Pécsi Figyelő, 1894. április-június (22. évfolyam, 40-77. szám)

1894-04-03 / 40. szám

2 J________________________________ hölgyek halkan zokogtak. Azután Gerlóczy ká­­polgármester beszélt a főváros nevében, mely büszkén és mégis fájdalommal nevezi magáénak a drága ha­lottat. Szavai után fölzendült odakünn a Szózat s a nép ismét kalaplevéve hallgatta végig a remekül előadott gyönyörű dalt. Ezután levették a koporsót a ravatalról és levitték a nyolcz fogatú gyászkocsira. 18 fogat vitte a 4000-et meghaladó koszorúkat.­­ A koporsó után haladtak a család tagjai, a képvi­selőház és főváros képviselete, Monok és Tállya köz­ségek küldöttsége és 600 ezer ember, kiknek ajkain gyászdalként zúgott az ének : „Hazádnak rendületle­nül !“ A ki hozzáférhetett, megcsókolta a koporsót s mikor a menet megindult, sírva intettek kalapjaikkal egy utolsó Isten hozzád-ot. Az országgy. képviselők után haladt Fiume és a bpesti keresk. kamara kép­viselői s a pécsi ügyvédi kamara 12 tagú küldött­sége E­r­r­e­t­h János elnök vezetése alatt. A pécsi ügyv.­­kamara küldöttsége a következő tagokból állt: Erreth János elnök (diszmagyarban), Pleininger Ferencz titkár, Szautter Gusztáv, Szuly János, Németh Jó­zsef, Egry Béla dr. (diszmagyarban) úgyis mint a pécsi athletikai klubb elnöke, Toldy Béla dr., Krasz­­nay Miklós dr., Krasznay Jenő­ dr., Szekrényessy Ferencz dr., Nick Alajos dr. pécsi ügyvédek, Tarnai Károly dr. mohácsi ügyvéd és Németh Arthur dr. ügyvédjelölt. Az ügyvédi kamara küldöttségéhez csatlakozott Pécs városa küldöttségéből Dobszay Ist­ván közgyám és Nagy Gadó József. A menet a Károly­­körút, váczi úton haladt impozáns komolysággal az And­­rássy­ útra. Az Erzsébet körút végén hozzácsatlakozott a menethez a magyar függetlenségi nők 1500 tagú kül­döttsége, kik nagy fekete zászlóval mentek elől. A temető kapujához a kerepesi utón át jóval kettő után érkeztek. A temetőbe csak igen kis számú közönség ha­tolhatott be. A koporsót mindössze az 1848-as hon­védek, köztök Kammerer Ferencz és Blauhorn An­tal urak, az országgyűlési képviselők, a főváros küldöttsége, az egyetemi ifjak diszőrsége s a pécsi ügyvédi kamara küldöttsége kisérték a sirhoz. Csak nagy nehezen tudták a halottas kocsi­ról levett koporsót, az egymás hátán szorongó töme­gen keresztül behozni a felnyitott kriptáig. — Itt Horváth lelkész mondott igen szép imát a sirbatétel előtt. Majd Péchy Tamás beszélt a 48/49-iki honvé­dek nevében. Justh Gyula a függetlenségi és 48-as párt nevében búcsúzott el a nagy halottól. Bottlik pedig az ifjúság nevében. Végül Herman Ottó beszélt. A dalárda E­g­r­e­s­s­y gyászdalát énekelte s a ko­porsót leeresztették. A temetőben a lengyel küldöttség tövis ko­ronát pálma és rózs­a-f­o­r­g­ó­v­a­l hozott a sirhoz. Ezután átadták nemzetünk nagy halottját an­nak az édes hazai anyaföldnek, mely után életében már oly régtől fogva vágyódott s mely a mai nap­tól fogva bucsujáró helye lesz a magyar népnek, hogy itt meríthessen magának erőt és kitartást a megdicsőült nagy hazafi eszméi kivívása iránti küz­delemhez. Kossuth Lajosné és Kossuth Vilma temetése. A hű hitvest és szerető leányt, kik a nagy számüzöttnek kinzó hontalanságában drága kincsei, vigasztaló, őrző angyalai voltak, márczius 31-én, szombaton, temették el másodszor. Először eltemették őket a számkivetésben, idegen földön, messze az édes hazától, mely rabigában görnyedt, másodszor pedig eltemették őket az édes haza szentelt földjébe, me­lyet távozásuk után többé sohasem láthattak. Elhoz­ták haza őket is, hogy együtt pihenjenek Vele, kit életükben oly nagyon szerettek, kinek nagy szívén az elvesztésük okozta mély sebre nem termett gyógyír e földön. Most már együtt alusszák az örök álmot mind a hárman : apa, anya és leány. A legnagyobb magyarnak kívánsága teljesült. Kossuth Lajosné és Kossuth Vilma tetemeit szom­baton délelőtt tették le örök nyugalomra nagyszerű gyászpompával. Koporsóikat a terézvárosi templomban i. e. 10 órakor szentelték be. A ravatal a főoltár előtt 64 nagy viaszgyertyától környezve volt fölál­lítva. Jobbról Kossuthné, balról Kossuth Vilma kopor­sója feküdt a ravatalon, elborítva a koszorúk óriási tömegétől, melylyel a hazafias kegyelet áldozott a Kossuth-család drága halottainak. Mind a két koporsó egyforma volt. Szinük ugyanaz, mint a nemzet nagy halottjáé : sárgás-barnára festett tölgyfa, erős rézkap­csokkal s egy egyszerű fekete kereszttel. Felírásuk csak két-két betű: K. T. és K. V. A gyászszertartás fél tiz órakor csöndes misével kezdődött, melyet a halottak lelki üdvéért Zelli­ger Vilmos dr. segédlelkész mondott a főoltárnál. A ravatalt Stieb­er Vincze apát-plébános szentelte be fényes papi segédlettel. Féltizenegykor ért véget a gyászszertartás. A közönség Beethoven gyászindulója mellett vonult ki templomból. Kossuthné koszorúkkal beborított PÉCSI FIGYELŐ­ koporsóját négy pompás fekete ló által vont díszes halottas kocsira helyezték. Néhány perczc­el később kihozták Kossuth Vilma koporsóját is s rátették a négy fehér ló által vont kékszinü, ezüstös díszítésű halottas kocsira. Közvetlenül a Kossuth Vilma koporsója után jöttek ki a templomból Ruttkayné a Kossuth Ferencz karján és Ambrozovicsné a Kossuth Lajos Tódor karján, utánuk a mély gyászba borult család többi tagjai, aztán képviselők, küldöttségek s nagyszámú előkelő közönség. Ruttkayné, Ambrozo­­vicsné és a Kossuth-fiuk beültek a temetkezési vál­lalat díszes kocsijába, az utánuk következő nagyszámú kocsikba a család többi tagjai és képviselők ültek. Megkondult a plébánia-templom mély harangja s a menet megindult. A menetet Törökszentmiklós város küldöttsége nyitotta meg hatalmas fekete lo­bogóval, utána az abonyi függetlenségi párt küldött­sége következett. Rákospalota községét 3 zászló alatt 40 férfi, 24 fehérruhába öltözött fiatal leány és 100 gyászruhás nő képviselte. Utána a bpesti független és 48-as polgárok és polgárnők impozáns küldöttsége ment. 1500 feketeruhás nő jött el megadni a végtisz­tességet. Ezeken kívül még számos küldöttség vett részt a gyászmenetben. A küldöttségek után haladt a gyönyörű koszorúkkal dúsan megrakott kocsi. Az után­a két halottas kocsi. Utánuk egy végtelen hosz­­szú kocsisor zárta be a temetési menetet. A király­­ utczáról az Erzsébet-körúton keresztül a kerepesi-uton ment a menet a kerepesi-uti temetőbe. Az utczákat két oldalt óriási embertömeg lepte el, mely fedetlen fővel lobogtatta a Kossuth-fiak s Ruttkayné felé ka­lapját és kendőjét s ők folyton hajlongtak a közönség felé, hogy megköszönjék az őszinte részvétet. Féltizenkettőkor fértek a temetőnek a Batthyány és Deák-mauzóleumok közt elterülő helyére, mert ott tátong a sir, mely Kossuth Lajos, Kossuth La­josné és Kossuth Vilmát fogadja elébe. S­t­i­e­b­e­r Vincze plébános beszentelte a sírt és a koporsókat, aztán gyönyörű magyar imát mondott. Azután a sír­­batétel fájdalmas jelenete következett. Tizenkét ember eresztette le a sírba Kossuthné koporsóját. A nyitott sír felett a magyar nők küldöttségi karában Pauli Mórné olvasott fel egy beszédet, melyben felhívja Kossuth két fiát, hogy maradjanak itthon. Most Kos­suth Vilma koporsóját bocsátották le a sírba, mely fölé fehér ruhába öltöztetett leányok hintettek virá­gokat. Ez a jelenet oly megható volt, hogy a két Kossuth-fiú, kik eddig visszafojtották könyeiket, zo­kogni kezdtek. A sír fölé ráborítottak egy nehéz nagy követ, melyet vasárnap még egyszer eltávolítot­tak s leeresztették szerettei mellé Kossuth Lajost. Ezzel a gyászszertartás be volt fejezve. Mélyen tisztelt közönség. A , PÉCSI FIGYELŐ* XXII-ik évnek második évnegyede küszöbén ismét bi­zalommal fordulunk a nagy­közönséghez, kérve, hogy azon pártfogást, támogatást és jóakara­tot, mely lehetővé tette a lap eddigi fennállá­sát, irányunkban a jövőre is fenntartani szíves­kedjék. Mi nem ígérünk vásári szatócshoz sem illő reclámczikkekben olyan dolgokat, melyek nem egyebek humbugnál, s a nagyközönség félrevezetésére irányulnak, hanem törekszünk tisztességes munka által bebizonyítani, hogy a lapunkat olvasó közönség pártolására érdeme­sek vagyunk. Lapunk, mely kezdetben egyszer, majd kétszer s immár háromszor jelenik meg heten kint, megmutatta élet- és fejlődésképességét, s hogy lépést tart a korral és a közönségek igényeit iparkodik kielégíteni. S teszi ezt ön­zetlenül, a függetlenségi eszmék dia­dalra jutásáért, mely eszmék kell, hogy minden hazafinak keblében helyet foglaljanak. A­­PÉCSI FIGYELŐ* minden kedden, csütörtökön és szombaton jelenik meg leg­alább négy oldalnyi terjedelemben s mint eddig a körülményekhez képest bővebb tartalommal is. Ezen terjedelem mellett felölel vezérczikkei­­ben minden fontosabb politikai, társadalmi, me­gyei és városi kérdést s tárgyalja azt minden egyéni befolyástól függetlenül, tárgyilagosan. Kiterjed figyelme az országgyűlési és külföldi eseményekre ; tárcza rovatára nagy súlyt fek­tet s abban csak is jót nyújt ; ujdonságrovata változatos és gyors értesülésü, közgazdasági rovatában pedig tárgyalja a bennünket érdeklő fontosabb dolgokat. Törvénykezési rovata pe­dig magában foglalja a fontosabb s a közön­séget is érdeklő végtárgyalásokat. Egyszóval 1894. április 3-án, oly lapot nyújt az előnyösen megváltozott és újra szervezett szerkesztőség az olvasó közön­ségnek, mely igényeit mindenkép kielégíti. S mindemellett a ,PÉCSI FIGYELŐ*, mely sohasem volt kapzsi nyerészkedésre ala­pítva, az ország legolcsóbb heti lapja, mert ELŐFIZETÉSI ÁRA : egész évre ... 6 írt, fél évre .... 3 írt, negyed évre . . 1 frt 50 kr, 1 hóra . . . . 2 írt 50 kr. Egyes példány 5 kr. Vidéki előfizetések legegyszerűbben posta­­utalványon küldhetők be. Egyúttal hátralékosainkat is ismételve kér­jük, miszerint szakítsanak hagyományos szoká­saikkal s az előfizetéseket ne utólag teljesítsék. A nagyközönség pártolását ismételve kér­jük s maradunk honfiúi tisztelettel A .PÉCSI FIGYELŐ* (Pécsi Hírlap) kiadóhivatala. (Hírek. — (Gyászistentisztelet Kossuthé­rt.) Megható volt az a gyászistentisztelet, melyet a pécsi ev. ref. egyház tartott vasárnapon, a temetés napján Kossuth Lajosért. A tornacsarnok, hol az istentisz­teletet tartották, szépen volt díszítve növényzettel, a háttér és az oszlopzat gyászlepellel volt bevonva , Kossuth arczképe pedig gyászfátyollal volt beborítva. A tágas helyiség zsúfolásig megtelt közönséggel, mely eljött, hogy lerója a kegyelet adóját. A városi ható­ság testületileg megjelent Zavaros Péter h. pol­gármester vezetése alatt. A gyászistentisztelet tíz órakor kezdődött. A Pécsi Dalárda a Pécsi polgári Daloskörrel együtt szépen énekelte a Szózatot. Talán sohasem volt oly megindító ez az ének, mint épen most a temetés napján. Az ének befejeztével Pap Zsigmond lelkész imát mondott, s azután egy remek beszédben, melyről a jelen voltak a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak mindenfelé, dicsőítette Kossuthot. A szép beszédből közöljük a következő részletet: Kossuth a felvilágosodás törhetetlen lelkű prófétája a legfáradhatatlanabb volt azok kö­zül, kik a nemzet jogaiért küzdöttek. Azon küzde­lem az áldozatok kora volt, de a szabadság fája a részben csak annál erősebben nőtt. Az anya gyer­mekeit, a menyasszony vőlegényét áldozta hazájá­nak és a szabadságnak, melynek fundamentumát ezernyi holttestek képezték. A fennmaradt nemzedék megőrizte e hazát oly időkben, midőn ezt bűn volt szeretni. Kossuth mint a nemzet jövő nagyságának prófétája idegen földön ébresztett rokonszenvet nem­zetünk iránt, s mig éjjeli és nappali lázas munkában fáradozott: itthon a költészet és a nemzet szeretete hangoztatta nagy nevét. Azon ritka nagy lelkek közé tartozott, kik n­em tudnak lemondani eszményükről. Ez megteremte csalódásait, de vigasztaló volt reá nézve hazájának bármi kis emelkedése, előmenetele is, ezt tollal hirdető és előmozdító utolsó lehelletéig. Szomorú találkozás ez, mikor újra megpihen azon hazának földjén, melyért életét áldozá. Hála és köny méltán megilleti. Azonban amely nemzet ilyen esz­mékhez ragaszkodik, az ne mondjon le a szebb jövő reményéről. A­mely nemzetet Isten meg akart tartani, annak ad nagy fiakat, a melyiket el akar veszteni, annak szivét úgy megkeményíti, hogy ne hallgasson nagyjaira, de ne is halljon mást a vég­ítélet trombitájánál, mely szomorú végét hirdeti. De te nemzetem meghallottad prófétáid szavát, akartad és tudtad követni őket nehéz útjukon. Legyen a szebb jövő reménye számlálhatatlan könnyeidért vi­gasztaló enyhülés. — Ezután a Hymnust éne­kelte el a Pécsi Dalárda és a Pécsi polgári Dalos­kor. Ezzel az ünnepély véget ért. — (A pécsi népiskolák gyászünne­­pélye.) Tegnap — hétfőn — délelőtt a pécsi nép­iskolákban lélek­emelő módon tartották meg a gyász­ünnepélyeket Kossuth Lajosért. Az emelvények fekete posztóval voltak bevonva s a közepén voltak elhelyezve a gyászfátyollal bevont Kossuth-képek. A fiuk és leánykák, kik szép és értelmes szavalataikkal emelték az ünnepélyességet, fátyollal bevont kokárdá­kat és gyászszalagokat viseltek. A programm énekek­ből és szavalatokból állott, melyeket a gyermeksereg figyelemre méltó eredménynyel adott elő. Közbe az osztálytanítók fölolvasták a gyermekek felfogásához mérten kidolgozva Kossuth Lajos életrajzát és működését. Végül az igazgatók buzdították a gyer­mekeket, hogy véssék jól sziveikbe és tartsák meg emlékükben, hogy ki volt nekünk Kossuth Lajos, hogy a hazaszeretet e lánglelkü apostola lebegjen előttük teljes életükben s legyenek jó és hű polgárai szere­tett hazánknak.a

Next