Pécsi Figyelő, 1895. április-június (23. évfolyam, 76-147. szám)

1895-04-02 / 76. szám

inkább csak a rendszerről s arról a közönyösségről, melylyel a sűrűn változó kormány a gründolással járó ismert visszaéléseket eltűri, arról a rosszindulatú pártfogásról, melylyel az ilyen bűnös üzelmeket ép­pen a kormánykörökben támogatják. Az ötven kraj­cáros bélyeg, melylyel az előmunkálati engedélyek árát kifizetik, rendszerint valamelyik országgyűlési képviselő zsebéből kerül ki, vagy valamelyik megyei tekintélyes és népszerű úr reszkírozza azt meg, aki egyúttal képviselői mandátumra is aspirál. A szerződés megkötése után első dolga az en­gedményesnek, hogy a vármegye alispánjával szö­vetkezzék, ami egyik helyen nehezebben, másik he­lyen könyebben, pénzért vagy egyéb szolgálatért, rokoni összeköttetésből vagy kortesfogásból rendesen sikerül. Az erkölcstelen szövetségnek tisztességes kö­pönyege van. Az alispán segítségével könnyű bele­vonni a községeket abba, hogy saját legjobban is­mert érdekeik előmozdítása végett szavazzák meg a törzsrészvények értékét. A nagybirtokosok mindenütt külön kedvezményeket kapnak, főleg ha oly ügyesek, hogy ők is belelátnak a kártyába. Mikor a törzsrész­vényeket biztosította a derék engedményes, megszerzi a végleges koncessziót és kibocsátják az elsőbbségi kötvényeket. Ezeknek már könnyű dolog vevőket szerezni, ezek minden valószínűség szerint jövedel­mező papírok lesznek. Most azután következik az építkezés. Ezt vállalat útján biztosítja a bizottság és a vasutat — bárki is megfigyelheti, — rendsze­rint a prioritások 60 —65°/0 ért fölépítik. Elkészült minden. A m. kir. államvasutak igazgatósága veszi át ilyenkor rendszerint az üzemet és a régió levonása után 3—4°/0-ot fizet az elsőbbségi kötvények után. A törzsrészvények majd csak évszázadok múlva remélhetnek jövedelmet, vagy akkor sem. Mi törté­nik a befizetett törzsrészvények árával ? Hová lesz a prioritások 40°/0*ka­­? Tessék megvizsgálni a vici­nális vasutak aktáit, meg lehet azokban találni a lesújtó feleletet. Hírek. Pécs, 1895. április 1. — (Önkéntesek táncestélye.) A dísze­sen felékesitett Hattyú terem szombaton este szo­katlanul üres volt „Önkéntes bál“, ez a mindig si­kerülni szokott táncmulatság az idén befagyott. Már jó kilenc óra után járt az idő s mulatni vágyó kö­zönség még mindig nem volt, végre fél 10 óra után egy házi mulatságnak beváló hölgy­­­közönség tette élénkebbé a kongó tánctermet. A mulatság oly any­­nyira nem sikerült, hogy nagy része a táncosoknak, kik más esetben még a reggeli 6 órát is kevessik, most éjfél előtt eltávoztak, más szórakozást keres­tek, mi elég nem szép. Biletzky kapitány nyi­totta meg a táncot, ezután a kötelességtudó önkén­tesek fáradhatlanul mulattatták a jelenvolt hölgyeket. A négyeseket 20 pár táncolta, melyben a következő hölgyek vettek részt: Barbacsi Blanka (T. Tamási), Eötvös Ilka, Eisner Juliska, Chinorányi Iza, Hamu­sák Hermin, Obetkó Gizella, Pataki René, Mazali Paula, Werner Elza, Kisaszondy Antonia, Vári Piros, Pfeffer Ilka, Nasitz Gizella, Müllner Böske, Ková­­csics Irénke, Schunk Emmi, Kaufman Lujza, Sala­mon Ilka (Szigetvár), Thoman­drné, Ziegler száza­dosné, Müller Jánosné, és Magistris főhadnagyné. — (Úfjabb adakozás) érkezett szerkesztősé­günkbe a havi kereszt felállítására : V­­­a­s­i­t­s Jó­zsef kácsfalui tanító 1 irtot, Bence Ferenc és neje Pécsről 2 irtot küldött, mit is rendeltetési helyére mai napon átadtunk. — (Alapitó tag.) Szautter Gusztáv ügy­véd és földbirtokos, az I. pécsi veterán és segélyző egylet dísztagja, újabban mint alapitó tag lépett az egyesületbe és mint ilyen 50 írttal járult hozzá az egyleti alaptőke gyarapításához. — (Báranyamegye múltja és jelene) címmel nagyobb szabású mű fog megjelenni ez év augusztusától kezdve füzetekben. A vármegye köz­gyűlése által 6000 írt támogatásban részesülő válla­latot, mely felöleli Baranya történelmét a praehisto­rikus kortól kezdve napjainkig, azonkívül tartalmazni fogja a szükséges topográfiai leírásokat, a közmű­velődési viszonyok fázisait, melegen ajánljuk az iro­dalom és könyvkedvelők figyelmébe. A 80 évre terjedő, két vaskos kötetet képező munka Várady Ferenc, megyei allevéltáros szerkesztésében és össze­állításában jelenik meg több kiváló helyi erő segéd­­kezésével, így a történelmi részt Németh Béla, az őskort Juhász László ügyvédek fogják írni. A műhöz bőven lesznek illustrációk alkalmazva, és tekintve a nagy anyagot, ára mérsékeltnek mond­ható. Az egész mű megrendelési ára 12 frt. Egyes füzet ára 60 kr. Az előfizetések szerző nevére (Pécs, Kálvária­ utca 81. sz. a.) intézendők. — (Iparostanulók záróviszgálata.) Az építő iparos tanoncok téli tanfolyamának záróvizsgá­latai holnap, vagyis kedden d u. 2 órakor fognak megtartatni a szigeti külvárosi népiskolában. — (A vármegye történelmi festmé­nye.) Megemlékeztünk annak idején, hogy a főispán elnöklete alatt működő bizottság az ezredévi kiállí­tásra felküldendő történelmi festmény elkészítésével Horváth Károly fiatal földinket bízta meg azzal, hogy alkotandó művénél Székely Bertalan országos nevű művészünk is támogatni fogja és hogy Székely Bertalan ily tartalmú levelet küldött volna a főispán­hoz. Felkérettünk eme hírünknek oly irányú rektifi­kálására, hogy Székely Bertalan soha senkit sem ajánlott a főispánnak és igy garanciát, vagy jóakaratú útbaigazítások adását sem vállalhatta el. A­mi a kép tárgyát idézi, azt a körülményt ugyanis, midőn Pe­­rényi Ilona temette­ a mohácsi csatában elhullott hősöket, azt a thémát már Orlai 1860 ban megfestette és a 70-es években közkézen forgó ülőlapokból a nagy közönség is eléggé ismerheti. A dologra egyéb iránt még visszatérünk.­­ (Virágos nyelv.) A vidéken történt, mikor is egy régi uradalmat zsidó bérlő vett meg egy nemesi családtól, a községi biró véleményének ekkép adott kifejezést: Má, hogy a Pista tésur az ősi teklust nem a gyakori eredetnek, hanem a pogányi alkalomnak adta, az már csak egy fenézet. ? — (Honvédek eskütétele) Tegnap dél­előtt 10 órakor állították föl a Széchenyi-téren zárt sorokban a honvédséghez bevonult újoncokat, hogy fölesküdjenek a zászló alá. Kivonult a katonazenekar is. Azonban a csúnya idő elrontotta a szép ünnepsé­get, melynek pedig elég nézője akadt. Az egész aktus tehát a belvárosi plébánia­templomban folyt le és pedig olyformán, hogy Magenheim József plébá­nos misét, utána pedig beszédet tartott a legénység­nek, jelezve a zászló alá történt felesküvés fontossá­gát és jelentőségét. Ezután a legények visszavonultak a laktanyába és ott mondották el az eskümintát.­­ (Hol késtek az éji homályban?) Ezt a kérdést lehetne intézni a mi, különben lelkes jogász ifjúságunkhoz. Elmúlt az évforduló, vártunk­­vártunk mind, de úgy látszik hiába, elfeledkeztek, nem emlékeztek meg a most már több mint egy éve elhunyt nagy emberünkről, Kossuth Lajosról! Még tervbe sem vette az ifjúság, hogy e nagy férfiú elhunytának évfordulóján megemlékezzék ama nagy gyászról, mely bennünket, magyarokat, egy éve ért. Sajnos, de így történt. — (Kaszinó estélyek Barcstelepen.) A „Barcstelepi Olvasó és Társaskör“ az erkölcsi át­alakulás fázisába jutott, a­mennyiben a kaszinó helyt enged legújabban ismét a száraz kereskedelmi társalgáson kívül az irodalomnak, szép- és előadó­művészetnek is, a kereskedelmi kötéseken, tőzsdei árfolyamokon kívül már az irodalmi termékek is élénk vita tárgyát képezik, szóval Ceres mellett Minervának is áldoz. Rövid időn belül történt ez, mióta a társaskör új elnökkel dicsekedhetik. Az eddig került kaszinó ismét gyűlhelyéül szolgál a közönségnek és ismét kedves, szórakoztató otthonává lesz a barcsiaknak. Az uj elnöknek köszönhető, hogy már megelőzőleg Kiss József felkereste Barcstelepet s felolvasott s hogy újabban a kaszinó helyiségeiben kéthetenkint irodalmi estélyek rendeztetnek, hol a tagok apraja nagyra gyakorolhatja magát az irodalom és művészet mindennemű ágában : szaval, felolvas, monológot mond, énekel, zongorázik, táncol stb .. . Tegnap tartották az első ily irodalmi estélyt, mely fényesen sikerült, s ezzel kijelölte a kaszinó magá­nak az utat, melyen, ha halad, céljának, rendeltetésé­nek méltán megfelel. Az első est műsora ugyan még nem volt egészen az irodalomból véve, mert a zon­gora lép előtérbe, de a jövő estélyek már egész irodalmaiknak ígérkeznek.­­ Először Bartay­­Sarolta játszotta zongorán a „Magyar Ábránd“-ot szép technikával és pr­ecizitással, s megújult taps jön jutalma. Utána Kronberger Irén lépett a pódiumra és szavalta el nagy hatással a ,,Bál után“ című monológot. Kifogástalan, folyékony előadás, helyesen és diskréten alkalmazott gesztusok kellő hanghordozás jellemezték előadását. Akár csak rá­termett volna a „világot jelentő“ deszkákra, oly fesz­telen volt fellépése, noha először hallottuk őt nyilvá­nosan. Szűnni nem akaró taps és éljenzés jutott osztályrészül a szavalónőnek, ki is az egész est középpontja jön. Ezután O­p­p­­­e­r Irma zongorázta Godárd Mazurkáját a tőle már megszokott eleganciá­­val, kifogástalan előadásban. Végül Engel Szerafin énekelt jól iskolázott hangjával néhány szép dalt, kit diskréten kísért zongorán Deutsch Izidorné. Ezzel az est irodalmi művészeti része be volt fejezve, a közönség élénk lelkesedés és tapsolás közepett ment át a táncterembe, hol Oláh Miska zenekara már rá­húzta csárdást. A kitünően sikerült mulatság, mely szépen látogatott is volt, csak a hajnali órákban ért véget.­­ (Frivaldszky temetése.) Frivaldszky János temetése vasárnap délután ment végbe nagy részvét mellett. Ott voltak Wlassits miniszteren kivül az akadémia számos tagja, az erdélyi muzeum egylet részéről Gróf Eszterházy Kálmán és számos notabili­­tás. Szalai Imre múzeum-igazgató búcsúztatta, azután Mocsáry Sándor mondott gyászbeszédet. A szertartást Kanovics plébános végezte.­­ (Az igazságügyi személyzet össz­­létszáma.) A hivatalos „Igazságügyi Közlöny“ I. évi 4-ik száma közli az igazságszolgáltatás terén működő bírák, bírósági hivatalnokok kir. ügyészek és ügyészségi hivatalnokok névjegyzékét az összlét­­számban megállapított sorrend szerint. A folyó évi február hó utolsó napján volt a közzétett névjegyzék szerint 77 kúriai biró, 21 kir. táblai tanácselnök, 5 kir. főügyész, 225 kir. táblai biró, 6 kir. főügyészi helyettes, 64 törvényszéki elnök, 1123 törvszéki biró, járásbiró és kir. ügyész, 975 albiró és alügyész, 11 kir. táblai elnöki titkár, 89 törvényszéki jegyző, 565 birósági aljegyző, 305 telekkönyvvezető, 328 segédtelekkönyvvezető, 65 törvényszéki irodaigazgató, 134 irodatiszt, 1897 irodasegédtiszt és írnok. — A kúria elnöke, másodelnöke és tanácselnökei, úgyszin­tén a kir. táblák elnökei ebbe az összlétszámba nin­csenek belefoglalva.­­ (Gyújtogatás.) Gr. Wimpfen örökösök tulajdonát képező 32 méter hosszú tégla pajtát Si­­montornyán Rehák József csavargó téglás boszuból felgyújtotta s az a benne levő eszközökkel valamint a téglamester holmijával együtt teljesen leégett. — A gyújtogató a tett elkövetése után megugrott. Körözik. — (Zenés felolvasás az Akadémiában )­­ Elegáns hallgatóság jelenlétében tartott vasárnap dél- Pellérdy — hogy az együttlét sötét szobában nem fog sem önre, sem reám nézve veszélyes lenni, s ha a kegyed erkölcsi érzületével össze is fér az ily el­járás , engedjen meg, de én tudni kívánom, hogy hol vagyok ! És ismét felvillant a gyújtónak halvány fénye. A társalgóné ép e pillanatban akart kiosonni, hogy Pellérdyre zárja az ajtót, de az ügyvéd megragadta mind­két karját. — Parancsolom, hogy itt maradjon, mert Ön leszen mind azért felelős, amit megkockáztatott. De most látom csak, hogy a báróné hálószobájában va­gyok. Mondhatom, hogy rosszul választották meg emberüket. De hadd olvasom el a báróné levelét! „Kedves Pellérdy ! Felteszem önnöt, hogy meghívásomnak enged és hogy diskrét marad. Társalgónőm hálószobámba ve­zeti önt, ahol találkozni fogunk. Elenoóra.“ Pellérdy kigyult arccal, szikrázó szemekkel állt a társalgónő elé, megragadva annak karját ugy, hogy felsziszszent. — Kegyednek tudnia kell, — mondá haraggal — hogy a bárónénak mi célja van velem ! Szóljon, mert az ily dolgokban nem értem a tréfát! Hogy jutok én ahhoz, hogy éjjeli órákban a báróné háló­szobájába vezettetem, s hogy e levél alá „Eleonóra“ van írva, amint csak szerető irhát szeretőnek ! ? Mondja meg a bárónénak, hogy túl vagyok már azon a ko­ron, midőn még kalandokban leli az ember örömét. Nem óhajtok vele találkozni! Isten önnel! Kalapját fogta, hogy eltávozzék, de e pillanat­ban széttárult a spanyolfal szárnya és azon a báró és neje léptek ki. A báró a földre dobott levelet vette fel, hogy saját szemeivel győződjék meg arról, amit az imént hallott. Csakugyan a nejének írására ismert. Tisztában volt azzal, hogy barátja ártatlan s hogy neje, általa ismeretlen okból, — lehetetleniteni akarja. — Maradj barátom ! — Mondá ünnepélyesen a báró. Jöjj, hadd öleljelek szivemre, leghűbb barátom, jöjj te bibliai József! E levél egy darab azon kö­penyből, melyet e bűnös asszony megtépett. A te ártatlanságod bebizonyult s nekem nagy bűnöm, hogy csak egy pillanatra is hitelt adtam e cselszövő asz­­szony ámításainak ! A báróné szem­lesütve állt bírái előtt. — Kedves Putifárom ! — mondá enyelegve az ügyvéd — remény­em hogy a béke nem vonul el családi boldogságod egéről s hogy e kis farsangi kalandnak nem tulajdonítasz nagyobb komolyságot, mint ahogy én szoktam megítélni az ily karnevál kinövéseket. A bárónő nem lehetett volna hozzám oly kegyetlen, mint amily kegyetlenül érte őt a játszma, melyet elveszített. A bűnhődés oly nagy, hogy a cselekmény felett napirendre térhetünk, átengedve a bárónét saját gondolatainak ! Én mindenesetre meg­tanulhattam, hogy a bárónénak mennyire bírom ke­gyét, s hogy a jövőben mihez kell magamat tar­tanom. S ezzel meghattá magát, hogy eltávozzék. De a bárónő útját állta a nemes jellemalaknak. — Sokkal többet vétettem ön ellen — mondá a megbánás hangján - mint amennyit annak hely­rehozására tenni tudok. Szolgáljon önnek elégtételül az, hogy egy hölgy bocsánatot kér öntől. Én félre­ismertem a legnemesebb embert! Legyen a jövőben nemcsak férjemnek, de nekem is barátom ! Kezet nyujtanak és az a meleg kézszoritás néma jele volt, néma bevallása a megtérésnek és a megbocsátásnak. PÉCSI FIGYELŐ,­ ­ 1895. április 2.

Next