Pécsi Közlöny, 1899. december (7. évfolyam, 134-144. szám)

1899-12-03 / 134. szám

1­899 december 3. ,PÉCSI KÖZLÖNY“ községi polgárfiu jár, így van ez több más községben is; a­hol pedig járvá­nyos gyermekbetegségek is föllépnek, ott még az egyetlen fiuk közt is nagy pusztí­tást vittek végbe, miért is sok vagyonos polgárcsalád örökös nélkül marad. Somogy vármegye vezető köreiben attól tartanak most, hogy az ez év végén megtartandó népszámláláskor a fölvett népesség nem fog szaporodást fölmutathatni. E bajjal szemben eddig nem tett semmit sem az állam, sem a vármegye, sem a társadalom. A nép gazdasági oktatása el van hanya­golva, a közegészségügy teljesen rendezet­len, az állami adminisztráció e téren tel­jesen tehetetlen, a kuruzslás és babona pedig még mindig sokkal kedveltebb a nép előtt, mint az orvosi tudomány. Ez a hír Somogy vármegyéből jön és igen elszomo­rító, tartunk tőle, hogy különösen a Dunántúl más magyar részeiben is hasonló állapotok nyugtalanító eredményét fogja konstatálni a népszámlálás. Persze a mi nagy politikusaink nem érnek rá, hogy ilyen lappáliákkal komolyan foglalkozzanak. A pécsi oltáregyesületről. E soraimat főkép a fedő egyházmegyei papság szíves figyelmébe ajánlom. Alulírott mint az oltáregyesületnek egyházmegyei igazgatója szükségesnek tartom, hogy némely dolog felől felvilágosítással szolgáljak. Mindenekelőtt bátorkodom a fedő pap­ság figyelmét arra felhívni, hogy Pécsett Ő méltósága, kegyes főpásztorunk egyenes óhajára önálló anyatársulat létesült, mely­nek alapszabályait a méltósága i. é. junius 24-éről keltezett 2352 sz. a. kegyes leira­tában jóváhagyván az oltáregyesületet ká­­nonilag eligálta, jelen sorok szerény íróját nevezvén ki ugyanannak igazgatójává. Az oltáregyesület, mint ilyen, Pécsett azóta lankadatlan buzgalommal igyekszik célja elérésére, mely a Legszentebb meg­imádása és a szegény templomok fölsegé­lyezése. E lépéssel a pécsegyházmegyei ösz­­szes oltáregyesületi tagok a pécsi anya­társulat tagjaivá lettek, olykép, hogy min­den ügyük elintézésében hozzánk, a pécsi oltáregyesület igazgatóságához tartoznak fordulni, a tagsági díjak, mint eddig is hozzánk küldetnek be, de nem, hogy Buda­pestre küldessenek, hanem a pécsi oltár­egyesület pénztárába. Új tagok itt jelentet­nek be azután és az elhunytak tagsági könyvecskéi is ide küldendők. Szegény templomok folyamodványaikat ezután már nem a központi oltáregyesület elnökasszo­nyához nyújtják be, hanem Pécsre az Oltáregyesület Elnökasszonyához, mert szük­ségleteiket azután már a pécsi oltáregyesü­let fogja kielégíteni. Kérem tehát különösen azokat a fedő papság közül, kiknek plébániájában oltár­egyesületi tagok vannak, méltóztassanak ezt tudomásul venni és egyszersmind híveik­nek is tudomására hozni. A tagsági köny­vecskék nálunk lesznek kaphatók és pedig magyar, német és az egyházmegyénkben divó horvát nyelven, utóbbi kettő egy hónap múlva. A­­kik bármi ügyben felvi­lágosításért felkeresnek soraikkal, kész öröm­mel válaszolunk. Midőn mindezeket szíves tájékozásul közlöm, egyben bemutatom a pécsi oltár­egyesület eddigi, talán még alig számba­­vehető működését. Maga a pécsi oltáregye­sület mindenekelőtt önmaga gyarapodott, a­mennyiben az oltári egyesületi tagok száma tetemesen emelkedett és folyton emelkedő­ben van. A fiók­egyesületek szervezése a vidéken is örvendetes lépést tart a közpon­tival. A pécsi egyesület a befolyó alamizs­nából már nagy megrendeléseket tett és a templomi ruhák készítésébe bele is fogott. Rajta leszünk, hogy az egyházi szabályok betartása mellett teljesen kielégítsük a fedő papság kívánságait. Óhajunk, hogy rövid idő alatt a szentségi Üdvözítő Neki meg­felelő, méltó szolgálattal dicsőittessék. Szent meggyőződésünk, hogy Ő, Ki szívünk lelkünk imádott királya, megsegíti szegény koldulgató alattvalóit. A jövő évi június hónapban fogjuk a templomi ruhák kiállí­tását rendezni, melyre előre is felhívjuk a fedő papság b. figyelmét. Az adományok­­ kiosztása azután történik, miért is kérjük a­­ folyamodó urakat méltóztassanak addig tü­­­­relemmel lenni. A kezdet nehézségeivel küzdünk. F. év végére tartom fönn magamnak a szeren­csét, hogy köszönettel nyugtázzam a fidő papságnak kegyes adományait. Itt jegyzem meg, míg intenziókat assignáló levelezőlapokat nem nyomatunk, ne tessék rossz néven venni, ha a címek elhagyásá­val küldjük az assignálást. Nincs rá fizi­kai idő. Az oltáregyesületet és ügyünket a fidő papság jóindulatába ajánlva maradtam a fidő papságnak szolgálatkész híve. Virág Ferencz olltáregyesületi igazgató. Keletiről alacsony dombsorok, nyugatról magas hegyek környezik. Fekvése érdekes, festői, apró házainak piruló, födelei kellemes harmóniában olvadnak össze a házak közt levő kertek várost környező erdő fáinak sűrű zöld lombjaival. Torda egyik fő érdekessége, Jósika Mik­lós báró, a nagy regényíró születési háza és a főtéren levő XV. századbeli gót szily­kát. és a ref. templom. Ezek egyikén állí­tólag ez a felírás olvasható : „Épült Tordán.“ Általában Torda némely tekintetben sokat beszélhet magáról , mi túl a dunainak Rátót, az az erdélyinek Torda. Sok érdekes dolog van feljegyezve, — és ki ne ismerné a tordai okos malac históriáját ? — Első teendőink közé tartozott Tordán a nagy nevezetességű sóbányát megtekin­teni s hogy megérkeztünk a főtéren épült „nagyvendéglőbe,“ rögtön megkérdeztük az elénk siető pincértől, hogy merre viszen az út a sóbányához ? Nem tudom kérem, alá­­san — volt a válasz — mert én nem va­gyok idevaló.“ Körülbelül ezt a választ kap­tuk a következő embertől is. úgy látszik, a tordaiak meglehetősen közömbösek váro­suk nevezetességei iránt. A kalauz sem tu­dott felvilágosítani a bánya hollétéről. Végre­­ sikerült megtudnunk, hogy csak egy ne­gyedórás séta az egész megmutatták, merre menjünk. Gyalogszerrel indultunk neki a kis útnak, de hamarosan megbántuk. A­hogy kiértünk a városból, olyan sártenger vett körül, hogy valóságos művészet volt átgázolni rajta. De nem riasztott vissza ez sem, haladtunk a kitűzött cél felé. Érdekes, hogy minél közelebb értünk a bányához, annál kopárabb lett a vidék, fű, fa, bokor eltűntek, csak egy apró növényke terem itten a „sóvirág,“ mely ezt a sikes talajt szereti. Hanem a negyedóra már rég eltelt, sőt egy másik is és a bánya még mindig nem mutatkozott. Útközben csak elvétve kaptunk szemben egy egy templomba siető lelket s ha kérdeztük tőlük, vajon jól me­gyünk-e a bánya felé, ezt a feleletet nyer­tük : „Vagy igen, instálom, csak tessenek mirjd egyenest menni, majd elérkeznek.“ — Mi tehát mentünk, mendegéltünk míg végre feltűnt előttünk, de még meglehetős mesz­­szeségben egy csinos kis villatelep, szépen dolgozott kis parkkal az előtérben. Szörnyű gyanú fogta el lelkünket erre a fölfedezésre. Aligha járunk jó utón, itt nem lehet a só­bánya bejárata. Szerencsénkre elénk került egy öreg székely, ettől újra megkérdeztük, hogy jó útón járunk-e a bányához. Igenis mondja a székely, — de mindjárt hozzá teszi: — „feredni akarnak ugye-e instálom ?“ „Nem, majd azután, ha a bányát megtekin­tettük.“ „Talán a túréit?“ kérdi székelyünk. Tűnél ? hát az mi? csodálkoztunk valameny­­nyien. Hát a honnan a sót nyerik. És a bánya ? kérdjük rosszat sejtve. „Hisz mink a feredőt hívjuk bányának, a sóbányát meg tunelnek mondja emberünk szörnyen elké­pedve, hogy mi még ezt sem tudjuk. És a tűnél, az igazi sóbánya messze van még ide? Az bizony Új-Tordán van, egészen más irányban, mint a feredő. Lesújtva álltunk mindnyájan erre a ki­jelentésre s erősen küzdöttünk a boszan­­kodás és kacagás közt, hogy melyikkel könnyitsünk lelkünkön . Természetesen az utóbbi győzedelmeskedett s nyomban elhatá­roztuk, hogy nem hátrálunk. — megyünk a tunethez. A bánya, vagyis fürdő megte­kintése egyelőre elmaradt, bár felvettük a programmunkba a sósfürdőt is, mely a két­ezer év előtt vájt római sóbányák helyén van. Innen maradt rajta a bánya elnevezés a mit a tordaiak egész természetesnek találnak. HÍREK, Pécs, 1899. december 2. Advent Ezen időszak, mely kará­csonyig tart, előkészületi időt képez az isteni Üdvözítőnek méltó fogadtatására. Ez okból a kat. egyház, mely isteni alapitóját Jézus Krisztus személyében tiszteli, a pol­gári szokástól eltérőleg, advent első vasár­napjától kezdi számítani az egyházi évet. Híveit óvja a zajos mulatságoktól s szerdán és pénteken böjtöt rendel a magábaszállás és bűnbánati szellem ápolására. Ebben az időszakban tartatnak az annyira ked­velt roráték, hajnali misék, onnét véve el­nevezésüket, mert rorate bevezetéssel kez­dődnek. Azon mennyei hajnalnak jelzése ezen mise, mely a kegyelem napjának, az isteni Üdvözítőnek közelgését jelenti. Habár tényleges megjelenése óta 19 hosszú szá­zadot számlálunk a keresztény hivő lélek- 3.

Next