann­lmányait. Eszterházy Károly gr. Szepessy Ignácz b. és Lonovics József püspökök ennél fogva radikális szélsők voltak, mert jog­­lyceumokat alapítottak, — az igazi patentirozott szabadelvűség csak most láttatta be Trefort miniszter által, minő veszedelmes szélsőségeket moz­dítottak elő eme nagylelkű és nagy­eszű főpapok és nagyérdemű utó­daik, kik ez alapítványokat növelték és fentartják. — Az értelmi kör ki­terjedését gátolni, azt szüíkebbé szo­rítani kell, hogy a hitvány és kor­rupt, szolgalelkü laposság boldogul­hasson, ez azután szabadelvű politika, méltó Tisza Kálmánhoz és Treforthoz. — Azért se hid­­ a német­nek! Hogy Miklós István függetlenségi párti képviselő az Istóczy mozgalom ellen in­­terpellációval fellépett az országgyűlésen, a hálás szemiták néhánya felkereste a képviselőt megkérdezve, váljon halandó-e a lipótvárosi képviselő jelenséget elfo­gadni.­­ Azt írják, hogy a mozgalom élén több tekintélyes nagykereskedő és ügyvéd áll és ezek hiszik, hogy ezen túlnyomóan izraeliták kezében lévő vá­lasztási kerületben tekintélyes párt fog Miklós István körül csoportosulni. — No mi ezen urak őszinteségében egyszerűen nem bízunk és jobb lesz, ha Miklós István e jelöltséggel magát többé nem komprom­­mittálja. — Ezen vitéz férfiak iigét mu­tatnak a kormánynak — zsebükben,­­­­ de nyiltan fellépni ellene azért sem fognak, mert Kormány, mely kedvezőbb legyen mindennemű zsidótendentiára nézve, mint a jelenlegi,—már nem is képzelhető. — A magyar állam­vasutak szakigazgatójává kinevezett Beretvás Endre osztálytanácsos helyett, a pénzügyminisz­térium vasúti és hitelosztályának vezetésé­vel Máriássy osztálytanácsos lett­ megbízva. A magyar állami vasúti igazgatóság felsőbb hivatalainak rendezése s illetőleg az 5 aligazgatónak s a többi hivatalnoknak, mintegy 60 személynek kinevezése és egyesek nyudíjazása most jött elintézés alá a közlekedési minisztéri­umban s a­z aláírások e napokban megtörténnek. A tiszavidéki vasút igazgatóságát tényleg átvette a magyar államvasutak igazgató­sága, s amannak hivatalai beke­beleztetek az államvasutak parallel hivatalaiba, — ezzel tehát a tiszavidéki vasúttársaság igazgatóságának működése megszűnt. — A vasutak végrehajtásá­ról törvényjavaslatot alkotott a kormány, melynek értelmében mindazon vasutak végrehajtás alá esnek, melyek az utolsó években bevételeikből nem képesek fedezni terheiket. A javaslat értelmében Magyar­­országon végrehajtás alá­­kerülnének, az arad-temesvári, a duna-drávai, az eper­­jes-tarnovi, az első erdélyi, a magyar északkeleti és a magyar-gácsországi vas­utak, Országgyűlés. A képviselőház szept. 30-iki ülésének egyedüli legfontosabb mozzanatát Mada­rász Józsefnek a miniszterelnökhöz inté­zett interpellantiója képezte, melyben kérdé a kormányt, hogy hajlandó-e befolyását oly irányban érvényesíteni, hogy Monte­negró érdekében a hatalmak az albánok ellen erőszakot ne használjanak, s ha eset­leg még­is használnának, ezen erőszaknál magyar haderő ne működjék közre. Ugyanez ülésben a ház osztályai kisoroltattak és bizottságai megalakíttattak. Az október elsején tartott ülésen a bizottságok előtte való napon megejtett választásának eredménye olvastatott fel. Az okt. 21ki ülésében a delegátu­sokra beadott szavazás eredménye olvas­tatott fel s ezután Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter beterjesztette egy óráig tartó beszéd kíséretében az 1881. évre szó­ló állam-költségvetést. — A ház komoran hallgatta a miniszter előterjesztését, mely bár mennyire iparkodott is azt szegény gróf sántikáló okoskodásával takargatni borzasztó képét mutatta fel az ország­gyűlési többség által támogatott kormány nemzeti­ vagyont pusztító rendszerének. A 13 évi alkotmányos életünk alatt minden költség-előirányzatnál a defic­it réme je­lenik meg előttünk, daczára annak, hogy éveken keresztül a pénzügyminisztérium­­ban egyebet sem tesznek, mint a közve­tett, vagy közvetlen adók újabb nemeit

Next