Pécsi Közlöny, 1897. május (5. évfolyam, 49-61. szám)
1897-05-02 / 49. szám
1897. május 2. „Pécsi Közlöny“ irányú eldöntése között a különbséget a nagy tömeg csak hatásaiban ismeri meg, ha egyáltalán megismeri. Ellenben a gazdasági kérdéseket előre is meg tudja ítélni mindenki, akinek elmondják ezek lényegét, mert ha két forintot kell valakinek fizetnünk, arról mindenki tudja, hogy az több mint egy. Általános érdeküek is ezek a kérdések, mert az állami gazdálkodás mindegyikünket közvetlenül érdekel. S mégis, ha most a kiegyezés ukázszerű megkötését vesszük kritika alá, azt látjuk, hogy az csak egy oly országban és olyan időben lehetséges, amelyben és a mikor a közvélemény kritikája teljesen szünetel. Mikor a kiegyezést 1867-ben először megkötötték, még nem volt számítási alapunk, melyen kiigazodhattunk volna; csakhamar belátta azonban az ország, hogy a gazdasági kiegyezéssel rászedett bennünket az osztrák. Megindult az akció a revízióra nézve s már 4—5 évvel a kiegyezés születése után élénken lobogtatta Irányi Dániel és pártja az önálló vámterület zászlóját. Az 1878-as meghosszabbítás előtt óriási politikai mozgalom volt. Pártok szakadtak meg, egyesületek, kormányok lemondtak és újból kineveztettek, a kiegyezés megteremtői, fentartói, éltetői, minők Bittó, Kerkápolyi, Szilágyi Dezső stb., a parlamentben szinte bocsánatot kértek művükért. A képviselőház forrongott, a nép agitált, szóval volt élet, volt nemzet, melylyel a Tisza-kabinetnek számolnia kellett, volt közvélemény, mely ronthat és teremthet, de létezik, volt önéree a kornak. És Tisza számolt is vele. Nem maga csinálta a kiegyezést, megkérdezte legalább a saját pártját. Ekkortól datálódik a magyar közvélemény elaltatása. Tiszának ugyanis kellemetlen volt a politika hullámcsapásai közben fáradtsággal evezni. Úgy segített a bajon, hogy megcsinálta pénzzel és zsandárerővel az ő törhetetlen pártját, s politikai elveivel iskolát csinálva, a politikai opportunitás programját az apró utódokra ruházva, ezek révén megteremtője lett a mai korrumpált és közvéleménymentes társadalomnak, melyben egy miniszterparancsra megválasztott parlamenti többség miniszteri parancsra fogadja el a benyújtott törvényjavaslatokat. Így történik azután, hogy a kiegyezési törvényjavaslatokat, melyek tíz évre újra kijátszák, vagy megvédik az ország gaz-dasági érdekeit, a kormány még saját pártjának megkérdezése nélkül hozza i létre s ezek elfogadását feltétlenül biizonyosnak tartja. " Míg az előző két meghosszabbítás-kor a vámtarifát is revízió alá vonták, ’ s ez időszerint arról is lemondott kor-mányunk, s míg az előző meghosszab- ’ bitásoknál a dolog jogi természetéhez képest külön választották a kvótát a kiegyezési kérdésektől, s noha az utóbbiaknál nem nyertek, legalább a kvótát nem hagyták felemelni, addig most az össze nem tartozó kérdéseket egy kalap alá vonják, s a kiegyezésnél is meghátrál, de a kvótát is felemeli a kormány. Bánfffy Dezső báró számolt a közvélemény hiányával, különben nem játszaná ezt a Káligulára emlékeztető szerepet, de számolt azzal is, hogy az a közvélemény fel is ébredhet, s erre az esetre azt eszelte ki,hogy lemond a hatalomról abban a szent tudatban, hogy , a korona úgy sem engedi el most, mikor a függő kérdések még megállapítva nincsenek. Megtette ezt a Tisza-kormány , is erőmegnyítás idejében, s el fogja találni Bánffy is. De a magyar későn fogja megbánni azt, hogy nemzeti közvéleménye, a nemzet önérzete olyan , sokáig aludott, tanyáznak, s keresnek a léleknek pihenőt. Kollégáimnak épp szünetjük volt. Szívesen kalauzoltak a városban és a rövid idő alatt, melyet ott töltöttem, a város nevezetességeinek egy részét nézzük csak meg. Ezek közé tartozott a szent István-féle dóm. Bámulatra méltó az ész, mely ily remekeket emel. Ha az ember belép e hatalmas, csúcsives stílben épült templomba, az ott derengő félhomály a lelket azonnal az áhitat birodalmába emeli, hol az égiek boldogító társaságát élvezheti. Mennyi összhang, mennyi megegyező vonás a kat. egyház magasztos misztériumai — hittitkai — és a gótikus templom keskeny ablakain átszűrődő halvány világosság között! Egy gyönyörű emlékmű is van e dómban, fehér márványból, amely Bécs megmentőjét ábrázolja, amint dicsőséges tettéért ovációkban részesítik. A templomból kilépve csak megerősítve éreztem ama meggyőződésemet, hogy az egyház hatalmas védőszárnyai alatt valóban a művészet szabadon fejlődhetik a tökéletes felé és tényleg fejlődik is, amint azt a tények eléggé bizonyítják. Utunk innét a Burg felé vezetett. A mi legjobb királyunk otthona ez, amelyet szüntelen őrség vesz körül. Épp akkor volt az úgynevezett vártaparádé, vagyis az őrséget, mely épen akkor magyar fiúkból állott, felváltandó, jött egy új csapat, pompás katonazene kíséretével. E felváltás különös ceremóniával történik. Elől jön az őrségre kirendelt kis csapat. Utánok a zenészek. A térre érvén elhagyják a zenét, s miután néhány lépést előre jött a csapat, az előbbi őrségtől körülbelül 20 lépésre megállott. Erre az első, az úgynevezett zászlótartó egyedül megy az előbbi őrség zászlótartójához, hol szalutálván, kiveszi kezéből az osztrák zászlót. Ezután megfordul és a katonabanda által rákezdett „Gott erhalte“ zenéje mellett körüljárja a teret s úgy tér vissza a csapathoz, a melylyel azután együtt az előbbi őrség elé indul, ahol a vezényszóró megáll, majd megfordulnak a királyi ablakok felé, mire a zászlót magasra tartja a zászlótartó s ugyanekkor a régi őrség is elhagyja helyét, hogy az újnak engedje át. Ezen aktus után a katonabanda a királyi ablakok előtt, ahol ő Felsége is állt, néhány darabot játszott el, így végződött a vártaparádé . A Burg teret szép három bronzszobor díszíti. Mária Terázia, amint trónusán ül, Savoyai Jenő, Károly herceg hatalmas méretű lovasszobrai. — Mind a három igazi műremek. Szinte várja a szemlélő, hogy leugrik hatalmas márvány-talapzatáról a büszke paripa és érezni véli a föld rengését, amint ugrásra készen állva látja a megörökített nemes állatot. — De nemcsak szoborművekben bámultuk meg a nemes lovat, hanem természetben is, a királyi istállóban. Egy vezetőt kaptunk, aki azután elkalauzolt bennünket mindenüvé e nagy épületben. Mondhatom — kedves nővér — ennyi és ily gyönyörű paripát, kocsizó-lovat egy csoportban még nem láttam. Különösen jól festett a szép istállóban 12 drb. fekete bársonyszőrű és ugyanilyen nagyságú 12 hófehér szőrű kocsizó ló. Az a büszke magatartás, melyet csak növelt a hosszú sörény, nem minden állatnál található fel. Ellentét volt látni a kis póni lovakat, e hatalmas, nagy állatok mellett. Érdekes 3 Hírek. Pécs, 1897. május 1. Mailáth püspök Pécsett. Ma szombaton délelőtt szentelték püspökké Mailáth Gusztáv grófot, a budavári Mátyástemplomban. A szertartást Csuszka György kalocsai érsek, mint az erdélyi egyházmegye „metropolitája ” végezte, kinek Steiner székesfehérvári megyéspüspök és Boltizár fölszentelt püspök,esztergomi érseki helynök segédkeztek. Az újonnan felszentelt Mailáth Gusztáv gróf első püspöki funkcióját Pécsett fogja végezni, amennyiben a jövő héten áldozópapokká szenteli a pécsi papnövelde végzett növendékeit. Döbrössy Alajos tanítóképző intézeti igazgató a püspökszentelésre a tegnapi reggeli gyorsvonattal felutazott a fővárosba, ahonnan Mailáth püspököt, kinek ő gyermekkori nevelője és tanítója volt, lekiséri Pécsre. Holnap este a 8 órai gyorsvonattal érkeznek ide. A kerületi tornaverseny programmját a rendező bizottság következő képen állapította meg: Június 19-én a vendégek érkezése és elszállásolása. Június 20-án reggel 6 órakor gyülekezés a városi tornacsarnok melletti téren, honnét a különböző vallásfelekezetű tanulók az itt nyerendő utasítás szerint saját templomaikba mennek. Fél 8-kor gyülekezés a székesegyház előtti téren, majd indulás a versenytérre. Együttes próba. Délután fél kettőkor gyülekezés a városi tornacsarnok melletti téren, elindulás a versenytérre. A verseny délután 4 órakor kezdődik. A verseny befejezése után a résztvevő tanulók, mint a város vendégei, a Scholeféle sörcsarnokban közös vacsorára egybegyülnek. A versenyünnepség részletei : I. Felvonulás II. Ének, III. Az összes intézetek szabadgyakorlata. IV. Rendgyakorlatok. V. Versenyfutás. (V.—VI. oszt. 150 méter, VII.—VIII. oszt. 200 méter.) VI. Szertornázás. VII. Verseny, a V.—VIII.