Pécsi Figyelő, 1891. október-december (19. évfolyam, 79-103. szám)
1891-10-03 / 79. szám
jelentkezik, mert erőt vesz a nemzeten a dermesztő csüggedés. Az elnyomatás napjainak tombolását kővé meredve nézte ez a nemzet, melyet végzete a szabadság kábító légköréből az absolutismus jégkarjaiba taszított éppen akkor, a a midőn mint a szárnyatört madár erőt feszítve szelte át az űrt, hogy fölküzdje magát a népszabadság bíbortrónusáig. A nemzeti újjáébredés napját az egész ország kegyelettel és folyton fokozódó lelkesedéssel ünnepli, a szabadság lealkonyodásának szomorú emlékét csak Arad városa emeli gyászünnepélylyé. Ez nem jól van így. Miként egykor az örömnek részeseivé jön ez a nemzet, akként sujtá az aradi gyásznap a népnek millióit. Ha megérdemli márczius idusa, hogy a nemzeti lelkesedés azt örömünneppé tegye, akkor méltó az aradi gyásznap is arra, hogy az egész ország október 6-án egy könyet ejtsen a porladozókért és egy imát küldjön az egek Urához, azon hősökért, akik mint annak a szabadságnak martyrjai áldoztak a legszebb erénynek, a törhetlen hazaszeretetnek. Csak az a nemzet becsülésre méltó, a mely ősei emlékét kegyelettel ápolja, mert azokban a nemzet saját múltját tiszteli: sorozzuk tehát az aradi gyásznapot is azon ünnepek közé, miket az ország rendez halhatatlanjainak és egyben forduljunk Arad felé, a magyar Golgotha soha el nem enyésző emlékkövéhez, melyet honfikéz emelt a népszabadság örök emlékű bajnokainak. Az ébredő szabadság korszakának tanújától kérdezd meg, — óh magyar! — mit érezett 1849. október 6-án? aztán végy el tőle egy szemernyit a visszaemlékezés bánatának keserűségéből, hogy legyen szívverésed olyan mint az övé és elmélkedjél bánatos szivvel a 19-ik század e kegyetlen művéről, a melytől saját apáid vére borzadt meg és a melyre nemzeted bámulatos megadással mondta rá: ,consrtani a függetlenségi és 48-as pártot, s nem fog irtózni a leggyalázatosabb eszközöktől sem : kezd már alakot ölteni. Szentes városában polgármester-választás volt szerdán, s ekkor az ottani alispán a többségben levő független polgárok ellenében ezek jelöltjét nem kandidálta, hanem a saját jelöltjeit oktrojálta rájuk, semmisnek mondott minden olyan szavazatot, mely nem az általa kandidált háromra esett. Ennek az erőszakoskodásnak pedig — mint ott Szentesen nyíltan kijelentik — a belügyminiszter adja a tápláló erőt, mert a kormány a választások előtt minden áron el akarja nyomni az ellenzéket. Hogy csinálja a kormány a „nemzet közvéleményét“ az „ország akaratát és többségét.“ Vigyázzunk! A trónöröklés rendezése legközelebb államjogilag, forma szerint fog megtörténni. A pragmatica sanctio alapján az egyetlen fiú trónörökös elhaltával ő felsége legközelebbi oldalrokona, a nála 3 évvel ifjabb fitestvér, Károly Lajos főherczeg javára nyílott meg a korona utódlása. Ennek proklamálása eddig azért késett, mert Károly Lajos főherczeg előrehaladott korú. Most azonban az államjogi rendezés előkészületei már megtörténtek. Szilágyi magyar és Schönborn osztrák igazságügyi miniszterek minden szükséges állami okiratot kidolgoztak s a trónöröklés ügyét valószínűleg még az 1891. év folyamán, de mindenesetre 1892. elején rendezik és ezt a monarchia mindkét államában kihirdetik. Károly Lajos fhg. lemond elsőszülött fia, Ferencz Ferdinánd főherczeg javára, s a legmagasabb elhatározás őt fogja trónörökössé proklamálni. summatum est.* Egry Dezső: Pedzi már a kormány. Amire mi folyton figyelmeztetjük elvtársiunkat, hogy t. i. a kormány a jövő választásoknál tűzzel-vassal fogja lilaszinnel árnyalt kopár szürke kúpja. A tó vize most csendes, mindenütt tiszta kék, csak a sebesen haladó gőzhajó hasit benne ragyogó ezüst csikókat. A jobboldali szeszélyes alakzatú, roppant sziklafalakhoz közeledve, a hajón lévő s Wolfgangnál megtöltött mozsárból eldördül a lövés, mely a közeli sziklák és a Schafberg rettenetes bérczei közt zúgva, recsegve, dübörögve többszörösen hangzik vissza, s tizenkétszeres visszhangot tisztán meg lehet különböztetni, míg azután mindinkább távolodó lassú morajban vész el az előbb nagyszerű detonáczió. A tó hosszában számtalan tábla, jel, kereszt a parton , egyes szerencsétlenségek emlékei, mert a Wolfgang sok áldozatot követel. Odább egy kiszögellő sziklafal előtt, a habokból egy sziklatömb emelkedik ki, rajta két fenyő között szent kép és kereszt: az úgynevezett „Hochzeitkreuz“ — egy rettenetes katasztrófa emléke. Egy vidám lakodalmas társaság a befagyott tó jegén rendezte a tánczmulatságot, mely az áttetsző, fényes kristály padozaton nagyszerűnek ígérkezett, az óvatos zenészek a sziklatömbre helyezkedtek s onnan zenéltek, — a kristály padló azonban egyszer csak beszakadt a vig mulatók alatt s a tó feneketlen örvényébe sülyedt a rajta volt társaság. A megmenekült zenészek hálából emelték a keresztet. Amodább szt. Gilgen felé ismét emelkedik egy kereszt: az úgynevezett „Ochsenkreuz,“ melyet meg egy hálás mészáros emeltetett, kit ő felsége ellen, habár nem is épen koronás személye ellen, esetlen s bántó merényletet követett el néhány fanatizált cseh/ atyafi. Őfelsége Csehországban járt, megtekintette a prágai kiállítást, mindenütt nagy ünnepléssel fogadták. Csütörtökön Reichenbergbe, a német Csehország egyik iparvárosába akart utazni. Az út Rosenthal helység mellett egy hídon vezet át. Ezt a hidat ismeretlen tettesek föl akarták robbantani, valószinüleg azért, hogy a király ne mehessen a gyűlölt német csehek városába, Reichenbergbe. Két bombát helyeztek a hid alá s azokat az átutazás előtt való este fölrobbantották. Az iszonyú detonáczió megremegtette az egész vidéket. Házak repedeztek meg a nagy rengéstől. Mindazonáltal a merénylők nem érték el czéljukat, mert reggelig a megvadult ökör, a mint azt a lánczon tartotta, magával berántott a tóba; de ő lélekjelenlétét el nem vesztve, az ökör hátára ugrott, a a hűs haboktól csillapult állat aztán vele együtt kiúszott a partra. A Falkensteinwand kiálló szirtcsúcsait megkerülve, jobbra egy hatalmas öblözetet képez a tó , az öböl partján regényes szirtek között van Fürberg falu és állomás, hol a linzi helytartó kiszáll, mikor is eldördült a mozsárból a második lövés, mely bár szintén hatalmas detonáczió, korántsem ad oly sokszoros visszhangot mint az első. Levették a fekete-sárga lobogót, s a hajó farán annál vidámabban lobogott a légben a dunagőzhajózási társaság rendes lobogója nemzeti szinben. Hajónk balra fordul s néhány percz múlva kikötünk szt. Gilgennél, mely a Wolfgang tó nyugati végén, csinos helység, tófürdő, üdülőhely 8 tourista tanya. Itt a vendéglőnél a 15 percznyi várakozás alatt fölüdülve, az előállott kényelmes omnibuszokban foglalunk helyet. Kocsink elé hatalmas két meklenburgi per van fogva, melyek a nagy bárkát kevés erőkifejtéssel lassú ügetésben viszik tova. A helységet elhagyva, jó karban tartott országúton, az erdővel borított hegyoldalban lassan emelkedünk, s egy kanyarulat után jobbfelől igéző kilátás nyílik az elhagyott s mélyen lent fekvő tóra, melynek ragyogó tükre változatos I színben pompázik, elől sötétkék, odább égszínű, I majd világoszöld színbe játszik át, fehéres sávok HÍREK. — (Merénylet a király ellen.) ix megrongált hidat annyira kiigazították, hogy az udvari vonat átmehetett rajta. Az eset óriási botránykozást keltett. (A nemzet Kossuth Lajosnak.) Ha az isteni gondviselés védőszárnyai továbbra is megvédik az aggkor elé gördülő veszélyektől azt a száműzött, törődött öreg urat, aki távol hazájától idegen földön morzsolja le már-már megszámlált éveit, akkor jövő szeptemberben egy országos örömünnepnek nézünk elébe, midőn is Kossuth Lajos életének 90-ik évét fogja betölteni. Ez alkalommal a nemzet ajándékkal szándékozik meglepni a nagy hazafit, mely eszmével a függetlenségi párti körökben már most foglalkoznak. E szerint a törvényhatóságok közösen birtokot vennének Kossuthnak és pedig Dabason, Pestmegyében, a hol Kossuth szülei vannak eltemetve, a a hol a nagy száműzött akkor, mikor még vagyoni állapotai nem voltak oly rongáltak, mint most, maga is szándékozott birtokot vásárolni, mely szándékáról azonban — sajnos! — le kellett mondania az olasz pénzintézetek bukása után. Minthogy Kossuth többször azon forró óhaját fejezte ki, hogy egykor ő is Dabason, szülei közelében akar nyugodni, a magyar nemzet e birtokvétellel leróhatná azon háláját, melylyel a ritka jellemű, páratlan hazaszeretetü Kossuthnak tartozik. (Hymen.) Előkelő esküvő tartatott múlt hétfőn, azaz szept. 28-án Német-Bólyában. E napon d. e. 11 órakor vezette ugyanis oltárhoz az ottani r. kath. plébániatemplomban Biró (azelőtt Schultz) János kincstári erdész Zalaegerszeghről Tichay József herczeg Montenuovo uradalmi teljhatalmú főerdőmester leányát, Bertha kisasszonyt. Az esketési szertartást Troll Ferencz pápai praelátus végezte teljes egyházi segédlettel. Tanukként szerepeltek : Rézbányai János árvaházi praefektus és Streicher József ottani helybeli plébános. A templomi ténykedést fényes lakoma követte az örömszülők házánál. Mérei Pál kadarkuti körjegyző szerdán délután vezette oltárhoz menyasszonyát Bokor Mariskát, Bokor Ferencz nyug. reáliskolai tanár leányát. Az esküvő a székesegyházban ment végbe. (A hétfői vásár, mely miniszteri engedélylyel a rendes vásárok közé ékelt marhavásárok egyike volt, mint ilyen igen jól ütött be. Sok volt a fölhajtott állat, nagy volt a kereslet s igen jó árakon kelt a jószág. Különösen a szegedi szeszgyár, mely már állandó törzsvevője lett a pécsi vásároknak, vásárolt sok marhát, utána a kaposvári gazdasági és ipar-részvénytársaság vette a legtöbb ökröt. Lovakat temesvári csiszárok kerestek s vittek is sokat. Összesen 934 kötés történt. (A város virilistái.) Pécs város legtöbb adót fizető városi bizottsági tagjainak s 1892 ik évre a névjegyzékét összeállitották. A s virilisták a következők: Engel József, Pasitzky kar harántolva, a mint a szél fuvallatától hullámzik s félkörben a kékes-szürke ormokkal fölmeredő rengeteg béreztömegek kapcsolatos lánczolata körül. Fölséges zöld erdőben haladunk fölfelé a Mühlauhöhen, Aichon keresztül a Wrede herczeg szép gazdaságán át, majd jobbról a gyönyörű fekvésű Neuhüttenstein várát (szintén Wrede herczeg tulajdona, szép stylü csinos, regényes várkastély) s mindjárt utána a kis Krottenseet érjük el. Utunk folyvást remek fenyőerdőben húzódik tova a Drackenstein és Sehafberg közti hegyszorulatban, előbb nehézkesen fölfelé, majd a hegynyergen túl haladva, rohamosan lefelé. Jobbról, balról irtózatos sziklaszörnyek, lezuhanni készülő rettenetes bérettömegek meredeznek reánk — és sokhelyt úgy látszik, mintha már tovább menni nem lehetne. A hatalmas két lónak, ha volt mit húzni fölfelé jövet, most ugyancsak van mit tartani a sziklás, borzalmasan meredek lejtőn. Az út valóban kétségbeejtő, a jájék ijesztően nagyszerű, vadregényes. Mintegy egy órát tartott regényes utazás után egy kiterjedt völgybe érünk, előttünk terül a Mondsee és Schärfling állomásnál vagyunk. A Mondsee tó félhold alakban terül el és 1440 hektár területet foglal el. Legnagyobb hossza 10 kilométer , legnagyobb szélessége 2 kilométer, míg legnagyobb mélysége csak 68 méter, tehát az eddig leírt többi tavak mind mélyebbek. A délnyugati széláramlatoknak nagyon ki van téve, és azért sokat háborog. Észak-