Pécsi Közlöny, 1900. július (8. évfolyam, 53-61. szám)
1900-07-01 / 53. szám
PÉCSI KÖZLÖNY Politikai lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton este. 1900. Julius 1. Vasárnap VIII. évfolyam 53. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szepesy utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza, a szerkesztőség kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Dr. HANY FERENCZ. Előfizetési árak: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 12 fill. Nyilt-térben 1 sor 40 fill. Jubileumi beszéd. Tartotta 1900. Sz. Péter és Pál apostolok ünnepén. Dr. Kelemen László. „Én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és e készítőn fogom építeni anyaszentegyházamat.“ Máté XVI. 18 (■ai Evang.) Az apostolok fejedelmeinek mai ünnepében részt vesz ugyan az egész keresztény világ, de mint nagy Sz. Leó pápa mondja, e nap különösen illeti meg Rómát, hol e két apostol Sz. Péter és Pál nemcsak kiváló buzgalmat tanúsított a keresztény vallás terjesztésében, hanem ott mai napon dicső vértanúi halált is szenvedett e hitért; nem csodálhatjuk tehát, ha a római keresztények évszázadok óta kiváló módon rójják le e mai ünnepen tiszteletüket e szent apostolpár iránt, ha ott Sz. Péter templomában lelkesedéssel éneklik a mai vecsernye hymnusában e szavakat: „A Roma felix Jóh szerencsés Róma, mely a két Apostolfejedelem dicső vérével lettél felavatva.“ E világhírű templomban van a főoltár alatt Sz. Péter sírja, közelében pedig ezen apostolfejedelemnek régi bronz szobra ülő helyzetben, melynek jobb lábát tisztelettel csókolják az odamenő keresztény hívek; ma e szobrot ünnepélyes díszbe helyezik, s midőn a római pápát mellette viszik a főoltár felé, ez tisztelettel köszönti ősrégi szobrát annak, kinek ő a keresztény egyház kormányzatában törvényes utóda. De ha kiváló jogczimök van a római keresztényeknek e mai ünnephez, nékünk is meg van az, nemcsak mint Isten jóvoltából keresztényeknek, hanem ez évben különösen mint magyaroknak, főleg pedig mint a pécsi egyházmegye és e város híveinek. * * * I. Mint keresztények évről évre halljuk a mai Evangelium azon szavait, melyekben édes Megváltónk Péter apostolt kőszálnak mondja, rajta építi fel anyaszentegyházát, neki adja a menyország kulcsait, őt teszi híveinek főpásztorává, saját helyettesévé e földön. Üdvözítőnknek e határozott rendelkezését tehát tiszteletben kell tartani minden kereszténynek. E nagy lelki hatalommal felruházva működött Sz. Péter apostol úgy Jeruzsálemben, mint később Antiochiában, míg végre az isteni gondviselés különös intézkedéséből az akkor hatalmas római birodalom fővárosába Rómába jutott, hogy ott 25 éves főpásztori működés után vértanúi halállal fejezze be szent életét, s így a római püspökségben törvényes utóda legyen egyszersmind az egész keresztény anyaszentegyház kormányzója, mint ezt a hagyomány folyton tartotta, a keresztény hívek mindenkor hitték s a későbbi egyetemes zsinatok ki is mondták. A ki tehát nem ragaszkodik Péterhez a kőszálhoz, mint a keresztény egyház alapjához; a ki a római pápa mint Sz. Péter törvényes utóda iránt nem viseltetik fiúi tisztelet- és hitbeli engedelmességgel, az legyen bárki, nem keresztény katholikus többé; mert Krisztus urunk határozott rendelkezése folytán minden keresztény alá van rendelve Péternek, a kőszálnak, s csak ennek utódai vannak jogosítva és egyúttal kötelezve a keresztény hívek vezetésére, hogy az ő főpásztorkodásuk alatt ezek lelkük üdvét munkálva részesüljenek a megváltás áldásos gyümölcseiben. Visszatekintve már most K. K. a kereszténység 19 százados múltjára, van elég okunk hálát adni a jó Istennek, ki 1900 évvel ezelőtt Sz. Fiát adá nekünk megváltóul, hogy ez érettünk emberré lévén, úgy szent tanítása és példája, mint kínos szenvedése és kereszthalála által eszközölje az emberi nem megváltását. E köszönetét zójjuk le különösen e mai napon, midőn Krisztus helytartója Péter, az apostolfejedelem, dicsőítette meg vértanúi halálával isteni mesterét, a két hit szerzőjét és az egyház alapítóját. II. De van a mai ünnepen hálára okunk nekünk magyaroknak, a mennyiben nemzetünk keresztény hitre térésének 9 százados emlékét üljük ez évben. Midőn őseink e hazát elfoglalták, egy évszázadon át réme volt nemzetünk a szomszédos keresztény népeknek. Ki hitte volna, hogy e vitéz, de szilaj nép is csakhamar meghódoljon a kereszt hatalmának ? pedig úgy történt, mert eljött ennek a mindenható örök végzésében rendelt ideje. E czélra Szent Istvánt választotta eszközül az isteni gondviselés, ki előbb, mint fejedelem, később mint király, valóban pedig mint igazi apostol buzgólkodott honfitársainak térítésében a keresztény hitben. Az általa alapított 10 püspökség közt van a pécsi is, melynek alapitó okmánya 1009-ik évről szól, s melyben apostoli szent királyunk ezen egyházat híveivel együtt Szt. Péter apostol fejedelem tiszteletére ajálja fel. Mivel pedig Szt. István az akkori római pápa II. Sylvestertől kapott koronával 1000-ik évben lett országunk első királyává megkoronázva, azért joggal üli meg nemzetünk ez évben kereszténnyé létének 9 százados évfordulóját, mi pedig pécsi hívek e székesegyháznak majdnem 900 éves bucsunapját e mai ünnepen. Használjuk fel tehát ez alkalmat s adjunk hálát a keresztény hit kegyelméért édes Megváltónknak, ki 9 százada nemzetünket is befogadta az ő egyházába, országunkat is a keresztény hit áldásaiban részeltette nemcsak, hanem földi helytartója által már akkor kiváló szeretetével elhalmozta. Avagy volt-e nemzet Európában, melynek első keresztény királyát oly ritka kiváltságokkal ruházta fel Szt. Péter utóda, mint azt II. Sylvester pápa tette Szt. István királlyyal ? Mintha prófétai lélekkel látta volna előre, hogy nemzetünk lesz hivatva egykor védő bástyául lenni Európa keresztény népeinek a török uralma ellen. Jól tudom, hogy valamely országnak keresztény hitre térése nincs bizonyos rázkódás nélkül; mindenütt voltak e hitnek úgy vértanúi, mint hitvalló bajnokai és szentjei. A keresztény erények hősies gyakorlatában országunkban maga a királyi család tündöklött, hisz úgy első királyunk István, mint annak szűz fia Imre a szentek sorába vétettek fel. Ezeket követték Szt. László király, valamint II. Endrének leánya Sz. Erzsébet, míg ennek unokahugai, IV. Béla király-