Pécsi Közlöny, 1894. április (2. évfolyam, 46. szám)

1894-04-24 / 46. szám

II. évfolyam. Pécs, 1894. április 24. 46. szám. M PÉCSI K0ZL0FÍ politikai és yegyestartalmu lap. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak: Előfizetések, Egész évre . . . 6 írt. Negyedévre. . 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányay reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Félévre . . . . . 3 frt. 1 Egyes szám ára 4 kr. János kereskedésében. — A Taizs-féle nyomdában. Deák-utcza 15-ik szám. Elvek és folyományok. Nil növi sub sole. Semmi sem uj a nap alatt. A föld megteszi forgásait tengelye körül, megfutja elészabott pá­lyáját, nap nap után múlik, évek zajla­nak le egymásután, s e közben minden ugyanaz marad, csak a formák változnak. A föld látható királya, a privilegizált, mert eszes állat, az ember is mindig ugyanaz marad. Tudás és erény, tévedés és bűn jelzi nyomait az emberiség tör­ténetében. Az igazat és jót Írja mindig haladása-, vállalatának zászlajára, s ha nincs meg a valóság, hamis cégérnek mindig megtartja a hangzatos frázisokat. Az állami abszolutizmust sem nap­jaink vetették felszínre elmélet- és gya­korlatban. Az igazság és közjó köpenyébe se tegnap óta rejtegetik. A pogányság azt hirdette, hogy az állam abszolút. Tagjai csak annyiban érnek valamit s respektálhatók, a mennyi­ben az állam polgárai. A keresztény felfogás ezen az egyént s az emberi méltóságot meggyalázó felfogást megsem­misítette ugyan, azt tanítván, hogy az ember nem az államért, hanem az állam van az emberért; de, minthogy Cicero mondásaként nincs olyan bolond dolog, a mit egyik vagy másik filozófus meg ne kockáztatna állitáskép, s most a leg­vadabb teóriáknak is akadnak vakbuzgó hívei: Hobbes és Rousseau megköltötték a »contractus naturális«, a természeti állapot tételeinek történelmileg és lélek­tanilag képtelen hipotézisét, és tanaik, meg tanítványaik jobb ügyhöz méltó hite szerint a társadalom az állam, s az ál­lam abszolút. Mielőtt a »bevégzett tények« elmé­letével igyekeztek volna a jogot és az erkölcsöt megcsúfolni, már az abszolút állam elméletében benfoglaltattak ezen és hasonló abszurd tételek: A mit az állam tesz, az jól van téve, mivel az állam teszi. Az állam föltétien, hatalma korlátlan. Kívüle nincs szervezett társa­ság. Céljainak megvalósítására minden eszköz jogos. Rá nézve csak polgár és katona, ember nem létezik. Vallás neki nem exisztál; a jog a bevégzett cselek­vés; az erkölcs beteges ábránd. Az állami abszolutizmus természe­tesen önistenités. Az állam a jelenlevő istenség. E tétel azonban annyira őrjöng, s oly félreismerhetetlen benne a blasz- fémia, hogy egész Hegelig, a bölcselettör­ténelem e mindent merészlő bohócáig kellett várnia az emberiségnek, mig ezt a thézist kategorice ki merte mondani a megvásárolt bölcseleti tudomány. Részleges, gyakorlati atheismusról vádolják korunkat, pedig lám, vannak istenei. Itt a mindenható, mindenütt je­lenlevő állam; nélküle és fináncai nélkül maholnap nem is szusszanthatunk. Az aranyborjú; a szemek és test kívánsá­gának, az élet kevélységének bálványai; neves és névtelen félistenek, kiket az igaz Istent megillető tisztelettel és imá­dattal vesznek körül. A jogállam hívei kissé erősnek tar­tották Hegel zsarnokoskodó agyrémeit, és korunk materiálisztikus és liberális áramlatának megfelelőleg, anyag- és sza­badelvi elméletté gyúrták át hallatlan hóbortját. A lényeg megmaradt, csak a forma lett időszerűbb és tetszetősebb. Az állam az egyetlen szervezett tár­saság. Kérlelhetetlenül abszolút, minden­ható. De mert a liberálizmus vignettejét ütik rá, s folyton szabadsággal veszik tele szájukat oszlopos emberei, dacára hogy békóba ver polgári, lelkiismereti, személyes szabadságot: a rövidlátók úgy örülnek neki, mint bolond a fapénznek; az érdekhajhászók pádig markukba ne­vetnek az emberek együgyüségén. Miként valamely mennyiségtani mű­veletben az ennek elején elkövetett hibák a végkifejlődésben óriási arányokat öl­tenek, úgy a téves alapelvekből is csak bomlottak és bomlasztók lehetnek a con- sequentiák. A társadalomban körülbelül oda ju­tottunk, hogy egyetlen különbségnek van még praktikus jélentősége az életben, a szegénységnek és gazdagságnak. Geld regiert die Welt. A modern államelmélet is a célszerűség és hasznosság talaján mozog. Csak anyagi érdekeket ismer. A vallásban felekezetien, elnevezés szerint, tényleg vallástalan. A vallásban legjobb esetben rendőri intézményt lát, a melyet a maga érdekében igyekszik lehetőleg kihasználni. Az egyház, a fele­kezetek önállósága minden szabadságról zengő szavalatok dacára szakadatlan kép­mutatás vagy ámítás ennek az elmélet­nek a keretében. Az erkölcsi jó és rossz fogalma chimaera ott, a hol az csak lehet jó, a mi profittal jár. Minden magasabb er­kölcsi rend, legyen bármennyire kipusz- tithatatlan az emberi lélekből, elhanya­golandó apró törtszám a modern állam számításai-, intézkedéseiben. Jogi rend nincs, csak a bevégzett tényéké. Minden jog forrása az állam omnipotenciája. A brutális elv: Macht geht vor Recht, haladásáról annyira ma­gasztalt korunkban teljesen érvényre jut. A miből az államnak való vagy képzelt haszna eredhet, az mind jogos. Nagyon is érthető tehát, hogy a szenvedély-, érdek-, tu­datlanság- és ilyen »modern« elveknek meg kellett fosztani a házasságot minden erkölcsi, minden szentségi jellegétől... Bartinay dr. A karlócai tiltakozó gyűlés 10.000 ember részvéte mellett folyt le e hó 20-án. Hatszáz község képviseltette magát s a szom­széd Szerbiából is sokan jelentek meg, bár ezeknek az egész ügyhöz semmi közük. Az egyhangúlag elfogadott határozat szerint a magyarhoni szerb nép elvárja, hogy törvénybe iktatott egyházi autonómiáját meg ne sértsék. Követeli továbbá a szerb egyházi kongresszus egybehivását, hogy e fontos kérdésben intéz­kedjék. Addig is a nagygyűlés határozottan tiltakozik az egyházpolitikai törvényjavasla­tok ellen. Egyház és állam Ausztriában. M a­d e y s k i, az uj osztrák kultuszminiszter, a képviselőház szombati ülésén tartott prog- rammbeszédében oda nyilatkozott, hogy ő az egyház és állam közti viszonyt nem a tudo­mány elmélete, hanem a történeti fejlődés eredménye alapján Ítéli meg. Ezen eredmény szerint pedig Ausztriában az állam hatalmi körének érintetlensége mellett teljes szabad­ság — autonómia illeti meg az egyházat. So­kan az állam és egyház közti viszony ideálját a két nagy létrend szétválasztásában látják. Szóló e felfogásban nem osztozik. Önállóságot és függetlenséget követel mind a két hatalom részére, de úgy, hogy az önállóság ne jelent­sen szétválasztást, se a függetlenség közöm­HIHI

Next

/
Thumbnails
Contents