Pécsi Közlöny, 1899. december (7. évfolyam, 134-144. szám)
1899-12-03 / 134. szám
1899 december 3. ,PÉCSI KÖZLÖNY“ községi polgárfiu jár, így van ez több más községben is; ahol pedig járványos gyermekbetegségek is föllépnek, ott még az egyetlen fiuk közt is nagy pusztítást vittek végbe, miért is sok vagyonos polgárcsalád örökös nélkül marad. Somogy vármegye vezető köreiben attól tartanak most, hogy az ez év végén megtartandó népszámláláskor a fölvett népesség nem fog szaporodást fölmutathatni. E bajjal szemben eddig nem tett semmit sem az állam, sem a vármegye, sem a társadalom. A nép gazdasági oktatása el van hanyagolva, a közegészségügy teljesen rendezetlen, az állami adminisztráció e téren teljesen tehetetlen, a kuruzslás és babona pedig még mindig sokkal kedveltebb a nép előtt, mint az orvosi tudomány. Ez a hír Somogy vármegyéből jön és igen elszomorító, tartunk tőle, hogy különösen a Dunántúl más magyar részeiben is hasonló állapotok nyugtalanító eredményét fogja konstatálni a népszámlálás. Persze a mi nagy politikusaink nem érnek rá, hogy ilyen lappáliákkal komolyan foglalkozzanak. A pécsi oltáregyesületről. E soraimat főkép a fedő egyházmegyei papság szíves figyelmébe ajánlom. Alulírott mint az oltáregyesületnek egyházmegyei igazgatója szükségesnek tartom, hogy némely dolog felől felvilágosítással szolgáljak. Mindenekelőtt bátorkodom a fedő papság figyelmét arra felhívni, hogy Pécsett Ő méltósága, kegyes főpásztorunk egyenes óhajára önálló anyatársulat létesült, melynek alapszabályait a méltósága i. é. junius 24-éről keltezett 2352 sz. a. kegyes leiratában jóváhagyván az oltáregyesületet kánonilag eligálta, jelen sorok szerény íróját nevezvén ki ugyanannak igazgatójává. Az oltáregyesület, mint ilyen, Pécsett azóta lankadatlan buzgalommal igyekszik célja elérésére, mely a Legszentebb megimádása és a szegény templomok fölsegélyezése. E lépéssel a pécsegyházmegyei öszszes oltáregyesületi tagok a pécsi anyatársulat tagjaivá lettek, olykép, hogy minden ügyük elintézésében hozzánk, a pécsi oltáregyesület igazgatóságához tartoznak fordulni, a tagsági díjak, mint eddig is hozzánk küldetnek be, de nem, hogy Budapestre küldessenek, hanem a pécsi oltáregyesület pénztárába. Új tagok itt jelentetnek be azután és az elhunytak tagsági könyvecskéi is ide küldendők. Szegény templomok folyamodványaikat ezután már nem a központi oltáregyesület elnökasszonyához nyújtják be, hanem Pécsre az Oltáregyesület Elnökasszonyához, mert szükségleteiket azután már a pécsi oltáregyesület fogja kielégíteni. Kérem tehát különösen azokat a fedő papság közül, kiknek plébániájában oltáregyesületi tagok vannak, méltóztassanak ezt tudomásul venni és egyszersmind híveiknek is tudomására hozni. A tagsági könyvecskék nálunk lesznek kaphatók és pedig magyar, német és az egyházmegyénkben divó horvát nyelven, utóbbi kettő egy hónap múlva. Akik bármi ügyben felvilágosításért felkeresnek soraikkal, kész örömmel válaszolunk. Midőn mindezeket szíves tájékozásul közlöm, egyben bemutatom a pécsi oltáregyesület eddigi, talán még alig számbavehető működését. Maga a pécsi oltáregyesület mindenekelőtt önmaga gyarapodott, amennyiben az oltári egyesületi tagok száma tetemesen emelkedett és folyton emelkedőben van. A fiókegyesületek szervezése a vidéken is örvendetes lépést tart a központival. A pécsi egyesület a befolyó alamizsnából már nagy megrendeléseket tett és a templomi ruhák készítésébe bele is fogott. Rajta leszünk, hogy az egyházi szabályok betartása mellett teljesen kielégítsük a fedő papság kívánságait. Óhajunk, hogy rövid idő alatt a szentségi Üdvözítő Neki megfelelő, méltó szolgálattal dicsőittessék. Szent meggyőződésünk, hogy Ő, Ki szívünk lelkünk imádott királya, megsegíti szegény koldulgató alattvalóit. A jövő évi június hónapban fogjuk a templomi ruhák kiállítását rendezni, melyre előre is felhívjuk a fedő papság b. figyelmét. Az adományok kiosztása azután történik, miért is kérjük a folyamodó urakat méltóztassanak addig türelemmel lenni. A kezdet nehézségeivel küzdünk. F. év végére tartom fönn magamnak a szerencsét, hogy köszönettel nyugtázzam a fidő papságnak kegyes adományait. Itt jegyzem meg, míg intenziókat assignáló levelezőlapokat nem nyomatunk, ne tessék rossz néven venni, ha a címek elhagyásával küldjük az assignálást. Nincs rá fizikai idő. Az oltáregyesületet és ügyünket a fidő papság jóindulatába ajánlva maradtam a fidő papságnak szolgálatkész híve. Virág Ferencz olltáregyesületi igazgató. Keletiről alacsony dombsorok, nyugatról magas hegyek környezik. Fekvése érdekes, festői, apró házainak piruló, födelei kellemes harmóniában olvadnak össze a házak közt levő kertek várost környező erdő fáinak sűrű zöld lombjaival. Torda egyik fő érdekessége, Jósika Miklós báró, a nagy regényíró születési háza és a főtéren levő XV. századbeli gót szilykát. és a ref. templom. Ezek egyikén állítólag ez a felírás olvasható : „Épült Tordán.“ Általában Torda némely tekintetben sokat beszélhet magáról , mi túl a dunainak Rátót, az az erdélyinek Torda. Sok érdekes dolog van feljegyezve, — és ki ne ismerné a tordai okos malac históriáját ? — Első teendőink közé tartozott Tordán a nagy nevezetességű sóbányát megtekinteni s hogy megérkeztünk a főtéren épült „nagyvendéglőbe,“ rögtön megkérdeztük az elénk siető pincértől, hogy merre viszen az út a sóbányához ? Nem tudom kérem, alásan — volt a válasz — mert én nem vagyok idevaló.“ Körülbelül ezt a választ kaptuk a következő embertől is. úgy látszik, a tordaiak meglehetősen közömbösek városuk nevezetességei iránt. A kalauz sem tudott felvilágosítani a bánya hollétéről. Végre sikerült megtudnunk, hogy csak egy negyedórás séta az egész megmutatták, merre menjünk. Gyalogszerrel indultunk neki a kis útnak, de hamarosan megbántuk. Ahogy kiértünk a városból, olyan sártenger vett körül, hogy valóságos művészet volt átgázolni rajta. De nem riasztott vissza ez sem, haladtunk a kitűzött cél felé. Érdekes, hogy minél közelebb értünk a bányához, annál kopárabb lett a vidék, fű, fa, bokor eltűntek, csak egy apró növényke terem itten a „sóvirág,“ mely ezt a sikes talajt szereti. Hanem a negyedóra már rég eltelt, sőt egy másik is és a bánya még mindig nem mutatkozott. Útközben csak elvétve kaptunk szemben egy egy templomba siető lelket s ha kérdeztük tőlük, vajon jól megyünk-e a bánya felé, ezt a feleletet nyertük : „Vagy igen, instálom, csak tessenek mirjd egyenest menni, majd elérkeznek.“ — Mi tehát mentünk, mendegéltünk míg végre feltűnt előttünk, de még meglehetős meszszeségben egy csinos kis villatelep, szépen dolgozott kis parkkal az előtérben. Szörnyű gyanú fogta el lelkünket erre a fölfedezésre. Aligha járunk jó utón, itt nem lehet a sóbánya bejárata. Szerencsénkre elénk került egy öreg székely, ettől újra megkérdeztük, hogy jó útón járunk-e a bányához. Igenis mondja a székely, — de mindjárt hozzá teszi: — „feredni akarnak ugye-e instálom ?“ „Nem, majd azután, ha a bányát megtekintettük.“ „Talán a túréit?“ kérdi székelyünk. Tűnél ? hát az mi? csodálkoztunk valamenynyien. Hát a honnan a sót nyerik. És a bánya ? kérdjük rosszat sejtve. „Hisz mink a feredőt hívjuk bányának, a sóbányát meg tunelnek mondja emberünk szörnyen elképedve, hogy mi még ezt sem tudjuk. És a tűnél, az igazi sóbánya messze van még ide? Az bizony Új-Tordán van, egészen más irányban, mint a feredő. Lesújtva álltunk mindnyájan erre a kijelentésre s erősen küzdöttünk a boszankodás és kacagás közt, hogy melyikkel könnyitsünk lelkünkön . Természetesen az utóbbi győzedelmeskedett s nyomban elhatároztuk, hogy nem hátrálunk. — megyünk a tunethez. A bánya, vagyis fürdő megtekintése egyelőre elmaradt, bár felvettük a programmunkba a sósfürdőt is, mely a kétezer év előtt vájt római sóbányák helyén van. Innen maradt rajta a bánya elnevezés a mit a tordaiak egész természetesnek találnak. HÍREK, Pécs, 1899. december 2. Advent Ezen időszak, mely karácsonyig tart, előkészületi időt képez az isteni Üdvözítőnek méltó fogadtatására. Ez okból a kat. egyház, mely isteni alapitóját Jézus Krisztus személyében tiszteli, a polgári szokástól eltérőleg, advent első vasárnapjától kezdi számítani az egyházi évet. Híveit óvja a zajos mulatságoktól s szerdán és pénteken böjtöt rendel a magábaszállás és bűnbánati szellem ápolására. Ebben az időszakban tartatnak az annyira kedvelt roráték, hajnali misék, onnét véve elnevezésüket, mert rorate bevezetéssel kezdődnek. Azon mennyei hajnalnak jelzése ezen mise, mely a kegyelem napjának, az isteni Üdvözítőnek közelgését jelenti. Habár tényleges megjelenése óta 19 hosszú századot számlálunk a keresztény hivő lélek- 3.