Pécsi Közlöny, 1897. augusztus (5. évfolyam, 85-98. szám)

1897-08-01 / 85. szám

1897. augusztus 1. „Pécsi Közlöny“ melynek szövege — úgy vélem — a kér­dés tisztázása végett előbb-utóbb kell, hogy nyilvánosságra hozassák. És az ott felsorolt érvek — fölebbezés esetén — felsőbb helyen kétségtelenül többet fognak nyomni a latban, mintsem a levelem elején citált közlemény írójának elhamarkodva papírra vetett »kirohanásai.« Mint annak a megkárpált központi bizottságnak egyik igénytelen tagja egye­lőre csak ennyit kérek rektifikációképpen közzétenni. Honfiúi üdvözlettel, 1897. jú­lius 30. Pártos Zsigm­ond, mözsi plébános, szegzárd- kerületi esperes. »Leányomról beszéltem,» világosította föl Roseval úr, aki nagyon beteg volt.“ „De most már jobban van?“ „Oh igen, az orvos azt állítja, hogy túl van a veszélyen. Mindamellett a leggondosabb ápolást ajánlja, mert a visszaesés mindent veszélyeztetne.« Igen, igen,« erősité Flo­­rinc fontoskodó arccal, »elővigyázatosnak kell lennie.« Kis szünet után újra ismé­telte: »Igenis, elővigyázatosnak kell len­nie.« Ezen szellemes mondás után, mint­ha megcsípte volna valami, fölugrott a levegőbe s lábával dobbantva kiáltott : »Ezer menydörgés, hol van a lovagló-os­torom?» A felügyelő reszketett. «Nem adta oda Lucien ?« »Hát nem látja, böm­bölt dühében a színész.» Ekkor hozzám fordulva mondta: • Ebben a pillanatban föl kell lépnem s még egy fűzfa-vesszőm sincsen. Oh, ez a színház, ez a színház.« A kétségbeesett fiatal színésznek már nem volt annyi ideje, hogy megbot­ránkozásának tanújává tegyen, mert Ro­seval az, ki a színész első szavainál már az egyik kulisszába szaladt, visszajött egy csinos lovagló ostorral. Florinc kitépte a kezéből és fölnyitván a színpadra vezető ajtónak mind­ két szárnyát, csudálatos szelíd és szeretetreméltó hangon szólt: »Bizonyára nem várt reám, grófnő?« Különben ez volt minden, a mit hal­lottam. Roseval ur egy hosszú vasruddal az ajtó két szárnyát, melyet Floriac ur nyitva­­ hagyott, betette; az ajtó bezárult s én a­­ grófnő előszobájában egyedül maradtam­­ az öreg inspirienssel. »Önnek mindenre kell felügyelnie?« ! kérdem. »Igen uram, mindenre«, felelt Roseval. »Az egyik nem készül el, a má­sodik fecseg a ruhatárban s elmulasztja föllépését, a harmadik megint nem hallja a jelszót s rendesen előbb megy a szín­padra . . . Aztán ehhez járul még a ku­lisszák mögött való lárma és sok egyéb. . Biztosítom, van itt min boszankodnom. Kérdezze csak meg igazgatónkat . . . Múltkor is, mikor helyettesítésemről volt szó, egész zűr­zavar volt a színházban:«­­ »Szabadságoltatta tán magát ?« Az öreg inspiriens szomorúan mo­solygott . . . »Szabadságoltatni? ... Én nem is­merek szabadságot . . . Nem, hanem azon a napon volt, a­mikor szegény lányom oly beteg lett . . . Egyedül voltam vele . . . Az öregebbik még üzletben volt . . . És igy mit lehetett tennem, otthon ma­radtam. Szentem egyszerűen, hogy kifica­mítottam a lábam ; az orvos, jó fiú, bi­zonyította s ily módon sikerült a dolog. Máskülönben . . .« »Ön azt hiszi, hogy távolmaradásának okát nem tartották volna jogosnak ?« »Az ilyen okok nem érvényesek az igazgató előtt. És ha veszi az ember, igaz is, a kötelesség az első. Szerencsémre, másnap javuló félben volt leányom, mert különben bizvást választhattam volna leá­nyom vagy állásom közt. Pedig nekem szükségem van az állomásomra« tette hozzá tompa hangon. Rövid szünet állott be. Akkor kér­deztem őt: »Hány éves az idősebb lánya ?•­­Idősebb leányom? Tizennégyéves, a­ z Országos Nemzeti Szövetség. Ki tagadná, hogy közviszonyaink zi­láltak? Társadalmunk beteg, megöli a kö­zöny. Munkásaink hazafias józanságát megmételyezi a nemzetközi szocializmus, és nemzeti egységünk ellen tör a nemzeti­ségi agitátorok aknamunkája. Lehet-e közönyöseknek maradnunk, midőn látjuk, hogy az egykor oly lelkes magyar társadalom szétfoszlik és darabokra szakad, hogy nyomában ellenségeink rög­tön reávessék magukat a haza testére? Lehet-e közönyöseknek maradni nekünk, midőn a magyarnál nagyobb nemzetek sem látják fölöslegesnek a társadalom folytonos ébrentartására egyesületeket, ligákat alakítani? Midőn látjuk azt, hogy a nálunk jóval kisebb Romániában mily ered­ményeket volt képes elérni a román liga, a hatalmas, nagy Németországban a Schul­­verein, Oroszországban a panszláv egye­sület, Szerbiában a Matica, stb. stb . — a­melyek mind-mind az illető nemzetek társadalmainak verhetetlen és le nem nyű­gözhető polgári hadserege? És a­midőn mindezeket szemléljük, lehet e közönyöseknek maradnunk a „ma­gyar ligával,“ az„ Országos Nemzeti Szö­­vetség”­gel szemben, melynek hatalmas és nagy nemzeti feladatokat képező céljait örömmel és lelkesedéssel kell nemcsak üdvözölni, hanem felkarolni és támogatni is minden magyar embernek. Nagyon találóan mondotta Péchy Ta­más, ez az ideális gondolkozású állam­férfiú, a Nemzeti Szövetség múlt évi közgyűlésén:,, A Nemzeti Szövetség nem szorosan vett kulturegyesület, nem is akar azoknak versenytársa lenni. De még ha az lenne is, ámbár inkább azoknak mun­kálkodását van hivatva teljesen eredmé­nyessé tenni, akkor is lelkesedéssel kellene e Szövetséget felkarolni és hatalmassá ten­ni minden magyar embernek, hisz bár­milyen versengésből is nem az egyesületek valamelyike, hanem a haza kerül ki győz* * * tesen.“ A Nemzeti Szövetség nem foglalkozik politikával, s kitűzött céljait tisztán tár­­­­sadalmi úton akarja keresztül vinni, és­­ hogy feladatai egyúttal nemzeti feladatok is, bizonyítja az, hogy vezetőségében még politikai életünk kitűnőségei és vezérei is pártkülönbség nélkül helyet foglalnak. Péchy, Teleki, Jókai, Bartha, Szapáry Gyula, Apponyi s érvényesítik tudásukat és tapasz­talataikat a Szövetség társadalmi, mun­kásügyi és nemzetiségi osztályaiban. A társadalmi osztály a hazfias érzés ébrentartásáról és a fajszeretet növelé­séről gondoskodik s nem téveszti szem elöl az aránytalan gyermekhalandóság fontos kérdését sem­ — A munkásügyi osztály vezetésénél az az uralkodó felfo­gás, hogy a munkásoknak sokban jogos kívánságai kielégítést nyerjenek, ám más­részről a munkaadók zaklatását és indo­kolatlan megterheltetését sem téveszti­k szem elől. — A nemzetiségi osztály, míg egyrész­ről külföldre szakadt honfitársainkat igyek­­­­szik a hazának megtartani és segélyezni, addig másrészt a nemzetiségi izgatók mun­káját ellensúlyozza, az egyenetlenség helyett a kölcsönös bizalmat igyekszik felébresz­teni és megerősíteni.­­ A sajtó­osztály végül a külföld nagyobb lapjaival tart fenn összeköttetést, hogy hazai viszonyainkról azokat az igazsághoz híven tájékoztassa. És a Nemzeti Szövetség e hatalmas munkák végrehajtására kíván-e talán tag­jaitól valami nagyobb pénzáldozatot ? Nem. Nem pedig azért, mert egész helye­sen abból indul ki, hogy alig számbave­­hető anyagi áldozattal (rendes tagsági dij 50 kr.egy évre.) a társadalom legszélsőbb rétegeit is képes lesz megnyerni nagy nemzeti érdeket képező feladatainak. Ezt a nagyfontosságú célt az. O. N. Sz. különösebben a decentralizáció útján, t. i. a vidéki szövetségek szervezésével tartja elérhetőnek. Az alapszabályok szerint ugyanis mindenütt, a­hol nagy községek­ben 50 és kis községekben 20 tagja van a szövetségnek, vidéki szövetség is alakul­hat, mely szerves egészet képez a köz­ponttal, a vidéki szövetségek értesítése által a központ mindig tájékoztatva lehet az egész ország társadalmi, munkásügyi és nemzetiségi viszonyairól, úgy hogy va­lamely baj meggátlására mindig idejekorán léphet közbe, vagy útmutatást nyújthat az illetékes tényezőnek az orvoslás mód­­jaira. A vidéki szövetségek megalakítása rendkívül megvan könnyítve, mert hisz minden városban van olyan önzetlen, lel­kes hazafi, a­ki vesz magának annyi fárad­ságot, hogy felír a központhoz (VII. Akácfá­it. 32) s bejelenti azokat a férfiakat, a­kik hajlandók a szervező­bizottságot meg­alakítani. A központ szívesen küld gyüjtő­­ivet, mely a szervező bizottsági tagok között szétosztatván, a megalakuláshoz szükséges tagok rövidesen összegyüjthetők. Elnököt saját hatáskörükben választanak s az alakuláson a központ is képviselteti magát. — Ily vidéki szövetségek alakultak eddig Aradon, Szerencsen, Brassóban és külföldön Bécsben. A most folyó lázas szervezkedés következtében őszre már 9 —10 vidéki szövetség megalakulása van bejelentve.

Next