Pécsi Közlöny, 1895. július (3. évfolyam, 75-87. szám)

1895-07-04 / 76. szám

III. évfolyam. 76. szám. Pécs, 1895. julius 4. PÉCSI KÖZLÖNY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMÚ LAP. Me­gjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár : Egész évre . . . . 6 frt. Negyedévre 1 írt 50 kr. Félévre ...............3 frt. Ij Egyes szám ára 4 kr. Hirdetések elfogadtatnak. A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányai János kereskedésében. Előfizetések, reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez küldendők a he. nyomda épületébe. Az aranyborjú kultusza. Midőn Istennek ó­ szövetségi válasz­tott népe, a zsidó nép, szellemi és anyagi jólétének legmagasabb fokára jutott, elbizakodottságában annyira határt té­vesztett, hogy megfeledkezett Jehováról s az aranyborjú kultuszát hozta be az egy igaz Jehova imádása helyett. Szakasztott igy cselekedett a mo­dern liberális rendszer is, midőn az általa tisztelt aranyborjú szolgálatába szegődött. Tagadhatatlan tény, hogy mai romlott korunk, a mindent inficiáló liberalizmus nem ismer más célt, mint az érzéki javak korlátlan hajhászását; nem akar párton felöl emelkedni, hogy mindenki jogos kívánalmaival szemben kellő méltányosságot és igazságos eljá­rást gyakoroljon, hanem mindent, úgy a politikát, közgazdaságot, közigazgatást, mint magát a vallást is pártpolitikának veti alá, hogy ez­által hatalmi érdekét láthassa kielégítve. A mai liberális rend­szer már évek óta semmit sem törődik az ország, az „óh nép“ vitális érdekei­vel, hanem csak a saját és klikkje ér­dekeit tartja szem előtt, a­melyeknek magasabb etikai alapjuk nincsen, csupán csak az aranyborjú hizlalására irányítvák. A­mint már előbb — különösen a Tisza-éra alatt — gyakorolta hatalmi érdekei fentartása körül folytatott tak­tikáit, úgy még ma is látjuk a régit, látjuk az ő leplezetlen valójában, látjuk a párturalmi abszolutizmussá változott kormányrendszert! Elszomorító, ha meg­gondoljuk, hogy a kormány az ország­gyűlésnek már három évi folyama alatt semmi, de éppenséggel semmi üdvösét, a közügyre nézve hasznosat nem tudott produkálni, sőt még csak egészséges, praktikus tervei sem voltak, a­melye­ket ha nem is realizálni, de azokkal­­ legalább előállni tudott volna. Feleke­­­­zeti és nemzetiségi antagonizmus felkel­tése azon eredmény, a­melyet a kor­mány ezideig nyilvánosságra hozott, s a­mely nem a nemzet boldogítását — mint­­ a kormány elhitetni szeretné — hanem annak csak kárát mozdította elő, neki pedig a hatalmat ásszekurálni van hivatva. Pénz, haszon, nyereség azon ma­napság domináló tényezők, a­melyek az ezeknek ellenkezőjét hirdető katoliciz­­­­mus ellen bujtogatnak, az Istenről és az örök életről szóló tanokat támadják, mi több : kiküszöbölni akarják. Önzetlenül, egyedül a közjóért munkálkodni, lelke­sedni a magasabb érdekekért, ez mindig jobban kimegy a divatból, annál in­kább együgyűnek merészkednek cimezni s azon jobbérzelmü honpolgárt — külö- I nösen, ha katolikus, ki magasabb, esz- I­ményi célokért áldozza fel életét, s ha nem is illetik mind egy szálig az egy­­­­ügyüség epitetonjával, legalább mint­­ olyant szeretnék országgá kürtölni, a ki­­ nem tudja megérteni a korszellem szavát. Az elzsidósodott szabadelvűség­­ aranyborjú-tiszteletének markírozásához­­ nagyban hozzájárul azon körülmény is,­­ hogy nemcsak a magáéhoz tapad gör­csösen, hanem a másét is megkívánja. Erre mutat az egyházi vagyon elkobzá­sával való gyakori fenyegetőzés. Fájda­lom tölti el minden nemesen érző hon­polgár szívét, ha látja, mennyi hatalmi erőszak történik a liberális szekta ré­széről. Az ország kisgazdáit megkárosító értéktőzsde a kormány égisze alatt za­vartalanul és adómentesen űzheti vesze­delmes gazdálkodását. A kormány meg­engedi, hogy hivatalos és félhivatalos szócsövei megbecstelenítsék a katoliciz­must, hogy azt erkölcsi fölényétől meg­foszthassák. Önérdek képezi rugóját a szabadelvű rendszer összes intencióinak, összes tetteinek. És ha kérdezzük : hon- A „Pécsi Közlöny“ tárcája. A pécsi főgimnázium története.*) Hazánk kulturális életében Pécs vá­rosát első hely illette meg a múltban és diszes helyet foglal el a jelenben. Szent István első királyunk 1000-ben alapította a pécsi püspökséget és hihetőleg vele egyidejűleg iskola is keletkezett, mert Bonipert, az első pécsi püspök, 1008-ban Fulbert carnoti püspököt kéri, hogy küldje meg neki Priscian nyelvtudo­mányi munkáját, mi Pécsett létező vagy létesítendő iskolára mutat. Idővel szerzetesrendeink közül is te­lepedtek le többen városunkban, mint a benedekrendüek, dömések, ferenciek, pálo­sok, a karmeliták ; a női szerzetesek kö­zül a domonkosiak az egyik külvárosban és erzsébetiek (Hospitale S. Elisabeth.) A­hol pedig ennyi szerzetes volt, iskoláknak is kellett lenniök, mert a szerzetesházak akkor is a tudományosság és műveltség mindmegannyi tűzhelyei voltak. Az Árpádok korában Pécsnek főisko­lája is volt, melyben különösen a jogtudo­s) Az idei »értesitő«-ből. |­mányt hallgatta nagyszámú tanuló ; de e­­ | főiskola már a XIII. század végén meg- | szűnt. Nagy Lajos királyunk a III. Endre I halála után beállott zavargások alatt ele­­­­nyészett veszprémi egyetem helyett váro­­­­sunkban alapíto új egyetemét 1367-ben, mivel a városok közt »kitűnőbb és ezen célra alkalmasabb«. Az egyetem a siklósi kaputól nem messze, ettől nyugatra fekvő bencés apátsághoz volt kapcsolva, a jelen­legi nőegyleti ház közelében, a régi püspöki kert helyén. V. Orbán pápa megerősítő bullája­­ értelmében a pécsi egyetemen a hittudo­­­­mány kivételével, a szabad művészetek,­­ a világi s egyházi jog és minden egyéb­­ tantárgyak tanítása megengedtetett. Az egyetem fődirektora és kancellárja­­ mindig a pécsi püspök, széküresedés ese­­t­­én a káptalani helynek. Jogában állott a­­ püspöknek felügyelni az előadott tanokra­­ és az érdemes egyéneknek, az előírt vizs­­­­gálatok után, doktori címet is adományozni.­­ E virágzó egyetem életrevalóságát mutatja­­ azon körülmény, hogy a mohácsi nap után­­ bekövetkezett szomorú időben is fenn tudta­­ magát tartani 1543-ig, a­minek némileg, tanárainak adott dús fizetés és a jogtudo­mányra fektetett kiváló gond is lehetett oka. A mohácsi ütközet után beállott párt­viszályok a török uralom alá hajtják ha­zánk legnagyobb részét. A hódoltság átkát csakhamar érezte Pécs városa is; már a mohácsi csata után felégettetett. 1541-ben Athinei Simon még megvédelmezte, de 1553-ban az őrség által elhagyatva, török kézre kerül, magyar lakosai jórészt ki­pusztultak, rácok és bosnyákok települnek a régiek helyére. Szulejmán idejében szandzsáksági székhely lesz Pécs, a budai beglerbég ha­tósága alatt. Megkedvelték a szép fekvésű várost a törökök is. Otthonosan berendez­kedtek, mecseteket és dervis-kolostorokat építettek. Uralmuk alatt a régi tudományos élet halvány folytatását találja a dervis iskolákban. A régi székesegyház is isko­lává alakíttatott, a­mint a régi templom­ajtók kőpárkányzatának török, arab és perzsa feliratai bizonyítják. A város és környékének katolikus lakossága nyomasztó viszonyok közt élt a török uralom idején. A városnak 1581-ben egyetlen István nevű kat. lelkésze említte­­tik, ki egyúttal a teológia tanítója is volt.

Next