Pécsi Közlöny, 1894. december (2. évfolyam, 137-147. szám)

1894-12-02 / 137. szám

2 „Pécsi Közlöny“ 1894. december 2 dályozását, vagy legalább a lehetőség , szerint a minimumra való redukálását. ] A kivándorolni szándékozók nem túl- j követelők. Nem kívánnak mást, mint j hogy munkát kapjanak, hogy dolgozhas- I sanak, mi saját maguk s családjuk meg­élhetését biztosítsa. Avagy Magyaror­szág töldje olyan silány, hogy népét táplálni nem tudná s Magyarország kormánya oly tehetetlen, hogy a gond­jára bízott magyar népnek a megélhe­tést sem tudja biztosítani ? Vagy nem tudja, vagy nem akarja. A merev ha­talmi érdek kizár minden a föld népé­ről való gondoskodást. Uralkodni és taktizálni, a mi ezen túl esik, az mind patába. A t. választó polgártársak sza­vazatukkal támogassák a politikai er­kölcseiből kivetkőzött kormányt szol­gáló liberálisokat; ingyen nem kívánja, kinek-kinek kijár az eszem-iszom, napi- s fuvardíj. Mit kívánhatsz még többet, te szegény, a föld rögéhez tapadt ma­gyar nép, — csak nem azt, hogy még munkát is adjon a magyar kormány, hogy megélhess a haza földjén s ne légy kénytelen idegenbe vándorolni, hol keserít sors s nyomor vár reád. Ne, ezt ne követeld a magyar kormánytól, mely a mily mértékben levert, oly mér­tékben kihivó, a mily mértékben libe­rális, oly mértékben reakcionárius s a hatalom birtoklása érdekében feláldozza a nemzet legvitálisabb érdekeit. A kivándorlások megakadályozá­sára történtek ugyan kísérletek a kor­mány részéről is. A volt földmivelés- ügyi miniszter a telepítések intézmé­nyével a baj orvoslását^ megkezdette. A kormányválság következtében a do­log újra fenakadt. Az uj földmivelés- ügyi miniszterről azt sem tudjuk, váljon földmivelésügyi avagy vallásügyi mi­niszter-e ? A társadalom, mint mindenütt kulturális intézményeiben, itt is törek- j szik a bajon segíteni. Egyes magyarán i gondolkozó s érző mágnás is földbir- ! toka egy részének parcellázásával s ; könnyen hozzáférhető bérbeadásával, bár áldozatot hozva, de az ügy szolgálatába állt. A parlamentben is történtek fel­szólalások az ügy érdekében ; a kor­mány meghallgatja a szónokokat és — ; hallgat továbbra is. Tehát kisérletezé- j sek mindenfelől. De hogy minden igye­kezet kísérletnél nem egyéb, kitűnik az j eredményből, a kivándorlások óriási j mérvéből. A sok-sok baj közül, mely a i liberális kormányzat szomorú követkéz- i ménye gyanánt reánk zudult, a kíván- : dorlás is csak azon jelenségek közé ; tartozik, melyek kézzelfoghatólag bizo- j nyitják, hogy a Wekerle kormány nem j áll feladata magaslatán. Ha Magyaror­szágnak nem tudja megtartani a ma­gyart, ha a bajokat csak felidézni, de orvosolni nem képes, adjon helyet oly kormánynak, mely nemzeti érzülettel nemzeti irányba tereli majd a kor­mányszékéi- rúdját s a magyar faj er­kölcsi s anyagi szükségletéről gondos­kodni nemcsak tud, de akar is. — A képviselőház-ban megszaki- J tás nélkül folyik a költségvetés részletes | tárgyalása. Csütörtökön a magyar folyam - és tengeri hajózásról szóló törvényja­vaslatot fogadták el, azután a Budapes­ten felállítandó vígszínház állami szub­venciója körül fejlődött ki széleskörű vita. A fővárosnak ma 3 nagy színháza van, de az mind nem elég. P a n e m e t cir- censes! — ezt kiáltják a »boldog pes­tiek». Egy közkereseti társaság ma­gára vette a 4-ik színház építésének ügyét, vállalatát biztos alapra, a közönségnek jókedvére fektetvén. Tehát v i g- szin házat emel. Hogy a fővárosiak kedélyesen mulathassanak, erre a nemes célra fizessen az ország évi szubvenciót. A törvényjavaslatnak ez a lényege. Hát igaz, hogy nemcsak egyházpolitikával él az ember, hanem más dologgal is, de az ország pénzét csak úgy lehet józanon színházakra fordítani, ha a magasabb mű­vészet érdekeiről vagy az ember erkölcsi nemesitésérői van szó. Ez pedig a vígjá­tékra rá nem alkalmazható A pénteki ülésen a színházra kért 200.000 frtnyi kamat nélküli kölcsönt 25 szótöbbséggel megszavazták. — A krízis csöndesen tart tovább. Még a nemes vadnak is biztosit a tör­vény tilalmi időt, melyben bántani nem szabad, annál inkább a kormánynak, mert hát — vajúdnak a hegyek. Hogy lesz va­lami, azt tudja mindenki, de hogy kicsoda­micsoda ez a valami, azt előre sehol a világon sem szokás az embereknek az orrukra kötni. Itt nincs más mód, mint megvárni a végét. Uj minisztérium lesz, annyi bizonyos, — a többi a jövő titka. A nehézség nem abban van. mintha nem volna elég hivatott s olyan, a ki magát miniszterségre hivatottnak tartja, hanem abban, mert nincs a ki a puha bársony­széktől csakúgy egyszerűen megválni óhaj­tana. Szilágyit már a tavaszkor sem akarta a korona, csakhogy ö nem azért volt 10 éven át miniszterpretendens, hogy most fölszedje sátorfáját. Kormányválságoknál — mint az utóbbi években láttuk — néha az erő szokott dönteni. Kibuknia annak kell, a kit az erősebb kitol az ajtón. Erről szépeket mesélhetne gr. Szapáry Gyula. Az emberismerők szeretnének most Tisza Kálmán szemeiből olvasni, az öreg ezer­mester azonban átláthatlan fekete okulá- rium mögött pislogat titokzatosan. Hogy nem-e hamiskás a szemejárása, azt a sö­tét pápaszemtől nem lehet kivenni. Vidéki levelezés. Beszélgessünk! Jó katolikus csak az, a ki egyházunk tanai szerint él és, ha kell, hal Katolikus tömörülésünk csak akkor lesz gyümölcs­hozó, ha mindegyikünk egyházunk szelle­métől át van hatva. Jelen soraimmal kát. nemzetietlen politikámmal, amivel még a szerencsejátékból is közösügyet csináltam. Lám rászedett a sógor, csöppet sem ké­telkedem, hogy valami osztrák vitte el orrom elül a 60 ezer pengőt. Mégis csak okos a német! Vizzé vált az okossága miatt a tervem. Egyhamar nem tudtam aztán valami újat és jobbat kifundálni, mig a véletlen álom rá nem vezetett egy kolosszális gondolatra. Pár napig folyton szakadt az eső; ernyő nélkül ki sem léphettem a szobám­ból. Olyan voltam mint Gyulai Pál, akit 4 éven át máskép nem láttam soha az egyetemre menni, mint szivarral a szá­jában és esernyővel a kezében ; csak ha nagyon, de nagyon szép idő járt, akkor tette az esernyőt — a hóna alá. Engem is különös szimpátiák vonzanak az eser­nyőhöz, fényes pályafutása miatt. Nem azért találták föl ezt a jószágot, hogy az esőcseppeket fölfogja : a tekintély, a mél­tóság kifejezője volt eredetileg a paraplé. Hajdan egész Birmahban egyetlen teremt- j ménynek nem volt joga ernyőt viselni, ■ kivéve a királyt és az ő kedvelt elefánt­ját, a mely utóbbi körülbelül olyan hiva­talt viselt a felség oldala mellett, mint manapság a mopszli a vén kisasszonyok mellett. Az ernyőt e két potentáta nem maga vitte : kitanitott rabszolgák cepel- ték utánok minden lépten-nyomon. A bir- mai király ma is a »fehér ernyő ura» büszke címét használja. Az egyházban is megtartotta az ernyő ősi értelmét: a bal- | dachinum (menyezet) az oltári szentség- ! ben jelenlevő Ur magasztos fenségét hir­deti. Valahányszor most meggondolom, hogy ez az előkelő arisztokrata, a keresz­tény testvériség és egyenlőség elve előtt meghajolva, a birmai trónus szem-káp- ráztató magasságából egy szerény pécsi szerkesztőig leereszkedni kegyeskedett: a hála és ragaszkodás érzelmei kelnek életre alázatos szivemben. Csak egy gyengéje van ennek az ál­dott portékának : a hűtlenség, a csapodár- ság. Megmarad mindenkinél, aki épen a kezébe veszi és kifesziti. Nemrég olvas­tam, hogy Szegzárdon senkinek sincs meg a saját esernyője, — annyira el vannak cserélve. Egy lucskos, esős napon hálásan em­lékeztem meg lefekvéskor esernyőmről, mely aznap hűségesen megóvott az átázás­tól. Mondanom sem kell, hogy éjjel eser­nyőmről álmodtam. Esernyőmet — álmom­ban — elvitte valaki a Bedőből. Másnap ilyen hirdetést tettem Közlönyömbe : Ezennel felszólítom azt az egyént, aki­nél esernyőmet láttam, hogy azt 3 nap alatt nekem okvetlenül visszaküldje, mert külön- i ben bűnföljelentést teszek ellene lopás miatt a kir. ügyészségnél. A következő 3 napon helyettesittet- nem kellet magamat a szerkesztőségben ; reggeltől napestig nem volt egyébb dolgom, mint a bejárónők, szobacicusok, hordárok, inasok, háziszolgák stb. által a nyakamra küldött esernyőket átvenni. Volt itt fehér és fekete, barna és sárga, tarka és egy- szinü paraplé ; az egyiknek fából, a má­siknak ezüstből, rézből vagy csontból volt a fogantyúja. A negyedik nap reggelén megolvastam őket és ime 333 drbot szám­láltam össze ; legszebb még az volt a do­logban,. hogy a magamét nem láttam köz­

Next

/
Thumbnails
Contents