Pécsi Közlöny, 1898. július (6. évfolyam, 72-84. szám)
1898-07-03 / 72. szám
a tantervét megváltoztatni kellene, mert jóllehet a népiskolai tanterv, ideértve a tanítóképezdeit is, nem mindenben tökéletes mű, lényegében mégis a gyakorlati életnek megfelel, s azért egészben elvetni vagy megcsonkítani sem célszerűnek, sem megengedhetőnek nem tartom, nem pedig azért, mert a mutatkozó hiányok okai szerintem nem a tantervben, hanem az 1868. XXXVIII. t. cikknek már jelzett tökéletlenségeiben gyökeredznek. Különben is a tanterv csak keret lévén, a tananyag minősége, és menynyisége a helyi körülmények szerint lenne megállapítandó maguk a városi és falusi iskolákra képesített tanítók által. Nagyon természetes, hogy ezen módosításokkal együtt járna a tankönyvek szerkesztésére és jóváhagyására is ezentúl több gondot fordítani. Inkább kevesebb könyvet, de jót és megfelelőt adjunk a gyermekek kezébe és ne változtassuk lépten nyomon azokat. A szegény falusi gyermek olcsó és jól szerkesztett olvasókönyvből is megtanulhatja azt, amire neki szüksége lesz ; a városi és talán legtehetségesebb szülők gyermekeinek pedig bőven, és talán több segédeszköz felhasználásával lehet is, kell is ismereteket gyűjteni, melyek magasabb műveltségüknek alapjául fognak szolgálni; — mert amazok minden valószínűség szerint szerény földmivelő polgárok lesznek és maradnak, míg emezek vagy mint iparosok fognak szolgálatot tenni a hazának, vagy mint képzettebb emberek az ország magasabbra hivatott intelligenciájában foglalnak majd helyet. Városi közgyűlés. Fejérváry Imre báró főispán elnöklete alatt csütörtökön 1 9. kor rendkívüli közgyűlés volt avárosházán. Az árvaszéki szabályrendelet jóváhagyva érkezett vissza a belügyminisztériumtól ; a pécsi színház állami dotációja tárgyában a belügyminiszterhez intézett fölterjesztésre az a válasz jött, hogy a vidéki színészet folyamatban levő általános rendezése alkalmával, ha a törvényhozás a kellő pénzt rendelkezésre bocsájtja, lehetőleg teljesíttetni fog Pécs város kérelme. A Pécs-báttaszéki és pécs mihoj ac i vasutak létesítése ügyében a Tanács előterjesztette a minapi értekezlet határozatát, hogy a város kérje a kereskedelmi kormánytól az előmunkálati engedélyt. Krasznay Miklós tudni akarja, várjon a város mit szándékozik tenni a koncesszió elnyerése után. A város saját költségén készítteti-e a trászt avagy pedig kiadja a munkálatot valakinek? A polgármester hozzászólása után a közgyűlés módosítás nélkül elfogadta a tanácsi előterjesztést, figyelmen kívül hagyva Krasznay felszólalását. A kövezetvám és helypénz házi kezelése július 1-ével megkezdődött Erre nézve a tanács kezelési szabályzatot mutatott be a közgyűlésnek, melyet ez ideiglenesen, f. évi december végéig terjedő hatálylyal el is fogadott, azután majd ki fogják nyomatni és az időközben szerzett tapasztalatok értékesítésével tárgyalják érdemlegesen. Philippovics Józsefet főellenőrző közegnek alkalmazza a város 1000 forint fizetéssel, a felügyeletet pedig a fogyasztási jövedelmeket kezelő tanácsnok gyakorolja. A s z á m la ta r t o z á s o k. A város tekintélyével még nem egyeztethető az az állapot, hogy a munkát szállító iparosok számláit a városi pénztár nem tudja kiegyenlíteni. 1897 év végével esedékes ily fizetetlen számlák összege 20.900 frtot tesz ki. A fölhangzott panaszok folytán a polgármester most kimutatást közölt a közgyűléssel, mely szerint a városnak 32.830 forinttal több a kinn levő követelése, mint a számla tartozása s mert e követeléseket nem sikerült behajtani, azért állott be kalamitás a kifizetéseknél. Mindenek előtt a kórház követelése elégítendő ki a város részéről, mely abból származott, hogy a kórházi konyha nem 70 embernek adott élelmet a városi szegényházban, hanem 108-nak. A különbözet 6671 forint, ennyivel tartozik a város a kórháznak. Ennek födözésére a Rudolfinum alapjának terhére hatezer frtos kölcsönt fognak fölvenni. A város egyéb tartozásai a követelések többletéből találnak fedezetet. Teleki Zsigmond a koldulás végleges megszüntetését sürgeti a város területén, mire nézve a polgármester kijelentette, hogy éppen most készül egy szabályrendelet, amely az egész szegényügyet van hivatva új alapon rendezni. Az iz r. hitközség kérelme. A zsidó hitközség kérelemmel fordult a közgyűléshez, hogy a közerkölcs érdekében a zsidó imaház, iskola, a kir. törvényszék, ügyvédi kamara tőszomszédságában levő Kigyó-utcából a bűntanyák kitelepittessére valahová a város végére. Perls rabbi nagyobb szabású beszéddel indokolta a kérelmet. Záray a nevezett utcát Höflerék házánál fallal kívánná elzárni. Vaszary arra hivatkozik, hogy ő mindig a teljes kitelepítés mellett volt. A fallal való elkülönítést nem ajánlja. Papp a kitelepítés mellett szólal föl. T eleki szerint iiynemű tanyák csakis a város lakott területétől számítandó fél kilométernyi távolságban volnának rendőrileg tűrhetők. Muttnyánszky szintén a kitelepítést követeli, valamint Bolgár is, ki konkrét indítványt is tett, hogy másfél év alatt az az utca egészen megtisztittassék a büntanyáktól. A közgyűlés Bolgár indítványát magáévá tette. A baja-báttaszéki dunai hiú érdekében megindult mozgalomhoz a város csatlakozik és kormánynál közbenjáró deputációban is részt vesz. A .Pécsi Közlöny* tárcája. Te De um . . . Irta: Kaufman Mátyás Ismét bezáródtak az iskola kapui. Egy iskolai év múlott el, s ez év elmúlása különösen nagy jelentőségű azokra az ifjakra, akik az idén végezték be középiskolai tanulmányaikat. Boldog idők, kedves emlékek! Lesz-e valaha az életben boldogabb korszak, mint az iskolában töltött idő!? Soha! A ciszterci rend helybeli gimnáziumában is szép számmal tették le az érettségi vizsgálatot. Egy csomó ifjú került ki az iskoából, búcsút mondva az ott eltöltött hosszú időnek. Sokat tanultak — s mint az eredmény mutatja szépen megfeleltek kötelességüknek! Eddig az iskola volt a hely, hol együtt örvendeztek, szomorkodtak.Ezután? Az élet! Ott a szűk falak között ezernyi boldogság fért meg; itt , az élet nagy iskolájában, a világ ezernyi rejtett zugában olyan kevés terem az örömköny és mosolyból. Az élet, az élet! Alost jön az ifjú az iskolába, melyben kidomborul teljesen az egyén; szilárd, megkülönböztetett vonása lesz a jellem. Egyén és jellem! Mindkettő összeforr, egyet alkot, melyből megszületik az élet teremtménye, az önálló független embere a jövőnek ! Önálló, független emberei a jövőnek, akiknél a lelkiismeret, a szívben megedzett vallás, erkölcsszeretet a mozgató erő. De kiknél lesz ez föltalálható ? Nagy kérdés, a választ a tapasztalat adja -—s adta meg mindig! Kilép az ifjú az iskolából. Tekintsünk az arcra, s meglátjuk a jövő emberét. Ott áll a kisded csapat! Most végzett mindnyája. Mindegyiknek arcán örömmosoly fakadt! Dem a kis csapat, egy részének köny ül szemében. Át akarják lépni azt a küszöböt, mely az iskola és az élet között képezi a válaszfalat, de olyan nehezen megy! Nincs elég lelkierő. A válaszfal mögött állnak a szeretett tanárok, ez ifjak legjobb, leghívebb barátai. Ennyi ismerős arc; egy szív mindannyi, mely csak szeretni s önfeláldozni tud ! Búcsút venni e jó mesterektől kel nehéz ! — Aggódó tekintetük kiséri a távozni készülő ifjakat. Mint az édes anyának, midőn szárnyai alól kiröppen a gyermek, a jövőbe réved ez tekintetük, egy nagy kérdés merül föl lelkükben : mi lesz velük a jövőben ? Imára kulcsolódik áldó kezük, s ez igazi mesterek lelke ez utolsó pillanatban is tanítványaiért rebeg imát, mint tette azt a Mesterek Mestere, midőn bucsuzáskor szeretett tanítványaiért imádkozó. Mégegyszer visszafordulnak, mintha csak azt mondanák búcsúzóul : „Köszönöm nektek tanítóim, hogy élni tudok — szellemi s erkölcsi igazi életet. Hálás szivem van, tud eléggé köszönni, hisz ti mindnyájan odaadtátok lelketeket! A jövőbe nézvén — a ti munkátok eredménye a jövő egészséges gyümölcse lesz ! Istent igazán szeretni, ő benne élni, mozogni és létezni! Ez lesz jelszavunk, erre tanítottatok, a legszebbre ! Isten áldjon! Ég veletek !“ „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1898 julius 3. Egy iskolai vizsgálatról. A felekezeti iskolák ellen általánosságban igen gyakran hallhatók különféle vádak. — De valljon indokolt-e a vád, mellyel bennünk