Pécsi Közlöny, 1894. december (2. évfolyam, 137-147. szám)

1894-12-02 / 137. szám

a dályozását, vagy legalább a lehetőség , szerint a minimumra való redukálását. ] A kivándorolni szándékozók nem túl követelők. Nem kívánnak mást, mint hogy munkát kapjanak, hogy dolgozhassanak, mi saját maguk s családjuk megélhetését biztosítsa. Avagy Magyarország földje olyan silány, hogy népét táplálni nem tudná s Magyarország kormánya oly tehetetlen, hogy a gondjára bízott magyar népnek a megélhetést sem tudja biztosítani ? Vagy nem tudja, vagy nem akarja. A merev hatalmi érdek kizár minden a föld népéről való gondoskodást. Uralkodni és taktizálni, ami ezen túl esik, az mind patába. A t. választópolgártársak szavazatukkal támogassák a politikai erkölcseiből kivetkőzött kormányt szolgáló liberálisokat; ingyen nem kívánja, kinek-kinek kijár az eszem-iszom, napis fuvardíj. Mit kívánhatsz még többet, te szegény, a föld rögéhez tapadt magyar nép, — csak nem azt, hogy még munkát is adjon a magyar kormány, hogy megélhess a haza földjén s ne légy kénytelen idegenbe vándorolni, hol keserít sors s nyomor vár reád. Ne, ezt ne követeld a magyar kormánytól, mely a mily mértékben levert, oly mértékben kihivó, amily mértékben liberális, oly mértékben reakcionárius s a hatalom birtoklása érdekében feláldozza a nemzet legvitálisabb érdekeit. A kivándorlások megakadályozására történtek ugyan kísérletek a kormány részéről is. A volt földmivelésügyi miniszter a telepítések intézményével a baj orvoslását megkezdette. A kormányválság következtében a dolog újra fenakadt. Az új földmivelésügyi miniszterről azt sem tudjuk, váljon földmivelésügyi avagy vallásügyi minisztere ? A társadalom, mint mindenütt kulturális intézményeiben, itt is törek-szik a bajon segíteni. Egyes magyarán gondolkozó s érző mágnás is földbir-toka egy részének parcellázásával s könnyen hozzáférhető bérbeadásával, bár áldozatot hozva, de az ügy szolgálatába állt. A parlamentben is történtek felszólalások az ügy érdekében ; a kormány meghallgatja a szónokokat és — hallgat továbbra is. Tehát kísérletezé- sek mindenfelől. De hogy minden igyekezet kísérletnél nem egyéb, kitűnik az eredményből, a kivándorlások óriási mérvéből. A sok-sok baj közül, mely a liberális kormányzat szomorú következ-ménye gyanánt reánk zúdult, a kiván-dorlás is csak azon jelenségek közé tartozik, melyek kézzelfoghatólag bizonnyítják, hogy a Wekerle kormány nem áll feladata magaslatán. Ha Magyarországnak nem tudja megtartani a magyart, ha a bajokat csak felidézni, de orvosolni nem képes, adjon helyet oly kormánynak, mely nemzeti érzülettel nemzeti irányba tereli majd a kormányszékét- rúdját s a magyar faj erkölcsi s anyagi szükségletéről gondoskodni nemcsak tud, de akar is. — A képviselőházban megszaki-ítás nélkül folyik a költségvetés részletes tárgyalása. Csütörtökön a magyar folyam - és tengeri hajózásról szóló törvényjavaslatot fogadták el, azután a Budapesten felállítandó vígszínház állami szubvenciója körül fejlődött ki széleskörű vita. A fővárosnak ma 3 nagy színháza van, de az mind nem elég. P a n e m et circenses! — ezt kiáltják a »boldog pestiek». Egy közkereseti társaság magára vette a 4-ik színház építésének ügyét, vállalatát biztos alapra, a közönségnek jókedvére fektetvén. Tehát vigszínházat emel. Hogy a fővárosiak kedélyesen mulathassanak, erre a nemes célra fizessen az ország évi szubvenciót. A törvényjavaslatnak ez a lényege. Hát igaz, hogy nemcsak egyházpolitikával él az ember, hanem más dologgal is, de az ország pénzét csak úgy lehet józanon színházakra fordítani, ha a magasabb művészet érdekeiről vagy az ember erkölcsi nemesítéséről van szó. Ez pedig a vígjátékra rá nem alkalmazható A pénteki ülésen a színházra kért 200.000 frtnyi kamat nélküli kölcsönt 25 szótöbbséggel megszavazták. — A krízis csöndesen tart tovább. Még a nemes vadnak is biztosít a törvény tilalmi időt, melyben bántani nem szabad, annál inkább a kormánynak, mert hát — vajúdnak a hegyek. Hogy lesz valami, azt tudja mindenki, de hogy kicsodamicsoda ez a valami, azt előre sehol a világon sem szokás az embereknek az orrukra kötni. Itt nincs más mód, mint megvárni a végét. Új minisztérium lesz, annyi bizonyos, s a többi a jövő titka. A nehézség nem abban van, mintha nem volna elég hivatott s olyan, aki magát miniszterségre hivatottnak tartja, hanem abban, mert nincs aki a puha bársonyszéktől csakúgy egyszerűen megválni óhajtana. Szilágyit már a tavaszkor sem akarta a korona, csakhogy nem azért volt 10 éven át miniszterpretendens, hogy most fölszedje sátorfáját. Kormányválságoknál — mint az utóbbi években láttuk — néha az erő szokott dönteni. Kibuknia annak kell, akit az erősebb kitol az ajtón. Erről szépeket mesélhetne gr. Szapáry Gyula. Az emberismerők szeretnének most Tisza Kálmán szemeiből olvasni, az öreg ezermester azonban átláthatlan fekete okulárium mögött pislogat titokzatosan. Hogy nem-e hamiskás a szemejárása, azt a sötét pápaszemtől nem lehet kivenni, nemzetietlen politikámmal, amivel még a szerencsejátékból is közös ügyet csináltam. Lám rászedett a sógor, csöppet sem kételkedem, hogy valami osztrák vitte el orrom elül a 60 ezer pengőt. Mégis csak okos a német! Vízzé vált az okossága miatt a tervem. Egyhamar nem tudtam aztán valami újat és jobbat kifundálni, míg a véletlen álom rá nem vezetett egy kolosszális gondolatra. Pár napig folyton szakadt az eső,ernyő nélkül ki sem léphettem a szobámból. Olyan voltam mint Gyulai Pál, akit 4 éven át máskép nem láttam soha az egyetemre menni, mint szivarral a szájában és esernyővel a kezében ; csak ha nagyon, de nagyon szép idő járt, akkor tette az esernyőt a hóna alá. Engem is különös szimpátiák vonzanak az esernyőhöz, fényes pályafutása miatt. Nem azért találták föl ezt a jószágot, hogy az esőcseppeket fölfogja : a tekintély, a méltóság kifejezője volt eredetileg a paraplé. Hajdan egész Birmahban egyetlen teremtménynek nem volt joga ernyőt viselni, ■ kivéve a királyt és az ő kedvelt elefántját, amely utóbbi körülbelül olyan hivatalt viselt a felség oldala mellett, mint manapság a mopszli a vén kisasszonyok mellett. Az ernyőt e két potentáta nem maga vitte : kitanított rabszolgák cepelték utánok minden lépten-nyomon. A birmai király ma is a »fehér ernyő ura» büszke címét használja. Az egyházban is megtartotta az ernyő ősi értelmét: a baldachinum (menyezet) az oltári szentségben jelenlevő Ur magasztos fenségét hirdeti. Valahányszor most meggondolom, hogy ez az előkelő arisztokrata, a keresztény testvériség és egyenlőség elve előtt meghajolva, a birmai trónus szemkápráztató magasságából egy szerény pécsi szerkesztőig leereszkedni kegyeskedett: a hála és ragaszkodás érzelmei kelnek életre alázatos szívemben. Csak egy gyengéje van ennek az áldott portékának : a hűtlenség, a csapodárság. Megmarad mindenkinél, aki épen a kezébe veszi és kifeszíti. Nemrég olvastam, hogy Szegzárdon senkinek sincs meg a saját esernyője, annyira el vannak cserélve. Egy lucskos, esős napon hálásan emlékeztem meg lefekvéskor esernyőmről, mely aznap hűségesen megóvott az átázástól. Mondanom sem kell, hogy éjjel esernyőmről álmodtam. Esernyőmet — álmomban — elvitte valaki a Bedőből. Másnap ilyen hirdetést tettem Közlönyömbe . Ezennel felszólítom azt az egyént, akinél esernyőmet láttam, hogy azt 3 nap alatt nekem okvetlenül visszaküldje, mert különösen bűnföljelentést teszek ellene lopás miatt a kir. ügyészségnél. A következő 3 napon helyettesíttetnem kellet magamat a szerkesztőségben ; reggeltől napestig nem volt egyébb dolgom, mint a bejárónők, szobacicások, hordárok, inasok, háziszolgák stb. által a nyakamra küldött esernyőket átvenni. Volt itt fehér és fekete, barna és sárga, tarka és egyszínű paraplé ; az egyiknek fából, a másiknak ezüstből, rézből vagy csontból volt a fogantyúja. A negyedik nap reggelén megolvastam őket és ime 333 drbot számláltam össze ; legszebb még az volt a dologban, hogy a magamét nem láttam köz „Pécsi Közlöny“ 1894. december 2 Vidéki levelezés. Beszélgessünk! Jó katolikus csak az, a ki egyházunk tanai szerint él és, ha kell, ha a katolikus tömörülésünk csak akkor lesz gyümölcshozó, ha mindegyikünk egyházunk szellemétől át van hatva. Jelen soraimmal hát.