Pécsi Közlöny, 1900. július (8. évfolyam, 53-61. szám)

1900-07-01 / 53. szám

PÉCSI KÖZLÖNY Politikai lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton este. 1900. Julius 1. Vasárnap VIII. évfolyam 53. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szepesy­ utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza, a szerkesztőség kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Dr. HAN­Y FERENCZ. Előfizetési árak: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 12 fill. Nyilt-térben 1 sor 40 fill. Jubileumi beszéd. Tartotta 1900. Sz. Péter és Pál apostolok ünnepén. Dr. Kelemen László. „Én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és e készítőn fogom építeni anyaszentegyházamat.“ Máté XVI. 18 (■ai Evang.) Az apostolok fejedelmeinek mai ünnepében részt vesz ugyan az egész keresztény világ, de mint nagy Sz. Leó pápa mondja, e nap különösen illeti meg Rómát, hol e két apos­tol Sz. Péter és Pál nemcsak kiváló buzgalmat tanúsított a keresztény val­lás terjesztésében, hanem ott mai na­pon dicső vértanúi halált is szenve­dett e hitért; nem csodálhatjuk tehát, ha a római keresztények évszázadok óta kiváló módon rójják le e mai ünnepen tiszteletüket e szent apostol­pár iránt, ha ott Sz. Péter templo­mában lelkesedéssel éneklik a mai vecsernye hymnusában e szavakat: „A Roma felix J­óh szerencsés Róma, mely a két Apostolfejedelem dicső vérével lettél felavatva.“ E világhírű templomban van a főoltár alatt Sz. Péter sírja, közelé­ben pedig ezen apostolfejedelemnek régi bronz szobra ülő helyzetben, melynek jobb lábát tisztelettel csó­kolják az odamenő keresztény hívek; ma e szobrot ünnepélyes díszbe he­lyezik, s midőn a római pápát mel­lette viszik a főoltár felé, ez tiszte­lettel köszönti ősrégi szobrát annak, kinek ő a keresztény egyház kor­mányzatában törvényes utóda. De ha kiváló jogczimök van a római keresztényeknek e mai ünnep­hez, nékünk is meg van az, nemcsak mint Isten jóvoltából keresztények­nek, hanem ez évben különösen mint magyaroknak, főleg pedig mint a pécsi egyházmegye és e város hí­veinek. * * * I. Mint keresztények évről évre halljuk a mai Evangelium azon szavait, melyekben édes Megváltónk Péter apostolt kőszálnak mondja, rajta építi fel anyaszentegyházát, neki adja a menyország kulcsait, őt teszi híveinek főpásztorává, saját helyet­tesévé e földön. Üdvözítőnknek e határozott ren­delkezését tehát tiszteletben kell tar­tani minden kereszténynek. E nagy lelki hatalommal felru­házva működött Sz. Péter apostol úgy Jeruzsálemben, mint később An­­tiochiában, m­íg végre az isteni gond­viselés különös intézkedéséből az ak­kor hatalmas római birodalom fővá­rosába Rómába jutott, hogy ott 25 éves főpásztori működés után vérta­núi halállal fejezze be szent életét, s így a római püspökségben törvé­nyes utóda legyen egyszersmind az egész keresztény anyaszentegyház kormányzója, mint ezt a hagyomány folyton tartotta, a keresztény hívek mindenkor hitték s a későbbi egye­temes zsinatok ki is mondták. A ki tehát nem ragaszkodik Pé­terhez a kőszálhoz, mint a keresz­tény egyház alapjához; a ki a ró­mai pápa mint Sz. Péter törvényes utóda iránt nem viseltetik fiúi tiszte­let- és hitbeli engedelmességgel, az legyen bárki, nem keresztény katho­­likus többé; mert Krisztus urunk határozott rendelkezése folytán min­den keresztény alá van rendelve Pé­ternek, a kőszálnak, s csak ennek utódai vannak jogosítva és egyúttal kötelezve a keresztény hívek vezeté­sére, hogy az ő főpásztorkodásuk alatt ezek lelkük üdvét munkálva részesüljenek a megváltás áldásos gyümölcseiben. Visszatekintve már most K. K.­­ a kereszténység 19 százados múlt­jára, van elég okunk hálát adni a jó Istennek, ki 1900 évvel ezelőtt Sz. Fiát adá nekünk megváltóul, hogy ez érettünk emberré lévén, úgy szent tanítása és példája, mint kínos szen­vedése és kereszthalála által eszkö­zölje az emberi nem megváltását. E köszönetét zójjuk le különö­sen e mai napon, midőn Krisztus helytartója Péter, az apostolfejedelem, dicsőítette meg vértanúi halálával isteni mesterét, a két­ hit szerzőjét és az egyház alapítóját. II. De van a mai ünnepen há­lára okunk nekünk magyarok­nak, a mennyiben nemzetünk ke­resztény hitre térésének 9 százados emlékét üljük ez évben. Midőn őseink e hazát elfoglalták, egy évszázadon át réme volt nem­zetünk a szomszédos keresztény né­peknek. Ki hitte volna, hogy e vitéz, de szilaj nép is csakhamar meghó­doljon a kereszt hatalmának ? pedig úgy történt, mert eljött ennek a min­denható örök végzésében rendelt ideje. E czélra Szent Istvánt választotta eszközül az isteni gond­viselés, ki előbb, mint fejedelem, később mint király, valóban pedig mint igazi apostol buzgólkodott honfi­társainak térítésében a keresztény hitben. Az általa alapított 10 püspökség közt van a p­é­c­s­i is, melynek ala­pitó okmánya 1009-ik évről szól, s melyben apostoli szent királyunk ezen egyházat híveivel együtt S­z­t. Péter apostol fejedelem tiszte­letére ajálja fel. Mivel pedig Szt. István az ak­kori római pápa II. Sylvester­­től kapott koronával 1000-ik évben lett országunk első királyává meg­koronázva, azért joggal üli meg nemzetünk ez évben kereszténnyé létének 9 százados évfordulóját, mi pedig pécsi hívek e székesegyháznak majdnem 900 éves bucsunapját e mai ünnepen. Használjuk fel tehát ez alkalmat s adjunk hálát a keresztény hit ke­gyelméért édes Megváltónknak, ki 9 százada nemzetünket is befogadta az ő egyházába, országunkat is a ke­resztény hit áldásaiban részeltette nemcsak, hanem földi helytartója ál­tal már akkor kiváló szeretetével el­halmozta. Avagy volt-e nemzet Európában, melynek első keresztény királyát oly ritka kiváltságokkal ruházta fel Szt. Péter utóda, mint azt II. Sylvester pápa tette Szt. István királlyyal ? Mintha prófétai lélekkel látta volna előre, hogy nemzetünk lesz hivatva egykor védő bástyául lenni Európa keresztény népeinek a török uralma ellen. Jól tudom, hogy valamely or­szágnak keresztény hitre térése nincs bizonyos rázkódás nélkül; mindenütt voltak e hitnek úgy vértanúi, mint hitvalló bajnokai és szentjei. A keresztény erények hősies gyakorlatában országunkban maga a királyi család tündöklött, hisz úgy első királyunk István, mint annak szűz fia Imre a szentek sorába vé­tettek fel. Ezeket követték Szt. László király, valamint II. Endré­nek leánya Sz. Erzsébet, míg ennek unokahugai, IV. Béla király-

Next