Pécsi Közlöny, 1898. november (6. évfolyam, 122-133. szám)
1898-11-01 / 122. szám
1898. november 2. _______ „PÉCSI KÖZLÖNY* vértanuk, hanem a többi, nem vértanú szentek emlékét is ünnepeljék meg a katolikus hívek, még pedig nemcsak Rómában, hanem az egész világon. A katolikusok meg is ünnepelik az összes szentek emlékét külön is, mindennap más és más szentét, és közösen is, november 1-én az összeseket együttesen. Ez ünnep első rangú. Egyike a legnagyobbaknak. A kilencedik század óta vigíliával és nyolcaddal bir. Vigíliája, azaz előnapja máig is böjti nap. Pécsett is méltó fénynyel ültük meg e napot; a Mindenszentek templomában búcsú is volt. A székesegyházban Hetyey Sámuel megyés püspök tartotta az ünnepi nagymisét, a szónoklatot Virág Ferenc karkáplán mondotta. Novemberi előléptetés. Nov. 1-jével előléptettek : a pécsi 52. cs. és kir. gyalogezrednél őrnagggyá báró Biatschek Hugó (a kecskeméti 38. gy. e.-hez való áthelyezéssel); I. oszt. századossá Martinek Zsigmond, II. o. századossá Pitreich Antal lovag (a soproni 76. gy. e.-től való áthelyezéssel); főhadnagyokká Kern Sándor, Ganzberger Ottó, Hager Emil; hadnagyokká Reichardsperg Gyula lovag, Zobernig Alajos, Kotschy Agát, Marinics János, Rumer Brunó ; I. oszt. ezredorvossá Gabel Farkas. — A 44. cs. és kir. gy. e.-nél őrnagygyá Hercegovátz Miklós (a 38. gy. e.-hez való áthelyezéssel); I. o. századossá Zöch Károly ; II. o. századossá Hackenberg Ottó (a 98. gy. e.-től való áthelyezéssel) ; főhadnagyokká Hiebner Richárd és Waldvogel József , hadnagyokká Murkó József, Brunner János, Járos Arnold, Stelik Otmár, Land Richárd. I. o. ezred orvossá Rónai Jakab. Áthelyeztetnek: Podhoránszky Jenő vezérkari I. o. százados a 44. gy. e.hez szolgálattételre (a vezérkari kötelékben való meghagyással); Lankasch József II. o. száz. a károlyvárosi 96. gy. e.-től a 44. gy. e.-hez és Bozsicskó János számvivő hadnagy a pécsi 52. gy. e-től az újvidéki 6. gy. e.-hez. A pécsi 19. honvéd gyalogezrednél előléptek : Butykai Ádám ezredessé, Sávoly János I. o., Mestitz János II. oszt. századosokká ; — Cupy Béla, Szászy János főhadnagyokká; Draskócy Márton, Dánffy Alfréd, Szalay László hadnagyokká; Kántor Mihály főhadnagy kezelőtisztté. Dr. Hrábécy István I. o. ezredorvos megbizatott a pécsi honvédállomás orvosfőnökének teendőivel és a törzsorvosok számára rendszeresített illetékeket kapja. A pécsi 8 honv. huszárezrednél előléptek Beányi Leo, Késmárky Béla és Burchard Bélaváry Aladár hadnagyokká. A pécsi 3. lovasdandár törzsénél vikomte de Maistre Edgárd II. 6. századossá lépett elő. Jótékonysági sorsjegyek. A Mária Dorottya-egylet, mely szegény tanítónők számára „Otthon“-t (menházat) tart fönn a fővárosban, nemes céljának előmozdítására sorsjátékot rendez. Heyey Sámuel pécsi püspök, hogy az egyletnek vállalkozását támogassa, vásárolt e sorsjegyekből és ötven darabot küldött ajándékul a Miasszonyunkról nevezett zárdába, a polgári leányiskola és tanítóképezde növendékei közt való kiosztás végett. Nagy örömet keltett a növendékeknél, hogy ő méltósága a főpásztor ily kegyes megemlékezéssel kitüntette őket. Táblabiró kinevezése. A pécsi kir. Ítélőtáblánál két bírói állás jött üresedésbe Babies és Daempf bírák elhalálozásával. Az egyik helyre Varga Nagy Istvánt nevezték ki a pécsi törvényszék kebeléből, a másik helyet pedig most töltötték be dr. Dévai Ignác budapesti törvényszéki bíróval, aki egészen új ember lesz nálunk, mert a pécsi jogászkörökben nem ismerik. A külv. Kát. Kör estélye. A Pécsi Budai külvárosi Katolikus Kör nov. 6-iki fölolvasó estélyén a Vigadó dísztermében (kezdete 8 órakor) — mint már említettük — a Polgári Daloskör is közreműködik. A nevezett társ-egyesület a következő két énekszámot lesz szíves előadni: L. Szabadságdal, Huber Károlytól; 2., Népdalok, ugyanattól. Jegyek előre válthatók (a 30 kr.) Gyimóthy Gyula, ifj. Rézbányay János, Hauk Antal urak kereskedéseiben és Járányi József vendéglőjében (József utca.) Párbajhősök a püsp. jogliceumon. Két fiatal jogász, akik csak a nyáron rázták le magukról a középiskola porát, valami lényegtelen nézeteltérés fölött összekoccant, pofoszkodott és azután kardra mentek ki egymás ellen. Imre Jenő, egy helybeli szabómesternek I. éves joghallgató fia a szóváltás hevében arcul ütötte I. éves joghallgató társát Muraközy Lászlót, a gyönki járásbíró fiát, a kardpárbajban pedig ugyancsak Imre keresztül vágta élesre fent kardjával Muraközy jobb karjának izmait, idegeit és főnterét úgy, hogy a súlyosan sebesült talán soha sem fogja jobb karját teljesen használhatni, így társalognak és argumentálnak egymás közt oly ifjak, kik a népiskolán túl nyolc évig részesültek iskolai nevelésben, oktatásban s müveiteknek tartják magukat. Mit szóljon ehhez az a jónevelésű paraszt legény, aki tettlegességre nem ragadtatja magát? Ha a főiskolai „modern“ rendszabályok és a „szabadság“ püspöki intézetnél sem nyújtanak módot az efféle barbár vérengzés fegyelmi úton való szigorú megtorlására, legalább a büntető igazságszolgáltatás lohasztaná le a párbajhősködést erélyes fenyitékkel. De hát mikor a párbaj nem is közönséges bűntény, hanem úri sport ! Muraközyt lakásán ápolják, hol Scholtz ezredorvos gyógykezeli. Templombucsu. Az egyházmegyénkben létező 177 plébánia közül 17 plébániatemplom van az apostolok tiszteletére fölszentelve. Ezekből Simon és Judás apostolok ünnepére egyetlen egy esik, t. i. Német - Márok, hol e napon régi szokás szerint szívvel-lélekkel ünnepelték meg az u. n. templombucsut. Gyönyörű időjárás mellett a hívek messze vidékre tömegesen sereglettek össze az ünnepi istentiszteletre. A sz. misét Huszák Kázmér eszéki kapucinus zárdafőnök celebrálta, a sz. beszédet pedig Pataki Antal beramendi segédlelkész tartotta. A plébániaház A nagymama aranya. Meghalt a nagymama aranya, ott fekszik hófehér kis ravatalán, — angyalhoz ilyen illik. Kihűlt ajkai körül kimondhatatlan boldog mosoly játszadozik, mint mikor a kelő nap a harmatcseppet csókolgatja, vagy mintha most is a nagymamával incselkednék. Kacsóin, melyeket imára kulcsolt össze, kis rózsafüzér, életében ő is pergette, buzgó imába merült nagymamát utánozva. Szólnak a falusi templom harangjai, hirdetik, hogy az ég angyalai egygyel ismét szaporodtak. Úgy esett a dolog, hogy a nagymama, ki valaha jobb napokat is ért, a nagy városból, hol nagyon drága az élet, falura került és itt szerényen visszahúzódva kis aranyával, életének vigaszával töltötte napjait. Gyermekei gazdagabb házaknál keresték meg a mindennapi élethez okvetlen szükséges dolgokat, és szegénységükből mindenkoron jutott a nagymamának meg a kis aranynak is. Nem csoda, hogy a kis unoka, ki szüleit inkább csak a nagymamának meséiből, mint látásból ismerte, mint a repkény a fához, úgy fűződött a nagymamához. Sokszor, mondhatnám minden ünnep- és vasárnap ott láttam az összenőtteket a szentegyházban, mely figyelemmel hallgatták a pap szájából az isteni Mester enyhítő irt csepegtető igéit. Volt aztán hazatértükben a nagymamának dolga felelni a kis arany feltett kérdéseire : Ugye az Isten minket is megsegít ? Ugye ő látta, hogy mi tegnap is imádkoztunk a szobában ? Ugye ő tudja, hogy nem vagyunk gazdagok, azért majd ad nekünk mindennapi kenyeret ? Ugye ő vigyáz a papára meg a mamára, mert azok messze-messze elvannak mi tőlünk ? . . . . Ilyen kérdésekre majd meghasad a nagymama szíve, de mégis hálát ad Istennek, ki ily vigasztaló kis Rafaelt rendelt melléje az élet tövises utain. Örömében sokszor ama kérdést intézte a kicsikéhez : kié is vagy te ? S mindenkoron azon feleletet nyerte, én a tied vagyok, én vagyok a te aranyod, nem te mondod ezt? . . . Az utóbbi időben feltűnt nekem, hogy az imádandó oltáriszentség látogatói nem jelennek meg az Isten hajlékában. Azt hittem, hogy talán a vidéken vannak a papát és a mamát meglátogatni; csak később hallottam, hogy a kis arany már két hét óta nehéz beteg, nem kelhet ki ágyacskájából, a nagymama meg nem mer mozdulni mellőle, vigyáz minden szavára, csak ha fájdalmai annyira kimerítették, hogy pár pillanatra elszenderül, akkor áll a nagymama a falon függő Istenember keresztje elé, szemeiből sűrű könnyek peregnek alá ruhájára, imádkozik, rövid az imája, mindössze csak e szavakból áll: Uram ne vedd el aranyomat. Aztán visszasiet az ágyhoz, a beteg mellére hajlik, ha vájjon el-e még, dobog-e még meggyötrött pici szive ? Fel- _ 3