Pécsi Figyelő, 1894. október-december (22. évfolyam, 117-159. szám)
1894-10-02 / 117. szám
2 a helypánzszedők manipulációját s hivatalból is üldözze a visszaéléseket, mert hisz a rendőrség feladata épen a visszaélések megelőzésében áll. Hírek. (A főrendiház elnöke.) Ő felsége a király Vay Miklós báró koronaőr bekövetkezett elhunyta folytán a főrendiház elnökévé Szávy József koronaőrt, a főrendiház alelnökét kinevezte. (A cár betegsége.) A berlini lapok azt írják, hogy a cár állapota aggodalomra ad okot. Bjelovjcében szél ütötte a cárt, úgy, hogy Spalában az állomáshoz vinni kellett a beteg uralkodót. Amikor a cár Spalába érkezett, idegrohamai voltak. Az udvari orvosok azt mondják, hogy a cár cukorbetegségben szenved, Zacharjin tanár azonban helytelennek tartja ezt a diagnózist. Pillanatnyi veszély nem fenyeget, de a cár betegsége oly komoly, hogy amiatt siettetni kellett a trónörökös-nagyherceg esküvőjét. (Hymen.) B a 11 ha Béla honvéd huszárszázados szombaton délben esküdött örök hűséget Zsonay György kir. főügyészi helyettes leányának, Erzsikének a budai külv. plébánia temlomban. Tanuk voltak : Kardos Kálmán főispán, Kálmán honvéd huszár ezredes és Zsolnay Vilmos gyáros. Az esketési szertartás, melyet Károly Ignácz apát-plébános, az örömapa iskolatársa végzett, nagy és válogatott közönség előtt folyt le, bár igen sokan azon hizemben, hogy az esküvő a székesegyházban lesz, ott várták a lakodalmat. (Kivándorló ügyvéd.) Lapunk múlt számában adtunk róla hírt, hogy Miklós István pécsi ügyvéd az ügyvédség gyakorlatáról lemondott , Budapestre költözött. Azóta Miklósnak Budapestről néhány barátjához intézett leveleiből kétségtelenné vált, hogy családjával együtt útra kelt a tengerentúlra s a távol Amerika szabad földjén keresi a maga és népes családja részére azt, mit hazájában lehetetlenné tettek számára, a megélhetést. Hogy egy az értelmiséghez tartozó s nemcsak honfiúi érelmei, de szakképzettsége folytán is ehhez az országhoz láncolt férfiú, egy hét gyermekkel megáldott családapa kezébe ragadja a vándorbotot s családjával egy idegen világrészben keressen boldogulást, arra a kényszerítő körülmények oly súlya volt szükséges, mely más, kevésbé szívós embert tán az öngyilkosságba kergetett volna. Miklós Istvánt a hetvenes években, mint egészen fiatal ügyvédet a tabi kerület országgyűlési képviselőjévé választotta s mint ilyen úgy a saját költekező életmódja, mint a jószívűségét kihasználó pajtásokért vállalt nagy váltózsiró anyagilag tönkretették. Adósággal terhelten vonult vissza Köttsére, hol azonban a napi szükségletekre valót sem szerezhetvén meg, 1891. december havában Pécsre költözött s itt nagyobb szabású jelzálog kölcsönök közvetítésével foglalkozott, mi részére elég tisztességes megélhetést biztosított, csakhogy a régi hitelezők, illetőleg a régi tartozásait potom pénzen összevásárolt uzsorások folyton résen állottak, ezeket pedig kielégíteni a legjobb akarattal sem volt képes. Ez év julius havában egy ily nagyobb régi tartozásért végrehajtást teljesítettek nála s a végrehajtó az ő távollétében egy pénzes levelét felbontotta s az abban levő 904 frt 20 krt, mely egy ügyfelét illette, lefoglalta, ügyvédi irataiból pedig negyven ügyfelé - --- aaaaaagMBBaa—BHBBMMM—é—bm nek nevét felkutatva, azoktól esetleg járó követeléseit letiltotta. A foglalásról értesített ügyfelek erre tömegesen zúdultak fel Miklós ellen, mert sokan adósai sem voltak, s az egész dolognak hite menvén, újabb ügyfelek nem jelentkeztek. Ez állapot ilykép tartható nem lévén, Miklós szeptember hó 15 én Budapestre távozott, hogy ott összeköttetései révén valami keresetforrás után nézzen, de ez nem sikerült neki, azért nem is tért vissza szeptember 27-én, mint távozásakor ígérte, hanem ugyancsak szeptember hó 27-én Budapesten feladott s a pécsi ügyvédi kamarához intézett kérvénynyel kérte az ügyvédi lajstromból való törlését, maga pedig családjával útrakelt Amerika felé. Itteni irodája nagy rendetlenségben maradt vissza s ezért Kim Gáspár ügyvéd, kit Miklós a kamaránál irodája átvevője gyanánt nevezett meg, az ügyvédi kamarához intézett beadványában kijelentette, hogy az irodát a felmerült zilált viszonyok közt nem hajlandó átvenni, hanem kéri a kamarát, hogy Miklós István irodája részére gondnokot rendeljen. Ez ügyben az ügyvédi kamara a napokban fog határozni. (Kinevezés.) Az igazságügy miniszter Saághy János pécsi kir. járásbirósági joggyakornokot a siklósi kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. (Ábrányiné-Wein Margit hangversenye.) Mikor az esték hosszukká lesznek s magasabb szórakozásokra volna szükség, de ilyenekben nem részesülhetünk, Valentin Ottó könyv- és zeneműkereskedő mindig gondoskodik a pécsi közönség művészi élvezeteiről. Sokszor, az igaz, a publikum nem méltányolja eléggé kockázattal járó vállalkozásait, de az esetleges veszteség nem veszi el kedvét, hanem mihelyt egy műélvezettel kecsegtető estét szerezhet a publikumnak, nem szalasztja el a kedvező alkalmat. Beálltával az ősznek, máris gondoskodott egy hangversenyről, melyre meghívta Ábrányiné Wein Margitot, a m. kir. opera elsőrendű énekművésznőjét, ki a meghívást örömmel fogadta el. Ábrányiné f. é. február havában tartott hangversenyt nálunk közönségünk zajos tetszésnyilvánítása közt, de már előbb, a Pécsett megtartott országos halárünnepély alkalmával is meghódította közönségünket. A jelenlegi hangverseny folyó évi október hó 11-én lesz a Hattyú nagytermében, a következő műsorral: 1. a.) Romance „Mignon“ból Ambroise Thomastól. b.) Annette „Álarcos bábból Verditől. 2. a.) „Ich liebe dich“ Griegtől. b.) „Mädchen Lied“ Meyer Hellmundtól. c.) „Frühlings nacht“ Schumantól. 3.) C’était un rêve, Leoncavallotól. b.) Ouvre tes yeux bleus, Massenettől. A hangverseny érdekességét növelni fogja Ábrányi Emil jeles költő, a művésznő férjének föllépte, ki költeményeket és prózai műveket fog elszavalni , minden tekintetben érdekes hangversenyre már előre is fölhívjuk a közönség figyelmét. — (Az egyházmegyéből.) Götz Sándor és Schmidt Béla helyébe Dulánszky Nándor dr. megyés püspök Csurda Béla szigetvári és Mayer György bonyhádi segédlelkészeket nevezte ki székesegyházi karkáplánokká. (A baranyamegyei gazdasági egyesület igazg. választmányi ülése.) Baranya vármegye gazdasági egyesületének igazgató választmánya szombaton d. u. 5 órakor ülést tartott a megyeház közgyűlési termében Otocska Géza elnöklete alatt. Az április 28-iki ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után Vörös Mihály titkár jelenti, hogy május 1-én tartatott meg a fás ojtás, május 20-án pedig a zöld ojtás, a vidékiek meglehetős érdeklődése mellett, ámbár a szőlők mai mizerábilis állapota miatt nagyobb érdeklődésre számítottak. Kivitte ez ojtásokra a tanítóképző intézet 4-ik osztályú növendékeit is, hogy gyakorlatilag tanulják meg mindkét nemesitési módot s azt majdan értékesítsék a nép érdekében. Elnök jelenti, hogy a múlt őszszel 69 szimentháli állatot vett 17 ezer frt értékben. Három kivételével mind elhelyeztetett , egy elhullott. A kettőre nézve megbízta az igazg. választmány az elnököt, hogy azokat a lehetséges áron helyezze el. Felolvastatott a földmiv. miniszter leirata, mely szerint az egyesület azon kérelmét, hogy az állatok darabonkénti 50 frtos szállítási költségeiből 40 frtot engedjen el, nem teljesíti. Az egyesület második kérelme a miniszterhez az volt, hogy a múlt őszszel importált állatok árának első harmad részét, melyet az egyesület f. é. szeptember 1én lett volna köteles befizetni, engedje át az egyesület rendelkezésére, sőt egészítse ki ez összeget 12 ezer írtra, hogy egy újabb szállítás legyen eszközölhető. A miniszter leiratában e kérelem első részét készséggel teljesíti, a másik részére ez idő szerint határozott választ nem ad, mert az erre való alap már ki van merítve. A miniszter engedélyezte, hogy az állatok vételárának második részletét, mely jövő év szeptember 1-én lesz esedékes, valamint a harmadik részletet is, a vevők 4°/0 kamattal további egy-egy évig használhatják. A szeptemberben megtartott bécsi tenyészállat-vásáron a miniszter vétetett 11 tenyészbikát a megyei gazdaközönség részére az egyesület közvetítése mellett. Elhatároztatott, hogy csak az elhelyezketés föltétele alatt fogadják el ez állatokat, ellenkező esetben visszaadják. A miniszter fölhívta az egyesületet tenyészszövetkezetek alakítására. Minden tenyészszövetkezet, mely kimutatja, hogy legalább 40 tehénnel rendelkezik, kap az államtól első esetben ingyen egy tenyészbikát. Minthogy a miniszter csak 4 tenyészbikát hajlandó adni, ez pedig megnehezíti a szövetkezetek létrejöttét, elhatároztatott, hogy a jövő ülésig tanulmány tárgyává tétessék, miként lehetne e bajon segíteni. Svájcban vásároltatott a miniszter 17 szimentháli borjú-bikát a községek részére, de magas árakon. Határozatba ment egy kérelem fölterjesztése, mely szerint engedélyezze a miniszter az egyes daraboknak összköltségben 200 frton való elhelyezését. A miniszter az amerikai szőlőtelep létesítésére kért 5000 forint szubvenciót, leirata értelmében, egyszerre nem hajlandó kiadni, csak 4 év alatt 1250 frtos évi részletekben. Miután pedig a cél elérése érdekében nem elegendő összeggel nagyon is takarékosan kell bánni, Sziy Tamás alelnök gödreszentmártoni birtokán a sásdi vasúti állomás közelében ingyen ajánlja fel a szükséges területet. Az igazg. választmány köszönettel vette az ajánlatot s Vörös titkárt Gábor József felügyelővel küldte ki a terület megvizsgálására. A gazdasági egyesület 141 frtos ösztöndíjára vonatkozólag, mivel az eddigi ösztöndíjas Lukács István tanulmányait jeles eredménynyel befejezte, elhatároztatott, hogy jelenleg csak egy évre adják ki. Pályázati határidőül f. é. november közepe tűzetett ki. Az országos gazdasági egyesület kérdést intézett az egyesülethez, miféle gyümölcsfajokat termesztenek leginkább a megyében és kik a legjobb termelők. Az intézkedéssel Vörös titkár bizatott meg. Végül fölolvastatott a miniszter két leirata. Az egyik arról tartalmaz értesítést, hogy hajlandó átvenni európai és amerikai szőlővesszőket azon tulajdonosoktól, kik ilyeneket eladni szándékoznak. A másikban ajánlja a rendelkezése alatt álló amerikai vesszőket megvételre. Ez utóbbira nézve elhatároztatott egy felirat fölterjesztése, mely szerint az egyesület nem ajánlhatja a minisztérium által küldeni szokott vesszőket, mivel azok olyan rosz állapotban szoktak rendszerint megérkezni, hogy újabb vételtől a közönség már is visszariadt. — (Nem lehet.)— Ah, ha élne a felesége, most már az ezüstlakodalmat ülné. — Ezüstlakodalmat ? Lehetetlen, hiszen ha élne a feleségem, én már rég meghaltam volna— (Egy veszedelmes rablóbanda elfogatása.) A csendőrség egy veszedelmes rablóbandát kerített kézre, mely Mohács vidékén és Tolna megyében hallatlan betöréses rablásokat követett el már 1892. július 1 óta. A rablók valamenynyien kóbor-cigányok, kik olyan raffinériával űzték gazságaikat, hogy sokáig nem lehetett nyomukra akadni. 23 betöréses rablásról kell beszámolniok. Vakmerőségükben annyira mentek, hogy betörtek a várdombi postahivatalba, a szegzárdi selyemtenyésztő hivatalba s egy bécsi cég utazó ügynökétől 400 frt értékű különféle tárgyakat raboltak el. Rablásaik színhelye Mohács, Károly, Czikó, Császta, Báta, Decs, Báttaszék, Várdomb, Szegzárd, Alsó-Nyék, Kövesd, Alsó Nána s Pilis volt. Az elrabolt különböző tárgyak értéke 3364 frt 94 krra rúg. Az elfogatás és a rablások kiderítése a következőleg történt: gyermekkoromban nagyon ájtatos, sőt egy kissé túlságosan lelkiismeretes is voltam, nem az Isten elleni vétkezés vágya volt az, ami félrevezetett. Hűségem bizonytalanságának érzete szembe helyezett önmagammal. A sötétben tapogatózva, visszagondoltam legényéletem emlékeire. Ön tudja véletlenül, hogy meglehetős huzamos ideig udvaroltam Verédiagine grófnőnek. Szerettem, mert első találkozásunkkor a nőiesség megtestesülését láttam benne, azt a típust, melyet ösztönszerű hajlamaimról, egy pár szép szoborról és olvasmányaimból alkottam gondolataimban. Bohém természetű, melegvérű asszonyka volt. Szinte most is érzem kezének melegségét. Elhagytam egy angol nőért, aki sápadt és fehér volt, mint egy kamélia. Sokáig szerettem mindkettőjüket; életemet megosztottam kettőjük között. Alakjuk és természetük ellentéte megszerezte nekem a szépség és gyönyörűség teljességének érzetét. Ezúttal azonban nem a már teljesen élvezett szerelem csillapodása az, ami engem Bertától Ivonne-hoz űz. Házasságunk első éve nem volt képes Berta iránt érzett gyöngéd vonzalmamat meglankasztani. Szerelme egyre több örömet okoz nekem. Nem hiszem, hogy Ivonne szerelme nagyobb, édesebb élvezetet tudna nyújtani. Úgy érzem, hogy szerelmük is egyforma. Talán ez az eset egészen kivételes. Berta és Ivonne ikrek, testük és lelkük egymáshoz olyan csodálatosan hasonlóak, hogy ők egyenként talán csak felét képezik egy egész lénynek. Miután csupán egyikük az enyém, csak egy részét nyerhettem mindazon jónak, amit egy asszony nyújthat. Ezen gondolattal foglalkozva, néhány anekdota jutott eszembe, egy-két vonás, szó, semmiség, de jellemző semmiség, amit az öreg Darnetal beszélt el leányairól. Kicsiny korukban egyformán fejlődtek, napról-napra. A dolgozóasztalnál, az ebédnél ösztönszerűleg soha se ültek egymással szemben, hanem mindig egymás mellé, mint a fészek szélén ülő kis madarak. Soha se mondták: „Elmegyek. . .“avagy „Szeretném . . hanem „Szeretnénk . . . elmegyünk . . .“ Mintha meg lett volna nekik parancsolva, hogy egyformán és együtt csináljanak mindent. Még most is ösztönszerűen ennek a behatása alatt állanak. Ivonne nem érez féltékenységet, amikor feleségem iránti gyöngédségemet látja. Bertát nem bántja nővérének pajkossága, sőt egy alkalommal Ivonnenal rólam beszélve, mondá : „A mi férjünk . .“ — Igen, az ő férjük, — az ő szerető férjük, — mindkettőjüké! Tíz lépésről nem tudom őket megkülönböztetni. Már kezdtem félni, s kérnem kellett őket, hogy ne öltözzenek egyformán. Berta a rózsaszínt választotta, Ivonne a fehéret. Miért van hát, hogy a fehér után vágyom, mikor a rózsaszínű az enyém ? Mikor annyira egyformák, hogy ruhájukkal együtt talán az én dőre vágyakozásom is felcserélődnék ? Ducastel páter lehunyt szemekkel hallgatta. Most fölemelő szemeit, hideg tekintetét rámeresztő Valville-re s mondá : — Ez az elveszett paradicsomnak örök históriája . . rózsaszín ruha . . . fehér ruha . . . birás vágyakozás . . . PÉCSI FIGYELŐ, 1894. október 2.