Pécsi Közlöny, 1899. május (7. évfolyam, 50-59. szám)

1899-05-03 / 50. szám

VII. évfolyam. Pécs, 1899. szerda május 3. 50. szám. PÉCSI EOZLONY POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Hirdetések elfogadtatnak: Előfizetések, Egész évre . Félévre . . ... 6 írt. . . 3 frt. Negyedévre 1 frt. 50 kr. Egyes szám ára 4 kr. A szerkesztői és kiadóhivatalban és ifj. Rézbányay János kereskedésében. reklamációk, a kiadóhivatalba ; kéziratok a szerkesz tőséghez küldendők a lyc. nyomda épületébe. Szemfényvesztés. Igen sok szemfényvesztés van körülöttünk, azért nem tud a csaló­dott nép többé bízni s azért ingado­zik és haboz, hogy vájjon kinek higyjen. Nem volt még korszak Magyar- ország történelmében, mikor annyi toll és torok nyűtt volna el a haza­fias szólamok szolgálatában, mint most, de nem volt korszak, mikor az őszinte hazafias érzés oly csekély adagjával lett volna megverve a ma­gyar, mint most. Ünnepélyünk sok van, de örömünk vajmi kevés. Tegnapelőtt is ezeren és ezeren ünnepeltek, ünnepelték a várvavárt nagyobb anyagi jólét re­ményét, a mely a képzelt alakban soha sem valósulhat meg. A tömegbe dobott jelszó azon­ban varázserővel hat, mert napról napra erősebb az érzés, mely csak azt tartja értékes dolognak, amit pénzre lehet váltani, mely nemsokára a szivet is gyomorrá teszi. Az igaz, hogy nem egyszer visszaéltek már az ideálisabb embe­rek lelkesedésével a szabadelvű poli­tikusok. Nem egyszer meggyőződhet­tünk róla, hogy a lelkesedés tüzét országunk ügyei iránt nem azért gyújtották föl bennünk, hogy e tüzet a haza oltárára téve abból fényt áraszszanak a honra, hanem, hogy egy jól őrzött takaréktúzhelyet fütse- nek vele, melyen a klikkek húsos fazekai főnek. Kinek higyjünk hát ? Napról-napra hallunk hivatkozást az:uj kor jelsza­vára, szabadság, egyenlőség és test­vériségre, e mellett naponkint látjuk a rendszeres elnyomást, a kétféle mérték használatát és minden rang, cim, rendjel, vagy bármi kitüntetés utáni esengést, melytől azt lehet re­mélni, hogy csak egy hajszálnyira is, de kiemel a tömegből, melyet aztán le lehet nézni. Azért jó magyar nép, nézd meg magadnak jól azokat a férfiakat, a kik hozzád férkőznek, ne adj sokat arra, hogy hosszú és szép beszédeket mondanak el neked, hogy azután, ha megtetted, a mit tőled kivántak, semmibe se vegyenek. Gondold meg, hogy az esztelen frázis bolondság, mely a falnak visz. A pehely szél szárnyára kap s bár gyorsan halad, mégis csak szeleknek játéka. A kik frázisokkal handabandáz- nak, a nagyszájú hősök, bőbeszédű agitátorok, bujtogató szociálista kalan­dorok, azok a nép legveszedelmesebb ellenségei, mert a legnagyobb bajba viszik bele. ígérvén neki a földön minden jót, ha úgy cselekszik, a mint ők hirdetik. S ha azután belekergették a becsületes népet a képzelődés világába, akkor elhagyják az elcsábitottakat és eltűnnek, hogy mint bujtogatókat elfogni ne lehessen őket. Ezeknek az ámitóknak nem sza­bad fölülnie a népnek, mert csak a saját kárát vallja, amint annyi szám­talan példából látjuk és tapasztaltuk. A népiskolai törvény végre­hajtása. Az elemi népiskolai 5. és 6 osztályo k fölálluását és az ismétlő iskolák szervezé­sét sürgeti a miniszter egy uj rendeletében, melyet valamennyi közigazgatási bizottság­hoz, átiratilag az egyházi főhatóságokhoz, és a tanfelügyelőségekhez a napokban intézett. A rendelet szerint a miniszter az 1897—98-ik tanévről szóló népoktatási sta­tisztikai adatokból arról győződött meg> hogy az ország 16,769 elemi népiskolája közt az egytanitós 11,927 osztatlan elemi iskolából csak 59 százalékban, vagyis 7142- ben, többtanitós, osztott 4842 elemi iskola közt pedig ezek 76 százalékában, vagyis 3713 elemi iskolában volt meg a törvény­szabta hat éves mindennapos évfolyam, összesen tehát csak 10,854 elemi népiskolá­ban, 64.7 százalék arányban tettek eleget az iskolafentartók az 1868 : 38. t.-c. 1. és 48. § ai azon rendelkezésének, mely szerint a mindennapi iskolázás hat évfolyammal bir. Ennek következtében a gyakorlati is­mereteknek éppen legbecsesebbjét (minő: a történelem általános földrajz, polgári jogok ^3 „Pécsi Kczlönf* tárcája. Egy kis tévedés. Általánosan ismert dolog, hogy a világ pusztulását jelek fogják megelőzni. Ilyen lesz a csillagok lehullása, a mi alatt bizo­nyára nem oly csillaghullást kell érteni, a mely manap is divik, midőn a csak kissé is szerencsés és hozzáértő ember az or- dókban szinte könyökig vájkálhat. Nem kell hozzá több, csak kis áldozat ismeretlen célokra, no meg néhány jóakaró. Már bi­zony jó szerencse, hogy nem ily csillag­os kereszthulläs előzi meg az utolsó napot, mert akkor már régen nem forgolódnék ez a sárgolyónak nevezett földgömb. Hogy állításom valóságon alapul, szolgáljon tanú­ságul a következő történet. 1713 évi március 16-án nagy lakoda­lom volt az egyik fővárosban. Eichoffi Li- pót herceg kelt ugyanis egybe egy herceg­nővel a legnagyobb ünnepségek kíséreté­ben. Azután megvonták magukat az eichoffi kastélyban, hova azonban a boldog megelé­gedettség nem akart velők együtt beköl­tözködni. A hercegné ugyanis annyira hozzászokott a fővárosi fényhez, pompához, hogy uj hazája igen unalmasnak tűnt föl előtte. Az elégedetlenség férge rágódott lel­kén. Egy magányos órában, mint a krónika beszéli, eszébe jutott az az akkori fogalmak szerint nagyszerű állatsereglet, melyen ott­hon mindég oly édesen elmulatott. Sopán­kodott tehát férje előtt, hogy, ha már sok egyéb hiányaik, legalább egy menázseria volna. A gyöngéd férj ki is adta menten a parancsolatot, hogy az eichoffi hercegségben előforduló állatokból hamarosan fogdossa- nak össze néhány kiváló példányt s töltse­nek meg minden előkerülő ketrecet ! De ezzel nem elégedett meg. Hogy felesége minden óhajtását túllicitálja, elhatározta, hogy a messze, tengeren túli vidékekről né­hány majmot is fog titkon szerezni, s névnap­jára ajándékba adni. Oh minő nagy lesz a meglepetés és az öröm az idegen vendé­gek láttára. Azonnal irt a hollandi követnek Batáviába, hogy neki egy állatkereskedő céget ajánljon, s leveléhez mindjárt megrendelést csa­tolt egy vagy két darab majomra. A követcsak- hamar előzékenyen válaszolt, biztosítván a herceget, hogy megbízatásában a lehető legpontosabban eljárand. Múltak a hónapok, egész félesztendő tova repült, de semmi hir, annál kevésbbé majmok. Végre hosszas türelmetlen vára­kozás után levél érkezik Bataviából. Idege­sen szakítja föl a herceg, átfut rajta, de a másik percben hanyatt vágja magát karos székében, s kis hijja, hogy a guta meg nem ütötte. Még egyszer átolvassa s hal­vány lesz, mint a fal, a boszúságtól és föl­indulástól, „Miniszteremet hívjátok !“ kiált a szolgáknak s nyomban elfutnak érte. A miniszter, kire a titok és az ügy anyagi lebonyolítása bízva volt, csakhamar hajlongva jelenik meg a fenség előtt. íme olvassa ! szól a herceg, de kérem jól olvassa, inkább háromszor is olvassa át, hátha csalnak sze­meim !

Next

/
Thumbnails
Contents