Pécsi Közlöny, 1898. szeptember (6. évfolyam, 97-108. szám)
1898-09-01 / 97. szám
A környék katolikus munkásegyletei részt vettek az impozáns fölvonulásban, a távolabbiak küldöttségileg képviseltették magukat. A vallásos munkás-zászlóaljak e tüntetésében kilencven egylet vett részt, élükön lovasok haladtak és a krefeldi egyletek. A fölvonulás a templomból, hol a megnyitó istentisztelet (Veni Sancte) volt, a külön ez alkalomra épült óriási csarnok felé vette útját, hol 7000 volt a jelenlevők száma. Itt az első szónok rámutatott arra, hogy mióta Krisztus Urunk egy mesterember fiaként jött e világra, azóta megnemesítette a munkát és a munkásokat egyenlővé tette a többi emberrel. A német munkások vallásos része örömest fogadta meg az egyház fejének tanácsát: egyletekbe tömörült. — Utána egy nyomdász XIII-Leo pápa enciklikáját méltatta, melylyel őszentsége megjelölte az utat a munkáskérdés békés megoldásához. — Stötzel birodalmi képviselő (Essen) a munkás-szervezésről beszélt, keresztény alapon. — Auracher Benő azt a tételt állította fel: Lehet-e egy hivő katolikus — szociáldemokrata ? — »Soha!“ hangzott mindjárt rá ezer torokból a válasz. — Ezen munkás-értekezlet végén (éppen Nagy-Boldogasszony napja volt) dr. Fischer fölszentelt püspök intézett lelkes szavakat a munkásokhoz, mire a munkások főpapi áldását kérték, azt térdenállva fogadták és a „Téged Isten dicsérünk“ eléneklése után szétoszlottak, hogy másnap ismét foglalkozásszerű munkájukhoz lássanak. A katolikus nagygyűlés pedig folytatta tanácskozásait, aztán az édesség a fogyasztó gyomrába. Jó étvágyat hozzá! Jönnek a bódék ! A mi bolondság csak kigondolható, azt itt megtestesülve találjuk. És minél bolondabb a bolondság, annál inkább számíthat publikumra. Van itt majomszinház, léghinta, akrobata társaság, népénekes, lövölde, körhinta, melynél élő penny lovak húzzák a röpke kocsikat; néger óriás, ki abból él, hogy iszonyú nagyokat eszik s a közönség fizet érte, hogy bámuló szemtanúja lehessen a zabálás erőművészetének. Fölsorolni a látottakat, ahhoz idő és sok papír kellene, mert a városligetnek népliget nevű része, ahol a köznép mulat, tízszer akkora, mint a milleniumi kiállítás előtt volt. Majd csak ha az új a nagy népliget fái megnőnek és árnyékot vetnek, akkor fog a főváros alsóbb néprétege megoszolni s legalább a déli kerületekből nem a városliget, hanem az új népliget felé tódulni. Hallgatom néhány percig a solymári svábok 15 tagú „Blasmusik“ bandájának produkcióját, akik mellesleg megjegyezve jóval szabatosabban fújják a taktust mint a vidéki városok tűzoltózenekarai, azután testben- lélekben kimerülve, az Andrássy-útra ballagok, hogy a földalatti villamoson visszatérjek a városba. Ám ez nem megy oly könnyen! Három-négy kocsi robog el előttem, míg végre az egyiken helyet kaphatok, mert vasár- és ünnepnapokon nem közlekedhetik annyi villamos kocsi, amennyi a szükségletnek tényleg megfelelne. Az emberostrom ily napokon ugyanis túlmegy minden szolid határon, a kocsivezető pedig azt mondta nekem, hogy a megengedett létszámon felül nem szabad utasokat fölvennie, mert nem tudja, melyik percben jön a civilbiztos és nagyon hamarosan rásóznak a konduktőrre 20 forintnyi bírságot. Vasárnap reggel legalkalmasabbnak találtam az időt a vásárcsarnok megtekintésére. Kezdtem a Rákócy-téren.. No ami sok, az már mégis sok, mind hiába ! Ezer és ezer úrihölgy, gazdasszony, szakácsné, cseléd jár itt ki-be, mint a raj. Némelyik úrnővel eljön a férj is ; erre ismeretlenül is rámondom, hogy jó férj, segít a feleségének bevásárolni. Fájdalom azonban, ezek az általam jónak minősített férjurak mind a fiatalabb fajtából kerülnek ki, a vénebbek úgy látszik nem sokat törődnek már feleségük bajával, hagyják őket veszekedni az árusítókkal. Hát kérem ebben a vásárcsarnokban minden van, ami a gyomor birodalmába csak tartozhatik. A rend pompás, széles szabad utak vezetnek minden irányban, az áruk osztályozva vannak úgy, hogy aki pl. récét akar venni, az direkt odamegy a szárnyasok osztályához s nem kell a zöldség-, hal-, gyümölcsárusítók stb. körüli tömegen keresztül a könyökével eveznie. Nem elég, hogy a vásárcsarnok csaknem beláthatatlan terjedelmű, hanem az asszonyok le is járnak valami földalatti helyiségbe. Ugyan hová mehetnek, talán csak nem a pincébe pálinkázni ? Utánuk megyek, megnézem, mit művelnek oda lenn. Hát csodák csodája, a vásárcsarnoknak föld alatti helyisége is van, ugyanakkora területtel, mint a földszinti és ugyanakkora vásárral s forgalommal. Igazán elfárad az ember csak a nézésében is, de siettem is kijutni ismét az Isten szabad ege alá. Csakhogy itt vagyok megint, a szabadban ! A barátokhoz megyek (Ferenciektere) misére. Kijőve a templomból, melyet belül igen díszesen renováltak, körülnézek, kissé a régi Pesten, de hiába keresem a kúria, kir. tábla épületét, hiába a Sebestyén- és Rózsateret, a Duna-utcát, kő kövön nem maradt, eltűnt minden a régi városháztól a „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1898. szeptember 1. Tanítói lelkigyakorlatok. A f. évi aug. 8—12. napjain a pécsi papnöveldében tartott lelkigyakorlatokon részt vettek a következő pécsegyházmegyei tanítók : Amberger Béla, Mohács. Báter János Tótújfalu. Brogli József, Romonya. Cindl József, Sztára. Csáky Ferenc, Püspök-Szent- László. Csáky Zsigmond, Szabad-Szent- Király Csekey Károly, Duna-Földvár. Disztl István, Gödre. Eisenbarth Ferenc, Himesház. Faubl Alajos, Kis-Nyárád. Felsmann Ferenc, Újbánya. Font Lajos, Hőgyész. Fischer Adolf, Liget. Fischer Ede, Herend. Földváry Nándor, Mohács. Gábel József, Nagy-Vejke. Gergelics József, Pécs. Glatz Ferenc, Magyar- Szék. Gyulay József, Kővágó-Szőllős. Hal Győző, Pécsvárad. Hiller Gyula, Szakadáth Hübner József, Nádasd. Jakab Fülöp, Nádasd. Jehn Győző, Duna-Földvár. Jelencsics János, Szent-Iván. Kata Lajos, Tőttős. Klein Dezső, Német-Bóly. Koleszárits Mátyás, Lothárd. Komáromy Pál, Rakóca. Lauer Károly, Kis-Budmér. Lindauer Ádám, Cikó. Lutz János, Ó Bánya. Mezey János, Duna- Földvár. Meyer József, Baranya-Baán. Mlinarics Gyula, Szent-Iván. Müller Antal, Monostor. Müller János, Kácsfalu. Oberszt János, Bellye. Pilgermayer Ádám, Csibrák. Puch Ferenc, Gyula-Jovánca. Reisz András, Cikó. Rettinger István, Duss. Róth Alajos, Paák. Ruzsinszky József, Megyefa. Saághy Ferenc, Kis-Vejke. Schlenker Mihály, Püspök-Lak. Schmeringa János, Gerényes. Schneider János, Bonyhád. Schubert Jakab, Bakonya. Schwajda Gyula, Málom. Skultéty Antal, Vaiszló. Stróbl Ferenc, Laskafalu. Studer Mátyás, Babarc. Tormásy Mihály M.Peterd. Tóth Albert, Ozora. Vitkovits István, Kökény. Walter Gyula, Cikó. Wagner György, Darócyhalma, összesen 58. Papi lelkigyakorlatok. A pécsi papnöveldében rendezett ezidei papi lelkigyakorlatokon részt vettek a következők : Ábrahám István hitoktató, Arányi Viktor vaiszlói, Aschenbrenner Gyula zombai, Aulik Dávid egerághi káplánok, Báter József rácpetrei pléb., tb. esperes, Beck Lajos bicsérdi pléb., Bődy Károly himesházi, Cernohorszky József szegzárdi, Dióssy József laskafalvi kápl., Dobos Henrik somogydrávaszentmártoni pléb., Dreher Arnold szászvári, Dujmovics Zsigmond püspökbogádi kápl., Fájth Lajos szentszéki jegyző, Fetter Gyula vásárosdombói kápl., Fölkér Mátyás értényi esp., Francsics Pál ozorai kápl., Frantich Ágoston kővágószőllősi pléb., Frey János báttaszéki, Fridrik Kálmán bogdásai kápl., Fröhlich Arnold hg. r., Gauzer János ny. esp, Gehring Fülöp sombereki pléb., Glatz Ignác karnagy, Gombárovics Pongrác baáni kápl., Gosztonyi Jenő somogy-szentlászlói pl., Götz Sándor tanfel. segéd, Gyikos Péter ciszt., Háj Ede mucsii pl., Hanny Ferenc dr. tanár, Hanny Gábor kanonok, Hasszák Kázmér kapuc., Hofmeiszter Ferenc olaszi pl., Horváth István radikovcli esp., Hradek Károly kisszem. spin, Igaz Béla dr. titkár, Jorgits János dr. bonyhádi pl., Károly Ignác c. apát, Kimmel Kamil szt. F. r., Kiss Lajos cikói kápl. Kiss Rezső hitokt., Körmendy Károly vice