Pécsi Közlöny, 1894. december (2. évfolyam, 137-147. szám)

1894-12-02 / 137. szám

1894. december 2. „Pécsi Közlöny testvéreink figyelmét oly dologra akarom felhívni, a mely köztudomású, de mely, úgy látszik, a jelenben feledésbe ment. E dolog az öt parancsolat második pontja, vagy inkább azon kötelességünk, melynél fogva gondoskodni tartozunk, hogy mind­azok, kik tőlünk függnek, vasár- és ünnep­nap sz. misét hallgassanak, mert jó kato­likusnak nem mondhatja magát, ki egyhá­zunk szellemétől áthatva nincsen, ki idegen bűn részese. Mi a katolikus öntudatot akarjuk ébreszteni, mi a katolikus érzést akarjuk ápolni és mivel érhetjük azt el könnyebben, mint azzal, ha azokat, kiknek parancsolhatunk, templomba küldjük. A másik nagy haszon, hogy elmarad a bot­rány, melyet a különben katolikus urak gondatlanságukkal a hívőknek okoznak. Elődeink nagyon vigyáztak e pontban. Vigyáztak nemcsak az alsóbb osztálybeli emberek, hanem az uraságok is. Ott látta az ember vasár- és ünnepnap az összes uradalmi tiszteket, még sibériás kocsisokat és béreseket is. Tudom egy uraságról — pedig nem igen régen volt, hol a kineve­zési levél mellé csatolt nyomtatott ívet kapott az uradalmi személyzet­i tudniva­lók miheztartás végett« címmel. Ezen év­ben ben volt a többi között a szigorú pa­rancs vasár- és ünnepnap sz. misét hall­gatni. Azelőtt katolikus háziúr el nem tűrte, hogy háznépe a sz. misét el­­mulaszsza nevezett napokon. Azelőtt hal­latlan dolog volt, hogy papi házban ily mulasztást láttunk volna. Pedig minap erre kevesen gondolnak privát katolikus embereink közül. Az uraságok még k­e­­vésbbé. Ha mindezeket látják a hívők, ugyan milyen fogalmuk lehet a hívőknek jó katolikusról ? ! Hasonlíthat Polónyihoz. A jó ügyért ennyit szükségesnek találtam elmondani. Ne mondja senki, hogy romlott manap a világ. Az áramlattal úszni — mondja Lonkay — nem virtus. A jó Isten a szerint fog megítélni, a­mint megtartot­tuk parancsát vagy nem, és nem fog reánk nézve enyhítő körülmény lenni, ha ellen­állás helyett úsztunk az áramlattal. A val­­­­lásellenes áramlat ellenében ápolnunk kell­­ a hitbuzgóságot, még­pedig nem annyira , szóval, mint tettel, mert ennek sokkal nagyobb és maradandóbb hatása van, mint a legékesebb beszédnek. Ha elismer­jük, hogy újjászületésre szorul a mai tár-­­­sadalom, akkor tettekkel törekedjünk elő­ , segíteni az újjáalakítás nagy munkáját,­­ még pedig papok és világiak egyaránt, minthogy ez mindnyájunknak közös érdeke. Oltártestvér, tűk s igy föl kellett tennem, hogy az én esernyőmet nem tévedésből vitte valaki magával, hanem­­­ úgy lopták el. Neki­­gyürkőztem ezután és elkezdtem a renge­teg sok paraplét osztályozni, csomókba rakosgatni, miközben eszembe jutott, hogy hétfőn vásár lesz Szigetvárott. Ne gondol­tam magamban, ha sok is az esernyőm, annyi mégsincs, a­mennyi zsidó szokott megfordulni egy vásáron ; kiviszem azért portékámat s ott eladom en gros et en detail, ahogy épen kérik. Fogadtam azért 5 hordárt és 2 Spediteur kocsit s felpa­­koltunk; mikor ennek vége volt, ráültem esernyőim tetejére, a két szekérből álló karaván megindult, de a ferenciek­ utcá­­jában — akkor még nem volt aszfaltozva — a kocsim nagyot zökkent, a kül­lők cigánykerekeket hánytak a levegőben s én lebuktam a cudar kövezetre. Arra nem emlékszem, vájjon a fejem ki- vagy betörött-e, lyuk azonban támadt rajta s mikor a vér elöntötte arcomat, ijedtségem­ben — felébredtem. Tapogatództam körü­löttem, hát azon veszem magamat észre, hogy az ágyban fekszem. Az esernyő persze mind elpárolgott, sajnáltam a jó­gsejtet, a­mely financiáim mérlegét ja­vamra billentette volna, de még örülnöm kellett, hogy a vánkoson megtaláltam ép fejemet: nem történt semmi bántódása, vér helyett izzadság ült a homlokomon, mit alighanem a kiállott ijedség nyo­mott oda. A kudarcok után ott volnék, ahol voltam, még mindig csak nyomát ü­t­ö­m a vitulásnak. Nem, ennél a ren­dőri kommünikék által közhelyiyé vált stációnál megállapodnom nem lehet, nem szabad. Tovább megyek. Közel már a cél, sőt ott is vagyok. Az egész éven át hetenkint három­szor leptem meg t. előfizetőinket a leg­frissebb hírekkel, brennhász újdonságok­kal. Ha én ezt a meglepetést a t. és igen t. olvasó közönségnek 150-szer szerez­hettem meg, miért ne lephetnének meg a t. Olvasók egyetlen egyszer engem is ? Az újévi ajándékok úgyis a kötelesség jogszerű alakját öltötték magukra, világos tehát, hogy rám is vár valami újévi meg­lepetés ; azért bátor vagyok ez alkalom­­­mal szerényen rámutatni, mi volna a leg­kívánatosabb prezent. Minden elő­fizetőnk szerezzen az évfor­dulóra lapunknak egy új elő­fizetőt s a Tek. szerkesztői töprengés egy csapásra véget ér. Ezt t. előfizetőink bizonyára meg is teszik, mert nincs rá ok, hogy meg ne tegyék. Amit megtudok, azt legott beteszem az újságba ; külföldi konyharecepttel nem manipulálok, puf­fancsokat nem készítek, s amit nyújtok, az könnyen megemészthető, mérsékelten fűszerezett magyar házikoszt. Úgy rendezkedtem be, hogy a sótól a vaníli­áig valamennyi fűszer a kezemnél legyen ,­­ csak mérget nem keverek újságomba, mert a mérget magam sem szeretem le­nyelni, inkább ő emészt engem, mikor a sok revízió, korrektúra, meg a többi t­o­r­­t­u­r­a dacára is a kész lapból szemeim közé vigyorognak a sajtóhibák. Hogy a Feiler Miska vinne el valamennyit ! A meglepetés eszerint meglesz, el nem maradhat, számítok rá Mégis, mi­vel a 1b. században már semmi sincs, a­miben föltétlenül megbízhatna az ember. Hírek. Az egyházmegye halottja. B­e­n­y­o­v­s­z­k­y János, bikali plébános, hos­-­­­szu betegesked­és után szerdán nov. 28-án , életének 45-ik, áldozárságának 20-ik évé-­­­ben jobb létre szenderült. Az ö. v. f. n.­ Királyi kegyadomány, ő felsége , a mári­a­g­r­á­d­i templom és zárda- i épület helyreállítási céljára 50 frtot leg-­­ kegyelmesebben adományozni méltóztatott. Uj hittudor. Vör­ö­s Nándor, a­­ pécsi székesegyházi ének-iskola prefek­tusa, miután alig két év alatt letette szi-­­­gorlatait, s jeles értekezését, mely a gre­gorián-ének s a régi zsidók énekének­­ összefüggését tárgyalja, nov. hó közepén­­ benyújtotta a bécsi egyetem hittani ka­ránál, pénteken, nov. 80-án, nagy ünnep i­pélyességek közt teológiai doktorrá avat-­­­tatott. Kimutatás. A f. 1894. évi nov. 3-án tartatott »jogász-táncestélye alkalmával az »Olvasókör« alapja javára fölülfizettek : Miltényi Miklós dr. ügyvéd, Döbrösi Alajos, Rézbányai János, Schönder Mihály, Zsinkó István kanonok, Ráth Mátyás 5—5 frt. Báró Schenk Hugó, Bánffay Simon kir. közj., Szuly János ügyvéd, 4—4 frt. Daempf Sándor, Deutsch Ádám, Zelesnyi Károly, Ribay Ferenc 3-3 frt. Incédy Dénes 2 frt. Belházi Viktor 1 frt 50 kr. Stern Ká­roly ügyvéd 1 frt 50 kr. Mutschenbacher Viktor dr. 1 frt 50 kr. Salamon József 1 frt 50 kr. Németh József ügyvéd, Sávéi Kálmán, Sziebert Nándor, Beretvás Sán­dor, N. N. 1 — 1 frtot. Összesen 07 frt. Fo­gadják ez után is a rendezőbizottság kö­szönetét. 3 A nagymányoki zárda ünnepe. A csodálatos éremről nevezett Szent Szűz emlékünnepén — írja levelezőnk az isteni tiszteletet T­roll Ferenc e. püspök, a zárda alapitója tartotta. Már az ünnep előestéjén ő méltósága tartotta a zárda kápolnájában az ájtatosságot a na­mányoki esperes-plébános és egy káplán segédlete mellett. Elragadó látvány volt a virágokkal gondosan feldiszített és a gyertyáktól fény­árban úszó remek­művű oltár és a szép lourdes-i szobor. A kis kápolnát majdnem a máriatársulati, fehérbe öltözött leánykák serege töltötte meg, míg a többi össze­gyűlt ájtatoskodók nagyobb részének a ká­polna előtti zárt csarnokban jutott hely. A megható ájtatosság után a méltósága meleg hangú rövid szavakban buzdította kegyelt mányoki híveit, hogy mennél töb­ben járuljanak holnap a szentségekhez és használják fel az alkalmat a szt. Atya által engedélyezett teljes szt. buc­su elnyerésére. Intelme nem is volt a pusztába kiáltónak szava, mert az iskolás fiukon és a Mária­­leányok hatvan főnyi seregén kívül százan felül férfiak és nők járultak a szentségek­hez, kiknek jó példával maga­s méltósága Uzsorások a törvényszék előtt. Mintegy 7 évvel ezelőtt M­a­r­­­e­­­e­­ Ágost és I­m­r­e­y János pécsi főreáliskolai tanárok panaszt adtak­ be a törvényszékhez Horvát Imre iskolaszolga ellen uzsora és rágalmazás miatt. A törvényszék akkor felmentette Horvátot és jobbkezét, H­o­f­­bauer zálogházvezetőt a vád alól, a tábla azonban megállapítottnak látta az uzsora vétségét és elítélte őket. A kir. kúria visszatette az ügyet a tvszékhez, hogy ez a hiányokat pótolja. Ennek foly­tán csütörtökön vette újra elő a túszék a piszkos ügyet. Horvát Imre minduntalan öregségével hozakodott elő eleintén s azt állítja, hogy nem volt neki pénze, melyet a megszorult tanároknak adhatott volna ; ha adott is, a kamat 8 százalék volt. Ké­sőbb eléje mutattak egy jegyzőkönyvecs­két, melyből az uzsoráskodás kitűnik. — Hofbauer csak azt vallja be hogy Horvát­­nak adott pénzt 8 százalékra, de nem igen kérte vissza a szivességből. Az íté­letet lapunk zárta után hirdették ki.

Next