Pécsi Közlöny, 1894. december (2. évfolyam, 137-147. szám)
1894-12-02 / 137. szám
1894. december 2. „Pécsi Közlöny testvéreink figyelmét oly dologra akarom felhívni, a mely köztudomású, de mely, úgy látszik, a jelenben feledésbe ment. E dolog az öt parancsolat második pontja, vagy inkább azon kötelességünk, melynél fogva gondoskodni tartozunk, hogy mindazok, kik tőlünk függnek, vasár- és ünnepnap sz. misét hallgassanak, mert jó katolikusnak nem mondhatja magát, ki egyházunk szellemétől áthatva nincsen, ki idegen bűn részese. Mi a katolikus öntudatot akarjuk ébreszteni, mi a katolikus érzést akarjuk ápolni és mivel érhetjük azt el könnyebben, mint azzal, ha azokat, kiknek parancsolhatunk, templomba küldjük. A másik nagy haszon, hogy elmarad a botrány, melyet a különben katolikus urak gondatlanságukkal a hívőknek okoznak. Elődeink nagyon vigyáztak e pontban. Vigyáztak nemcsak az alsóbb osztálybeli emberek, hanem az uraságok is. Ott látta az ember vasár- és ünnepnap az összes uradalmi tiszteket, még sibériás kocsisokat és béreseket is. Tudom egy uraságról — pedig nem igen régen volt, hol a kinevezési levél mellé csatolt nyomtatott ívet kapott az uradalmi személyzeti tudnivalók miheztartás végett« címmel. Ezen évben ben volt a többi között a szigorú parancs vasár- és ünnepnap sz. misét hallgatni. Azelőtt katolikus háziúr el nem tűrte, hogy háznépe a sz. misét elmulaszsza nevezett napokon. Azelőtt hallatlan dolog volt, hogy papi házban ily mulasztást láttunk volna. Pedig minap erre kevesen gondolnak privát katolikus embereink közül. Az uraságok még kevésbbé. Ha mindezeket látják a hívők, ugyan milyen fogalmuk lehet a hívőknek jó katolikusról ? ! Hasonlíthat Polónyihoz. A jó ügyért ennyit szükségesnek találtam elmondani. Ne mondja senki, hogy romlott manap a világ. Az áramlattal úszni — mondja Lonkay — nem virtus. A jó Isten a szerint fog megítélni, amint megtartottuk parancsát vagy nem, és nem fog reánk nézve enyhítő körülmény lenni, ha ellenállás helyett úsztunk az áramlattal. A vallásellenes áramlat ellenében ápolnunk kell a hitbuzgóságot, mégpedig nem annyira , szóval, mint tettel, mert ennek sokkal nagyobb és maradandóbb hatása van, mint a legékesebb beszédnek. Ha elismerjük, hogy újjászületésre szorul a mai tár-sadalom, akkor tettekkel törekedjünk elő , segíteni az újjáalakítás nagy munkáját, még pedig papok és világiak egyaránt, minthogy ez mindnyájunknak közös érdeke. Oltártestvér, tűk s igy föl kellett tennem, hogy az én esernyőmet nem tévedésből vitte valaki magával, hanem úgy lopták el. Nekigyürkőztem ezután és elkezdtem a rengeteg sok paraplét osztályozni, csomókba rakosgatni, miközben eszembe jutott, hogy hétfőn vásár lesz Szigetvárott. Ne gondoltam magamban, ha sok is az esernyőm, annyi mégsincs, amennyi zsidó szokott megfordulni egy vásáron ; kiviszem azért portékámat s ott eladom en gros et en detail, ahogy épen kérik. Fogadtam azért 5 hordárt és 2 Spediteur kocsit s felpakoltunk; mikor ennek vége volt, ráültem esernyőim tetejére, a két szekérből álló karaván megindult, de a ferenciek utcájában — akkor még nem volt aszfaltozva — a kocsim nagyot zökkent, a küllők cigánykerekeket hánytak a levegőben s én lebuktam a cudar kövezetre. Arra nem emlékszem, vájjon a fejem ki- vagy betörött-e, lyuk azonban támadt rajta s mikor a vér elöntötte arcomat, ijedtségemben — felébredtem. Tapogatództam körülöttem, hát azon veszem magamat észre, hogy az ágyban fekszem. Az esernyő persze mind elpárolgott, sajnáltam a jógsejtet, amely financiáim mérlegét javamra billentette volna, de még örülnöm kellett, hogy a vánkoson megtaláltam ép fejemet: nem történt semmi bántódása, vér helyett izzadság ült a homlokomon, mit alighanem a kiállott ijedség nyomott oda. A kudarcok után ott volnék, ahol voltam, még mindig csak nyomát ütöm a vitulásnak. Nem, ennél a rendőri kommünikék által közhelyiyé vált stációnál megállapodnom nem lehet, nem szabad. Tovább megyek. Közel már a cél, sőt ott is vagyok. Az egész éven át hetenkint háromszor leptem meg t. előfizetőinket a legfrissebb hírekkel, brennhász újdonságokkal. Ha én ezt a meglepetést a t. és igen t. olvasó közönségnek 150-szer szerezhettem meg, miért ne lephetnének meg a t. Olvasók egyetlen egyszer engem is ? Az újévi ajándékok úgyis a kötelesség jogszerű alakját öltötték magukra, világos tehát, hogy rám is vár valami újévi meglepetés ; azért bátor vagyok ez alkalommal szerényen rámutatni, mi volna a legkívánatosabb prezent. Minden előfizetőnk szerezzen az évfordulóra lapunknak egy új előfizetőt s a Tek. szerkesztői töprengés egy csapásra véget ér. Ezt t. előfizetőink bizonyára meg is teszik, mert nincs rá ok, hogy meg ne tegyék. Amit megtudok, azt legott beteszem az újságba ; külföldi konyharecepttel nem manipulálok, puffancsokat nem készítek, s amit nyújtok, az könnyen megemészthető, mérsékelten fűszerezett magyar házikoszt. Úgy rendezkedtem be, hogy a sótól a vaníliáig valamennyi fűszer a kezemnél legyen , csak mérget nem keverek újságomba, mert a mérget magam sem szeretem lenyelni, inkább ő emészt engem, mikor a sok revízió, korrektúra, meg a többi tortura dacára is a kész lapból szemeim közé vigyorognak a sajtóhibák. Hogy a Feiler Miska vinne el valamennyit ! A meglepetés eszerint meglesz, el nem maradhat, számítok rá Mégis, mivel a 1b. században már semmi sincs, amiben föltétlenül megbízhatna az ember. Hírek. Az egyházmegye halottja. Benyovszky János, bikali plébános, hos-szu betegeskedés után szerdán nov. 28-án , életének 45-ik, áldozárságának 20-ik évé-ben jobb létre szenderült. Az ö. v. f. n. Királyi kegyadomány, ő felsége , a máriagrádi templom és zárda- i épület helyreállítási céljára 50 frtot leg- kegyelmesebben adományozni méltóztatott. Uj hittudor. Vörös Nándor, a pécsi székesegyházi ének-iskola prefektusa, miután alig két év alatt letette szi-gorlatait, s jeles értekezését, mely a gregorián-ének s a régi zsidók énekének összefüggését tárgyalja, nov. hó közepén benyújtotta a bécsi egyetem hittani karánál, pénteken, nov. 80-án, nagy ünnep ipélyességek közt teológiai doktorrá avat-tatott. Kimutatás. A f. 1894. évi nov. 3-án tartatott »jogász-táncestélye alkalmával az »Olvasókör« alapja javára fölülfizettek : Miltényi Miklós dr. ügyvéd, Döbrösi Alajos, Rézbányai János, Schönder Mihály, Zsinkó István kanonok, Ráth Mátyás 5—5 frt. Báró Schenk Hugó, Bánffay Simon kir. közj., Szuly János ügyvéd, 4—4 frt. Daempf Sándor, Deutsch Ádám, Zelesnyi Károly, Ribay Ferenc 3-3 frt. Incédy Dénes 2 frt. Belházi Viktor 1 frt 50 kr. Stern Károly ügyvéd 1 frt 50 kr. Mutschenbacher Viktor dr. 1 frt 50 kr. Salamon József 1 frt 50 kr. Németh József ügyvéd, Sávéi Kálmán, Sziebert Nándor, Beretvás Sándor, N. N. 1 — 1 frtot. Összesen 07 frt. Fogadják ez után is a rendezőbizottság köszönetét. 3 A nagymányoki zárda ünnepe. A csodálatos éremről nevezett Szent Szűz emlékünnepén — írja levelezőnk az isteni tiszteletet Troll Ferenc e. püspök, a zárda alapitója tartotta. Már az ünnep előestéjén ő méltósága tartotta a zárda kápolnájában az ájtatosságot a namányoki esperes-plébános és egy káplán segédlete mellett. Elragadó látvány volt a virágokkal gondosan feldiszített és a gyertyáktól fényárban úszó remekművű oltár és a szép lourdes-i szobor. A kis kápolnát majdnem a máriatársulati, fehérbe öltözött leánykák serege töltötte meg, míg a többi összegyűlt ájtatoskodók nagyobb részének a kápolna előtti zárt csarnokban jutott hely. A megható ájtatosság után a méltósága meleg hangú rövid szavakban buzdította kegyelt mányoki híveit, hogy mennél többen járuljanak holnap a szentségekhez és használják fel az alkalmat a szt. Atya által engedélyezett teljes szt. bucsu elnyerésére. Intelme nem is volt a pusztába kiáltónak szava, mert az iskolás fiukon és a Márialeányok hatvan főnyi seregén kívül százan felül férfiak és nők járultak a szentségekhez, kiknek jó példával magas méltósága Uzsorások a törvényszék előtt. Mintegy 7 évvel ezelőtt Maree Ágost és Imrey János pécsi főreáliskolai tanárok panaszt adtak be a törvényszékhez Horvát Imre iskolaszolga ellen uzsora és rágalmazás miatt. A törvényszék akkor felmentette Horvátot és jobbkezét, Hofbauer zálogházvezetőt a vád alól, a tábla azonban megállapítottnak látta az uzsora vétségét és elítélte őket. A kir. kúria visszatette az ügyet a tvszékhez, hogy ez a hiányokat pótolja. Ennek folytán csütörtökön vette újra elő a túszék a piszkos ügyet. Horvát Imre minduntalan öregségével hozakodott elő eleintén s azt állítja, hogy nem volt neki pénze, melyet a megszorult tanároknak adhatott volna ; ha adott is, a kamat 8 százalék volt. Később eléje mutattak egy jegyzőkönyvecskét, melyből az uzsoráskodás kitűnik. — Hofbauer csak azt vallja be hogy Horvátnak adott pénzt 8 százalékra, de nem igen kérte vissza a szivességből. Az ítéletet lapunk zárta után hirdették ki.