Pécsi Figyelő, 1893. július-szeptember (21. évfolyam, 52-77. szám)

1893-07-01 / 52. szám

2 nem golyó. Pedig ha valakinek, úgy neki ugyan­­­csak elég alkalma volt embereket megítélni s nem tért rá a most divatos félrendszerre, mely megkülönbözteti a közéletbeli botránkoztatást a magánéletbelitől s néha azt bocsátja meg, né­ha ezt. Ez a nemes erkölcsi fölfogás megnyilatko­zik egész valójában. Beszédében nem használ sem hosszú kiczifrázott mondatokat, sem hetven­hét felől czitált idézeteket. A gondolkodás lo­gikai menete szerint mondja ki nyilatkozatát, ezért oly meggyőző. Tekintete komoly figyelem­mel nyugszik a hozzá beszélőn , csak néha si­mít kezével egyet egyet haján. A­milyen egyszerű ő maga, olyan a háza­­ is. Kétablakos dolgozószobájában az ajtón be-­­ menve, szemben állunk íróasztalával, mely az erkélyre vezető üveges ajtónál van. A szobában körül-körül könyvek vannak, továbbá két asz­tal hozzájuk való pamlaggal és székekkel. Eb­ből nyílik az a szoba, a­melyben a különféle emlő tárgyak vannak elhelyezve. Ebből és a dolgozószobából is kijárat vezet egy folyosóra, melyre még a biliárdszoba, fürdőszoba, ebédlő és Ruttkayné két szobája nyillik. Ez az utóbbi van legnagyobb díszszel berendezve. Itt vannak azok az apró csecsebecsék, a­mik a lakást kel­lemes otthonná teszik, ha oly finom érzékkel ál­tják össze, mint Ruttkayné teszi. Nem is lehet Kossuth házáról megemlé­kezni, hogy róla is különösen ne beszéljünk. Minden háznál kiváló helyet foglal el a nő, ki a háztartás gondjait magára vállalva, föl­menti a férfit az apró gondoktól, hogy szaba­don szentelhesse magát föladatának. De még kiválóbb Ruttkayné, ki nemcsak a háztartás nyűgeitől szabadítja meg szeretett bátyját, ha­nem élénk szelleme révén segítséggel is szolgál hazai állapotaink megitélésénél. Pedig sok baj van a háztartással is. A magyaros főzés rendjére vonatkozó orvosi rendeletek megtartása különö­sen nagy feladat. Mindamellet keres és talál időt arra, hogy hazai viszonyainkat alaposan megismer­je s midőn vele hosszasabban volt sze­rencsém beszélgetni, meglepődve hallottam, mily részletesen van, értesülve mindenről, még az ifjúsági működési.....­­.L­ás. tArekvánekjgT i.s.. JUártc. figyelemmel kísérte az előterjesztéseket és né­mely részletekről bővebb értesítést óhajtott, je­léül annak, hogy alaposan kívánja tudni honi ügyeinket. Kossuth maga azonban nemcsak hazai ügyekkel foglalkozik. Legkedvesebb olvasmánya a Revue des deux Mondes, melyet mindig el­olvas s szépen bekötve ott tart a dolgozószobá­jában. Azonkívül az európai összes fontosabb politikai és társadalmi mozgalmakról messzeható észleletei vannak. A német császár rex voluntas regio-féle elvét érdekes ellentétbe állította a szocziálizmus terjedésével s azokkal az újabb '•3imini n hhiui.iirnni -■íinnimiTCTiifl'rr­ini . i -irányokkal, a melyek a haza és nemzetiség fo­galmát fölöslegesnek bélyegzik. Viszont Angliá­ban a királyságot úgy jellemezte, hogy az ma nem egyéb, mint köztársaság egyeduralkodói form­á­ban, mert ott az uralkodó egyéni akarata már nagyon körül van korlátozva. A történelemnek nálánál alaposabb ismerője aligha van s külö­nösen Olaszországot kiválóan szereti, sőt most Olaszország ujabbkori történetének megírásán dolgozik. Az irataim legközelebbi kötete már készen áll s a többiről is jó rész megvan. Tüneményszerü munkaképességgel végzi naponta hat-nyolcz órán át az elkezdett munkát. Lankadatlan kitartással rója a betűt betűhöz, hogy halhatatlan eszméinek maradandóságot biz­tosítson. Megküzd a test öregségével, a forma nehézségeivel, az élet terheivel, hogy az örök ifjú lelket átönthesse másokba is. Ifjú és kedélyes lélek lakozik benne. Jó­ízű humorral mesélte el, hogy mikor Ameriká­ban járt, azt a területet, a melyen most a vi­lágkiállítás rendező Chicago fekszik, egy ösz­vérnél is kevesebbre becsülték. Mikor ott jártam — mondja — a mai világváros még csak egy­­ házból állott s annak sem volt neve. A ház tulajdonosa perköltséggel tartozott egy ügyvéd­nek, de fizetni nem tudott. „Mit csináljak én ezzel a földdel ? Ha nem tudja mit, barátom! Van magának egy öszvére, inkább adja nekem azt.“ Úgy is jön. Az öszvér az ügyvédé lett, ki honoráriumára fölülve, vígan lovagolt haza. Csak később bánta meg a cserét, mikor már látta, hogy a legelső ház körül mily gyorsan, mily óriási házak emelkednek, míg az öszvér­­ utódok nélkül múlt ki az árnyék világból. A­ki 91 éves korában ilyen hatalmas szel­­­­lem, az lehetet csak képes fiatal korában két világrészt meghódítani. Mert arra van példa a történelemben, hogy valaha egy honnak nagy fia elbűvölte egy ideig nemzetét lelke hatalmá­val, de hogy ez az elbűvölés félszázadnál is tovább tartson, arra példa alig-alig van, hogy pedig egy szónok idegen nemzeteket, idegen világrész lakóit bűvölje el ajka varázsigéivel, lelke hatalmával, egyénisége kiváltságával, arra példa nincs és nem lesz, arra képes csak Kos­suth volt! ^ u­ r. Eötvös V. -kV. n.f. Hírek. — (Hoffer kitüntetése.) A pécsi mű­­vészkoloniának alig van népszerűbb tagja, mint Hoffer Károly, a kit most a király — több, mint 30 évi derekas működés után — kitünte­tésben részesített, a koronás arany érdemkeresztet adományozván neki. E nagy népszerűség juttatta el hírét már régebben a királyhoz is, ki Pécsen létekor ismerni kívánta a jeles énekest s a ma­gyar daloskörök országos szervezésének egyik első úttörőjét. Mert, hogy szép hangjával messze földön gyönyörűséget szerzett, ez isteni adomány, melynek csupán kiművelésében van neki ér­deme . Hoffert mi nem ezért becsüljük nagyra, hanem azért, hogy a zenei tudásával, melyet önképzés útján szerzett, a pécsi zenei életnek egyik főtényezőjeként szerepelt, a Pécsi Dalár­dát vezette, ennek a révén pedig befolyt az ország dalosköreinek magasabb nívóra emelé­sébe, s megteremteni segítette a daloskörök szö­vetségét. Hogy Hoffert mint szeretik itt Pécsett, a szűkebb hazájában, ahol pedig közmondássze­­rűleg nem szokták a tehetségeket megbecsülni, azt mutatta a csütörtöki ünnepély, melyet a Pécsi Dalárda s­zoffer tisztelői rendeztek az érdemkereszt átnyújtása alkalmából. Péter-Pál napján délben nagy közönség jelenlétében tűzte föl a városháza gyűléstermében a főispán helyett A­i­d­i­n­g­e­r polgármester a koronás arany ér­demkeresztet Hoffer mellére, szép beszéd kísé­retében. A Pécsi Dalárda ez ünnepélyes aktus után a daloskor jeligéjére zendített rá. Aidinger után Troll Ferencz pápai praelátus szólott, hogy a pécsi papság részéről üdvözölje Hoffer­t, ki — mióta csak működik a zene- és énekmű­vészet terén — állandóan az egyház szolgálatá­ban is áll s mint egyházi énekes dísze a pécsi székesegyház énekkarának, melynek szintén szép nevet szerzett. Aztán B­e­b­e­r­i­c­s Imre, a Pécsi Dalárda alelnöke üdvözölte a kitünte­tettet a daloskör működő tagjai nevében. A rövid, de a szív melegétől szinte túláradó be­szédet így végezte Reberics: „Elérted azt, mi tán ifjúkori álmaidban sem jelent meg előtted. A nagy csatákat vívott hősöket meg szokták koszorúzni. Te is csatát vívtál és mint győztest szeretetünkből font koszorúval erezzünk át. Légy üdvözölve általunk örömtől repeső szivünk egész melegével és szeretetünk lángoló hevével. Légy továbbra is koszorúnk legszebb ékessége. Tart­son meg Isten családodnak boldogitására, szere­tett hazánk és városunknak hasznára; és ne feledd el a pécsi dalárdát és annak működő tagjait, kik egy szivvel-lélekkel kiáltják: Éljen Hoffer Károly, szeretett daltársunk.“ Szuly János ügyvéd a Pécsi Dalárda pártoló tagjai nevében, Repics Vincze belvárosi igazgató - tanító a pécsi tanítói kar nevében, mint mely­nek Hoffer is tagja, üdvözölte a kitüntetettet.­­ "Végül L’­Singer, ú­jból éltetve Hoffert berekesz­­­­tette a díszközgyűlést. Este a Vadember fogait é­s udvari helyiségében mintegy 200 terítékű lako­­­­mát rendezett a Pécsi Dalárda Hoffer tisztele­tére. A lakomán városunk kitűnőségei is nagy számmal voltak jelen. A rögtönözve is jól sike­rült lakomán az első fölköszöntőt maga Hoffer mondotta a királyra, aztán Reberics alelnök köszöntötte föl Hoffert. Jilly pedig szép beszéd kíséretében átadta a működő tagok alkalmi ajándékát, a Pécsi Dalárda jelvényének — a Urának — aranyból készült kiadását. Aztán Hoffer beszélt lelkes tűzzel fogadást tevén, s hogy a zászlóhoz, mely alatt eddig működött, s ezután is hű lesz. Beszéltek még P­u­­­c­z Imre­­ kir. táblai biró Hoffert éltetve és a Pécsi Da­lárdát, Kozáry Gyula dr. hittanár Hoffer családját köszöntve föl, Kardos főispán a szintén jelen volt Nádasra mondva pohárköszön­tőt, Jobst László dr. a Pécsi polgári daloskör elnöke, G­ö­t­z székesegyházi karkáplán, Kiss József tanár Aidingert, a Pécsi Dalárda elnökét éltetve stb. A lakoma, melyen Miskolczy ban­dája játszott, s mely alatt a daloskor néhány igen szép dalt énekelt — igen szépen, éjfél utánig eltartott. — (Új ügyvéd.) Egry Dezső dr. jú­nius 26-odikától 28-adikáig bezárólag tette le Budapesten az ügyvédi vizsgálatot, melyet jó sikerrel kiállva, ügyvédi diplomát nyert. A leg­ifjabb ügyvédje e városnak itt fog ügyvédi iro­dát nyitni.­­ (Kereskedői!)ak kaszinója.) A pécsi kereskedelmi alkalmazottak, mivel a tör­vény értelmében önképző és betegsegélyző egy­letüket betegsegélyző pénztárrá kelle átalakita­­niok, az önképzés tovább fejlesztése érdekében s a társas élet föntartása végett külön kaszinót létesítenek, melynek megalakítása vége­tt vasár­nap gyűlt össze a régi czég alatt utoljára az egyesület. A tisztikar leszámolt és beadta le­mondását, a gyűlés pedig elfogad­ta az alapszo­czéltáblája, zsákmánya a pinczérek kapzsisá­gának, a mosónék ügyetlenségének és a ház­mesterek ólomlábának. Egyszóval a nőtlen férfi rabszolgája a társadalomnak, míg a férj önálló fejedelem, akinek saját birodalma van . . . Az­tán nem is olyan fekete az ördög, mint ami nő­nek festik. . . . Alig pár napja történt, hogy egyik barátom, aki nemrég nősült és nagyon boldog, örömtől sugárzó arczc­al rontott be hozzám. — Álmodni sem mertem! — kiáltá. — Tavaly tömérdek boszúság, kozmás leves, meg egy rakás, elutasító gorombaság mellett huszon­két forint harminczhárom krajczáromba került az uj esztendő, míg az idén pompásan töltöttem a napot otthon, a gratulácziók ellen pedig, mint tisztes férjhez illik, megváltottam magamat a „Szegényház“ -nak előre 5 forinttal. Summa Summarum : Éljen Hymen ő Felsége ! . . . Ez a kézzelfogható példa hatott vitázó ellenfelemre. A társaság legfiatalabb nőtlen tagja (kö­rülbelül harminczöt éves) kezet nyújtott nekem és igy szólt : — Én megadom magamat. Kérem, mához két hónapra legyen vőfélyem. —­ Bocsánat! — feleltem. — Én akkor már csak násznagy lehetek ! X. _________PÉCSI FIGYELŐ.___________ A függetlenségi párti frakcziók. Az Eötvös-frakczió tudvalevőleg elhatározta, hogy az anyapárttal való újraegyesülés megkísérlése végett három tagú bizottságot küld ki s e czél­­ból amazt is hasonló egyezkedő bizottság meg­választására szólítja föl. Eötvösék a maguk megbízott embereit Eötvös Károly, Károlyi Gá­bor gr. és Nagy Gyula személyében meg is választották. A régi pártkör értekezlete, melyre mindössze nyolc­an-tizen jelentek meg, azzal a a megállapodással végződött, hogy Eötvösék átiratát csak az őszön fogják érdemlegesen tár­gyalni, mert a nyári szünet alatt a pártbeli képviselőket csak igen kis számban lehet ösz­­szegyűjteni Budapestre ; már pedig az egyez­kedési tárgyalásokra kiküldendő bizalmi férfiak­nak adandó utasítások fontos kérdéseket érin­tenek, hogy megállapításuk helyesen csakis a pártnak lehetőleg teljes együttlétében történ­hetik. 1893. július 1-én.

Next