Pécsi Figyelő, 1894. október-december (22. évfolyam, 117-159. szám)

1894-10-02 / 117. szám

2 a helypánzszedők manipulációját s hivatalból is üldözze a visszaéléseket, mert hisz a rendőrség feladata épen a visszaélések megelőzésében áll. Hírek.­ ­ (A főrendiház elnöke.) Ő felsége a király V­a­y Miklós báró koronaőr bekövetkezett elhunyta folytán a főrendiház elnökévé S­z­­­á­v­y József koronaőrt, a főrendiház alelnökét kinevezte.­­ (A cár betegsége.) A berlini lapok azt írják, hogy a cár állapota aggodalomra ad okot. Bjelovj­­cében szél ütötte a cárt, úgy, hogy Spalában az állomáshoz vinni kellett a beteg uralkodót. Amikor a cár Spalába érkezett, idegrohamai voltak. Az udvari orvosok azt mondják, hogy a cár cukorbe­tegségben szenved, Zacharjin tanár azonban helyte­lennek tartja ezt a diagnózist. Pillanatnyi veszély nem fenyeget, de a cár betegsége oly komoly, hogy amiatt siettetni kellett a trónörökös-nagyherceg esküvőjét.­­ (Hymen.) B a 11 h­a Béla honvéd huszár­százados szombaton délben esküdött örök hűséget Z­s­o­­­n­a­y György kir. főügyészi helyettes leányának, Erzsikének a budai külv. plébánia temlomban. Ta­nuk voltak : Kardos Kálmán főispán, Kálmán honvéd huszár ezredes és Zsolnay Vilmos gyáros. Az eske­­tési szertartás, melyet Károly Ignácz apát-plébá­nos, az örömapa iskolatársa végzett, nagy és váloga­tott közönség előtt folyt le, bár igen sokan azon hi­­­zemben, hogy az esküvő a székesegyházban lesz, ott várták a lakodalmat.­­ (Kivándorló ügyvéd.) Lapunk múlt számában adtunk róla hírt, hogy Miklós István pécsi ügyvéd az ügyvédség gyakorlatáról lemondott , Budapestre költözött. Azóta Miklósnak Budapestről néhány barátjához intézett leveleiből kétségtelenné vált, hogy családjával együtt útra kelt a tengeren­túlra s a távol Amerika szabad földjén keresi a maga és népes családja részére azt, mit hazájában lehetetlenné tettek számára, a megélhetést. Hogy egy az értelmiséghez tartozó s nemcsak honfiúi érelmei, de szakképzettsége folytán is ehhez az országhoz láncolt férfiú, egy hét gyermekkel megáldott családapa ke­zébe ragadja a vándorbotot s családjával egy idegen világrészben keressen boldogulást, arra a kényszerítő körülmények oly súlya volt szükséges, mely más, kevésbé szívós embert tán az öngyilkosságba kerge­tett volna. Miklós Istvánt a hetvenes években, mint egészen fiatal ügyvédet a tabi kerület országgyűlési képviselőjévé választotta s mint ilyen úgy a saját költekező életmódja, mint a jószívűségét kihasználó pajtásokért vállalt nagy váltózsiró anyagilag tönkre­tették. Adósággal terhelten vonult vissza Köttsére, hol azonban a napi szükségletekre valót sem szerez­hetvén meg, 1891. december havában Pécsre költö­zött s itt nagyobb szabású jelzálog kölcsönök köz­vetítésével foglalkozott, mi részére elég tisztességes megélhetést biztosított, csakhogy a régi hitelezők, illetőleg a régi tartozásait potom pénzen összevásárolt uzsorások folyton résen állottak, ezeket pedig kielé­gíteni a legjobb akarattal sem volt képes. Ez év julius havában egy ily nagyobb régi tartozásért végrehajtást teljesítettek nála s a végrehajtó az ő távollétében egy pénzes levelét felbontotta s az ab­ban levő 904 frt 20 krt, mely egy ügyfelét illette, lefoglalta, ügyvédi irataiból pedig negyven ügyfelé - --- aaaaaagMBBaa—BHBBMMM—é—bm nek nevét felkutatva, azoktól esetleg járó követelé­seit letiltotta. A foglalásról értesített ügyfelek erre tömegesen zúdultak fel Miklós ellen, mert sokan adósai sem voltak, s az egész dolognak hite men­vén, újabb ügyfelek nem jelentkeztek. Ez állapot ilykép tartható nem lévén, Miklós szeptember hó 15 én Budapestre távozott, hogy ott összeköttetései révén valami keresetforrás után nézzen, de ez nem sikerült neki, azért nem is tért vissza szeptember 27-én, mint távozásakor ígérte, hanem ugyancsak szeptember hó 27-én Budapesten feladott s a pécsi ügyvédi kamarához intézett kérvénynyel kérte az ügyvédi lajstromból való törlését, maga pedig család­jával útrakelt Amerika felé. Itteni irodája nagy ren­detlenségben maradt vissza s ezért K­i­m Gáspár ügyvéd, kit Miklós a kamaránál irodája átvevője gyanánt nevezett meg, az ügyvédi kamarához inté­zett beadványában kijelentette, hogy az irodát a felmerült zilált viszonyok közt nem hajlandó átvenni, hanem kéri a kamarát, hogy Miklós István irodája részére gondnokot rendeljen. Ez ügyben az ügyvédi kamara a napokban fog határozni.­­ (Kinevezés.) Az igazságügy miniszter S­a­á­g­h­y János pécsi kir. járásbirósági joggya­kornokot a siklósi kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. (Ábrány­iné-Wein Margit hangver­senye.) Mikor az esték hosszukká lesznek s ma­gasabb szórakozásokra volna szükség, de ilyenekben nem részesülhetünk, Valentin Ottó könyv- és zeneműkereskedő mindig gondoskodik a pécsi kö­zönség művészi élvezeteiről. Sokszor, az igaz, a pub­likum nem méltányolja eléggé kockázattal járó vál­lalkozásait, de az esetleges veszteség nem veszi el kedvét, hanem mihelyt egy műélvezettel kecsegtető estét szerezhet a publikumnak, nem szalasztja el a kedvező alkalmat. Beálltával az ősznek, már­is gon­doskodott egy hangversenyről, melyre meghívta Á­b­­rányin­é­ Wein Margitot, a m. kir. opera elsőrendű énekművésznőjét, ki a meghívást örömmel fogadta el. Ábrányiné f. é. február havában tartott hang­versenyt nálunk közönségünk zajos tetszésnyilvání­tása közt, de már előbb, a Pécsett megtartott orszá­gos halárünnepély alkalmával is meghódította kö­zönségünket. A jelenlegi hangverseny folyó évi október hó 11-én lesz a Hattyú nagytermében, a következő műsorral: 1. a.) Romance „Mignon“­­ból Ambroise Thomastól. b.) Annette „Álarcos báb­ból Verditől. 2. a.) „Ich liebe dich“ Griegtől. b.) „Mädchen Lied“ Meyer Hellmundtól. c.) „Frühlings nacht“ Schumantól. 3.) C’était un rêve, Leoncaval­­lotól. b.) Ouvre tes yeux bleus, Massenettől. A hang­verseny érdekességét növelni fogja Ábrányi Emil jeles költő, a művésznő férjének föllépte, ki költeményeket és prózai műveket fog elszavalni , minden tekintetben érdekes hangversenyre már előre is fölhívjuk a közönség figyelmét. — (Az egyházmegyéből.) Götz Sándor és Schmidt Béla helyébe Dulánszky Nándor dr. megyés püspök C­s­u­r­d­a Béla szigetvári és M­a­y­er György bonyhádi segédlelkészeket nevezte ki szé­kesegyházi karkáplánokká.­­ (A baranyamegyei gazdasági egyesület igazg. választmányi ülése.) Ba­ranya vármegye gazdasági egyesületének igazgató választmánya szombaton d. u. 5 órakor ülést tartott a megyeház közgyűlési termében Otocska Géza elnöklete alatt. Az április 28-iki ülés jegyzőkönyvé­nek hitelesítése után Vörös Mihály titkár jelenti, hogy május 1-én tartatott meg a fás ojtás, május 20-án pedig a zöld ojtás, a vidékiek meglehetős érdeklődése mellett, ámbár a szőlők mai mizerábilis állapota miatt nagyobb érdeklődésre számítottak. Kivitte ez ojtásokra a tanító­képző intézet 4-ik osz­tályú növendékeit is, hogy gyakorlatilag tanulják meg mindkét nemesitési módot s azt majdan értéke­sítsék a nép érdekében. Elnök jelenti, hogy a múlt őszszel 69 szimentháli állatot vett 17 ezer frt érték­ben. Három kivételével mind elhelyeztetett , egy elhullott. A kettőre nézve megbízta az igazg. vá­lasztmány az elnököt, hogy azokat a lehetséges áron helyezze el. Felolvastatott a földmiv. miniszter le­irata, mely szerint az egyesület azon kérelmét, hogy az állatok darabonkénti 50 frtos szállítási költségei­ből 40 frtot engedjen el, nem teljesíti. Az egyesület második kérelme a miniszterhez az volt, hogy a múlt őszszel importált állatok árának első harmad részét, melyet az egyesület f. é. szeptember 1­én lett volna köteles befizetni, engedje át az egyesület rendelkezésére, sőt egészítse ki ez összeget 12 ezer írtra, hogy egy újabb szállítás legyen eszközölhető. A miniszter leiratában e kérelem első részét kész­séggel teljesíti, a másik részére ez idő szerint ha­tározott választ nem ad, mert az erre való alap már ki van merítve. A miniszter engedélyezte, hogy az állatok vételárának második részletét, mely jövő év szeptember 1-én lesz esedékes, valamint a har­madik részletet is, a vevők 4°/0 kamattal további egy-egy évig használhatják. A szeptemberben meg­tartott bécsi tenyészállat-vásáron a miniszter vétetett 11 tenyészbikát a megyei gazdaközönség részére az egyesület közvetítése mellett. Elhatároztatott, hogy csak az elhelyezketés föltétele alatt fogadják el ez állatokat, ellenkező esetben visszaadják. A miniszter fölhívta az egyesületet tenyészszövetkezetek alakítá­sára. Minden tenyészszövetkezet, mely kimutatja, hogy legalább 40 tehénnel rendelkezik, kap az államtól első esetben ingyen egy tenyészbikát. Mint­hogy a miniszter csak 4 tenyészbikát hajlandó adni, ez pedig megnehezíti a szövetkezetek létrejöttét, elhatároztatott, hogy a jövő ülésig tanulmány tár­gyává tétessék, miként lehetne e bajon segíteni. Svájcban vásároltatott a miniszter 17 szimentháli borjú-bikát a községek részére, de magas árakon. Határozatba ment egy kérelem fölterjesztése, mely szerint engedélyezze a miniszter az egyes darabok­nak összköltségben 200 frton való elhelyezését. A miniszter az amerikai szőlőtelep létesí­tésére kért 5000 forint szubvenciót, leirata értel­mében, egyszerre nem hajlandó kiadni, csak 4 év alatt 1250 frtos évi részletekben. Miután pedig a cél elérése érdekében nem elegendő összeggel na­gyon is takarékosan kell bánni, S­z­i­­­y Tamás al­­elnök gödre­szentmártoni birtokán a sásdi vasúti állomás közelében ingyen ajánlja fel a szükséges területet. Az igazg. választmány köszönettel vette az ajánlatot s Vörös titkárt Gábor József felügyelő­vel küldte ki a terület megvizsgálására. A gazda­sági egyesület 141 frtos ösztöndíjára vonatkozólag, mivel az eddigi ösztöndíjas Lukács István tanulmá­nyait jeles eredménynyel befejezte, elhatároztatott, hogy jelenleg csak egy évre adják ki. Pályázati határidőül f. é. november közepe tűzetett ki. Az országos gazdasági egyesület kérdést intézett az egyesülethez, miféle gyümölcsfajokat termesztenek leginkább a megyében és kik a legjobb termelők. Az intézkedéssel Vörös titkár bizatott meg. Végül fölolvastatott a miniszter két leirata. Az egyik arról tartalmaz értesítést, hogy hajlandó átvenni európai és amerikai szőlővesszőket azon tulajdonosoktól, kik ilyeneket eladni szándékoznak. A másikban ajánlja a rendelkezése alatt álló amerikai vesszőket megvé­telre. Ez utóbbira nézve elhatároztatott egy felirat fölterjesztése, mely szerint az egyesület nem ajánl­hatja a minisztérium által küldeni szokott vesszőket, mivel azok olyan rosz állapotban szoktak rendsze­rint megérkezni, hogy újabb vételtől a közönség már is visszariadt. — (Nem lehet.)— Ah, ha élne a felesége, most már az ezüstlakodalmat ülné. — Ezüstlakodalmat ? Lehetetlen, hiszen ha élne a feleségem, én már rég meghaltam volna­— (Egy veszedelmes rablóbanda el­fogatása.) A csendőrség egy veszedelmes rabló­bandát kerített kézre, mely Mohács vidékén és Tolna megyében hallatlan betöréses rablásokat kö­vetett el már 1892. július 1 óta. A rablók valameny­­nyien kóbor-cigányok, kik olyan raffinériával űzték gazságaikat, hogy sokáig nem lehetett nyomukra akadni. 23 betöréses rablásról kell beszámolniok. Vakmerőségükben annyira mentek, hogy betörtek a várdombi postahivatalba, a szegzárdi selyemtenyésztő hivatalba s egy bécsi cég utazó ügynökétől 400 frt értékű különféle tárgyakat raboltak el. Rablásaik színhelye Mohács, Károly, Czikó, Császta, Báta, Decs, Báttaszék, Várdomb, Szegzárd, Alsó-Nyék, Kövesd, Alsó Nána s Pilis volt. Az elrabolt külön­böző tárgyak értéke 3364 frt 94 krra rúg. Az elfo­­gatás és a rablások kiderítése a következőleg történt: gyermekkoromban nagyon ájtatos, sőt egy kissé túlságosan lelkiismeretes is voltam, nem az Isten el­leni vétkezés vágya volt az, a­mi félrevezetett. Hű­ségem bizonytalanságának érzete szembe helyezett önmagammal. A sötétben tapogatózva, visszagondoltam legény­­életem emlékeire. Ön tudja véletlenül, hogy megle­hetős huzamos ideig udvaroltam Verédiagine gróf­nőnek. Szerettem, mert első találkozásunkkor a női­esség megtestesülését láttam benne, azt a típust, melyet ösztönszerű hajlamaimról, egy pár szép szo­borról és olvasmányaimból alkottam gondolataimban. Bohém természetű, melegvérű asszonyka volt. Szinte most is érzem kezének melegségét. Elhagytam egy angol nőért, a­ki sápadt és fehér volt, mint egy ka­mélia. Sokáig szerettem mind­kettőjüket; életemet megosztottam kettőjük között. Alakjuk és természe­tük ellentéte megszerezte nekem a szépség és gyö­nyörűség teljességének érzetét. Ezúttal azonban nem a már teljesen élvezett szerelem csillapodása az, a­mi engem Bertától Ivon­­ne-hoz űz. Házasságunk első éve nem volt képes Berta iránt érzett gyöngéd vonzalmamat meglankasz­­tani. Szerelme egyre több örömet okoz nekem. Nem hiszem, hogy Ivonne szerelme nagyobb, édesebb élvezetet tudna nyújtani. Úgy érzem, hogy szerelmük is egyforma. Talán ez az eset egészen kivételes. Berta és Ivonne ikrek, testük és lelkük egymáshoz olyan csodálatosan hasonlóak, hogy ők egyenként talán csak felét képezik egy egész lénynek. Miután csupán egyikük az enyém, csak egy részét nyerhettem mind­azon jónak, a­mit egy asszony nyújthat. Ezen gondolattal foglalkozva, néhány anekdota jutott eszembe, egy-két vonás, szó, semmiség, de jel­lemző semmiség, a­mit az öreg Darnetal beszélt el leányairól. Kicsiny korukban egyformán fejlődtek, napról-napra. A dolgozó­asztalnál, az ebédnél ösz­­tönszerűleg soha se ültek egymással szemben, hanem mindig egymás mellé, mint a fészek szélén ülő kis madarak. Soha se mondták: „Elmegyek. . .“avagy „Szeretném . . hanem „Szeretnénk . . . elme­gyünk . . .“ Mintha meg lett volna nekik paran­csolva, hogy egyformán és együtt csináljanak mindent. Még­ most is ösztönszerűen ennek a behatása alatt álla­­nak. Ivonne nem érez féltékenységet, a­mikor fele­ségem iránti gyöngédségemet látja. Bertát nem bántja nővérének pajkossága, sőt egy alkalommal Ivonne­­nal rólam beszélve, mondá : „A mi férjünk . .“ — Igen, az ő férjük, — az ő szerető férjük, — mindkettőjüké! Tíz lépésről nem tudom őket meg­különböztetni. Már kezdtem félni, s kérnem kellett őket, hogy ne öltözzenek egyformán. Berta a rózsa­színt választotta, Ivonne a fehéret. Miért van hát, hogy a fehér után vágyom, mikor a rózsaszínű az enyém ? Mikor annyira egyformák, hogy ruhájukkal együtt talán az én dőre vágyakozásom is felcseré­lődnék ? Ducastel páter lehunyt szemekkel hallgatta. Most fölemelő szemeit, hideg tekintetét rámeresztő Valville-re s mondá : — Ez az elveszett paradicsomnak örök his­tóriája . . rózsaszín ruha . . . fehér ruha . . . birás vágyakozás . . . PÉCSI FIGYELŐ, 1894. október 2.

Next