Pécsi Közlöny, 1900. április (8. évfolyam, 26-34. szám)

1900-04-01 / 26. szám

1900. április 1. »PÉCSI KÖZLÖNY a d u­­­á­s­s a­l van egybekötve, kapcsolat­ban vele más nevezetes olasz városok is megtekinthetők. Ott lesznek a hazai tanitó­­rendek kiküldöttei is a zarándoklatban, a a melynél érdekesebbet keveset látott Róma, a mennyiben diszmagyar, modern szalon­ruha stb. mellett nagy számban lesz lát­ható a magyar népviselet is­ Alapítótag. H­a­n­n­y Gábor pápai prelátus március 25-én 100 koronát küldött a szegzárdi r. kat. olvasókör elnök­ségéhez és ezzel a kör alapító tagjai sorába lépett. Katolikus írók és hirlapírók országos értekezlete. Szerdán délelőtt közgyűlése volt a P­á­z­m­á­n­y-E­gye­­sületnek, délután pedig a katolikus írók és hírlapírók jöttek össze Budapesten a köz­ponti szeminárium nagytermében értekez­letre. A délelőtti közgyűlést dr. Kiss János nyitotta meg köszönetét mondva­­ mindenkinek, kik a P­á­z­m­á­n­y-E­g­y­e-­­­sület törekvéseit bármily módon támo­­­gatták. Azután megválasztották az egyesü­let elnökévé dr. M­a­r­g­a­l­i­t­s Ede egye-­­tem­i tanárt. Az alapszabályok módosítá­­­­sának letárgyalása után következett a bíráló­­ bizottság jelentése az egyesület által kitű­zött 104 forintos pályázatról. A díjat a 88 beérkezett tárcaszerű elbeszélések közül R­o­v­á­t Imre szabadkai tanár nyerte meg a „Hazatért“ című novelláért. Ezután B­ó­n­i­t­z Ferenc, gróf A­p­p­o­n­y­i Albert fölszólítása értelmében indítványozta, hogy a béke ügyében alakuló nemzetközi sajtó­­szövetségben a Pázmány-egyesület is kép­viseltesse magát. C­i­k­l­a­y Lajos jelenti, hogy ezt az illető végrehajtó bizottságnak már tudomására adta. A közgyűlés kiküldi dr. M­a­r­g­a­l­i­t­s Edét, dr. Kiss Jánost és dr. H­o­r­t­o­v­á­n­y­i Józsefet. Közgyű­lés után a közgyűlés tagjai barátságos ebédre gyűltek össze a tiszti kaszinó épület­­ vendéglőjében. Délután folyt le a k­a­t. írók és hirlapírók orsz. érte­kezlete, melyre elnökül egyhangúlag­ dr. M­a­r­g­a­l­i­t­s Ede egyetemi tanárt választották meg. Az értekezlet táviratilag üdvözölte R­a­m­p­o­r­t­a kardinális útján a pápát, a kabinetiroda útján a királyt, azután József Ágost főherceget,­­ mint a Pázmány-Egyesület fővédőjét a hercegprímást s a Meránban üdülő W­­­a­s­s­i­c­s Gyula kultuszminisztert. Azután fölolvasták a kongresszushoz érke­­­zett üdvözlő táviratokat, minek befejezése­­ után megkezdődtek az előadások. Dr. Kiss János egyetemi tanár hosszabb bevezető beszéd kapcsán határozati javas­latot terjesztett be, melyben a magyaror­szági katolikus írókat és hírlapírókat tömö­rülésre és a Pázmányegyesületbe való be­lépésre serkenti. A hat­ javaslat szerint 2 év alatt új értekezlet tartandó. A­u­e­r Ist­ván a katolikus sajtó jelentőségéről és felka­rolásáról szólt. Dr. Sziklai János a kato­likus szépirodalomról értekezett. Kir­­s­c­h­a­n­e­k Ödön határozati javaslatot ter­jesztett be az iránt, hogy a lelkészkedő kat. papság a Kát. sajtó­­pártolására és párto­lására szerkentessék s hogy a püspöki kar körleveleiben a papságot a jó sajtó párto­lására és terjesztésére buzdítsa. C­i­k­­­a­y Lajos, a Pázmány­ Egyesület alelnöke, a katolikus művek terjesztésére vonatkozólag tett indítványt. Dr. N­o­t­t­e­r Antal pedig vidéki katolikus lapmunkatársak és tudósí­tók alkalmaztatását tartja szükségesnek s ez ügyben határozati javaslatot is terjesz­tett be. A kongresszus valamennyi javas­latot egyhangúlag elfogadott s hozzájárult végül B­ó­n­i­t­z Ferenc szerkesztő javas­latához is a katolikus sajtó és hirdetési ügy dolgában. A napirend letárgyalása után az elnök újból megköszönte a megnyilat­kozott nagy érdeklődést s a kongresszust éljenzés közben berekesztette. A jótékony nőegylet közgyű­lése f. évi április hó 22-én d. u. 3 órakor saját helyiségében tartja közgyűlését. Az uj törvényszéki elnök Hardi Sándor tiszteletére, akit a napokban a leg­közelebbi összes tanácsülésben fognak ün­nepélyesen beiktatni új állásába, ápril 7-én a Nemzeti Casinóban bankett lesz. A Szent­ István Társulat köz­gyűlése. Végre olyan palotában tarthatta meg fő kath. irodalmi társulatunk ülését, mely hozzá méltó. A reggeli 9 órakor a Jézus szent szive templomában tartott szt. mise után a gyülekezet a Szent­ István tár­sulat házába a Szentkirályi utcába vonult, melyre a nemzeti zászló mellett ki volt tűzve a fehér-sárga pápai lobogó. Va­­s­z­a­r­y Kolos hercegprímás 10 órakor ért­­­kezett meg. Jelen voltak : Zichy Nándor gróf és Eszterházy Miklós Móric gróf­­ társelnökök, Kisfaludy A. Béla alel­­nök, Kaposi József igazgató, Császka György kalocsai érsek, H­e­t­t­y­e­y Sá­muel, Hornig Károly báró és Steiner Fülöp püspökök, sok főrend és prelátus. Pont tíz órakor V­a­s­z­a­r­y Kolos bíboros hercegprímás rövid szertartás kíséretében megáldotta a házat, illetőleg a dísztermet. A szertartás befejezése után megkezdődött a Szent István-társulat nagygyűlése. V­a­­­s­z­a­r­y Kolos bíboros hercegprímás nagy­szabású megnyitóbeszédet mondott. A lelkes éljenzésekkel fogadott megnyitó beszéd után Zichy Nándor gróf megkö­szönte a prímásnak nemes eszmékben gaz­gazdag megnyitóját, s kikérte engedelmét, hogy a beszédet átadhassák a sajtónak s a hívek között szétoszthassák. Majd K­i­s­­f­a­l­u­d­y A. Béla társulati alelnök vázolta röviden azt a nagy utat, mely egy szerény olcsó lapkiadó vállalattal a Szent István Társulat mai működéséig vezet. Beszámolt a társulat múlt évi tevékenységéről, az épí­tés ügyéről, s végül a közgyűlés hozzájá­rulását kérte ahoz, hogy a mai örömnapon a társulat működésével a rokon egyesületeket is támogatásban részesíthesse, nevezetesen hozzájárulhasson az Örökimádás templo­mának költségeihez, gyarapíthassa a Páz­mány-egyesület tőkéjét, s adományban részesíthesse a hirlapírok nyugdíj­intézetét, valamint a nyomdászok betegsegélyző-egyesü­­letét. A közgyűlés ezután a tudományos és irodalmi osztály új tagjaiul megválasztotta Andor Józsefet, dr. Barta Józsefet, Dívald Kornélt, Ku­n­dora Jánost és V­á­r­a­d­y Károlyt, to­vábbá Kaposi József igazgatót állásá­ban véglegesítette. Az igazgatói jelentést, a mely a társulat kiadványairól ad kimerítő képet, a közgyűlés felolvasottnak tekintette, a számadásokat tudomásul vette, a fel­mentvényt megadta s a költségvetést jóvá­hagyta, végül pedig a régi igazgatóválaszt­mányt újból megválasztotta. Végül Ester­házy Miklós Móric gróf elnök tett javas­latot, hogy a szokásos Péter-fillért az idén is küldjék el a Vatikánba. E javaslat elfo­gadása után az elnöklő hercegprímás a naggyűlést berekesztette. Áthelyezett alügyész Sáros­pataki József szegzárdi kir. alügyész a sátoralja­újhelyi ügyészséghez helyeztetett át. Alapítványi hely baranyai fiuk ré­szére üresedett meg a m. kir. honvéd­­főreáliskolánál jövő tanévre. Csak baranyai fiuk pályázhatnak, de előnyben részesül­nek a megyei tisztviselők és kezelő hiva­talnokok fiai. Pályázati feltételek Tormay alispánnál tekinthetők meg. Magyarok Amerikában. Egy new-yorki lap e hírt közli: „A magyar kolóniában oly jól ismert néhai milliomos, (volt szredistyei földesur) impressario és pincér, Lazarovits Mihály meghalt a Bellevue-kórházban. Influenzás volt. Számos magyar­­ kisérte ki utolsó útjára. Sírjánál megindító búcsú­beszédet mondott a He­­intze budapesti osztálysorsjegy cég volt éseket tölt el lázas izgatottságban álmatla­nul, aztán át és átfesti a fenséges arcot, me­lyen ott kell trónolnia az igazságnak,szentség­nek,szeretetnek.Aztán a Madonnaképek ezrei. De ezekről nem is kell szólnom, hiszen semmiféle művészi eszmény úgy át nem nem ment a köztudatba, mint ez. Mindenki ismeri Rafael „Sixtini Madonnáját“, me­lyen kedves angyalfejek közt felhőn lebeg a Szűz karján a kisdeddel és alulról két bájos angyalka tekint fel hozzá olyan ked­vesek, a­milyeneket csak Rafael finom lel­­külete tudott elképzelni ! A Madonna della Sedia is régi imerősünk kissé komoly Jé­­zuskájával, vagy Murillo „Mennybemene­tele“ mélyen egymásra öltött karokkal égre emelt tekintettel száll fel az ideális Isten­anya. Vegyük még Michelangelo „Pietá“-ját, megható fájdalmában, valóságos költemény márványban. És hány tárlaton próbálkozik alakjával sok művész, jól-rosszul, a­mint többé­v, kevésbbé érti meg. Mindezek nemcsak a vonalak rithmi­­kájával hatnak, hanem az embert mint igazán embert lelki világával tárják elénk, azért nem ártott e két eszménynek sem az idő, sem az ízlés és műirányok változása. Majd a kereszténység megszabadulva a katakombák világából, mindjárt szárnyai alá veszi a művészet összes ágait. Temp­lomokat épít és ezzel sokat mondtam. Ma művészi ideálunk lakásunknak ízlésünket kielégítő választékos berendezése, régebben több monumentális érték lakozott a népek szivében. Középületeinek élt s abban gyö­nyörködött, ha városa közepén ott állt monumentuma műszeretetének, s ez a monumentum rendesen a templom volt. Azért adja ki a flórenci tanács utasítását, midőn építeni akar, hogy az olyan legyen a milyen még nem volt. Ez oka annak, hogy a templomok lettek a művészi ambíció va­lóságos Mekkái, új stíleknek és műirányok­nak erőpróbái, melyek magukon hordják sajátos bélyegét. A keresztény templom nem egysze­rűen csarnok, mint a görögök temploma, melyben egy kis szűk, sötét cella jut az istenség szobrának, hanem áldozat helye melyben a földreszálló Isten lakik, az imád­ság és oktatás háza. Mindezen vonások magyarázzák meg tágasabb szerkezetét, bővebb díszítését, belsejéhez simuló külső alakját. A benne fejlődődő liturgia tárgyai a művészi alkotás megannyi területei. A mű­vészet díszíti itt a falakat festményekkel és mozaikokkal, az ablakokat üvegfestmé­nyekkel, melyen titokzatosan ömlik be a világosság, az oltárt remek faragásokkal, a ruhákat hímzésekkel, az edényeket vése­­tekkel, a könyveket initiálékkal. Egyesül itt a nagy művészet az iparművészettel. A sok művészi újdonság közül csak egyet említek. E templomokban látható a szegények bibliája, mely a művésznek al­kotásra tág teret, a nép műszlésének táp­lálékot adott. Hosszú képsorozat ez, me­lyen egymásután vannak ábrázolva a szent könyvek jelenetei. Példája látható a pécsi székesegyház falfestményeiben. Szegények bibliájának pedig azért nevezték, mert a nép, melynek olvasásra és tanulásra nem igen van ideje, innen merítette vallási is­mereteit a közvetlen szemléletből. Nagyon természetes, hogy ez legalább is hat úgy az általános műizlés fejlődésére, mintha mi fásultan haladunk el múzeumaink és képtáraink felhalmozott és felraktározott műkincsei mellett. Erre a bibliára mondta szt. Vazul, a nagy egyházatya, hogy­­ tisz­telettel csókolja a szentek képeit, mert a festők úgy hatnak képeikkel, mint a szó­nokok beszédeikkel.“ Bár ez manapság is sokszor igaz volna ! Igaz, eleinte a kereszténység szelleme kénytelen volt megalkudni a római művé­szet és különösen az építészet hagyomán­ y.

Next