Pécsi Figyelő, 1896. július-szeptember (24. évfolyam, 148-223. szám)

1896-07-01 / 148. szám

1896. július 1. ilyen módon már többször félrevezette a szer­kesztőséget . . . Minthogy azonban ez a föl­tevés a levél érdekességén nem változtat, közöljük a „gimnazista“ sorait, amint követ­kezik : Tisztelt szerkesztőség ! Mellékelve küldöm önöknek a század leggyalázatosabb nyomtatványát, a mi kir. főgimnáziumunk Értesítőjét, melyet vasárnap nyomtak a kezembe. Tisztelt urak, üssék föl az én drága kir. főgimnáziumon értesítőjének 46-ik c. lap­ját, ottan fogják találni, egy aranyos tabellá­ban, az én becses nevemet és kevésbé becses osztályzatomat. Élülről, hátulról, ol­dalról csupa 4-es , mondhatom, impozáns be­nyomást tesz rám ennyi négyes együtt . . . De az igazi brutalitás a négyesek hadserege után következik. Lássák csak, mi van oda írva. Ez : Figyelme : Rossz. Magaviselete : Még a figyelménél is rosszabb. Uraim, föl vagyok háborodva, önérzetem vérig sértve. Mikor a drágalátos értesítőt megkaptam, az anyai kebelen óhajtottam ki­­zokogni magamat, de az anyám — a legjobb anya ! — eltaszított magától. Mentem Izmud­hoz, a­ki polgárista és az ideálom. Ő sem tett különben, mint az édes­anyám. Apám elé már nem mertem menni, mi­vel ő nemcsak eltaszított, de el is — náspán­­golt volna. De uraim — és éppen azért fordulok önökhöz, mint a nyilvánosság orgánumához — ha az ember nem jól tanul is, mindez nem elég ok arra, hogy az embert még ha diák is, nyilvánosan, értesítőben megbélye­gezzék. Ez ellen tiltakozom. Tiltakozom ne­vezetesen az ellen, hogy az én közöttem és a gimnáziumom között levő magán, bizalmas természetű ügyet a nyilvánosság elé hurcolják. Az igazgatóm hivasson magához, ha nagyon meg akar róni. Elintézhetjük azt négy­szem­közt is Ha pedig még nagyobb nyomatékkal akar megróni, írasson például rám a kultuszminiszterrel. Az illető, — mint t Irmud­ papája gyakran mondogatta — úgyis szeret leveleket irogatni. De a megbélyegzésnek eme módja el­len a legélénkebben tiltakozom. Nem enged­hetem, hogy a becsületemben gázoljanak és a sajtótörvény sem engedi azt, hogy jelleme­met befeketítsék. Úgy beszélik, hogy azt, aki sajtótermékben valakit megtámad, esküdt­szék elé állítják és becsukják. Hollá, micsoda gaudium lesz az, ha én az igazgatómat es­küdtszék elé állíttatom és mint rágalmazót, becsukatom. A leghatározottabban becsuka­­tom. (Hála a sajtótörvénynek, végre egy eset, hogy nem ő csukat be engem.) Pályatársak ! Megbukott és rossz ma­­gaviseletű gimnazisták! Hozzátok intézem szózatomat! Egyesüljünk, tartsunk össze, hogy a sajtó nemes törvénye értelmében elég­tételt szerezzünk magunknak. A középiskolai értesítőket mint sajtó­termékeket ős­idők óta megőrzik a múzeumban ! Csak ti arra a borzasztó eshetőségre gondoljatok, hogy uno­káink talán meg fogják tudni a nagyapák szégyenét, a nagyapák megrágalmazását. .. Ez fölforralja bennem a vért. És mihelyt meg fogom tudni hazám többi középiskolái­nak értesítőiből, amelyeket most gondosan gyűjtögetek, a megbélyegzettek névsorát, körlevélben foglak bennetek fölszólítani az egyesülésre. Csak előre. Addig is maradtam kiváló tisztelettel .• egy volt és leendő VII. főgimn. oszt. tan. PÉCSI FIGYELŐ. Napirend 1890. Julius 1-én. Naptár : szerda, jul. 1. — Rém. kath. : Tibold. — Prot. : Teobald. — Görög-kel.: (junius 19) Judás — Zsidó: Teinus 20. Nap kél 3 óra 52 perckor. — nyugszik 7 óra 43 perckor. — Hold kél este 10 óra 43 perckor; nyugszik 10 óra 24 perckor délelőtt. Időjárás : hőmérséklet 16­5 Celsius fok melett, légnyomás 750. Kilátás a központi meteorológiai intézet jelzése szerint: változó felhőzet, helyenkint csapadék mellett hűvös szeles idő várható. Beh­atások a ciszterci rend pécsi főgimnáziu­mában i. e. 9—12 óráig. Hegedűs Feri hangversenye a Nemzeti Kaszi­nóban este 7 órakor. 3 — (Bérmálás.) Gyönyörű idő ked­vezett mindkét napon a bérmálás aktusának. Vasárnap, az első nap, mint előre meg volt határozva, Majorossy János c. püspök 7 órakor csendes misét mondott, s utána nyom­ban kiszolgáltatta a bérmálás szentségét, azonban az iskolás gyermekek, tekintettel az évzáró ünnepélyekre, nem jelenhettek meg és így az első napon csak 775-en részesültek a bérmálás szentségében. Második nap, hét­főn, megjelentek az előző napról elmaradt is­kolás gyermekek, valamint a budai külvárosi plébániában összeírtak, továbbá Szabolcsról, Bányatelepről, Német-Ürögről is, kikkel együtt a második nap összesen 1407-en vették föl a bérmálás szentségét. Ez alkalommal a szer­tartás valamivel későbben vette a kezdetét, miután templomi búcsú lévén, 7 órakor volt a nagymise, melyen igen nagy számban je­lentek meg a közeli falvak sokácai, feltűnést keltve különösen a kicsípett leányok jelleg­zetes népviseleteikben. Tudvalevőleg a szé­kesegyház patrónusai Péteri Pál apostolok, és évente ezen a napon is­zik meg a bú­csú, melyet a templom­tól elhelyezkedett számos mézes­kalácsos sátor is bizonyított. Este felé lett volna a siklósi országúti korcs­mák előtt a hagyományos leányvásár, de a hirtelen jött eső szétrebbentette a résztvevő­ket. Majorossy püspök a ma reggeli gyors­vonattal utazott el Budapesten keresztül szék­helyére, Kalocsára.­­ (Évzáró ünnepély.) A belvárosi közs. népiskolába járt leány és fiúnövendékek évzáró ünnepélye vasárnap a belvárosi plé­bániatemplomban mondott Te Deum­mal vette kezdetét. Ezután visszavonult a két nembeli ifjúság az iskolaépület tágas rajztermébe s ott — az iskolaszéki elnök megbízásából — Schneider István felügy­­igazgató szép beszédben búcsúztatta el a lefolyt iskolai évet s jutalmakkal tüntette ki a legszorgalmasb tanulókat. A jutalmi könyveket S­­­r­­­s­z­k­a Andor is szaporította, a mennyiben a köz­mondások könyvéből öt példányt ingyen ki­osztatott öt oly tanulójának, kik az egész isk. évben egy fél napot sem mulasztottak. Az ünnepélyen nagy számmal jelen volt úri kö­zönség az ifjúság által elénekelt himnuszt és szózatot lelkesen megtapsolta, mire az érte­sítők kiosztása következett.­­ (A Pécsi Dalárda) szombaton tartotta meg alapszabályszerű dalestélyét pár­toló tagjai számra. A dalárok lassan kint összejöttek elvártak, míg megtelik a „Vi­gadó“ terme. Vártak-vártak, elütötte már az óra a kilencet is és ők szomorúan konsta­tálták : „üres a terem !“ Lujzi bácsi azonban vigasztalta dalárjainkat és fogadást ajánlott, elmegy ő a borbélyhoz, kisütteti a haját és mire visszajön, „lesz együtt nagy közönség !“ Ő ugyan nem ment el, mert a dalárda el­kezdte énekelni a „Honfidalt“ és úgy látszik az ének hivogatta, csalogatta népeinket, mert mire a dalárda elénekelte az indulót és Rác Guszti néhány magyar dalt eljátszott, oly sok fiatal lány jött össze, hogy most meg fiatalemberekben volt hiány. De hát dalá­raink nemcsak énekelni, de táncolni is tud­nak és így vígan egész az éjféli órákig együtt maradt a szép társaság, melynek kö­rében ott láttuk a következő hölgyeket: Asztalos Lujza, Hence Bönke, Burgits nővé­rek, Cilinger Olga, Hefner Viktória, Imre Juliska, Jeszenszky nőv., Jilly Böske, Kindl Gizella, Kisasszondy Antónia, Kopp Irma, Martinetz Karolin, Némethy Mariska, Ors Paula, Putzer nőv., Podgorelátz Gizella, Re­­berits Gizella, Rozgonyi Cecilia, Scheurer nőv., Soostó Margit, Sperl Emilia, Szent­­györgyi nőv. — (Műkedvelők.) A pécsi kath. legényegylet vasárnapi előadása minden te­­­kintetben jól, sőt a várakozáson felül sike­rült. Nem hiába készülődtek oly sokáig és oly szorgalommal, az eredmény teljesen ki­elégítő volt. A nagyterem zsúfolásig megtelt közönséggel, sőt a falak mellett állók is vol­tak majdnem annyian, mint az ülőhelyeken. A „Liliomfi“ című énekes bohózat került szinte ügyes megrövidítéssel és a gyorsan következő három felvonásban a hallgatóság nem unatkozott, sőt nagyon jól találta ma­gát, mert olyan kifogástalan alakítást, olyan jó szereptudást magasabb intelligenciával rendelkező műkedvelőktől sem várt. Meglátszott rajtuk, meglátszott mozgásukon, hogy mesteri kéz dirigálja őket, s így mi csak kötelessé­günket teljesítjük, ha első­sorban Bogyó bácsinak adózunk az elismerés adójával, őt illeti kitartásáért és buzgalmáért a sikerből az oroszlánrész. A szereplők valamenynyien derekasan megállották helyeiket, legjobban kitűnt azonban E­r­n­h­a­r­t Liliomfija, továbbá F­e­r­b­e­r Lujza Erzsikéje, a­kiknek játéka színészeknek is becsületére válnék. Her­mann Mariska, Köpf Annuska, F­r­i­k­­k­e­r Sándor szintén ügyesen mozogtak a deszkákon, míg a többiek valamennyien meg­ütik a jó műkedvelők mértékét. Előadás után táncra kerekedtek Korodi zenéje mel­lett s kivilágos kivirradtig szólott a csöndes, kopogós és keringő.­­ (Iskolai Te Deumok.) Vasár­nap volt az iskolákban az év végi bizonyít­ványok és értesítők­, valamint a nyert jutal­mak kiosztása, mely évzáró ünnepségeket hálaadó istentisztelet előzött meg. A főgim­názium és a népiskolák tanulói a belvárosi plébánia-templomban, a főreáliskola növén­yei pedig az irgalmasok templomban hallgattak istentiszteletet, mely után a tanintézeti helyi­ségekben összegyűlvén, az értesítőket és bizonyítványokat kezeikhez vették s aztán elszéledtek mindenfelé a városban, búcsút mondva két hónapra az iskola küszöbének. Vasárnap a diákok és iskolásgyermekek dominálták a helyzetet; ő róluk beszélt minden szülő s nekik volt legtöbb mondani­valójuk mindenkinek. Ma már csendesek az iskolák , múzsafiak a vakáció örömeit élvezik.­­ (Hegedűs Feri hangverse­nye.) Adhattuk volna címül akár a „pécsi csodagyermek“ et is, mert Hegedűs Feri pécsi is és valóságos csodagyermek, a­kiben a zenei talentum csodás szikrái lakoznak. Hegedűs Feriben, a kis cigányfiúban, évek­kel ezelőtt felismerték — szerencséjére — e nagy tehetséget és csakhamar akadtak párt­fogói Pécs úri köreiben, a­kik áldoztak a zenében leendő kiképeztetésére, hogy ne ma­radjon naturális tehetség, de legyen kiképzett hegedűművész is a kis csodagyermek. S He­gedűs Feri most a budapesti országos zene­akadémián képezi magát pártfogói jóvoltából s hogy művészetét Pécs város közönsége is megismerhesse azért holnap (szerdán) este a Nemzeti Kaszinóban hangversenyt ad a kö­vetkező műsorral : 1. Faust „Fantasie“ Sara- Gatetől. 2. „Zigeunerweisen“ Sarasaiétól. 3. „Les Arpiges“ Vieuxtempstől. 4. „Fantasie Tzinganesque“ Hubay Jenőtől. 5. Violin Con­cert Nro 1. Paganinitől. A hangversenyző Hegedűs Ferit Löhr és Eckhardt urak kisérik ; az első mély hegedűn, a második zongorán.­­ (Ismét benzinrobbanás.) Va­sárnap délelőtt 9 óra után tüzet jeleztek

Next