Pécsi Figyelő, 1881 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1881-03-26 / 13. szám

t­i ) ! Fogságot a törvény őreinek! Fogságot, igenis, még­pedig nem olyant, minőt az úgynevezett „füg­­­­getlen“ bíróságok szabnak ki és mely , felebbvitelt nem zárja el,­­ ha­nem olyant, mit a kir. pénzügyi hatóságnak egy-egy közege szabhat az ügyvédre és kir. közjegyzőre a nélkül, hogy ezt megkérdené, a­nél­kül, hogy védhetné magát,­­ meg­szabták a képviselőházi törvénysza­bók, hogy a diplomások páriájává legyenek a kir. adófelügyelőnek és illetékkiszabónak, ki belátása sze­rint reámérheti a becstelenítő bün­tetést. E szörnyhatározat még nem tör­vény ugyan, de vékony a remény, hogy a főrendiház kivételesen ismét haszonvehetőnek bizonyuljon be, úgy vehetjük tehát már, mintha szente­sítve is lenne. Íme ezt érdemelték ki maguk­nak a magyar ügyvédek és a kir. kinevezett közjegyzők. Kiérdemelték maguknak különö­sen azon magyar ügyvédek, kik megfelejtkezve dicső elődeik nemes példájáról nem tartották feladatuk­nak, hogy a törvény őrei legyenek, hanem inkább önérdekeiknek töm­­jénezve a hatalom támaszaivá alja­­sultak le, h­ogy viszont a hatalom kegyeiben sűrűen részesüljenek, kiér­demelték maguknak, mert noha talán­­ nem v­esz eset reá, hogy velük is megéreztessék tettleg a pénzügyi közegek ezen kivívott hatalmukat, annyi bizonyos, hogy szégyenbélyeg úgy reájuk van sütve, ezen hírhedt 19 §. által, mintha azt ők is igazán kiérdemelték volna. Mi kevesen sem így,sem amúgy nem érdemeltük ki azt, de arról sem tehetünk, hogy 1861 óta a kormány illető közegei tengernyi számú oly egyént ajándékoztak meg ügyvédi diplomával, kik arra méltatlanok, de arról sem tehetünk, hogy ezen szenyfoltok kivágásában épen a fe­­lettünk ítélő legfelsőbb fórum ál­tal nem egy esetben akadályozva lettünk. Ismert közönségünk azon már többször felfüggesztett­­kollegát,a­ki annak idején éjjel-nappal dolgo­zott a választási összeírás megha­misításán egy azóta váltóhamisítás miatt elítélt tisztviselővel karöltve, — ez is már el volt ítélve az ügy­védség elvesztésére első biróságilag, de másod és harmad biróságilag felmentetett! — Minő különös je­lenség, hogy épen ez ember közel kétezer forintnyi bélyeg büntetés hátralékban van, hogy a pénzügyi közegek ekkora összegre hagyták felgyűlni nála a hátralékot, midőn másoknál sietnek egy pár kraj­­czárnyi felfolyamodás alatt álló il­letéket is árverés útján behajtani minden kímélet nélkül. Nem önkénytelen jutnak-e ek­kor eszünkbe a kormánypárt irá­nyában szerzett kortes érdemei! Ha a kormány törvényszabó többségével komolyan akarja az ügyvédi kar epurác­ióját, vétesse el az ügyvédi oklevelet az illetékes bíróságok útján azoktól, kik arra méltatlanok és ne akadályozza e törekvésben az ügyvédi kamarák fegyelmi bíróságait hatáskörüknek helytelen megszorításával. A­mit azonban a kormány tesz, az egyenesen az ügyvédek és kir. közjegyzők tekintélyének lerontása, miben azután az iskola­kerülőkből ujjonczozott profeszszionálus ujság­­firkászok csürhéje által hűségesen támogattatik. A helyzet türhetlen lett reánk nézve, türhetlen éppen az ügyvédi kar nagyobb részének politikai ma­gatartása miatt, mely ügyvéd tár­sainak rovására szerzett pillanatnyi anyagi haszon miatt a kormánypárt uszályhordójává szegődött a helyett, hogy megmaradt volna a törvény őreinek, ha kell, pedig mindig kel­lett — a kormány ellenében is. Ha egy oly nagyszámú értelmi­ségnek minő az ügyvédi kar, nin­csen még elhatározott akarata és tevékenysége, hogy megbuktassa az oly kormányt, mely rabszolgává ala­­csonyitja le és szégyenletes függő­ségbe helyezi, úgy ezen karnak nincs is létjoga, akkor igaza van a ,firka­ IX. évfolyam. Pécs, 1881. márci­us 26-án. Előfizetési díj: op.ti5n vasv Pécsett házhoz mny ____n 1 ft. 25 kr. egyes szám 10 kr. j megjelenik minden szomba­ton. Egyes számok kaphatók Heidinger NI. könyvkeresk. (Széchényi tér).FECSI küldve: egész évre 5 ft., fél­évre 2 t­rt. 50 kr., negyed évre Szerkesztői iroda: Ferencziek utczája 22.sz.I. emelet. Kéziratok vissza nem küldetnek A lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések a szerkesztőséghez, a hirdetések pedig a kiadóhivatalhoz intézendők. Előfizethetni helyben • a kiadóhivatalban, Blanhom Antal úr a városházi épületben, Lili János úr a budai külvárosban, Böhm C. F. úr a szigeti külvárosban lévő kereskedésében, és Feszti Károly úr könyvkötő üzletében, Király­ utca (nemzeti casino épület), valamint a vidéken minden postahivatalnál. 13-ik szám. Hirdetések ára: Egy öt­hasábos petit sor egyszeri megjelentt!«­3-szori 5 kr., 10 szeriért 4 kr. fizetendő. — Minden hir­detés után 30 kr. bélyeg díj fizetendő. A nyilt tér 1 petit sora 10 kr. A hirdetési díj előre fizetendő. Kiadó hivatal: Böhm C. F. ügynöki irodájában. Ferencziek templom­ának »tehenében f AB€IA. (Bandi furulyája. Szép piros felhőket fest a nap az égre, Úgy illik e szép pír a mosolygó kékre, Mint piros virág, mint a piros rózsa, A kék virágokból, Kis nefelejcsekből kötözött csokorba. Besötétül lassan, fenn az éj királya, Az esfist holdvilág, csillag táborába’, Minden nyugszik mélyen,csend uralg a tájon, Csak a furulya szól, Bandi furulyája szól, kesereg fájón. «Fújjad Bandi, fújjad kinos-keservesen, Hogy a csalfa lánynak szive megrepedjen.“ Nagyot sóhajt Bandi, fújná, de hiába: A csalfa szív helyett, — Meghasadt a fájó hangtól furulyája. _____ Várady Ferenci. Hozzá. Mint tavaszi rózsabimbó, Mely a harmat kis gyöngyeit Szívja félig nyilt kelyhébe, Oly gyöngéd vagy és oly szelíd. Hátba szived eolhárja Volna, melyet bús sóhaja S lengése a röpke szélnek E hangokra olvasztana : „Tied vagyok, tied éltem“, Én is zengém a lantomon: „Boldog vagyok, mert enyém a Legszebb leány e világon.* Zalai. Jaj, bocsáss meg... ^*j, bocsáss meg, bocsáss meg kis angyalom, Hogy, ha látlak, magamat elárulom, nálad, szóval sohse mondom senkinek, Hogy oly nagyon, hogy oly forrón szeretlek. tjgy megtudom tartóztatni magamat ! Mint a tőig fa erős vagyok s hallgatag, Jaj, de hogyha rám tekintesz angyalom, Virágokkal terhelt ággá változom. Úgy lehúzza valami a fejemet, Bele nézné a szemedbe, de nem lehet, Mint a parázs, Jaj ! úgy tüzel az orczám­, Hogy el nem ég, csodálom is igazán. Úgy pirulok ... de tehetek én róla?! Magamtól el nem pirulnék én soha . . . Láttad-e már rózsás pirban az eget, Iia a nap rá sugarakat nem vetett?! _____ Mayer Sándor, úti emlékeimből. (Napló: 540-596. oldal.) X. faluba értem. A falutól nyugatra fekvő ritka cseres erdő vén fái közt átszűrődve fénylett az alkonyuló nap haldokló sugára. Az erdő­ből hosszúkás falkában haza felé czam­­mogó nyáj méla kolompjának hangja oly szépen vegyült az estimára csengő haran­gocska megható szavába, hogy a bűvös öszhangban szinte olvadozni érezem a lel­kéinek A fülemüle a langyos szellő fuvala­­tára meg-megrezzenő bokron, a csergő patak mellett estimáját zengte. El elhaló énekét a tücskök kara, a cserebogarak dongása váltotta fel. Lassanként kigyúl­­tak az égi mécsek s oly barátságos szelid mosollyal tekintett le a fényben úszó ég az öreg földre, mint magas trónjáról a kegyes uralkodó szeretett jobbágyára. Csodás szép volt a természet. Én a birógazda udvarából élveztem az est gyönyöreit, mivel ő nála voltam szállva, ő nála ütöttem fel tanyámat az éjszakára,­­ lévén a falu legelőkelőbb egyénisége. Az udvar közepén virult egy fiatal diófa, a diófa alatt kivágott cserefaderék hevert, ezen ülve beszélg­ettünk a bifószaz­szok csí­rkéjének, ha minden sze­metet reá hány. Mi kisebbségben lévők pedig ak­kor is felemelt fővel jelenhetünk meg, mert megtettük azt, mit a kar becsülete tőlünk megkívánt. — Meg aprehendálták Szent­­pétervárt, hogy sem az osztrák reichsrark, sem a magyar országgyűlés nem fejezte ki sajnálkozását a czár-gyilkosság felett, már azt is írták, hogy Hajmerle bárónak állásába kerül s Kálnoky gróf szentpétervári osztrák-magyar nagykövetet jelölték ki külügyérnek. — Mindazonáltal más módot gondoltak ki Bécsben, hogy elégtételt sze­rezzenek az új czárnak.­­ Mint az „Egyet­értés“ írja Kozma kir. főügyész az igaz­­ságügyér mellőzésével utasítást kapott Bécsből, hogy sajtóperbe fogja azon ma­gyar lapokat, melyek a merénylet alkal­mából az orosz czárról és dynasztiájáról tiszteletlenül nyilatkoztak. — Nevezett lap értesülése szerint azonban még ez nem foga­natosíttatott, miután annak czél- idő- és jogszerűsége tekintetéből ellene legfelsőbb helyre felterjesztés intéztetett s a végeldöntés még nem történt meg. — Egy félhivatalos lap ezt is dementálja, a „B—s“ azonban fentartja hitét. —■ Az 5 éves mandátum ér­­dekében megindított mozgalom — folya­matban van s már 114 képviselő írta alá ; újabban a tabarékos ellenzék részé­ről is többen írták alá. Az indítvány kez­deményezői azon hitben vannak, hogy az indítvány számára a többséget megszerzik s az értekezlet ez ügyben e napokban megtartatik. A kormány egyébiránt úgy tetteti, mintha e mozgalommal szemben egészen passiv állást foglalna el. — Jó volna az aláírók névsorát közzétenni, mert az öt éves mandátumot jobbadán azok szorgalmazzák, kiknek nagyon, sokba kerül a megválasztás. — A tolláról ismer­jük a jó madarat. — Püspöki konferenczia volt a herczegprimás budavári palotájában. Az elnökölő herczegprimáson kívül részt vettek benne dr. Haynald kalocsai, dr. Samassa egri érsekek, dr. Ipolyi beszterczebányai, dr. Suszter kassai, Császka szepesi, dr. Pauer székesfehérvári püspökök és a pan­nonhalmi főapát. A tanácskozás tárgyát a büntetőtörvénykönyv 57. §-a körül a pro­testáns részről megindított mozgalom és a „keresztény és a nem keresztények közti házasságra“ nézve jelzett törvényjavaslat képezte. Az előbbire nézve a konferenczia abban állapodott m­eg, hogy föliratot intéz a közoktatási miniszterhez, esetleg ő fel­ségéhez. — Az igen fontos határozatok. — Az „Ellenőr“-ben olvassak. A kérvényi bizottság Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt ülést tartott, melyen dr. Vécsey Tamás előadó indítványára három fontos h­a­dátal sok egyetmásról, legtöbbet az örök hírű 48 iki magyar szabadságharczról melyben a birógazda is résztvett. Csakhamar megkészült a töportyös túrós csusza, vacsorázni hitt be bennünket a bíró uram leánya, egy gyönyörű galamb kedvességű teremtés, valódi falusi külön­legesség, a­minőt, paraszt kifejezéssel mondva: még „pingálva“ se láttam! Mégis csodáltam úgy, hogy csaknem rajta veszítettem a szemem világát. Egy darabig farkas szemet néztünk, de a mezétlábas kis angyal nem sokáig állta ki vakmerő szememnek tüzes sugarait: moslyogva kajta se barna fürtü fejét, mint a nyár derekán a nap égető hevét nem bíró gyenge virágszál. Alig késtünk egy két pipaszippantás- * nyit, már a biróné is jött hívásunkra. Bementünk, körülültük az asztalt: én, a biró, a biróné meg a kedves kis szen­tem, kit a kitűnő véletlen épen velem szemközt ültetetett. A birógazda elém to­logatta a nagy „tulipányos“ tálat és erősen kinált a birónéval egyetemben, hogy csak fogjak hozzá, ne vessem meg a falusi szegénységet .......... Ugyan birógazda­­ vágtam közbe és hozzáfogtam a kanalazáshoz, de a szemem egyre a lányka ábrázatán legelészett és úgy történt, hogy csak kanalaztam, csak kanalaztam — a tányér mellé! Akkor vettem észre magamat, a­mikor már gondoltam, hogy elég is lesz a kana­­lazásból. Enni is alig tudtam, úgy megigézett a kis barna. A­mikor a csikóbőrös kulacs kézről­­kézre járt, amikor a szentem annak a fa­kulacsnak a száját ahhoz a szép rózsa­bimbó ajakéhoz szorította, csak úgy röp­ködtek el belőlem a sóhajok. Hogy szorí­taná az én ajkamat is úgy az ajkához, — mondtam, de csak magamban. Aztán m­esélésre került a sor, legel­tározati javaslatot fogadott el. Az első vonatkozik Szabadka város kérvé­nyére a kalocsai érsek által kinevezett hitelemzők kérdésére nézve. E kérvényt, további intézkedés végett, a bizottság a közoktatási miniszterhez tette át, miután nincs kizárva a mindkét félre nézve mél­tányos megoldás lehetősége. A másik a siklósvidéki­­ tanító-egyesületnek és az 1878-ban tartott egyetemes tanító gyűlés végrehajtó bizottságának kérvénye a ma­gyarországi tanító-egyletek szövetsége tár­gyában. Ezt is a közoktatási miniszterhez utasítja a bizottság, valamint a helvét- és ágostai hitvallású ev. egyházaknak ismert föliratát is az 1868: 53. és 1879: 40. tcz. kiegészítése tárgyában. — Mind a három kérvényre nézve tehát azt határozta a kérvényi bizottság, hogy semmit sem határoz, hanem bízza a dolgot a mi­niszterre és ez az „Ellenőr“ ítélete szerint három fontos határozat. — Difficite est___ Külföldi hírek. A lebombázott czár ideiglenes eltemetése megtörtént, a forradalmi titkos bizottság pedig az új czárnak megküldötte az intést, hogy al­kotmányt adjon, mert különben ő is úgy jár. — Erre azonban mit sem adnak, és tömeges elfogatások vannak Szentpétervárt napirenden. — Az angolok Transvaalban megelégelvén, az ismételt elcsépelést békét kötöttek és elismerték a transvaali köz­társaság függetlenségét. — A franczia minisztérium válságban van, mert egy része pártolja Gambetta tervét a megyén­kénti szavazás iránt, míg a másik a ke­rületenkénti szavazás fentartása mellett van. Országgyűlés. A képviselőház márczius 17-én tartott gyűlésén Péchy Tamás elnök, bemutatta Som­ogy megye feliratát oly törvény alkotása iránt, melynek értelmében csak a magyar nyelven vezetett kereskedői könyvek bír­janak bizonyító erővel. Napirenden volt a fővárosi rendőrségről szóló­­javaslat részletes tárgyalásának a folytatása. Csekély módosításokkal az 54 §-ig elfogadtatott. Következett Tisza Kálmán miniszterelnök válasza, Helfy Ignácznak a görög török kérdésben hozzá intézet interpellácziójára Tisza kijelentette, hogy minden ténykedés oda irányul, hogy a béke a többi hatal­makkal egyetértve minden eshetőséggel szemben megóvassék. Márcz. 18-án. Folytattatott a fővárosi rendőrségről szóló­­javaslat részletes tár­gyalása, jelesen az 54. §-sal. A többi szakaszokkal, egyetemben, lényegtelenebb változással elfogadtatott. Elfogadtatván a főrendiház módosítása az értékpapírok megsemmisítésére vonatkozó­­javaslatot illetőleg. Szalay Imre interpellácziót intézett a belügyminiszterhez az iránt, hogy Vas­megye alispánja a függetlenség pártelnö­kének a megyei levéltárban őrizett választási névjegyzéket lemásolni nem engedte, sőt m­int egyzenet lemásolni nem ellgedte, sőt Bőben nekem kellett mesét mondani. Én, kedves költőnk, Petőfi „János vitéz“ -ével eresztettem meg a nyelvemet. A mesének nagy volt a hatása, szinte neki pirultak, az ásítás még eszükbe sem ju­tott, az pedig a meséhez való. Mind a három hallgatóm egy fül volt talpig. Leginkább tetszett nekik a boszorkányos része, mivel a biróné azt mondá, hogy­ ez már igaz is lehetett és megrázkódott rá. A lelkem adta kis barna meg elprüsszentette magát.Tovább is meséltem volna, de a boszorkányoknál megakadtunk. A biróné kette rá, de előre, bocsátá, hogy a­mit ő most mond, az nem mese ám. Körülnézett félelmesen, mi is hasonló­képen, és aztán elmondá, hogy az ő falu­­t jukban is vannak boszorkányok. Én persze nevettem. ő meg kereszteit vetve magára, foly­tató, hogy bizon vannak és pedig egy boszorkány éjfélenként meg-megjelenik az ő házuknál is, a konyhaajtón dörömböl. Borzasztó ! Szó a mi szó, de biz Isten megszep­­pentem egy kissé, hogy azonban a bátor­ság egészen el ne hagyjon: fölhajtottam a kulacsot és húztam a sziverősitőt. A­mint javában iszom, hirtelen dörömbölés támadt künn az ajtón. Úgy megrettentem, hogy a bor a czigányutczámra szaladt. Majd megszakadtam a kehölésbe. Szentül a boszorkány dörömbölt. Összenéztünk mind a négyen és úgy megnyulott a képünk, hogy alig ismertünk egymásra. A nesz rövid időre megszűnt, de ismét hallatszott. A birógazda nagyot káromkodva kiment, csakhamar visszatért és azt monda hogy mit sem látott. Rövid hallgatózás után eszmén támadt és neki bátorodva elhatározom magamat rettenetes hősi elszántsággal, hogy ha addig élek is, megfogom a boszorkányt. A hazai politikai pártok elnevezése. Tagadhatatlan joga van minden poli­tikai pártnak önmagát elnevezni; de nem kevesebbé jogosult azok eljárása is, kik ezen elnevezést helytelenítik, ha azt a párt tetteivel ellenkezőnek ismerik fel; sőt böl­csen cselekesznek mindazok, kik az ilyen pártot leálcrázzák és mint amitót vagy szédelgőt mutatják be a nagy közönség­nek, mely nem egyszer épen az elnevezés által vezettetik félre. Hazánkban a politikai pártok elne­vezése : szabadelvű, mérsékelt ellenzék, füg­getlenségi s pártonkívüliek, így nevezték el önmagukat a pártok ; azonban ezen elnevezés nem felel meg a pártok maga­tartásának ; ellenzék azon elvekkel, me­lyeket vallanak és méginkább ténykedé­sükkel meg nem egyeztethető. Elemezzük őket. A szabadelvű­ párt minden egyéb, inkább csak szabadelvű nem , mert ennek tagjai nem az alkotmányos kor­mánysor-Módban hagytam a birógazdát, hogy ha majd kiáltok, akkor jöjjenek csak ki, addig pedig legyenek csendben. Úgy is történt. Én szép lassacskán ki­sompolyogtam a konyhába és a bo­szorkányos félajtó mellé, belliről lehúzód­­tam­. Csak lapítok, csak fülelek, egyszerre valami kísérteties kopogást hallok köze­ledni. Minden száll hajam a padlás felé állt, három fodrász sem tudta volna simára kefélni. A kopogó boszorkány egészen az ajtóhoz jött és hozzá dűlt, lassan döröm­bölni kezdett. Borzasztó rémületbe estem, de csakhamar erőt vett rajtam a hősi elszántság. Óvatosan felpillantottam, hát Uram ne hagyj ell . . . valami hosszú bojtos feketeség mozgott a fejem fölött. Iszonyú kétségbeesettséggel megragadtam, a mozgó jelenséget, elorditva magamat, hogy: megvan 111 E pillanatban a boszor­kány magával az ajtón keresztül rántott. Biróék kirohantak segítségemre és engem az ajtón kívül, a pitvaron heverve találtak. Elképedve szörnyü­ködtek, én meg hangosan — kac­agásra fakadtam. Már azt gondolták, hogy szentül a boszorkányfogásban egy kerekem veszett el, de én azon helyben megmagyaráztam, hogy hányadán van a dolog. Felvilágosítottam őket, hogy a­mi dörömbölt, az nem boszorkány, hanem egy négy lábú, nagy fülű állat, a­melyet közönsé­ges nyelven csacsinak hívnak. A csacsi dör­­gölőzött az ajtóhoz és a­mint a dörgölőzés közben a félajtón át benyúló farkát hir­telen megragadtam, kirántott és befutott az istálóba, így áll az egész. Lett általános nevelés, azután bemen­tünk és eltettük magunkat másnapra a puha dunyhák közé. Jó éjszakát ! Várady Ferencz. .. ... Jelen számunkhoz özv. Schnekenberger Istvánné körlevele és árjegyzéke mellékeltetett, eltiltotta, annak ellenére, hogy a választási törvény egyes szabályaiban a nyilvánosságot nem hogy kizárná, hanem több esetben megköveteli. Márcz. 19-én. Napirenden volt a budapesti egyetem orvoskari épületeinek kiviteleiről szóló­­javaslat, mely Zscky Ágost gróf előadó és a közoktatási mi­niszter felszólalásai után változatlanul elfo­gadtatott. A fővárosi rendőrségről szóló­­javaslat végleg megszavaztatván, tárgyalás alá vétetett a bélyegtörvényjav­­slat két függőben maradt f­sa. Márcz. 21-én. Tisza Kálmán minisz­terelnök, a szegedi királyi biztosság 1882. ápril 30-ig leendő meghosszabbításáról tör­vényjavaslatot nyújtott be. A napirend első tárgya a mentelmi bizottság jelentése Ugrón Gábor képviselőnek kiadatása tár­gyában a kolozsvári törvényszék vizsgáló tórájának kérvénye folytán. Az OK, a­mely miatt Ugrón kikéretik, a kolozsvári hír­lapokban közzétett beszédek, melyeket Ugrón Gábor a kolozsvári katonai merény­let alkalmából tartott. A bizottság a men­telmi jog fel nem függesztését indítványozta, mivel a becsatolt hírlapi közleményeket nem tartja elégséges vád­akul. A ház ki­mondotta, hogy Ugrón mentelmi­, jogát nem függeszti fel; második tárgy a men­telmi bizottság jelentése a Verhovay Gyula mentelmi jogának felfüggesztése tárgyában a kolozsvári eset alkalmából a „Függet­lenségiben megjelent „Farkas és bárány“ czikke miatt, a­melybe­n a hadsereget támadja meg. Utána következett ugyancsak Verhovay mentelmi ügye a „Vérlázító merén­­et“­ czírati czikk miatt megindított vizsgálatban. A ház többsége Verhovay mentelmi jogát mind a két esetre felfüg­gesztette.

Next