Pécsi Közlöny, 1899. február (7. évfolyam, 15-25. szám)
1899-02-05 / 15. szám
4 tengette eretét e nép. Nagy emberek, hős vitézek megmentették, véráldozattal megváltottuk, alkotmányunk romjain új várat építettünk magunknak s 1848-ban újra az európai nemzetek sorába léptünk Nagy emberek politikája által a törvény előtt egyenlő és szabad lett mindenki Szabadság, egyenlőség, testvériség győztek ! Ezekből az eszmékből vezették le a szocializmust is Lelketlen agitátorok felhasználva a nép jóhiszeműségét a saját egyéni, önző céljaikra használták föl azt. Téveszméket hirdettek. Földfelosztás, vagyon közösség és más hangzatos frázisokkal elcsavarták a nép fejét, igy keletkeztek a szocializmus fattyúhajtásai. Minden roszszért azt az osztályt tették felelőssé, melynek az ő jogaik kivívásában az oroszlán rész jutott Ezek a szocialisták fölgyujtották az Alföldet az Alföld fényénél a felföldet s ezek készülnek felgyújtani az egész hazát. Ebből az iskolából került ki a vádlott is. Ő is a többi agitátor nyomdokain halad. Minden bajért a középosztály felelős! Ez a gyűlölet érzik ki cikkéből is. Majd áttér az ügyész a cikkre. Vádlott a gyilkosságot aki összefüggésbe hozza a vagyonos osztálylyal. Nyilvánvaló az a tendencia, hogy a királyné gyászos haláláért a vagyonos osztályt teszi felelőssé. Ebből a tényállásból jogilag vezethető le az izgatás. Az egész nemzet, az elsőtől a legutolsó emberig szívében hordja a királyné szeretetét. Ha most valaki a földi lények mintaképének, ennek a legjobb asszonynak gyilkosául a vagyonos osztályt állítja oda, nem gyűlölettel fordul-e el attól minden ember ? Ez nemcsak gyűlöletre, ez forradalomra való szitás, mert a néposztály, melynek a cikk szánva volt, elementáris erővel tör ki, öl, megöli azt, ki szive bálványától megfosztotta. Vádlott még azon a határon is tulment, melyet a btkv. 172. sz. gyűlöletre vonatkozólag mond. Kéri a bűnösségét kimondani. Rákosi beszédje után Pfeiffer védő állott föl szólásra, ő nem akar idegenszerü dolgokat fölhozni, nem beszél, mint az ügyész 1000 éves múltról — mi különben történelmi lapszus — nem a szocializmusról s annak korcshajtásairól, — mi nemzetgazdasági lapszus — ő a törvénykönyvvel kezében akar bizonyítani. Még az ügyésznek azt az ízléstelen megjegyzését is figyelmen kívül hagyja, mely az agitátorokra vonatkozik. Kósa nem agitátor, kitől félni kellene, nem kell aMunkás“ oly nagy forradalmat mint az ügyész vázolta s hátborzongások között hallgattuk Citálja a 172. §-t s annak alapján volna a vádlott fölmentendő, mert ami az izgatás vétségének minősítésére megkivántatik az egyenes felhívás a cikkben nem foglaltatik. Szükséges is, hogy igy intézkedjék a törvény, mert különben az ügyész Talleyrand szavaival élhetne : Adjatok egy két sort egy embertől és én ezt az embert fölakasztatom. Majd az osztály szó fogalmát fejtegeti s illusztris jogász írók műveiből merített idézetekkel bizonyítgatja, hogy ezt a rendszert ők is elitélik. Kéri védence fölmentését. Rákosi válasza és Pfeiffer viszonválasza után az esküdtszék visszavonult tanácskozásra. Dr. Krasznay Jenő az esküdtszék elnöke terjesztette be a következő verdiktet. 1. ) Meg vannak-e győződve arról, hogy Kósa József „A gyász“ c. cikk szerzője: 11 nem, 1 igen 2. ) Foglaltatik-e a cikkben osztályelleni igazgatás ? 6 nem, 6 igen, 3. ) Vétkesnek tartják-e vádlottat: 7 nem, 5 igen. Védő erre a vádlott fölmentését, a lefoglalt 470 lappéldány kiadatását, a vádlott részére 4 frt elmulasztott kereset s maga részére 50 frt védő díjat s utazási költséget kér megállapítani A törvényszék a következő ítéletet hozta: a vádlottat fölmenti, a lefoglalt lappéldányokat kiadja, vádlottnak a kincstár terhére 4 frtot, a védő részére 15 frtot ítélt meg. A tárgyalás 1 órakor délben ért véget. Bár ne látta volna többé, ez lett kárhozata ! Bámulva néztek másnap az öreg halászok Bohusláv bárkája felé, nem tudták megmagyarázni, miért halt el a dal az ifjú ajkán ? Ő egészen megváltozott. Csöndesen, busán ült naphosszat a csónak szélén, hálóját a vízben, szemét a túlparton felejtve. Csak mikor megjött a péntek hajnala, akkor lett újra vidám. Gyorsan siklott át a tavon, sietve ment a falun keresztül addig a házig, melyben Psenosime lakott. Náluk töltötte mindig az egész napot, az asszony hálából, a lányha szerelemből tartóztatá. S mikor beállt az esti szürkület, elkísérte Anka egész a partig ; szerelem és boldogság felől reménykedve búcsúzott el az ifjútól. Így tartott ez három hónapig. A szívnek vágya egyre nőtt s a lány is bírni kívánta a legényt. Határoztak tehát Bohusláv megkéri Anka kezét. Zord zimankós téli időre virradjanak a kitűzött napon. A halász ünneplőbe öltözötten ballagott az a tó jegén s reménykedve tért be Psenosilné gazdag hajlékába. Egyszerű szavakban adta elő : mi az, mi őt ma ide vezette, a háznak virágát, egyetlen lányát jött el feleségül kérni. A büszke, dölyfös asszony rideg szarvakban adta tudtára, hogy nem koldus számára nevelte lányát. Anka térdenállva, kezeit tördelve könyörgött, Bohusláv könnyes szemekkel esdekelt, de mindhiába, szirtre találtak ők az anyai szív helyén Azóta nem volt szabad a halásznak többé a házba jönni, de ők mégis találtak módot a találkozásra. Minduntalan át-át tekintgetett az ifjú a túlsó partra, mig léket ütve a jégbe halászgatott s mikor meglátta ott lobogni Anka hófehér kendőjét, átfutott hozzája s itt bátoritak, vigasztalták egymást, megesküdve százszor is, hogy hívek lesznek egymáshoz egész a sírig. Mig a lányka minden reggelen imát rebegett boldogságukért, Bohusláv szörnyű tervet koholt forrongó agyában. Hallotta egyszer — az öregek mesélték — hogy minden évben febr. 25-ik napjának éjjelén megjelenik a közel Friedstein Ede valpói plébános február 1-én 65 éves korában elhunyt Valpón, ahol f. hó 3-án ment végbe temetése. A boldogult soká betegeskedett s a nyár folyamán Nauheimban keresett gyógyulást, de csak kis prolongációt talált, ideiglenes javulást. Született 1834- ben, pappá szentelték 1857-ben, 1866-ban Ridikovcin lett plébánossá, 1875-ben Marjancin, 1884-ben Sljivosevcin és 1897 ben Valpón. R. i. p ! A lenyugvó nap búcsú sugarai köszöntötték a haldoklónak elszálló lelkét. E válást nem csak környezete, de a jelen volt orvos is, alighogy észrevette. Halála agónia nélküli elszenderülés volt; lehet, hogy azon röpimáknak köszönhette, amelyekkel ajkan várta a végső órát. Maráo szülslökön nemesi származású szülőktől. Tanulmányait Baján, Kalocsán — ahol papnövendék is volt — és Pécsett, ahová egyházmegyénkbe átlépve került, végezte. Káplánkodott Podgajcin és Valpón. Valpóra 1897. jul. 22-én várában a hatalmas Wallenstein szelleme s dübörögve járott a vén falak között. Ez az az éjszaka, melyen titokban gyilkolták meg a herceget, ennek évfordulóján jár ott a kisértet. A környék babonás népe között szájról-szájra jár a monda, hogy egyszer egy öreg paraszt hallotta ott a vár alatt, amint elsóhajtotta az ármány ejtette hadvezér káborgó lelke e szavakat: „Csak egyszer tűznék fel újra ide a vár fokára dicső családom zászlaját. Annak a bátor embernek minden kérelmét teljesíteném !“ Ez a balga, babonás rege jutott most újra Bohusláv eszébe s erősen hitte, hogy Wallenstein zászlaja meg fogja hozni érte boldogságát. Nem szólt semmit a lánynak, titokban dolgozgatott Friedstein zászlaján. Elérkezett végre a várva-várt éjjel s Bohusláv útra készen leste az óraütést. S midőn megkondult az éjjeli tizenegy, zsebébe vetté a levelet, melyet Ankának irt az esetre, ha szerencsétlenség érné az utón, összegöngyölte a lobogót s megindult Friedstein vára felé. Fél óra múlva ott volt a szikla alatt, 1899. február 5 „PÉCSI KÖZLÖNY“ — A válság. Tegnap este az ellenzéki pártok értekezletet tartottak, melyben az egyes pártok kiküldöttei a kompromisszum tárgyalások eddigi menetéről beható jelentést tettek. Mivel azonban az ellenzék legutóbbi állásfoglalására a kormány csak ma küldte meg a feleletét, az ellenzéki pártok újabb értekezletet tartanak, melyben dönteni fognak a fölött, hogy a kormány feleletével szemben a kiküldöttek milyen állást foglaljanak el. A mai pártkonferenciákat döntőknek tartják. HÍREK, Pécs, 1890 február 4. Gyertyaszentelő boldogasszony. A katolikus egyház feb. 2 án annak az eseménynek emlékét ünnepli, mikor a kis Jézust negyven nappal születése után, a Boldogasszony fölvitte a jeruzsálemi templomba, hogy ott Mózes törvénybe szerint az Urnák bemutassa.Az öreg Simeon fölismerte a gyermekben a Megváltót, reszkető karjaira vette és úgy adott hálát az Istennek, hogy láthatták szemei a világ Világosságát. Az egyház gyertyát szentel mise előtt ennek az eseménynek emlékére és ugye ünnepli a Világosság dicsőségét. Templomainkban a rendes időben ártották az istentiszteleteket az ünnep alkalmából. — A székesegyházban tietyeg Samué, megyés püspök tartotta az ünnepi istentiszteletet. A hátralékos előfizetők lappéldányaik mai számához mellékelve postautalványt kapnak. Kérjük ez utalványok szíves felhasználását és a hátralékos előfizetési díjak minél előbbi beküldését, nehogy a lap szétküldésében fennakadás legyen. Az egyházmegye gyásza M a rap