Pécsi Közlöny, 1895. december (3. évfolyam, 139-151. szám)

1895-12-01 / 139. szám

többet nem is lehet az egyházpolitiká­nak tulajdonítani, mert a liberális kor­mányrendszer, mint az Marionak álta­lunk közölt jellemzéséből kitűnik, már magában foglalja az elégü­letlenség magvát. Kiváltságos szellemek, még ha téves úton haladnak is, s ha általában nem nagy tiszteletben látszanak is ré­szesíteni a vallást, szellemük egy-egy villanásával meglepő világításban mu­tatják be az igazságot, így Göthe, a németek nagy költője, kit ugyan nem lehet bigotnak nevezni, a következő mondással tett tanúságot, a vallásnak a nemzetek életére mindenkoron gyakorlott elhatározó befolyásáról: „nagy válsá­gok akkor szoktak mutatkozni a nem­zetek életében, ha irányzatuk ellenke­zésbe jön vallásuk elveivel. “ A mi bajaink is onnét származnak, hogy a mai kormányférfiak Isten nélkül vélik kormányozhatni a nemzeteket. A polgári törvények alkotásánál nem lévén tekintettel az isteni törvényekre, a gazdagok felhasználták előnyös helyze­tüket embertársaik kizsákmányolására. Azért helyes úton vannak a néppártiak, midőn a bajokat úgy akarják megszün­tetni, hogy az államéletet vissza akarják vezetni a vallási alaphoz s a polgári viszonyok szabályozásánál is irányadó­kul akarják tekinteni vallásuk paran­csait Ausztriában is, nálunk is ezen célt tűzte ki a néppárt: segítsük dia­dalra annak megvalósítását! — A képviselőház nov. 28-iki ülésén Bánó József a külön magyar udvar­tartás szükségességét fejtegette, különös tekintettel a milleniumra, a­mikor a kül­földi uralkodók előtt be kell mutatni, hogy független állam a mi hazánk, a­hol nem az osztrák császár, hanem egyedül a magyar király az ur. — Bánffy dr. mi­niszterelnök válaszában kijelenti, hogy a kormány a belső, valóságos külön udvar­tartás létesítését szükségesnek és lehetőnek nem tartja, csak külső udvartartás állandó képviseletét óhajtja s ez mihamarabb meg is lesz . Ugron Gábor nem csodálkozik, ha a miniszterelnök az udvartartás kérdé­sét csekély fontosságúnak véli, mert nyil­ván saját személyéhez mérte azt. Beszéde végeztével a következő határozati javas­latot nyújtja be : A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a magyar királyi udvar­tartás szervezetéről és hatásköréről ter­­jeszszen elő törvényjavaslatot. (Zajos él­jenzés a bal- és szélsőbaloldalon. — Apponyi gr. úgy fogja föl Bánffy szavait, hogy a bécsi udvartartásnak egy fiókját szándékoznak Bpesten felállítani. Ez nem felel meg a magyar állam önállóságának s azért inkább jobb időkre kívánja szóló a kérdés megoldását halasztani, semhogy egy se hús se hal-féle intézménynyel az ügy alapos elintézésének útját vágja a kormány — A többség erre megszavazta a tételt, Ugrón javaslatának mellőzésével. — Pedig nem maradhat abban a dolog, — mormogta az ügyvéd. — Tervük remek! De még a leg­­remekebb dologhoz is pénz kell. Bátyám uramnak van a szóban forgó dolgot meg­érő vagyona , kösse le. — Isten ments ! rándult meg ijedten. — Öreg napjaim biztosítékát nem kockáz­tathatom egy bizonytalan vállalatért! Szó sincs róla. — Vagy talán a földes­ur tehet valamit ? — Ha birtokomra táblázott adósságok­ból lehet, úgy szívesen. — Hát a bolt? — A bolt ? Ne is kérdezze ! — vakarta savanyú ábrázattal tarkóját a boltos. — Még az a kicsiny is úszik, a­mit bele fektettem. — És az asztalos műhely ? fordultam a jóképühöz. Olyan állásba vágta magát, mint ki csodálkozik még a kérdés föltevésén is. — Tanácsolok valamit. Indítson a párt társadalmi és szépirodalmi heti­lapot. A társadalmi kérdések közé okosan vegyítve, lehetne aztán némelyik fontosabb politikai ügyet is megbeszélni. P. o. a korrupció ostorozásánál a politikai demoralizációt, a társas életnél példának hozni föl az egye­­deknek a politikai körökbe való egyesülé­sét, a jellemről való cikkezésnél a függet­len elvek szentségét, stb . . . — Brilliáns ember! — szorongatták kezemet. — Első cikkét a pártunktól ajándékozott aranytollal fogja meg­írni. Mindig emlegettük, hogy ön leleményes ízó. Tehát társadalmi és szépirodalmi lap lesz. Ehhez biztosíték nem kell. — Azt épen nem mondhatnám , ha a lapot nem, de az én személyemet kell biztosítani. Kérdő csodálkozással tekintenek rám. — Az áttörés költségeit értem. A „ Bogárhegy­esi Hiradó- mutatvány számát — hány család is van a kerületben? tíz­ezer , s a szomszéd négy vármegyében leg­alább nyolcvanezer — kinyomatnánk ki­lencvenezer példányban. A jóképű elővette ujjait, hogy azokon kiszámítsa, mennyi az a 90.000? A másik három fő elrémülve ingadozott jobbra-balra, s feszülten várta, hová lyukad ki az áttö­rés költsége ? — Erre kell 90.000 bélyeg, s ez 900 forint. Minden szám belekerülhet három krajcárba, 2700 forint. A hajtogató leá­nyoknak és szállító hordároknak, valamint címszallagra: 50 forint, nekem írói hono­rárium 10 forint. Összesen: 3660 forint. Egy lap megindításánál nem is sok. A hordárok, leányok és az én költ­ségemmel helyeslő, a többire nézve nagy fokú ellenvéleményben látszottak lenni. Sokalták a nyomtatandó példányok szá­mát. Az iparos és kereskedő nyomban föl is soroltak egy légió családot, kiknek la­pot küldeni csak ingyen tüzelő papír sza­porítása lenne. — Nyomtassuk tehát tízezerben. — Sok, sok­­ zúgott a kar. — Ötben. Egyértelmű fejcsóválás volt a felelet, írói önérzetem megsértése nélkül alább nem licitálhattam. Mindenféle, nap­világot rejtve látó ponyvához nem adha­tom a nevemet. Elfordultam. Sándor bácsi meghúzta a kabátomat. „Pécsi Közlöny" 1895. december 1. — Pártegyesülés. Az egyházpolitika mint választóvíz hatott az országgyűlési pártokra. Megrontotta valamennyit. Legtöb­bet mégis a függetlenségi párt szenvedett, melynek jelentékeny töredéke felcsapott a kormány szekértolójának A választások közelgése azonban egyesülésre int, mert egy népszerű alakulás: a néppárt nap nap után tért hódit. Ezért konferenciáznak most Justhék és Ugronék s az eddigi eredmé­nyek után már meg is van a kilátás a szétrepedt fazék összedrótozásának sike­rére. Az írásba foglalt elvi megállapodást mindkét töredék egyezkedő bizottsága ma­gáévá tette, elfogadta. Ennek értelmében a párt küzdelemre kötelezi magát minden kormány ellen, mely a közjogi alapon áll, így tehát vicinális kormánypártnak nem szabadna többé lennie. A párt általában a szabad irányú haladásnak és a jogegyen­lőségnek megvalósítására akar törekedni.­­ A győri néppárti nagygyűlés dec. 5-én fog lefolyni. Eddig tizenhat községből kértek belépti jegyeket. A gyű­lésen való megjelenésüket a legnagyobb készséggel megígérték a következő főurak : gr. Zichy Nándor, gf. Esterházy Miklós Móric, Batthyány József gr. (Köpcsény) és gf. Esterházy Ferenc (Devecser). — A nő emancipáció ellen. A költségvetési bizottság ülésén Gautsch báró osztrák közoktatásügyi miniszter kijelentette, hogy a nők törekvése társadalmi veszedelmet involvál és a nőknek a családi ideáltól való eltávolítását jelenti. Hivat­kozva arra, hogy az utolsó évtizedekben a monarchia összes gimnáziumaiban össze­véve 25 leány tett érettségit és közülök 3 látogatta az orvosi fakultást, hozzátette a miniszter, hogy a közoktatásügyi kor­mány nem szándékozik a jelöltek számát szaporítani. A nő, úgymond a miniszter, általában véve oly individium, a­ki a gim­náziumainkba nem illik bele. Lehetnek kivételek és ha ilyenek elegendő számban lesznek, akkor lehet külön szabályzatot alkotni számukra az érettségi vizsgálatra vonatkozólag. — Antiszemiták győzelme. Grác­­ban a községtanácsosok választásánál a 3- ik választó testület mind a két antiszemita jelöltet megválasztotta. Az antiszemita jelöltekre összesen 7589 szavazat esett, míg a liberálisok 6784 szavazatot kaptak. Kézimunka- és háziipar­­kiállítás. Ma délelőtt 10 órakor nyílt meg ün­nepélyesen a pécsi jótékony nőegylet Deák­ utcai helyiségében a hirdetett kézi­munka- és háziipar-kiállítás, mely ma, valamint dec. 1 , 2. és 3. napjain d. e. 10-12-ig és d. u. 2­- ig bárki által meg­tekinthető. Belépti dij 20 kr., gyermekek­nek 10 kr. Dec. 3-án d. u. 5 órakor ki­sorsolják a tombola-nyereményeket. —

Next