Pécsi Közlöny, 1895. december (3. évfolyam, 139-151. szám)
1895-12-01 / 139. szám
1895. december 1. — Ne haragudjék, kedves öcsémuram, igazán koldusok vagyunk. Valami más, jutányosabb módját találja ki a lapalapitásnak, teszem föl, nem lehetne terjedelmesen megirt előfizetési ivek szétküldésével ? Ha 500 prenumeráns jönne, áldanánk az Istent. — Lehet. Nyomatunk 10.000 . . . — Nem oly sokat! — vágott szavamba a kereskedő. — Tehát 5000 előfizetési felhívást. Már egyszer próbáltam (hogy óriási kudarcai, bölcsen elhallgattam !), s így bátran mondhatom, hogy az összes költségek nem rúgnak többre kilencven forintnál. Az írói honorárium azonfölül tíz forint. Zseniális eszmémért megöleltek, s a honoráriumból, tekintettel a függetlenségi elvek szegénységére, határtól lealkudtak. Délután ugyanaz a deputáció hozta el a 94 forintot, s most a lap vezérirányát és az alapítás módozatait részletesebben megbeszéltük. A hírlap szellemét a függetlenségi kör fogja sugalmazni, mely az első, s úgy látszik, az utolsó tőkebefektetést eszközölte. Dolgozótársam lesz a kerület középponti választmánya, a vidéki összes fő- és albizottságok és minden józan gondolkozású polgár. Kijelentésnek nem volt rész, de egyáltalában nem nyugtatott meg — Szeretném a dolgozótársak részletesebb névsorát. — Ott lesz, öcsémuram, a főtanitó, az altanitó, a jegyzősegéd. Ezek világ kezdetétől mindég hírlapba dolgoztak. Akad aztán más is. A »Fölhívásban n mesa előfizetésre, hanem dologra- meginvitája a publikumot. A tömeg szereti, ha olvasnák a nevét. Sándor bácsinak a tanítókra, segédjegyzőkre és a tömegre tökéletesen igaza volt. Elhatározták, hogy a lap úgy jelenik meg, ha elégséges számú megrendelő érkezik. A párt kasszája több költséget nem bir meg. A fölösleg mind az enyém lez Épen a lapalapitás korszakát, ősz elejét éltük. Nagy hangú, modern ígérő fölhívást fogalmaztam. Kilátásba helyeztem hogy az egész megye erkölcsi és társadalmi nyomorúságát meg fogom reperálni. . E szizilusi munkában valószinüleg segitségemre lesznek : Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Komócsi, Horváth és Schwarc Gyula, a Petőfi- és Kisfaludy-társaság babérkoszorúsai, sőt nem lehetetlen, hogy az akadémia halhatatlanai is. Emlegettem és ígértem, amit csak emlegetni és ígérni szokás, ha madarat akarnak tömegesen lépre csalni. S mindez egy évre négy forint! Hallatlan olcsó ! A kiadóval már megbeszéltem a dolgot. Ha 500 előfizető jön, s lesz hirdetés, 400 forint tiszteletdíjam maradhat. 100 prenumeránsnál csak 100 forintra számíthatok , 250-nél minden szám után egy i regalitásra. Szeptember elején küldtük el a fölhívásokat, s a lap első számát október első vasárnapjára ígértem. Számítottam a napokat, mikor jöhet az első utalvány a vidékről, s közben lestem ajtómat, mely a helybeli megrendelők százait bocsátja be. (Folyt. köv.) „Pécsi Közlöny . Mióta az ókor költőkirálya , Homér a hajnalt rózsaujjának nevezte, azóta az írók ezt a kedves szépítő jelzőt a női ujjakra alkalmazzák, talán azért, mert a puha kacsák ujjai oly ügyesen tudják fonni a szerelem rózsaláncait. Ha a megnyílt kiállításon végig tekintünk, meg fogunk győződni, hogy bizony e tündérujjak egészen más, szintén kellemes, szép és gyönyörködtető dolgokat is képesek elővarázsolni és nem egyszer kelnek versenyre magának a póknak bámulatos ügyességével. Goethe az mondta: »Bölcs Salamon okos egy király volt. Minden tudományhoz értett, másképpen nem is hívták volna bölcs Salamonnak. Mindamellett ő sem tudta a női nemet kiismerni. Hát én hogy tudnám, ki sem Salamon, sem bölcs, de még csak filozófus sem vagyok ?“ — Ezen önvallomás után én, ki Goethe sem vagyok, nem is háborgatom egy megfejthetlen probléma miatt a fejemet. A belső magyarázat hiányában, rezignálva állok a hangya-szorgalom elenséges csarnokában, hódolattal adózva a gyenge, de alkotásaiban erős, csodálatos női nemnek. A Teremtő a testi erő helyett hűséggel, kitartással, türelemmel ajándékozta meg a nőt s ez teszi érthetővé, hogy érzelmeiben rendkívül szívós, szeretetében, de gyűlöletében is sokkal állhatatosabb a férfinél, s a legunalmasabb, egyhangú, fárasztó munka elvégzésére képes. A kiállításon oly darabok láthatók, melyek hónapok nehéz munkájának keserves eredményei A kiállítást a legsikerültebbnek mondhatjuk, amiért teljes elismerés illeti Sávér Kálmánná alelnöknők méltóságát és a hetek óta körülé buzgolkodó serény törzskarát. A hírlapía a részletekbe nem bocsátkozhatik, hiszen ez nem csekély szakismeretet tételezne föl , de hivatása nem is terjed e tekintetben egyébre, mint a nagyközönséget tájékoztatni : miről van a szó, s érdemes-e a dolog a megtekintésre. Bátran állíthatjuk, hogy a mai nap eseményszámba megy helyi életünkben, és a csinos tárlatot ne mulaszsza el senki megtekinteni ; de nem egyszer, hanem többször keresse fel azt, s mindannyiszor fogott figyelemre méltót, tanulságosat észrevenni, újat fölfedezni. Egy-egy érdekesebb objektum apró részletei külön-külön lekötik figyelmünket, kihívják csodálkozásunkat. Az első teremben Decs és Őcsény vidékén lakó magyar parasztnők, továbbá baranyai sokácnők fejlett háziiparáról tanúságot tevő szövéseket, piros, kék, fehér-tarka stb. asztalterítőket, kötényeket találunk. Egyik szebb a másiknál. Itt van Gábor Mariska fehérnemű-csoportja horgolással, hímzésekkel. Tovább egy sarokban 200 tombolatárgy. Már eddig is 1700 tombolajegy fogyott el, mi a jótékony cél szempontjából igen örvendetes. A második terem két részből áll. Az egyik a nemzetközi fülke, jobbára Mattyasovszky Izabella és dr. Jellasich Károly dárdai járásorvos gyűjteményeivel. — Itt értékes perzsa szőnyegek, indiai ruhák sáviok, drága hímzések sorában föltűnnek a Pécsvárad és Várkony környékéről való régi paraszt kézimunkák, főkötök öltönydarabok, csupa relikviák elmúlt időkből, váltakozó, néha azonos motívumokkal. Egy szekrényben úti emlékek Hollandiából, Svájcból, Skandináviából — mindmegannyi kedves apróságok, csecsebecsék. Egy lépéssel odább az összes Kossuth-bankók, azután az öt világrészről összehordott töméntelen pénzdarab. A terem nagyobbik részében meglep bennünket a keleti sarok, ebben egy konstantinápolyi fehér menyaszszonyruha, drága virághimzéssel (Litke Ernőné tulajdona), egy mokka service (remek kézimunka), Balogh Károlyné kínai himzésű párnája (paradicsommadárral), svéd kenyér, Angyal Pálné japán párnája, egy apró darabokból összeállított művészi terítő, aranynyal áttört orosz cipők, fejékek. Valamivel odább Szinkovicsné Fekete Etel saját készítménye pompás festménye, egy bocskoros, rongyos legényt, ábrázolva , mesteri alkotás. Majd Veszné finom hímzései következnek, aztán email festésű és majolika tárgyak. Háztartási cikkek : compot, befőttek, ugorka, szappan. Kohn Katica sajátkezűleg készített női kalapjai, egy öreg nő által horgolt két templomi zászló, drótvirág, halpikkelyekből készült két régi kép. Kirchmayer Félixné remek kézimunkája csupa apró selyemdarabkákból művésziesen összeállítva, tovább menve egy betlehemi jeleneten akad meg szemünk, melyet valaha régen kivarrás utján produkáltak ismeretlen kezek. Majd egy háromszáz éves, répavörös menyasszonyi szoknyát van alkalmunk megbámulni; értékes kézimunka. Balogh Károlyné brüsseli csipkéi , ihoni és cseh csipkék, dr. Friedl Károlyné drága csipkéi csodálatra méltók. Van egy 130 éves hímzés, régi ágydiszek stb. A harmadik terem a város községi nép- és polgári iskolái leánynövendékeinek dolgozatait foglalja magában. Itt nyomon követhetjük a tantervet az egymás után jövő fokozatokban. Először a kötés, stoppolás, majd a varrás, foltozás, aztán a gomblyukvarrás, beszövés, horgolás, végre a diszszövés, betűhímzés, tűfestés, luxusmunkák, virágkészítés. Feltűnnek készítményeikkel : Danitz Juliska (asztalterítő, sárgaselyem-hímzéssel, finom áttöréssel), Gyimóthy Teréz, Didovác Anna, Takács Margit, Hetinác Mari, Kaufmann Magda, Meszes Juli, Mádai Szerény — az egyik hímzéssel, a másik csipkevarrással stb. Killer Margit selyem-összehajtással szép rózsákat formált; Kerese Böske meglepő lenge munkát készített, bájos nyakkendőt. Pompár Irma szabadkézzel csinált őszi rózsákat, mindent kivágással, semmit kiveréssel. — De elég egyszerre kimerültem, pedig csak fölületesen néztem körül. Hja, ami érdekfeszítő, az fáraszt! Goethe szükségesnek tartotta szép nők látását, hogy a behatás alatt költői lelke annál könnyebben röpködhessen. Az ő idejében talán nem rendeztek a nők ilyen kézimunka-kiállítássokat, mert különben ilyenek látása is megt tette volna a hatást. Én legalább ily érzelemmel távoztam, bár nincs lantom. (L. A.)