Pécsi Figyelő, 1901. július-szeptember (29. évfolyam, 149-224. szám)

1901-07-02 / 149. szám

, hogy a szükségleteit közvetlen csakis a hazai ipartermékekből fogja fedezni, má­sodszor társulás által a kiviteli kereske­delmet fejlesztendő, a keleten piacokat, tárházakat, raktárokat létesítsünk és ha­jókat építünk, hogy legyen hol az ipar­cikkeket nemcsak elhelyezni, de közszem­lére kitenni és azokat innen szállítani. Nagyon sajnos, hogy vezérlő férfiaink ezt mindeddig nem vették kellő figyelembe, hanem inkább hazánkat tették az osztrá­kok gyarmatává, hogy azok szipolyozzák­­ vérünket és foszszák meg — különösen — kisiparosainkat minden keresményeik­től és a lét fenntartásától. Úgy látszik, hogy az osztrák teljesen megelégedett azzal, hogy neki Magyarország legyen az egyedüli gyarmatja, nehogy haderejét meg kellessék osztania a gyarmatok megvédé­sére, hanem egyedül a magyart annak saját fiai által is fékezze szabad fejlődé­sében s azért nem igyekezett közös államai kormányunk a gyarmatpolitika fejleszté­sére, mig ellenben más államok ver­senyt küzdenek egymással a gyarmat­­politikáért. Ott van a német birodalom, mely belátta azt, hogy gyarmatpolitika nélkül lehetetlen egy nagy államnak meg­élni s ezért most rohamosan törekszik gyarmatokat szerezni, mert csak igy biz­tosíthatja iparát és kereskedelmét s a nagy német birodalom megalkotását. Nálunk ez idáig el lett mulasztva, tehát magunknak kell törekednünk arra, hogy iparunk és kereskedelmünknek — súlyos áldozatok árán is tért foglaljunk , ez pedig egyedül tőlünk függ. De míg e tekintetben nem rendeztük viszonyainkat, addig nagyon bajos biztatni ifjúságunkat az iparos és kereskedői pá­lyára, mert ma ott nagy a küzdelem, a nyomor és a kétségbeesés, a­mennyiben a külföld fejlett ipara és kereskedelme által teljesen le vagyunk határolva, mindazon­által ifjúságunknak ezen pályák elöl el­zárkóznia nem szabad. Bereghy Endre, tani parkjában. Ezt az ünnepet Mária Terézia királyné 1770. június 29-iki látogatásának az emlékezetére rendezik. Egy pavillont, a mely már Mária Terézia látogatásának idejében is ott állt, különösen földiszítik. A kastély óriási méretű hippodromában bikavi­a­dalt rendeznek s a később, a harmincas évekből való kosz­tümökben vadászatot. Mária Terézia kiváló kegyben tartotta az Eszterházy családot s több tagjánál tett láto­gatást, így volt a fejedelmi fényű kis-martoni kastélyban, Köpcsényben és Cseklészen. Kis- Martonban egy pavillont máig Bagatelle­nek neveznek. Ez is a királyi látogatás emléke. Mikor ugyanis a királynő végigjárta mind a pompás termeket, megkérdezte, mennyibe ke­rü­lhetett mindez. Eszterházy óriási összeget mondott, mire a királynő kézlegyintve vála­szolt: Bagatelle ez egy Eszterházynak! így aztán az egyik kis pavillont Bagatelle-nak ne­nevezték el. Nagy fénynyel fogadta Kis-Martonban Eszterházy herceg a királynét. A kastély szín­padán olasz operai előadásokat, majd fantasz­tikus táncos játékokat adtak elő Haydn, a hírneves zeneszerző vezette az énekkart, mely Alcest operát adta elő. A királynő megtekin­tette a híres kismartoni Marionett színházat is, este pedig gyönyörködött egy pompás néma­játékban, amely Gibraltár ostromát ábrázolta. Köpcsényben ugyancsak nagy díszszel fogad­ták a királynét az Eszterházyak. Itt délután nagyszabású népünnep volt. Hízott ökröket sütöttek, csapra vert óriási hordókból pedig folyt a fehér és vörösbor. Az Eszterházy-csa­­lád gránátosainak díszszázada gyakorlatot tar­tott Mária Terézia előtt, este pedig nagy tűzi­játék rekesztette be az ünnepélyt. A királyné a mulatság után visszatért Pozsonyba, hintója mellett fáklyákat vivő ne­mes ifjak lovagoltak s a menetet egyik fiatal gróf Nádasdy vezette. Mikor Mária Terézia 1770. junius 19 én Cseklészen járt, nagy ün­nepség koraszínen egy valóságos parasztlako­dalmat mutatott be neki Eszterházy. A leg­jobb viseletű béreslegény a legszebb paraszt­leányt vette el s a kelengyét a földesur adta. A királynő még ezenfelül meg is ajándékozta az új párt, szívükre kötve, hogy békességben és isteni félelemben éljenek. * Nagy riadalmat okozott egy vakhít Bruck­­ban, mely szerint állítólag merényletet akartak a király ellen elkövetni. Fere­g József ellen már követtek el egyszer merényletet. Az öt­venes években egy Libényi nevezetű, veszprémi származású szabólegény akarta a Glacis-n sé­táló fiatal uralkodót megölni, de gróf O’Donel felfogta a csapást. Az emlékezetes merénylet helyén a mai bécsi Votiv templom áll. Még 1901. július 2. p­éCSI FIGYELŐ Tanári jubileum. (Schultz Imre képezdei tanár ünneplése.) — Saját tudósítónktól. — Pécs, 1901. július 1. Ennek a tüneményszerü buzgó tanárnak 30 éves tanári működése és egyúttal a tan­széktől való megválása alkalmából ezernyi tanít­ványa és ugyananyi tisztelői fényes ünnepséggé varázsolták a mai napot, melyen Schulte Imre ünneplését tartották. A tegnapi nap folyamán számos távirat és üdvözlő levél érkezett ünnepedhez, valamint többen személyez­­­telegtek nála, kifejezvén a hervadna jile­­mnek plántálta igaz szeretetet és . ..gyrabe­­csülést. Az országos hírnévnek örvendő je­les képzőtanár életrajzi adatai közül rövi­den jelezzük, hogy 1848 ban november hó 25-én született Főherceg-Lakon, hol atyja tanító volt. Már mint gyermek lopva kutatta föl az atyja könyvtárát és félrehúzódott s mo­hón olvasgatott, ahogy csak szerét tehette. Középiskoláit Pécsett végezte és a tanítókép­zőre Budapestre ment. Ott a híres paedagógus Bárány Ignáctól a nevelés­tudományt sajátította el és mindig az elsők közt volt, hol énekkar vezetői sze­reppel is megtisztelték társai, jeles zenetudá­sáért. Főherceg-Lakon kezdte meg tanítói mű­ködését 1867 ben, hol a magyarosításhoz tel­jes odaadással fogott hozzá. A tankönyv iro­dalom terére már 20 éves korában lépett, miből folyólag meghivatott a pécsi tanitóké­­pezdébe tanárnak. Ez intézet igazgatójává 1879-ben neveztetett ki. Főszakmája a ter­mészetrajz és számtan volt; de emellett értett ő, még pedig alaposan, mindenhez. Nagy hír­névre tett szert a »Reáliák« tanmódjával és mesés ügybuzgóságával a tankönyvirodalom te­rén, amiért számos elismerésben részesült. A »Szent István Társulat“ tagjainak so­rába vette fel és számos egylet tiszteletbeli tagjává választotta. Mint családapa a legpél­­dásabb jellemvonással bir. S baráti körben szellemes, kitűnő társalgó, de mindig a mér­séklet színezetével, szerény keretben, föltűnés­i vágy nélkül, mi közszeretetet teremtett szá­mára. Nem csoda tehát, ha most, a midőn nemcsak a tanári pályától, de városunktól is megválik, a hol annyi tiszteletnek örvend és a hol életének javarészét tö­lötte, pályatársai, tisztelői oly meleg és tüntető ovációban kí­vánták részesíteni. (Üdvözlések.) Schulte Imre képezdei tanár ünneplésére­­ számosan már a tegnapi napot használták fel, a­mikor is a pécsi püspöki jogliceum jog és államtudományi kara, Pécs szab. kir. váró polgármestere és a pécsi főgimnázium tanár kara üdvözölte az ünnepeltet. A pécsi püspöki jogliceum jog és állam­­tudományi kara a következő iratot küldi Schultz Imrének: Tekintetes úr! Midőn tekintetességed a nyilvános tanári pályától egy nemzedéken át folytatott áldásos működése után megválva, a jól kiérdemelt nyugalomba készül visszavonulni, a pécsi püspöki lyceum jog- és államtudományi kara kedves kötelességet teljesít azzal, hogy ezen alkalmat megragadva, tekintetessége cnak úgy a tanítóképzői oktatás terén kifejtett hasznos és gyümölcsöző működéséért, mint a paeda­­gogiai szakirodalom mezején létesített és egy könyvtárra tehető nagybecsű művek alkotá­sáért őszinte elismerését és kiváló nagyrabe­csülését nyilvánítja. A pécsi püspöki lyceum jog- és állam­tudományi karának, mint a hazai tanügy egyik tényezőjének figyelmét nem kerülhette ki Te­­kintetességednek, mint a pécsi püspöki tanító­­képzőintézet tanárának működése, a ki a valódi tudás szerénységével és egyszerűségével csendben, de annál áldásosabban és üdvöseb­ben közvetlenül behatott azok kimivelésébe, a kik a haza reményének, a jövő nemzedék­nek nevelésére hivatvák, és a ki igazi hiva­­tottsággal, csudás lelkiismeretességgel és lan­kadatlan buzgalommá mivelte szakirodalmát, a­melynek még sok tekintetben parlagon he­verő mezején hézagpótló és úttörő tevékeny­ségével, osztályrészül mindenkor a munka nehezebbik részét választva, oly műveket lé­tesített, a­melyek a hazai paedagogia valóságos kincseit és a további fejlődés gazdag forrásait alkotják. Azon hervadhatlan érdemekért, a me­lyeket Tekintetességed röviden vázolt műkö­désével a magyar tanügy terén szerzett, a kiérdemelt hálaadónak csak csekély részét rója le a pécsi püspöki lyceum jog és állam­­tudományi kara, a midőn Tekintetességedet ezúton mély tisztelettel üdvözli. Kelt a pécsi püspöki lyceum jog- és államtudományi karának Pécsett, 1901. évi junius hó 25 én tartott üléséből. Dr. Szeredy József, apátkanonok, joglyceumi igazgató, dr. Vasváry Ferenc, joglyceumi ny. rk. tanár, a kar jegyzője. Majorossy Imre polgármester az alábbi meleghangú levélben üdvözölte a jubilánst: a szelíd, jó lelkű V. Ferdinándnak is akadt egy merénylője. Már magyar király volt ak­kor Ferdinánd, akit atyja, Ferenc császár még életében megkoronáztatott, midőn 1832 ben valami Reindl nevű nyugalmazott kapitány o­­lyamodott hozzá, hogy 9000 forintos tartozá­sát fizesse ki. Miután az udvar részéről Reindl­­nak már több ízben kifizették adósságait, Ferdinánd ezúttal csak 100 forintot utalványo­zott neki. A századost ez föllázitotta, megleste sétájában Ferdinándot s mikor az kamarása, gróf Sális és gróf Eszterházy György társasá­gában sétára indult, kiugrott egy kapu alól és mordálylyal rálőtt. A golyó egy lámpát tört össze, Sális gróf pedig rávetve magát a me­rénylőre, átadta őt a legközelebbi Wachtpost­­nak. Ferdinánd oly jó volt, hogy többször kérte Ferenc császárt, ne büntetné túl szigorúan Reindlt, környezetének pedig könyezve mondta : — Mit érdemelnek a rossz uralkodók, ha még egy olyan emberrel is, mint én, aki senkinek sem ártok, aki népeim javát, óhaj­tanám, csak így bánnak ! * A nyári szünet előtt nagy paedagogiai reformok foglalkoztatják kultuszminiszterün­ket, Wlassics Gyulát. Reformálja a nőneve­lést s foglalkozik a szabad egyetem tervével. Nálunk új ez, de Angliában már százados in­tézmény, a felnőttek oktatására irányuló szak

Next