Pécsi Közlöny, 1897. május (5. évfolyam, 49-61. szám)

1897-05-02 / 49. szám

1897. május 2. „Pécsi Közlöny“ irányú eldöntése között a különbséget a nagy tömeg csak hatásaiban ismeri meg, ha egyáltalán megismeri. Ellenben a gazdasági kérdéseket előre is meg tudja ítélni mindenki, a­kinek elmondják ezek lényegét, mert ha két forintot kell valakinek fizetnünk, arról mindenki tudja, hogy az több mint egy. Általános érdeküek is ezek a kérdések, mert az állami gazdálkodás mindegyikünket köz­vetlenül érdekel. S mégis, ha most a kiegyezés ukázszerű megkötését vesszük kritika alá, azt látjuk, hogy az csak egy oly országban és olyan időben lehetséges, a­melyben és a mikor a közvélemény kritikája teljesen szünetel. Mikor a ki­egyezést 1867-ben először megkötötték, még nem volt számítási alapunk, melyen kiigazodhattunk volna; csakhamar be­látta azonban az ország, hogy a gaz­dasági kiegyezéssel rászedett bennünket az osztrák. Megindult az akció a reví­zióra nézve s már 4—5 évvel a ki­egyezés születése után élénken lobog­tatta Irányi Dániel és pártja az önálló vámterület zászlóját. Az 1878-as meg­hosszabbítás előtt óriási politikai moz­galom volt. Pártok szakadtak meg, egyesületek, kormányok lemondtak és újból kineveztettek, a kiegyezés meg­teremtői, fentartói, éltetői, minők Bittó, Kerkápolyi, Szilágyi Dezső stb., a par­lamentben szinte bocsánatot kértek mű­vükért. A képviselőház forrongott, a nép agitált, szóval volt élet, volt nem­zet, melylyel a Tisza-kabinetnek szá­molnia kellett, volt közvélemény, mely ronthat és teremthet, de létezik, volt önére­­e a kornak. És Tisza számolt is vele. Nem maga csinálta a kiegyezést, megkérdezte leg­alább a saját pártját. Ekkortól datálódik a magyar közvélemény elaltatása. Ti­szának ugyanis kellemetlen volt a poli­tika hullámcsapásai közben fáradtsággal evezni. Úgy segített a bajon, hogy megcsinálta pénzzel és zsandárerővel az­­ ő törhetetlen pártját, s politikai elveivel iskolát csinálva, a politikai opportunitás programját az apró utódokra ruházva, ezek révén megteremtője lett a mai korrumpált és közvéleménymentes tár­sadalomnak, melyben egy miniszter­parancsra megválasztott parlamenti több­ség miniszteri parancsra fogadja el a­­ benyújtott törvényjavaslatokat. Így tör­­t­­énik azután, hogy a kiegyezési törvény­­­­javaslatokat, melyek tíz évre újra ki­­játszák, vagy megvédik az ország gaz-­­­dasági érdekeit, a kormány még saját­­ pártjának megkérdezése nélkül hozza i­­ létre s ezek elfogadását feltétlenül bi­­i­­­zonyosnak tartja.­­ " Míg az előző két meghosszabbítás-­­­kor a vámtarifát is revízió alá vonták, ’ s ez időszerint arról is lemondott kor-­­­mányunk, s míg az előző meghosszab- ’ bitásoknál a dolog jogi természetéhez­­ képest külön választották a kvótát a­­ kiegyezési kérdésektől, s noha az utób­biaknál nem nyertek, legalább a kvótát nem hagyták felemelni, addig most az­­ össze nem tartozó kérdéseket egy kalap alá vonják, s a kiegyezésnél is meghát­rál, de a kvótát is felemeli a kormány.­­ Bánfffy Dezső báró számolt a köz­vélemény hiányával, különben nem ját­­­­szaná ezt a Káligulára emlékeztető sze­repet, de számolt azzal is, hogy az a közvélemény fel is ébredhet, s erre az esetre azt eszelte ki,­­hogy lemond a hatalomról abban a szent tudatban, hogy , a korona úgy sem engedi el most, mi­kor a függő kérdések még megállapítva nincsenek. Megtette ezt a Tisza-kormány , is erőmegnyítás idejében, s el fogja ta­lálni Bánffy is. De a magyar későn fogja megbánni azt, hogy nemzeti köz­véleménye, a nemzet önérzete olyan , sokáig aludott, tanyáznak, s keresnek a léleknek pihenőt. Kollégáimnak épp szünetjük volt. Szívesen kalauzoltak a városban és a rövid idő alatt, melyet ott töltöttem, a város nevezetessé­geinek egy részét nézzük csak meg. Ezek közé tartozott a szent István-féle dóm. Bámulatra méltó az ész, mely ily re­mekeket emel. Ha az ember belép e ha­talmas, csúcsives stílben épült templomba, az ott derengő félhomály a lelket azonnal az áhitat birodalmába emeli, hol az égiek boldogító társaságát élvezheti. Mennyi össz­hang, mennyi megegyező vonás a kat. egy­ház magasztos misztériumai — hittitkai — és a gótikus templom keskeny ablakain átszűrődő halvány világosság között! Egy gyönyörű emlékmű is van e dómban, fe­hér márványból, a­mely Bécs megmentő­­jét ábrázolja, a­mint dicsőséges tettéért ovációkban részesítik. A templomból ki­lépve csak megerősítve éreztem ama meg­győződésemet, hogy az egyház hatalmas védőszárnyai alatt valóban a művészet szabadon fejlődhetik a tökéletes felé és tény­leg fejlődik is, a­mint azt a tények eléggé bizonyítják. Utunk innét a Burg felé vezetett. A mi legjobb királyunk otthona ez, a­melyet szüntelen őrség vesz körül. Épp akkor volt az úgynevezett vártaparádé, vagyis az őrsé­get, mely épen akkor magyar fiúkból állott, felváltandó, jött egy új csapat, pompás katonazene kíséretével. E felváltás különös ceremóniával történik. Elől jön az őrségre kirendelt kis csapat. Utánok a zenészek. A térre érvén elhagyják a zenét, s miután néhány lépést előre jött a csapat, az előbbi őrségtől körülbelül 20 lépésre megállott. Erre az első, az úgynevezett zászlótartó egyedül megy az előbbi őrség zászlótartójához, hol szalutálván, kiveszi kezéből az osztrák zászlót. Ezután megfordul és a katonabanda által rákezdett „Gott erhalte“ zenéje mel­lett körüljárja a teret s úgy tér vissza a csapathoz, a melylyel azután együtt az előbbi őrség elé indul, a­hol a vezényszóró megáll, majd megfordulnak a királyi abla­kok felé, mire a zászlót magasra tartja a zászlótartó s ugyanekkor a régi őrség is elhagyja helyét, hogy az újnak engedje át. Ezen aktus után a katonabanda a királyi ablakok előtt, a­hol ő Felsége is állt, né­hány darabot játszott el, így végződött a vártaparádé . A Burg teret szép három bronzszobor díszíti. Mária Terázia, amint trónusán ül, Savoyai Jenő, Károly herceg hatalmas méretű lovasszobrai. — Mind a három igazi műremek. Szinte várja a szemlélő, hogy leugrik hatalmas márvány-talapzatá­ról a büszke paripa és érezni véli a föld rengését, amint ugrásra készen állva látja a megörökített nemes állatot. — De nem­csak szoborművekben bámultuk meg a nemes lovat, hanem természetben is, a királyi istállóban. Egy vezetőt kaptunk, a­ki azután elkalauzolt bennünket mindenüvé e nagy épületben. Mondhatom — kedves nővér — ennyi és ily gyönyörű paripát, kocsizó-lovat egy csoportban még nem láttam. Különösen jól festett a szép istállóban 12 drb. fekete bársonyszőrű és ugyanilyen nagyságú 12 hófehér szőrű kocsizó ló. Az a büszke magatartás, melyet csak növelt a hosszú sörény, nem minden állatnál található fel. Ellentét volt látni a kis póni lovakat, e hatalmas, nagy állatok mellett. Érdekes 3 Hírek. Pécs, 1897. május 1. Mailáth püspök Pécsett. Ma szombaton délelőtt­­ szentelték püspökké­ Mailáth Gusztáv grófot, a budavári Mátyás­templomban. A szertartást Csuszka György kalocsai érsek, mint az erdélyi egyházme­gye „metropolitája ” végezte, kinek Steiner székesfehérvári megyéspüspök és Boltizár fölszentelt püspök,­esztergomi érseki hely­nök segédkeztek. Az újonnan felszentelt Mailáth Gusztáv gróf első püspöki funkcióját Pécsett fogja végezni, a­mennyiben a jövő héten áldozópapokká szenteli a pécsi pap­növelde végzett növendékeit. Döbrössy Alajos tanítóképző intézeti igazgató a püspökszentelésre a tegnapi reggeli gyors­vonattal felutazott a fővárosba, a­honnan Mailáth püspököt, kinek ő gyermekkori nevelője és tanítója volt, lekiséri Pécsre. Holnap este a 8 órai gyorsvonattal érkez­nek ide. A kerületi tornaverseny pro­­grammját a rendező bizottság következő­­ képen állapította meg: Június 19-én a vendégek érkezése és elszállásolása. Jú­nius 20-án reggel 6 órakor gyülekezés a városi tornacsarnok melletti téren, honnét a különböző vallásfelekezetű tanulók az itt nyerendő utasítás szerint saját temp­lomaikba mennek. Fél 8-kor gyülekezés a székesegyház előtti téren, majd indulás a versenytérre. Együttes próba. Délután fél kettőkor gyülekezés a városi tornacsarnok melletti téren, elindulás a versenytérre. A verseny délután 4 órakor kezdődik. A verseny befejezése után a résztvevő ta­nulók, mint a város vendégei, a Schole­­féle sörcsarnokban közös vacsorára egy­­begyülnek. A versenyünnepség részletei : I. Felvonulás II. Ének, III. Az összes in­tézetek szabadgyakorlata. IV. Rendgyakor­latok. V. Versenyfutás. (V.—VI. oszt. 150 méter, VII.—VIII. oszt. 200 méter.) VI. Szertornázás. VII. Verseny, a­ V.—VIII.

Next