Pécsi Közlöny, 1899. június (7. évfolyam, 60-70. szám)

1899-06-04 / 60. szám

VII. évfolyam. 60. szám. Pécs, 1899. vasárnap június 4. PÉCSI EOZLONY POLITIKAI ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. Megjelenik minden vasárnap, kedden és csütörtökön. Előfizetési ár: Egész évre . . . . 6 frt. j| Negyedévre 1 frt. 50 kr. l*élévre .... 3 frt. |j Egyes szám ára 4 kr. Hirdetések elfogadtatnak: A szerkesztői és kiadóhivatalban a lieeumi nyomda épületében. Előfizetések, reklamációk, a kiadóhivatalba ; kéziratok a szerkesz­tőséghez küldendők a lie. nyomda épületébe. Borgazdaságunk védelme. (K. Ö.) Az aradi kereskedelmi és iparkamara a hazai borkereske­delem irányában megingott bizalom helyreállítása érdekében föliratot inté­zett a szakminiszterekhez, melyben kérelmezi, hogy a borhamisítások meggátlása céljából a kormány egy központi borvizsgáló intézményt léte­sítsen, mely a földmivelési miniszter­nek alárendelve, minden szakközegtől függetlenül, rendszeres vizsgálatot tartana a hazai bortermelők és ke­reskedők pincéiben. Már most mindenki, aki ad arra valamit, hogy borgazdaságunk, me­lyet az 1893. XXIII. t. c. megvédeni nem tud, a szükséges védelemben részesittessék, örömmel fogja fogadni mind azokat az intézkedéseket, a melyek a zaklatás kizárásával azt célozzák, hogy a közérdek oltalmat találjon. Az a borkereskedő, kinek tiszta a lelkiismerete, nyugodtan néz­het a vizsgálat elé, ha a központi kiküldött váratlanul és bejelentetlenül megérkezik. Csak a hamisítónak és a csalónak van szüksége arra, hogy a vizsgálat idejét előre megtudva, a vizsgálathoz előkészületeit megtegye. Nem csoda tehát, hogy az aradi ka­mara fölterjesztése, melyet átirat alakjában az összes iparkamaráknak is megküldött, visszhangra talált a termelő és fogyasztó által képviselt közvéleményben. Csak a pécsi kereskedelmi és iparkamara gondolkozik máskép. Leg­utóbb tartott rendes ülésén ugyanis egy borkereskedő indítványára-az aradi átiratot elvetette. Ebből követ­kezik, hogy a pécsi keresk. és iparka­mara az eddig folytatott borvizsgálati rendszert, jobban mondva a szabad bormanipulációt jónak találja, melyről pedig ország-világ tudja, hogy sem­mit sem ér, s legkevésbbé tudja a borhamisítást megakadályozni, mint azt épen Pécs példája mutatja. Pécs­nek kettős buzgalmat kellene kifejte- j nie a borgazdaság védelmében, mert épen Pécs az, melynek bortermelése a! ijó hírnévből, borkereskedelme a biza-í lomból legtöbbet vesztett némely keres­kedő visszaélései folytán. Mikor az or­szágszeme rajta nyugszik, akkor mond­ja ki a kereskedelmi kamara, hogy nem kell a független, a váratlan, be nem jelentett borvizsgálat. Rosszul tette a kamara, hogy annak a borkereske­dőnek a fölszólalása után indult, mert ez legkevésbbé sem fogja a. pécsi borkereskedelem renoméját hely­reállítani. A pécsi kamara ezzel az állás- foglalással hü maradt múltjához, mely mindent az egyoldalú merkan- tilis érdekek szemüvegén keresztül birálgat. Nem akarjuk a pécsi kama­rát azokra a mozgalmakra figyelmez­tetni, melyek országszerte a termelő és fogyasztó közönség körében meg­indultak s azt célozzák, hogy a ter­melő vagyona és a fogyasztó egészsége védelmet találjon a borhamisítók ellen., de emlékébe idézzük oly testületek állásfoglalását, melyek különben még a pécsi kamara merkántilizmusát is messze túlszárnyalják. Itt van a többi között a buda­pesti keresk. és iparkamara, mely a merkantilis érdekek fő-fő támasza és mégis közgyülésileg méltányolta a borhamisítók üldözése ügyében fo­ganatosított akciót. Ép úgy cselekedett egy másik merkantilis intézmény, a. budai kereskedelmi csarnok. Többet is idézhetnénk, de ez is elég arra nézve, hogy a pécsi kereskedelmi kamara ^3 „Pécsi tárcája. Egy megtért hithirdető. Olaszból fordította : Dr. M. D. (F olv tatás.) 1859 október elején eljutottam végre Kaffa hataráig. Alig nyílt meg a kapu előttünk, a leg­első, ki könyes szemekkel nyakamba borult, szegény Józsefem volt, kit saját mestere és társa árult el, s hagyott egészen magára, bár ünnepélyes esküvel Ígérte, hogy (iktatá­sát még folytatni fogja. (József atya tehet­séges bennszülött ifjú volt, kit Massaia atya — mint a missziónak apostoli helynöke s püspöke — több évi előkészület után ál- dozárrá szentelt, s páter Cézárral Kaffába küldött, az itteni misszió gondozására. S mivel József képzettsége kissé hiányos volt, páter Cézár pedig hazájában — Olaszor­szágban — e pályára teljesen elkészült, ő reá lön bízva, hogy a hiányokat vele s nála mielőbb pótolja.) Szabad folyást engedve bánat könye- inknek, melyek szemeinkből szinte patak­zottak : — „Miért nem jött el, kérdem tőle, páter Cézárunk is ?“ Óh, hogyan lehetne ő most itt kö­zöttünk, válaszolt az ifjú, kezének fejével szárítva föl lepergő könnyeit, mikor ön, jó atyám, ellensége gyanánt jött Kaffába, s azért, hogy megbüntesse ama nagy botrá­nyért, melyet elkövetett ? „Óh nem, nem ! tévedtek, feleltem én ! neki. Nem jövök én ellensége képen, hanem j hogy őt szivemre öleljem ; nem azért, hogy j eltaszitsam tőlem, hanem hogy kiragadjam annak karjaiból, ki esküszegővé, s a bot­rány kövévé tette, s teszi őt még most is “ ; Ezt a párbeszédet, mely köztünk ama j népek jelenlétében folyt, sokan megértették, kik a gallák nyelvét elég jól ismerték, s főleg Negussie, kit a kaffai király a misszió védelmére rendelt. Ez, mint páter Cézár és pártfogóinak szívélyes barátja, nem mulasztá mindezt elmondani, úgy neki, a boldogta­lannak magának, mint a királynak is. Én részemről csak örültem ennek, mert lénye­gében mi egyebet se hallottak tőlem, mint az atyai szeretet őszinte kifejezéseit, s a béke óhaját. A mint karavánunk szerte széledt a gunyhókba, melyek mind a kapu közelében voltak, s számomra is berendezték a job­bak egyikét, visszavonultam én is oly szán­dékkal, hogy kissé pihenek. Óh de minő pihenés is volt ez ?! Fejem égett, akár egy tűzhányó, a mint az ellentéteket, a sok sok küzdelmet s mindama nehézségeket hány­tam s vetettem meg, melyekbe e szeren­csétlen fiam ügye sodorhat még majd ama udvarban. Este felé József atya visszatért némi kis élelemkészlettel; majd megjöttek a királyi javak szolgái is, juhokkal, buzake- nyérrel számomra, s közönséges kocció kenyérrel a többiek részére. (A koccio pál- maszerü fa, s ezen vidéken sok más mel­lett kenyeret is készítenek puha belsejéből.) József visszatérte közben találkozott egyik barátjával, ki az napon még az ud- ; varnál volt, s mikor azt kérdezte, mi újság ott ügyeinkre nézve, azt a választ nyerte, hogy a király két nap óta elzárkózott, s | egyre tanácskozik oszlopos embereivel érkezé­sem felől, s eddigelé meg nem is döntöttek. Azt is hallá említeni, hogy nekem a királyi lak közelében adnának majd sátort; azért-e, hogy igy jobban megtiszteljenek, vagy hogy könnyen kikémleljék minden lépésemet, s kedvük szerint cselt is vethessenek, senki se tudhatta. Mikor végül minden egyébről is hosszan beszélgettünk, páter Hajlu sá­torába vonult, s én magam maradtam derék Gáborommal. (Egy ártatlan szivü, megtért gall fiú.) Eme egész napon feltűnő bánatot

Next

/
Thumbnails
Contents