Pécsi Közlöny, 1894. február (2. évfolyam, 15. szám)

1894-02-08 / 15. szám

II. évfolyam. Pécs, 1894. február 8. 15. szám. •e M PÉCSI KÖZLÖM POLITIKAI ÉS YEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak: Előfizetések, Egész évre ............6 frt. || Félévre...............3 írt. Neg yedévre ... 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányay János kereskedésében. — A Taizs-féle nyomdában. reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Deák-utcza 15-ik szám. Lapunk nyomatását a mai számtól kezdve Taizs J. nyom­dájára bíztuk. A mezőgazdasági törvény- javaslat; (L.) Még mindig mezőgazdasági állam vagyunk, a földmivelés az ország fő kereset- forrása, a legtöbb embernek megélhetési alapja s egy év rósz ter­mése váltságot idéz elő az egész vona­lon, a közgazdaság minden terén, vissza­hat nemcsak az iparra, kereskedelemre, a társadalom minden rétegére, hanem külföldi áruforgalmunkra, sőt bizonyos körülmények közt az állam hitelére is. Dacára mégis >a mezőgazdaság ezen domináló szerepének, egy félszázad alatt nem lett hazánkban törvény alkotva, ' mely a közgazdaság ez ágával rendsze- | résén foglalkozva, a mezőgazdaság sok- j féle kérdéseit felölelő szerves egészet képezne. Igazságtalanság volna azt állitani, i hogy a törvényhozás a mezőgazdaság- 1 ról egyáltalán megfeledkezett, mert a sok j köz- és vasút épitése csakúgy előnyére j vált a mezőgazdaságnak mint az ipar és kereskedelemnek. De ezenkívül is a speciális törvények egész sorozatával találkozunk, minők az erdő-, az állat­egészségügyi, a vízjogi és selyemtenyész- tési törvények. Hanem azért itt volt legfőbb ideje, hogy az 1840. évi ela­vult törvény helyébe, mely különben is a királyhágontúli részekre és a volt határőrvidékre ki sem terjedt, a mai idők követelményeinek megfelelő uj tör­vény lépjen. 1840. óta nagyot fordult a világ és ha gazdasági fejlődésünk lassú tempóban haladt is, az ötven év előtt készült kaptafával ma már sehogysem boldogulhatunk. A jelen politikai helyzet a meg­mondhatója, hogy a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló nagyfontosságú, életbevágó törvényjavaslat miért nem találkozott azon érdeklődéssel, melyre rendes viszonyok közt mindenesetre méltatták volna. A képviselőház ülésterme a javas­lat egész tárgyalása, paragrafusainak gépies lepörgetése alatt kongott az üres­ségtől : a legközelebb napirendre kerülő házasságjogi törvényjavaslat már előre okkupálja a honatyák figyelmét, mintha az a polgári házasság egyszerre boldog­| ségekkel nem is kellene most sokat | bíbelődni. I A mezőgazdasági törvényjavaslat, 1 bár 120-nál több paragrafusból áll, a | gazdasági összes kérdéseket nem oldja ' meg, gazdasági kódex jellegével nem bir í és a mit különösen szerettünk volna | benne megtalálni : a m ez ő gazdasági : érdekképviselet szervezése j egészen kirekedt a tervezetből. Mikor már vannak ügyvédi, közjegyzői, keres­kedelmi és iparkamaráink és az orvosi kamarákat is kezdik emlegetni, a mező- gazdasági érdekképviseletről is kellene csak gondoskodni. A megyei gazdasági egyletektől, noha üdvös működésüket örömmel ismerjük el, mindent várni ta­lán mégsem lehet. Ezen ügy törvényes rendezésének a közigazgatás államosí­tása utáni időre történt elodozása alig indokolható akkor, midőn a mezőren­dőrségről szóló törvényjavaslat minden­ben a mostani közigazgatási hatóságok illetékességére való tekintettel fogalmaz­tatott. Előnye a tervezetnek, hogy a tör­vényhatóságoknak sok esetben széles­körű autonom működési tért biztosit, mert a közigazgatás állomositása után a municipiumok hatáskörébe az anyagi A „PÉCSI KÖZLÖNY" TÁRCÁJA. „Hajnal.“ Költemények Virág Ferencztől. Ismerteti: Sipos István. (A »Pécsi Közlöny« eredeti tárcája.) A vallásosság nem tartozik korunk éré nyei közé. Üresek a templomok, telve a börtön, változatos és tarka kép a törvényszékek pad­jain, napirenden a családi drámák, megtébo- lyodás és öngyilkosság — s mindennek ered­ménye a vallásos költészet pangása. Irodai, j munkban az ellentétes irányt követők uralkod- j nak s alig van lapunk, mely vallásos költemé- j nyékét közölni s íróink hódolva a szerkesztők ! óhajának nem is Írnak ilyeneket. Hol van ama i szép idő, midőn — hogy a többieket ne is ! említsem — egy Mindszenti, Szülik, Kuthen, Pájer, Tárkányi pengették lantjukat s a lapok j versenyezve közölték műveiket. „Ma kevés ! embert kap meg annyira a vallásos ihlet, hogy I ezt kifejezze.“ Sujánszky, Kemenes, Talabér j hallgatnak, Rosty a Mária Kert s a Hírnök ' lapjai közé temetkezik annélkül, hogy szép | versei szélesebb körben keltenének figyelmet* Lévay Mihálytól, úgyszintén Buday Lászlótól olvashatunk még néha egy-egy szép költe­ményt — s ezzel elszámláltunk mindent, a mi napjainkban elszámlálható. És épen korunk e meddősége folytán kétszeres örömmel üdvözöljük Virág Ferencz- nek most megjelent kötetét, melyen a sok léha, nem ritkán erkölcstelen termék közt örömmel és megelégedéssel nyugszik meg lel­künk. A vallásos ihlet szárnyán ragad magával e föld sarából — hová önző érdekeinek úgy is oly mélyen sülyesztették — más, szebb világba, a hol a bánat is könnyebb, az öröm kétszere­sen édesebb, pacsirtaként hasítja a léget, hogy a kék égbe fúrva magát zengjen imát nagy Istenének, dicsérje a szép szűz Anyát. Oh mennyivel áll fölötte a vallásos költészet a profánnak, a vallástól ihletett dalnok a másik­nak ; minden érzelme, gondolata a felé irányul, ki maga a legtökéletesebb szépség s kiről csak szépet, jót lehet mondani. Virág könyvének alaphangja a bánat; alig van dala, melyben egy-egy mélabús ak­kord meg nem csendülne. „Búbánatos szív“, „vérző, szenvedő lélek“, „csalódás“, „eltűnt boldogság“ minduntalan előfordulnak: de e bánat nem az a modern világfájdalom, mely panaszaival szinte az eget ostromolja s mely legújabb irodalmunk jellemző vonása; a vallá­sos költőnél a bánat is nemes forrásból fakad, megnyilatkozása is sokkal meginditóbb, mint a halált, Kétségbeesést, pisztolyt emlegető lan­toskeserve. Ezt találjuk a szóban forgó kötetd ben is. Bánatos hang ömlik el az egészen, de nemes bánat, a melynek forrása a b ü n t u- d a t, az, hogy a jó Istent, kit mindenek felett szeretnünk kell, annyiszor megbántottuk. Hányszor gyötörtem azt a Szívet, Mely annyi jót tett már velem. (Ott térdepeltem . . .) A szűz Anyához fordul, hogy bűneiért bocsá­natot esdjen számára s fájó szivére írt csepeg­tessen. (Bűnösök ótalma). A világnak, nem lelkemnek éltem, Lombjafosztott rózsafa az éltem, panaszkodik egyik szép költeményében (Mária dal IX.) s 'smét a szűz Anyától kór vigaszta­lást. A „Zsoltárom“ egyike a legszebb költe­ményeinek, melyben egyszerű keresetlen és épen ezáltal hatásos nyelven mondja el, hogy mily boldog, mig az Úr utján jár s mihelyt

Next

/
Thumbnails
Contents