Pécsi Közlöny, 1895. január (3. évfolyam, 1-13. szám)

1895-01-01 / 1. szám

III. évfolyam. Pécs, 1895. január^ 1. 1. szám. I KÖZLÖNY POLITIKAI ES VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Hirdetések elfogadtatnak: Előfizetések, Egész évre .... 6 i'rt. Negyedévre 1 frt 50 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányái reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők Félévre .................3 frt. Egyes szám ára 4 kr. János kereskedésében. a he. nyomda épületébe. G yakorlati liberalizmus. A diplomáciában a nyelv a gondo­lat elpalástolására, a politikában a libe­ralizmus hangzatos frázisai az önérdek szolgálatára valók. A gyakorlati libe­ralizmus tulajdonképen rendszeresített népbolonditás. Sokkal alacsonyabb szin- tájon mozog, hogysem fel tudna len­dülni a nép igaz szeretetéig. Mikor rászorul a népre — választáskor — csak úgy csorog az önzetlenségtől; vágya leküzdhetetlen a nép érdekeit szolgálhatni. Öt évig aztán kipiheni magát ez óriási képmutatás után, hogy erőt gyűjtsön és magas protekciót a nép újabb becsapásához. A liberális önzés nem ismer párt­korlátokat, 48-as vagy 49-es, ellenzéki vagy kormánypárti legyen a gyakorlati liberális, minden párt kötelékei közt érvényre juttatja magát, előtérbe tolja érdekeit. A haza, azaz: a haszon min­denek előtt! Ez a főszempont, és ezért túlteszi magát adott szón, képviselői kötelességen, a bdcsület legprimitívebb követelményein. A magyar ember kezd praktikus lenni egész az undoritásig 1 Az állami formák minden fajtájáért képes buzogni az abszolutizmustól a radi­kális fejetlenségig, a mint azt érdekei megkívánják. ILJózsef idejében abszolút volt, ma radikális. Ma szembe állítja i Kossuthot a koronás királyijai, holnap ! hiperlojalitást színlelve sajtópert indít felségsértés miatt. A végletek találkoz- ; nak, váltakoznak; de az eseményekben j van egységes vezérgondolat, praktikus j rendszer: a megélhetés, a haszonlesés. ! Mindenütt szabadságot hirdet és ; folyton erőszakoskodik. A nép akaratát j meghiúsítja, a felső házat ellenmondásba ! kergeti önmagával, a királyt, kényszer- j helyzetbe sodorja. Az egyenlőséget úgy j ülteti át az életbe, hogy a mameluk- j seregnek minden, másnak semmi. A J testvérisége abban áll, hogy a maroknyi j zsidóság és radikalizmus karjaiba dől, i a nemzet óriási zömét pedig vérig sérti : vallásában. A liberalizmus mindig álarcban jár, ; folyton képmutató. Hű támasza soha j sem volt a népnek, a király iránt való j lojalitása mindig problematikus, a fő­rendeknek kibékíthetetlen ellensége. De ( a szükség óráján meghunyászkodik e j hármas faktor előtt, és önhasznáról j soha meg nem feledkezve, az eszközök- j ben nem válogatva, markába nevet a kierőszakolt diadal után. A cél mindig szentesíti nála az eszközöket. A ki ismeri a liberalizmus termé­szetét, épen nem csodáikozhaíik azokon a minősíthetetlen rágalmakon, a melyek­kel a néppártot illeti. Tudja, honnan fenyegeti a veszedelem. Csak 50—60 becsületes, szótartó néppárti kép­viselő, és a jelenlegi frakciókra szakadt parlamentben sok kérdésben miénk a döntő szó. Ez lenne az első lépés a parlament reformjához. Mert ennek az égető szükségén, nincs az a kocapoli­tikus, a ki kételkedhetnék. Ha a népet képviseli a liberaliz­mus, mért fél jobban kiszélesíteni a választói jogot, mit tarthat a titkos, a népszavazástól? Mit aggaszthatja az agrárizmus vagy. ha a börzét egy kicsit megadóztatják ? A munkás, a nemzeti­ségek érdekei vájjon nem a nép érdekei tán ? Ha a nép képviseletében táradozik a liberalizmus, tán nem leszen méltó­sága alatt megtudni a „felséges néptől“, hogy kell-e neki polgári házasság, pol­gári anyakönyv, felekezetlenség avagy zsidórecepció ? Tessék elhinni, nagyon ráunt már a nemzet a meddő közjog A „Pécsi Közlöny“ tárcája. Szilveszter éjén. Még csak nehány homokszem, S egy év ismét lejárt; S bár oly gyakorta adtad A szenvedés-pohárt, Nincsen csak egy szavam sem Panaszra ellened : Ah, mindent elfelejtünk A haldokló felett. S ha százszor is csalódtunk, Szivünk megint remél, Az uj év küszöbénél Uj álma, terve kél; Oly bízva néz előre, S homályos, puszta bár: Szemünk az éji tájon Lel itt-amott sugárt. Remény, remény, világod Dereng az éjen át, Biztatva, hogy az uj év Az ónál többet ád. S mily jó, hogy ily sötét van: i Fényed szebben ragyog, Nem látni, hogy lidérc vagy, S hol égsz: mocsár van ott. s De bármi légy, ki olyan Hívón ragyogsz felém, Az ismeretlen tájon Híven követlek én. Ha ábrándkép vagy is csak, De ah, előttem égsz. Van: a miért haladjak, Mi küzdelemre készt. Ha ábrándkép vagy is csak, Híven követlek én, Vonuljon bár előlem Mindig tovább a fény ; Mindig tovább, mig egyszer Alig hogy égni fog, Vagy — úgy lehet — végképpen Kihamvad, ellobog . . . Sípos Istz’án. A házasság-iszony.*) A »Pécsi Közlöny« eredeti tárcája. Ha pécsi ember íériszonynyal szüle­tik a világra, még csak érthető dolog. Az élet a szervezet és a milieu kölcsönhatása, mondják a tudósok. Az érzékeny, ideges, impresszionista természetű ember, tanács­lom, végig ne menjen a mi főutcánkon. A világ minden kincséért meg ne álljon naponta az épülő színház előtt s rá ne nézzen a modern groteszk-alakú bérházra, mely agyonnyomni készül a sokkupoláju, vízből félig kivonszolt kocsi-alakú, sok, de barokk-izléssel épített színházunkat. Mert a modern élettan csalhatatlan törvényei szerint, az ember nem állván egyébből, mint idegből, lehetetlen, hogy tériszonyba ne essék. Ha pedig egyszer már szerve­zetünkbe rótta magát a kór, (a kórölö phagocitákat dr. Fodor a nyáronitt Pécsett lecáfolta) akkor az öröklés folytán bacil­lus és mikrobák nélkül is halmozódik e baj. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy *) Kozáry Gyulának a kát. körben dec. 30-án tartott humoros felolvasása.

Next

/
Thumbnails
Contents