Pécsi Figyelő, 1890. július-szeptember (18. évfolyam, 40/53-65/78. szám)
1890-07-02 / 40. (53.) szám
la podásra juthatok, a szükséges intézkedéseket a forgalom igényeinek megfelelő terjedelemben megteendem. Időközben is intézkedtem már, hogy borszállításra átalakítandó teherkocsik borkereskedőknek, kiknek ily kocsikra szükségük van, bérbe adassanak; miről az érdekelt kereskedők értesíthetők. A tartánykocsikban való borszállítás kezelésének megoldásával kisebb fontosságúvá fog válni a kamara azon kívánsága is, hogy a használt és üresen visszamenő boros hordók szállítási díjai mérsékeltessenek, mely kérelem teljesítését ez idő szerint legalább általánosságban tekintettel arra, hogy az ily hordók berakásával a vasúti kocsik hordképessége csak igen csekély mértékben használtathatik ki, a gondozásomra bízott vasutak pénzügyi érdekeire való figyelemmel kilátásba nem helyezhetem. Ami a kamara azon óhaját illeti, hogy a kamara területén vasutak széndijtételeinek leszállítása útján a pécs-vidéki kőszén terjesztése előmozdítassék, megjegyzem, hogy a szóban levő vasutak széndijtételei a dunagőzhajózási társaság és a szóban levő vasutak között évekkel előbb létesült szerződési kötelezettségek által oly módon van korlátozva, hogy a fennálló helyzet tartama alatt a különben kívánatos intézkedéseknek szünetelniök kell. Amint azonban az erre nézve fennálló nehézségek el fognak háríttatni, gondom lesz arra, hogy a pécsvidéki kőszénnek is lehetőleg olcsó szállítási díjak nyújtassanak. Ami a kamara azon észrevételét illeti, hogy míg a stájer puha-fa könnyen eljut a pécsi kamara vidékére, addig az észak-magyarországi eredetű ily czikkel ott csak ritkán találkozhatni, — ezen körülmény magyarázatát találja azon jelentékeny és díjszabási eszközök segélyével ki nem egyenlíthető távolsági különbözetben, mely az említett termelő helyek közt a kamara területén fekvő piacokhoz viszonyítva fenforog. Megjegyzem azonban e tekintetben, hogy a déli vasút kívánságomra azon kivételes díjmérsékléseket, melyeket előbb a karinthiai fa behozatalának nyújtott, megszüntette, úgy hogy most ezen behozatali forgalom sem részesül a déli vasút magyar vonalain kedvezőbb elbánásban, mint a hazai termék forgalma. A szlavóniai állomásokon föladásra kerülő nyers bőrök és állati termények szállítására vonatkozólag előadott panasz megszüntetésére a m. kir államvasutakat utasítottam. Végül a kamara azon kérelmét illetőleg, hogy Pécsett menetjegy-iroda állíttassék föl, megjegyzem, hogy a menetjegy-irodák száma ez idő szerint a forgalom szükségletéhez mérten van megszabva, s ily menetjegy-iroda fölállítása elsősorban attól függ, hogy az illető vállalkozó részére a forgalomban megfelelő működési alap kínálkozzék. Mindezek eddig nem tették indokolttá azt, hogy Pécsett ily iroda szerveztessék. Ha azonban a forgalmi igények fejlődése ezt fjam szálai égnek meredeztek a rémülettől még másnap reggel is! Máskor pedig az öreget láttam meggyilkolva a postatiszt által. — Szóval vége hossza nem lett a kínzó álmoknak. Már le akartam tenni arról, hogy valaha a postaépületbe betegyem a lábamat, midőn a véletlen megszánta siralmas állapotomat és segélyemre jött. Ott vagyok a postatisztet elzáró rekesz előtt, nem messze tőlem pedig az öreg. Nem akartam ránézni, hátat fordítottam neki, de azért jól láttam, amint közvetlen közelembe furakodik. Előzékenyen helyet engedtem neki. A postatiszt amint meglátta, idegesen rákiáltott: — Hányszor mondjam már, hogy nem jött levél, vén bolond? Mit alkalmatlankodik itt nap — nap mellett? De nyomban rá, mintha megbánta volna heves kifakadását, szelíd hangon hozzá tette: — Menjen haza öreg, majd holnap bizonyosan megjön a várva várt levél. Azt hittem, hogy a postatiszt kíméletlensége leverő hatást gyakorolt reá. Megsajnáltam s távozása közben utána rohantam, hogy keserűségét a vigasz balzsamával enyhítsem, megkívánná, az ellen sem lesz nehézség, hogy a kamara ezen kívánsága is figyelembe vételre találjon. Budapest 1890. évi junius hó 4-én. Baross 8. k. A keresk. és iparkamara ezen miniszteri leiratot legutóbbi közülésén örvendetes tudomásul vette, csak azt sajnálta, hogy a miniszter mig a kamarai jelentésnek a közlekedési viszonyokat illető minden pontjára reflectált, egyik igen alapos és jogosult panaszról nem emlékezett meg, s ez a pécsi pályaudvar és indóház siralmas állapota ellen kifejezett panasza. A kamara azonban e hallgatást nem magyarázza, mintha a miniszter ez ügy elől kitérni akarna, hanem hogy a miniszter a pécsbarcsi s esetleg a mohács-pécsi vasútnak is államosítása kérdésének tisztázásáig, a mondott ügyben különféle okokból nem nyilatkozhatok. Előfizetési fölhívás. A „Pécsi Hírlap“ és a „Pécsi Figyelő“ egyesülése óta körülbelül egy negyed év telt el, mely idő alatt meggyőződhettek t. előfizetőink, hogy ezen egyesülés által oly lapot kapnak, melylyel tartalomra, jól értesülségre, megbízhatóságra és olcsóságra egy vidéki lap sem állja ki a versenyt. Kérjük tehát az eddigi t. előfizetőinket, hogy lapunkat előfizetéseikkel továbbra is pártolni szíveskedjenek s a mennyire lehet, azt körükben ajálják és terjeszszék. Lapunk előfizetési dija: fél évre ... 3 frt — negyed évre . 150 kr. egy hóra ... — 50 kr. Tisztelettel a „Pécsi Figyelő“ „Pécsi Hírlap“ kiadóhivatala. HÍREK. — (A vidéki gazdaközönséget) nézve, magyaráznunk sem kell. Tudósítási sokat levélben vagy egyszerű levelezőlapon köszönettel fogad a „Pécsi Figyelő“ szerkesztősége. (A kir. tábla épülete.) Hétfőn kezdtek a kir. táblának szánt volt Oertzen-ház átalakításába. Az utcza felőli részen az állványokat állítják föl ez idő szerint, mig belül, az udvaron, a régi színház hasznavehetetlen részeit bontogatják. Patkányok ezrei rémes vijjongással s rebbennek ki éveken át békén hagyott nyugalmas fészkeikből s a munkásoknak van dolguk, mig egy-egy ilyen nekibőszült csoporttal, mely a ben macska nagyságú, hatalmas őspatkányok sem hiányzanak, elbánhatnak, bontó csákánynyal, kőmives kalapácscsal, tégladarabokkal, csizmasarokkal esvén nekik. Ezek voltak a leghívebb , lakói a régi színházépületnek, most már ezeknek is itt kell hagyniok az ősi fészket s a szomszéd házakban tengődniük a száműzetés keserű kenyerén. Az Oertzen-ház legfiatalabb lakója, a belvárosi leányiskola természetesen szintén kivonul a bolygatott épületből s a legújabb határozás szerint nem a Bazár-épület 2-ik emeletére fog fölkapaszkodni, ami nem is alkalmas iskolának s csak szükségből lehetne arra használni, hanem az Oposta-utczában levő Hoffmann-féle ház emeletén fog új menhelyet találni. (Iskolai záró-ünnepélyek.) A főgimnázium tanulói pénteken d. u. 5 órakor a városi tornacsarnok kerti helyiségében dísztornászatot tartottak. A jelenlevő nagyszámú közönségnek először a négy alsóbb osztályok tanulói mutatták be osztályonkint testgyakorlási, ügyességeket, azután a felsőbb osztályokból i3 kiválogatott jobb tornázók tüntették ki képességöket a korláton és nyújtón való tornászás, úgy a bak- és rúdugrás által. Közölük nem egy ^ kiváló ~ügyességet sajátított el e dolgokban, a mit a közönség élénk tapsokkal jutalmazott. A ■ tornamutatványok befejeztével az intézet igazgatója az ügyesebb és szorgalmasabb tornázók között jutalmakat osztott ki s ezek között az athletikai clubb által e czélra fölajánlott emlékpénzeket. Másnap ugyancsak a főgimnáziumi tanuló ifjúság sikerült ünnepélyt rendezett az intézet nagy termében. Az ünnepély, melynek zene- és énekszámokból álló részletes műsorát lapunk már közölte, igen intelligens s különösen nagyszámú hölgyközönség jelenlétében folyt le. Mind az ének, mind a zenekar szépen fegyelmezett előadása megnyerte a közönség tetszését. Az énekkar legnagyobb sikerét a magyar népdalok s Konti „Eleven ördög“ czímű operettjéből vett induló eléneklésével aratta. Ez utóbbi darabnál az ifjúsági zenekar is, mely Az öreg karjaimba kapaszkodott s úgy indultunk a főutcza felé. — Kedves öcsém uramnak megmondom — de nehogy tovább adja!... Megráztam a fejemet annak a megerősítéséül, hogy a világért sem fog eljárni a szám. Erősen a szemeim közé nézett s látszólag megnyugodva, bizalmas suttogással tovább folytatta : — Mert nagy titok ez. .. Ha megtudnák, valamennyi hivatalkereső ember van a vármegyében, mind nekem esnék és az én protekcziómat könyörögné, a mi nekem kellemetlenségeket okozna, mert a sok nem arra való egyéniséget csak nem ajánlhatom a barátomnak, aki értem vérét áldozni is kész. Bizalmával ennyire csak nem élhetek vissza. Lelkiismeretes ember vagyok s meggyőződésemet nem rendelem alá holmi sógorság- komaság-féle érdekeknek. Itt az idő, hogy a hivatalnoki kar purifikáltassék a mindenféle kétes existencziáktól, a szellemi proletárizmustól. Kérdőleg néztem az öregre. Megértett a szorosan hozzám simult, hogy még az a kóbor szellő se hallja meg a beszédét, mely a forró hőségben nyakunkat csókolgatta. — tekintet nélkül arra, várjon olvasói-e lapunknak vagy sem — tisztelettel fölérjük, a gabona állásáról, a termésre való kilátásokról, esetleg természeti veszedelmekről és nagyobb károkról hétről hétre szíveskedjenek lapunkat értesíteni. Ez által — ha minél nagyobb kiterjedési körből érkeznek hozzánk hiteles tudósítások — kölcsönösen tudomást szerezhetnek vidéki gazdáink a más környékeken levő állapotokról, amely tájékozás, hogy fölöttébb fontos a gazdára Nagy csodálatomra arczkifejezése mit sem változott. Ugyanaz a fénytelen tekintet, ugyanaz a sápadt arcz. Hanem valamit morgott maga elé, amit nem bírtam megérteni. Az ajtónál csíptem el. Agg kora daczára elég ruganyosan lépkedett. Megszólítottam : — Bátyám uram! Megfordult s mereven rám nézett. Majd, mintha nem hinne szemeinek, barázdás kezeivel vagy kétszer meg megtörülgette azokat. — Mintha ismerném öcsém uramat? — szólalt meg végre tompa siri hangon, melynek hallatára hideg borzongás futott végig hátamon. — Meghiszem azt! — válaszoltam én majdnem fogvaczogtatva. — Hiszen minden nap van szerencsém találkozni bátyám urammal. — Igaz biza! Most ismerek rá méla bús kék szemeiről, melyekkel olyan rokonszenvesen tud felém tekinteni, nem úgy, mint a többiek, kiknek nézése a telkembe hatolni látszik. Pedig nem lehet... Titkomat nem fogják megtudni. Meglepetve néztem rá. Mi lehet az a titok, melyet oly gondosan őriz? A kapu elé értünk.