Pécsi Közlöny, 1897. december (5. évfolyam, 137-148. szám)

1897-12-02 / 137. szám

1117. december 2.­ ­ „Pécsi Közlöny“­ A dísztermet szinültig­ megtöltötték a növendékek, s azért nagyobb számú kö­zönséget nem is lehetett meghívni, bár a szép ünnepélyben mások is gyönyö­rűséget találtak volna. A malomi tanítóválasztás. A szomszédos Malom községben a nyugdíja­zott öreg kántortanító helyébe minap vá­lasztottak r. k. tanítót. Az egész dologról eddig csak az eredményét tudtuk, azt t. i., hogy Svarda Gyulát választották meg. A Pécsi Napló tegnapi számában roppant hosszú és szörnyen piszkos támadást intéz most ebből kifolyólag Andrin Gergely készül plébános ellen a kisebbségben maradt je­lölt, Somsich ózdi tanító. Ha az ember a vad dühnek e féktelen kitörését végig ol­vassa, nem fog olyasmira találni, a­mi a meghurcolt plébános eljárását a választás­nál törvénytelennek, jogtalannak minősít­hetné­, a támadásnak alapja csak az, hogy a plébános — a cikk szerint — Svarda pártján volt és nem Somsich pártján. És e miatt nevezi a felbőszült támadó Andrin plébánost »az ördögöt szolgáló Isten szol­gájának«. — Hogy ha Somsichot választot­ták volna meg, akkor a F. Napló meg Svardától fogadott volna el közlésre ily piszkos közleményt, amiért Somsich lett a győztes, föltéve, hogy Svarda ilyennek megírására vállalkozott volna. És ez éppen a szomorú a dologban, mikor a leggyalá­zatosabb támadásoknak ad a sajtó helyet, csak azért, mert a támadás katolikus pap ellen van intézve, a­nélkül, hogy abból csak egy szóval ki lehetne olvasni a pap részéről elkövetett törvénytelenséget, visz­­szaélést. Megvalljuk, Somsichot jóhírű ta­nítónak ismerjük, de ne higyje senki, hogy a F. N. e »néppárti« tanító ügyét magáévá teszi, ellenkezőleg : inkább örül a bukásának, mert a néppártiakat úgy szereti ez az újság mint a kecske a kést. De elvégre katolikus pap beszennyezéséről van szó s ez mindig kedves foglalkozás a mi laptársunk szemében, ilyen célra kész­ségesen engedi át hasábjait. Sajnáljuk, hogy ily nemtelen bosszúra ragadtatta magát a kisebbségben maradt tanító, akinek eddigi­­ hite után magunk is kívántuk volna jobb­­ és könnyebb boldogulását. A malomi ese­­­­ményekbe beavatva nem levén, azokról­­ nem nyilatkozhatunk, mégis mert a támadó­­ a plébános ellen semmi jogtalanságot föl i­s hozni nem tud, méltó megbotránkozásunk­­­­nak kell kifejezést adnunk a kirohanás kvalifikálhatlan modora fölött. Rabló pénzügynök. A múlt hétett történt, — mint kaposvári levelezőnk írja — hogy Stretcher Jenő bonyhádi ke­reskedő boltjába ismeretlen tettesek beha­­­­toltak és onnét 2000 forint készpénzt­­ elraboltak. A rejtélyes rablás most nap­­s fényre derült. A tettes nem más, mint­­ Feik Jakab kaposvári lakos, akinek ottan­i »jelzálog-hitel közvetítő intézete« van. Ez a­­ kapatos gazember évekkel ezelőtt Streicher bonyhádi kereskedőnél, mint segéd volt alkalmazásban; onnét a 44. gyalogezred­hez sorozták be, ahol kitöltvén szolgálati idejét, könnyű existencia után nézett és ezelőtt egy hóval nyitotta meg pénzköz­­vetítő intézetét Kaposvárott. Ebben a minőségben nem maradt hátra budapesti kollegáitól, mert ő is sok szegény embert károsított meg a »kölcsön megszerzése­­ fejében fölvett előlegekkel.« Az elrabalt [ összeget 300 forint híján megtalálták az I »ügynök ur pénztárában,a kit épp akkor­­ fogott el a csendőrség a kaposvári »Fiume» I kávéházban, amidőn javában mulatott­­ pezsgő és szép leányok mellett. Egyleti élet. A szigetvári temet­­­­kezési segélyző egylet alapszabályait a­­ belügyminiszter f­ évi 105 355 szám alatt megerősítette. A földmivelésügyi miniszter a fajsz­­báttai és a duna­földvár-bátyai halászati társulatok alapszabályait és üzemtervét i. é. 34. 935 sz. alatt jóváhagyta. A Szily-ügy befejezése Sz­ily László baranya megyei nyugalmazott alispán, Szily Pongrác a sásdi kerület országgyűlési kép­viselője és Szily Tamás földbirtokos­a­a­i , nagyságaik, egy millió forintra fölszapo­­­­rodott adósságuk terhein könnyítendők, alkudozást indítottak hitelezőikkel bizonyos percentekre való kiegyezés végett. Némely hitelező csődöt kért ugyan a nevezett adósok ellen, de látva a helyzet ziláltságát, hogy a veszett fejszének nyele meg­maradjon s legalább valamit kapjanak, vissza­vonták a mit sem igérő csőd iránt­­ beadott kérvényeiket s most már a többi összes hitelezőkkel egyetemben elfogadták az adósok részéről tett ajánlatot, az 50 percentet. Ezzel a fináncoperációval Szilyék adóssága természetesen a felényire apadt, miután a másik felét a hitelezők kényte­lenek voltak elengedni, így hát »szeren­csésen,« létrejött a békés megoldás és az ügy magánjogi oldala be van fejezve. Nem érdekelhet az már senkit, csak azt, aki valamikor Baranya történetét megm­ondja . Neki ugyanis, a történésznek, figyelmét ki nem kerülheti azon lényeges körülmény,­­ hogy Baranya vármegyét Szily László két­­ évtizeden át tudta vezetni a vagyoni­­ önállóság legprimitívebb kellékei nélkül.­­ A pénzügyi íróknak is hálás témát szol­gáltat az imént befejezett ügy, a­mennyi­ben érdekes tanulmányt nemcsak Wekerle és Hegedűs Sándor finánc-zsenijéről lehet írni, hanem Szily László finánc-lángeszé­­ről is, ki tizenhét forintnyi vagyonnal félmilliós birtok megvételére vállalkozott­­ és ezt a képtelen vagyoni állapotot húsz­­ évig tudta fönntartani. Próbálja meg­­ valaki ezt utána csinálni ! A nádasdi róm.­kát. olvasókör az egyleti helyiségben zártkörű táncmu­­­­latsággal egybekapcsolt estélyt rendezett.­­ A 10 pontból álló tárgysorozatot a zenekar­­ által előadott indulók, az egyleti dalárda­­ két énekszáma, egy vonósnégyes, egy he- s gedű-darab harmonium kísérettel, szava­­­­latok s felolvasás képezték. A dalárdis- i­tákon kívül közreműködtek Aschenbrenner,­­ Lutz, Krainer és Reisz urak. Az estély föl­é­nyes erkölcsi s anyagi sikerrel záródott.­­ Felülfizettek Romeisz F., Weber J., Smidt­­ J, Herger S. urak 1-1 frtot, Gebhardt A., Rauschenberger A. és Müller Gy. urak 50-50 krt. Vörösmarty ünnepély. Szép remé­nyeket fűztünk a róm. kat. főgimnáziumunk által rendezendő ezen hazafias ünnepély­hez s reményünk nemcsak hogy teljese­désbe ment, de várakozásunkat jóval fölül is múlta a fényes eredmény. Öt órakor már minden hely elfoglalva, zsúfolásig volt tömve a Kát. Kör díszterme. A magasztos ünnepélyen a lelkes ifjúság mellett városunk legelőkelőbb höl­gyeit, a klérust, a katonai és világi előke­lőségeket tekintélyes számban láttuk kép­viselve, kik mindnyájan sűrű és heves tapsaikkal fejezték ki megelégedésüket. A remekül s gazdagon összeállí­tott műsor Vörösmarty Szózatjával kez­dődött. Visszaképzelvén magunkat a har­mincas évekbe, midőn e költemény szüle­tett és a nemzet legtöbb eszméit, legállan­dóbb hangulatát fejezve ki milliók szi­vében szendergő sejtelmet érlelt hő vágy­­gyá, erős törekvéssé, — csoda-e, ha tegnap bennünk is nagy hatást kel­kedvenc almanachjuk, naptárjuk örökké s fog élni. Szeretnék is hivatkozni a gothai almanachon kívül a középkor magasabb rendeltetésű könyveire, melyekből a ka­lendárium örökkévalóságát, úgy vélik ki­olvashatni, hogy a legrégibb kalendárium­­ töredékek itt találhatók. Ezen történelmi tényben látják ők is álmaik valósulását, hogy az ő almanachjuk is örök életű lesz. E reánk maradt töredékek közül ők csak a következő adatokat óhajtják az utókor számára fönntartani. Ilyen könyvekben — mondják ők — lépten-nyomon rátalálhatsz a mai alma­­nachunk, ha nem is ősi, de régi forrá­saira. Vagy mit bizonyít az, hogy lapjain különböző keretekben csillagövezte emberi testeket látsz? Vajjon mit jelentenek az egyes ábrák alatt olvasható ilyen meg­jegyzések : »a nap sugarainak hatása a gyomon a, Mars csillag befolyása a májra, Jupiteré a lépre?« stb. stb. Ugye­bár azt, hogy ezek voltak az igazi almanachok, a maiak csak hű má­solataik.­­ A múlt századból is maradt ránk egy ilyen almanach. Valamelyik lapján ezt olvas­hatod : »Mars imperat maximis,minimis de­­nique omnibus.« (A halál a legnagyobbak­nak, legkisebbeknek s mindenkinek paran­­i esői.) Ezen idézet minden betűje egy-egy házikóba volt írva, az ábrák alatt e sza­vak állottak: Törülj belőlük mindennap egyet”és megtudhatod, hogy a hús­vét hány nap múlva lehet. — Ez az eljárás még most is dívik é s nagy tiszteletnek örvend az in­tézetek, középiskolák fiatalabb növendé­keinél a nagy szünidőt megelőző hetekben. Ez is az emberek megnyugtatására szolgálhat, mert ha egykor az almanachok sírba szállnának, ha e kedves fecskék sem jönnének meg többé, hanem örökre elhagynának, az ifjúság emléküket hagyo­mánykép örök időkre meg fogja őrizni. Rausz Alajos.

Next