Pécsi Figyelő, 1890. október-december (18. évfolyam, 66/79-92/105. szám)

1890-12-03 / 84. (97.) szám

XVIII. évfolyam. 84-ik (97.) szám. Pécs, 1890. d­eczember 3-án. Előfizetési árak: Egész évre . . . 6 írt — kr Félévre . . . 3 „ — , Negyedévre . . 1 , 50 , Egy hóra . . . — „ 50 ., Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: ?&CSETT, Széchenyi-tér 12-ik szám (Nádosy-féle ház) hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­­lalások intézendők.Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Szerkesztői iroda : PÉCSETT, Széchenyi-tér 12-ik szám, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek föl Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereske­désben. Egyes számok kaphatók : Weidinger N. utóda Dómján l.­ Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Engel Lajos (fő-utcza), Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér) Böhm Manó (fő­utcza), papír- és könyvkereskedéseiben Mindezen helyeken előfizetések is elfogadtatnak. Az elkeresztelés. Noha látom, hogy a »Pécsi Figyelő” is a kormány álláspontján áll, azért még­is épen a »Pécsi Figyelő~ számára írok egy rövid czikket, bár még nem bírok teljes tájékozottsággal az országházban történtekről. Lapjából olvasom, a hogy frenetikus tapsvihar reszketteté meg a ház falait *) E czikk akkor érkezett hozzánk, mikor az elkeresztelők kérdése még nem dőlt el. Kö­zöljük azonban, nehogy a fölhangzott szó elnyo­móinak tartassunk. Ami a „Pécsi Figyelő“ ál­láspontjára való hivatkozást illeti, ez téves. Az elkeresztelési vitánál két kérdés állott előttünk. Az egyik az, hogy helyes-e a törvény, helyes e a rendelet? A másik az, hogy a szentesített törvény és rendelet kötelező-e mindenkire? Az első kérdés képezheti, amint képezte is, vita tárgyát s azt még a képviselőház szavazata sem döntötte el végleg. E kérdésben nem voltak pártok, azt nem tette egy párt sem pártkér­déssé. S mi e máig is vitás kérdésben nem is foglaltunk állást sem a kormánypárt mellett sem más pártárnyalattal. Mert hogy a vita lefo­lyásáról közlött tudósítások nem tekinthetők ál­lásfoglalásnak , ez magától értetődő dolog. Ez hirlapírói kötelesség s e kötelesség teljesítése­kor csak a képviselőházban lefolyt események, az ott uralgó hangulat hű képét festettük, — nem lévén szükség ahoz kommentárt fűzni. A másik kérdés az, melyben mi határozott nyilat­kozatot tettünk és pedig azt, hogy míg vala­mely rendelet a törvény szigorú végrehajtását követeli, addig azt respektálnia állam­polgári kötelessége mindenkinek, aki e törvény alatt áll. Ezt mint olyan közeg­nek, mely a törvények szigorú betartása körül el­lenőrző szerepet játszik, kinyilatkoztatni köte­lességünk. Ez sem vallási , sem pártkérdés. — A s­z­e­r­k. — Csáky és Horváth Boldizsár beszéde után. A tapsvihar mindenesetre a pillanatra fölhevült kedélyek édes szülöttje. De hogy ez azután törvényes-e, vagy fattyú ? — a tapsvihar akkordjai után elbírálni nem lehet. Temetéshez nem illik a tapsvihar. Ott pedig most temetés van. — Egy törvényt temetnek — a legörökösebb törvényt — a természet törvényét. Megváltónkat is eltemették, de az is­teni erő a rá hengerített nagy követ mint könnyű pelyhet rúgta el. Az országházban ma azt hiszik, hogy a természet törvénye el­engedi magát te­­mettetni, ha arra a polgári anyakönyv sú­lyos kövét fektetik?! Harmadnapra az al­­leluja glóriájával fog föltámadni. Mikor a törvényhozás vakmerő ke­zekkel bele­nyúl a család szentélyébe, — többet mondok — a család szívébe, hogy fékezze az anya vallási ihletét, hogy kor­mányozza az atya vallási meggyőződé­sét — akkor röviden szólva: csak olyan munkát végez, mint a­ki falra borsót hány. Ha vészes felhők tornyosulnak az égen , ha vihar korbácsolja a tengert; ha erős menydörgés reszketted a föl­det ; ha villám czikáz ; ha tüzes menykő csapkod jobbra ballra, akkor csináljon Tisza törvényt, hozzon Csáky rendeletet, beszél­jen Horváth Boldizsár, törjön ki frenetikus tapsokban az országhoz; — majd meglátom ha csillapul — a vihar, szünik-e a meny- i hajlandósággal viseltessék a gonosz iránt, a mely őt a görbe utakra vezesse. Juczi asszonyra még a rágalom sem fog­hatott semmi rosszat, mert ő­­azon fehérnépek közé tartozott, kik mindent ígérnek s midőn adásra kerül a sor, fügét mutatnak a mafla férfi­népnek s még ráadásul jól ki is nevetik — de ez azért nem gátolta Furtek András ura­mat abban, hogy mindig nyomában legyen az asszonynak még akkor is, ha az okvetlen egye­dül akart maradni egy néhány szempillantásra, így osztény nem csoda, ha az asszony bele­unt az örökös rabságba, amit a következő törté­netke teljesen megmagyaráz a maga valósá­gában. I ' ;rin ■ligái r— i r~ i ii i—aw—BBMUWHMTWBiTÍMHÍ.SC* dörgés, fékezhető lesz-e a villám csap­kodás ? Erre azt mondjátok : Ez a természet törvénye, ennek mi nem parancsolha­tunk. Hát az nem a természet törvénye, hogy a szülő gyermeke fölött rendel­kezzék ?! De miért is volt szükség e törvényre ? Azt mondják azért, hogy a vallási béke föntartassék. Én úgy tudom, hogy a törvény meg­hozatala előtt vallási béke volt, meghoza­tala után pedig háború. Ha az orvos látja, hogy rendelt gyógy­szerei után a beteg rosszabbul lesz, a to­vábbi vételt beszünteti. Miért nem teszi ezt a kormány is? Nem engedi ezt tekintélye ? De hát a kormány van-e az országért, vagy az ország a kormányért ? ? Hibázni emberi dolog, de a hibát jóvá tenni: a bölcs tulajdona. Kell, hogy egy kormány a bölcs tulaj­donával birjon. Régi latin közmondás: »Hogy a törté­net az élet mestere.­ Az életé igen, de nem a kormányé. Hisz régibb törvényeink szerint, ha az atya katholikus volt, minden gyermek­nek katholikussá kellett lennie. És mit nyert vele a katholika egy­ház? Semmit, tettek a gyermekek olyan vallásuak, minőkké őket a szülők ne­velték. A természet törvénye győzött; a kezdet súrlódásai után lett vallási béke, nagyobb eset, hogy Furtek András uramat el­hagyta a felesége. A „Pécsi Figyelő“ tárczája. ő nem féltékenykedik. Irta: Pintér Imre. Kurucz ember volt Furtek András ő fi­­gyelme, de még kuruczabb édes hitestársa Juczi asszony, ki bokorugró két sallangu viganójában nem egy falusi suhancznak gyujtá lángra szivét. Sokan bolondultak utána, még az öregek közül is, különösen mikor a kopogósban szélmotolla módra forgott a levegőben, a ugyancsak kilát­szott a keményített fodor, ilyenkor pironkodó nyugtalansággal még ők is elmondogatták ma­gukban: nincs annak az Andrásnak ehhez a menyecskéhez elegendő lelki erőssége, minek vál­lalkozott hát arra, hogy ezt az asszonyt magá­hoz idomítsa, hei­iszen ha mi volnánk a he­lyébe majd igy, meg amúgy . . . Furjek András, ki alapjában igen félté­­kenykedő ember volt, gyönyörteli büszkeség­gel legeltető szemét a felesége karika gömbölyű termetén s nem egyszer fohászkodott az egek urához, hogy őrizze meg állandóságát és hűsé­gét az asszonynak s ne engedje meg, hogy * * * Farsang utolja lehetett, amidőn Birbics Mátyás tisztességes hajadon leányát tutyi alá tették, akkor volt az a hét vármegyére szóló lagzi, amelyen még a vályogvető czigány ku­tyája is tyuk levest evett s abból is csak a czombját válogatta ki, akkor volt az a nagy nap, mikor a tiszteletes ur két pejkójának té­vedésből viz helyett ó­bort eresztettek a rocs­­kájába s e nagy napon történt meg az a még­­ * * * Éjfél után egy óra lehetett, amidőn a leg­szélesebb jókedvvel járták a fiatalok a frisset, az öregek meg az asztalok körül szopogatták a szöllő nedvét, a midőn nemzetes bíró uram tánczra szólitá Furjek András uram feleségét, hogy együtt járják el amúgy öregesen. — Nem megyek én bíró uram, olyan fá­radt vagyok, mint a lenyugvó nap, nem tudnék én tovább tánczolni! — Majd később . . . — Ugyan ne keresd már annyira magad Juczikám — szólt közbe a férj — nem illik biró uramat kikosaraznod. — Hagyja el Furtek szomszéd, tudom, ha negyven évvel fiatalabb volnék szakadásig járna velem, de persze az öreget csak a kopor­sóba szeretik igazán. — Azt hiszi biró uram? . . . most már csak azért is tánczolok. Ketten jártak a szoba közepén, recseg a padló, peng a sarkantyú, a czigány is fel­ébred lustaságából, hozzá őrülten czifrázva

Next