Pécsi Közlöny, 1897. április (5. évfolyam, 37-48. szám)

1897-04-01 / 37. szám

Az ünnepség vége. Kedden kétszázötvenen jöttek össze pécsi polgárok a Vigadó nagytermében az új főispán tiszteletére rendezett díszebédre. Az étlap volt : Barna leves, fogas és tok tatármártással, vesepecsenye körítve, stájer kappan és pulyka, fejes salátával, parfait és sütemény, gyümölcs, ementháli, pécsi trappista- és csemegesajt, fehér és vörös bor, pezsgő, kávé. A katonazenekar a be­lépő dr. Fejérváry Imre bárót a Rákócy­­indulóval üdvözölte, ebéd közben pedig a következő műsort játszotta: 1. Nyitány Strausz J. »Waldmeister» operette-jéből. 2. A Narenta mentén, keringő. 3. Ábránd Verő »Szultán» operettejéből. 4. Magyar táncok. 5. Előjáték Goldmark »Heimchen am Herd» dalművéből. 6. Kürt-szóló Leo­­bertól. 7 Szép az élet, keringő. 8. Magyar népdalok. — A fölsz­olgálás a legnagyobb pontossággal történt, ami csakugyan be­csületére vált Hircy Ferenc vendéglősnek. Az első felköszöntőt a főispán mondta a királyra, a másodikat Majorossy polgármes­ter a főispánra, a harmadikat Littke kevesli. kamarai elnök a kormányra, az ötödiket Krasznay Miklós dr. a főispán atyjára, a honvédelmi miniszterre ; a hatodikat Fekete Mihály t. főügyész a testvértörvényható­ságra, Baranyavármegyére és annak első képviselőjére Szily alispánra ; a hetediket Szeredy dr. apátkanonok a főispánra, mint a volt főispán s mester tanítványára; a nyolcadikat a főispán mondta Pécs váro­sára,­majd ugyanő Kardos Kálmánra. Kar­dos Kálmán egészen átérzékenyülve állott ezután föl s kijelentette, hogy ő úgy tett, mint a baranyai német gazda, ki midőn érzi, hogy ami neki elérhető volt azt elérte, tovább eredménynyel már nem munkálkodhatik : visszahúzódik a ház hátsó szobájába, átengedve a gazdaság vezetését az ifjú erőknek. Ezt »Aus­zugnak»-nak nevezik, ő is visszavonult, mert érezte erőinek hanyatlását; hivatalát átadta an­nak, kit fiaként szeretett s ki mindenben alkalmas arra, hogy a reá esett hivatásnak megfeleljen. (Hosszas éljenzés.) — Bors Emil dr. jogtanár nagy bőbeszédűségre valló hosszú pejorációt tartott ezután, melyet pohárköszöntőnek alig lehet mon­dani. Azt vettük ki szavaiból, hogy a fő­ispánban a jogtudort élteti, de ezt annyira körülírta, hogy a hallgatóság jelentékeny részét elhagyta a türelem és »elég volt» kiáltások voltak hallhatók, -- Perls rabbi a főispán nejét köszöntötte föl. Beszéltek még Majorossy, Záray (Aidingert éltette és a jelenlegi polgármestert), végül Bittó mondott tesztet, a hangulat azonban igen vidám lett már s a további dikciózás le­hetetlenné vált, nem akadván többé em­ber, aki meghallgassa. A fák­lyásmenet és kivilágítás este 8 óra felé a városnak kiválóan szép ünnepi képet kölcsönzött. A lakosság apraja-nagyja talpon volt, hogy gyönyörködjék abban a­­ nagyszabású látványosságban, a minő­ség­i nem adta magát elő Pécsett. A fáklyásme­­­­net szokottnál sokkal nagyobb keretű­­ volt; a katonazenekar, a Zsolnay-gyár tűz­­­­­oltóinak zenekara, valamint a veteránok j­ó zenekara is kivonult A városháza előtti emelvényen Záray Károly a közönség ne­vében intézett ünnepi beszédet a főispán­hoz, ki a következőket válaszolta : »Őszinte köszönetet mondok a hoz­zám intézett ékes szavakért. Őszintén köszönöm, hogy ily fényes tanújelét adták rokonszenvüknek; annak a rokonszenv­­nek, a­mely évekkel ezelőtt oly kelle­messé tette it tartózkodásomat, és a­mely e város nevét oly mélyen véste­ ne szí­vembe, hogy az onnan többé ki nem irt­ható soha! A város iránt érzett meleg szeretet életem e felejthetetlen pillanatá­ban azt a kívánságot adja ajkaimra : ha­ladjon szeretett városunk továbbra is a fejlődés útján, legyen továbbra is erős zászlóvivője a magyar kultúrának! Isten bőséges áldása kisérje mindenkor a város egész közönségét!« Hatalamas éljenzés következ­ett a fő­ispán szavaira, melynek lecsillapodtával a »Pécsi Dalárda« Huber »Honfi dalát« adta elő, majd a »Polgári Daloskor« Them »Dal­­ünnepen» című darabját énekelte el. Fejérváry Géza báró honvédelmi mi­niszter akkor érkezett az indóháztól a Széchenyi­ térre, mikor a fáklyásmenet a városház előtt épp állást foglalt. A minisz­tert felkísérték a főkapitány első emeleti hivatalos helyiségébe, melynek ablakából szemlélte a miniszter a tündén képet s hallgatta a beszédeket és énekkarokat. A főispán neje a főjegyzői iroda ablakából nézte az ünnepség ezen legfényesebb részé­nek lefolyását.a Fáklyásmenet után a nemzeti kaszinó termeit előkelő társaság töltötte meg. A díszes estélyen megjelent később a főispán, nejével és a honvédelmi miniszter. A mi­niszter a kaszinó igazgatójának, egyúttal a v estély rendezőjének nejét, dr. Krasznay Jenőnét vezette karján a nagyterembe, a főispánét pedig Kardos Kálmán. A főispánné rózsaszín selyemben jelent meg és dr. Krasznay­­Jenőné által bemutattatta magá­nak a pécsi hölgyvilágot. A táncot a főis­pánná nyitotta meg dr. Krasznay Jenővel. Ott voltak többi közt: Trixler Aranka, Driesz Frida, Opri° Angela, Szily Böske, Ternovsz­ky Margit, Fekete Irma, Dedinszky Olga, Kovácsfy Mimi, Luiszer Margit, He­­berics Gizella, Gilming Józsa, Polgár Blanka, Hölbling Terka, Kindl Gizi, Nagy Krém­i, Blachier Aranka, Szántó Etel, Máté Gizella, Vasvári Inna,Mizaly Paula, Obetkó Gizella, Mihálovics Mariska, Hózinger Etel, Némethy Mici stb. lenni. Nyájasan fogadta Endrét, távoli ro­konát. »Szervusz Öcsém, mi jót hoztál ?« »Kis kéréssel jövök Pista bácsihoz, megváltoztattam tervemet. Mégis elfoga­dom, ha ugyan Pista bácsi máskép nem intézkedett, ajánlatát. Kimegyek szolga­­birónak !« »Helyesen van Öcsém, még mindig nem tettem le a reményről, hogy hallgatsz tanácsomra. Nem jó neked itt maradnod, e helyen, hol teljes képtelenség szabadul­nod azon körtől, mely anyagilag, erkölcsi­leg tönkretesz.« »Köszönöm édes Pista bácsi, aján­lom . . .« »No, no hova rohansz ? megállj, te­hát a legközelebbi megyegyülésen!« »Igen, köszönöm . . .« s elsietett. * * * »A pletyka, a pletyka, ne hajts rá !* ■ igy vigasztalta Berényi Endrét, Nagy-Ágh j 1 szolgabiráját egyik asztaltársa. i i ■ »Mit törödöl ily mende mondával ? ! Összeboronáltak vele a városházán, punk-­­ i tűm. Boldog vagy ! ! I j »Csak volnék. Ej! hogy nem tudtam­­ szabadulni e kígyótól. Az az áldott lélek összetörött. A napokban szenvedett ki az őrültek házában . . .« Itt nagyot sóhajtott Endre s ujjával törülte el az arcáról alápergő néhány könyvt. Az egész asztaltársaság hallgatott, s nem akarta csendes bánatában zavarni, it­t várták, hogy maga jelentkezzék, ha szi­­j­­­vében a vihar lecsillapult. Ők addig közön- 1­é­bős dolgokról tereferéltek, mikről azonban­­­­ Endre alig vett tudomást. Más­felé kakan­­i­dozott az ő lelke. Egy kis fény hatolt szi­­­­vébe, egy kis meleg járta át, gyermekeire ;­­ gondolt, kiket ama keserű óra óta, hogy f­­­ellökte magától családját, nem látott.­­ Valamit gondolt, felkelt és köszönés nél­kül távozott. Künn hideg és sötét volt­ Csak a­hol a gázlámpák fénye világított, látható néhány járókelő. Endre nemébe húzta kalapját és gondolataiba mélyen el­merülve haladt végig az utcán. A leg­közelebb behajló utca sarkánál felvetette fejét s befordult. Két gyermek jött vele szembe. Egy alig hat éves fiúcska erősen kapaszkodott kis nővére karjába, ki tizen­­egyéves lehetett. A lámpa fénye megvi­lágította arcukat. Endre körülnézett, nem járt senki más az utcán. Lehajolt a kicsi­nyekhez, megölelte és megcsókolta őket s aztán tovább ment. A gyermekek, kik meglepetésükben pillanatra megálltak és a továbbsiető férfialak után néztek s nem rég e városba kerültek iskoláztatás, neve­lés végett, nem vették észre, hogy ar­cukon az atyai könyek harmata fehér­ült .. . „Pécsi Közlöny 1197. április 1. Hire k. Pécs, 1897. április 1. Mailáth püspök Pécsett. Troll káptalani helynök ké­relmére Mailáth Gusz­táv gróf erdélyi segédpüspök, martyropo­­lisi prekonizált püspök megígérte, hogy a püspökk­é­ való fölszenteltetése utáni napok­ban, 1. évi május elején Pécsre fog jönni a papszentelést végezni. A napok is meg vannak már állapítva. Eszerint május 4 én a kisebb rendeket, máj­. 5-én az aiszer­

Next