Pécsi Közlöny, 1900. július (8. évfolyam, 53-61. szám)
1900-07-01 / 53. szám
- nak 3 leánya, Jolánta, Kinga és Margit mint boldogok tiszteltetnek. A vértanuk sorát mindjárt Sz. István halála után megnyitja Szt. Gellért püspök és társai, folytatták ezt később azon többnyire ismeretlenek, kik a tatár pusztítás idejében vérzettek el; mig azonban e két üldözés csak rövid ideig mintegy átmeneti forgószél viharzott el hazánkban, addig a szerencsétlen mohácsi csata után bekövetkezett török uralom nemcsak pár évi, hanem különösen e pécsi egyházmegyében másfél századig terjedő üldözésnek lett szomorú korszaka, s e hosszú idő alatt nemcsak a különféle csatákban vérzettek el legjobbjaink, hanem rabszijra fűzve számtalanok hurczoltattak el idegen földre, hol a legnagyobb nélkülözés és szenvedés közt hunytak el, mindezek részint vértanúi, részint hitvalló bajnokai voltak úgy keresztény hitünknek, mint édes hazánknak, mert mindkettőért szenvedtek és haltak meg. Elgondolhatjátok, k. keresztények, milyenségbe jutott ez időben országunk, mennyire érezte pécsi egyházmegyénk is e csapást egész nagyságában ; hisz főpásztora nem lakhatott itt, virágzó 3 káptalana feloszlott, s míg a mohácsi vész előtt a különféle szerzetesekkel együtt itt e püspöki székhelyen 300 áldozó pap működött, később csak egy maradt meg, a város vidékén pedig csak Berkesden és Bicsérden volt egy-egy lelkipásztor. Nem lehet megindulás nélkül olvasni azon panaszos levelet, melyet e három egyházi férfiú 1581-ben innen Pécsről küldött Rómába XIII. Gergely pápához, ecsetelvén az itt ott elszórva maradt keresztény hivek elhagyatott állapotát. És Sz. Péternek ezen utóda megértette fiainak kesergő szavát, hisz a római pápák a mily örömmel vettek tudomást azelőtt a keresztény hit virágzó állapotáról honunkban, oly atyai gondoskodással viseltettek hazánk iránt a vész idején. Feljegyezte a történet azon különféle pénzbeli segélyt, melyet Szt. Péter utódai adtak királyainknak a török elleni védelemre, de a mai évszázados ünnepen nem hallgathatom el azt, mit éppen az előbb említett XIII. Gergely pápa tett nemzetünknek az akkori szomorú időkben. Azon panaszos levelekre ugyanis, miket hazánkból nem egy helyről kapott, egy szép eszme megvalósításával felelt. Pár évtizeddel azelőtt egyik elődje III. Gyula pápa loyolai sz. Ignác tanácsára egy intézetet létesített Rómában a németországi ifjak papi neveltetésére, hogy ezek hazájukba visszatérve a keresztény hit fenntartására működjenek; ehhez hasonlót szándékozott XIII. Gergely pápa a magyarok részére is alapítani, de mivel a keresztény fejedelmeknek nyújtott pénzbeli segélye miatt e szép tervét nem valósíthatta meg mindjárt, egyelőre úgy intézkedett, hogy szt. István magyar királynak azon régi alapítványa, mely a Rómába menő zarándokok ellátására létetett, de mely akkor a zarándokok hiánya miatt parlagon hevert, az előbb említett intézethez csatoltassék úgy, hogy a magyar szent korona tartományaiból 12 ifjú nyerje ott egyházi neveltetését. Ezen intézkedése XIII Gergely pápának segély és köszönet volt szegény hazánknak; segély az akkori szomorú jelenben, köszönet pedig a múltra ; igy akarta e pápa nemzetünknek meghálálni ama nagy szolgálatot, melyet ez a kereszténységnek azáltal tett, hogy két századon át a vitéz magyar nemzet volt védfala Európa keresztény népeinek a török előnyomulása ellen. Midőn tehát ez évben országunk keresztény voltának 900 éves emlékét ünnepeljük, a sok örvendetes és szomorú emlék mellett mai napon arra is hálásan kell gondolnunk, mit szt. Péter utódai a római pápák atyai gondoskodással tettek nemzetünknek úgy virágzó korszakában, mint különösen annak szomorú elhagyatottságában. III. Nekünk pedig pécsieknek mindezeknél nagyobb jogcímünk e mai napon hálánkat nyilvánítani szt. Péter utódainak, kik úgy e várost, s annak templomait, mint magát a főpásztort, s annak tanácsát a káptalant nem egy kitüntetésben részesítették. Pécs városnak díszére vált azon egyetem, mely Nagy Lajos király alatt létesült, s az akkori pápa V. Orbán által 1367-ben mindazon kiváltságokkal lett felruházva, melyekkel azon időben a külföldi híresebb egyetemek kitüntetve lettek. Sajnos, hogy városunk e dísze, országunk régi egyeteme a mohácsi vész után lassan kint megszűnt. Maga ezen régi székesegyház a római pápák jóvoltából nagyobb templomi, úgynevezett bazilikai rangot nyert, minek külső jele egy kiskorsátor, melyet ünnepélyes körmenetek alkalmával szoktak az illető templom papsága előtt vinni ; ennek vörös márványba vésett alakja azelőtt ez átelleni fali oszlopon volt látható. Ugyanezen székesegyház a régibb időben VI. Kelemen pápától 1345-ben, II. Piustól pedig 1462-ben lett búcsúkkal ellátva, s mindkét okmányban e mai ünnep van e célra kitűzve ; legújabban pedig a keresztény egyház mostani kormányzója XIII. Leó pápa által lett búcsúkkal gazdagítva 1891- ben. Alig épült fel e városban szent Ferenc szerzetes fiainak temploma, annak VIII. Bonifác pápa 1303-ban, VI. Ince pápa pedig 1355-ben e székesegyház északkeleti részén levő Mária templomnak engedélyeztek bucsukát. Ezen Mária templomban volt a boldogságos szent Szűznek gazdagon aranyozott szobra, s e templom egyik oltára alatt elhelyezve sz. Liviu püspök vértanú teste, sajnos, nemcsak e szent ereklyének, de magának ezen 8 oltárral ellátott Mária templomnak is nyoma veszett már azon régi várpréposti templommal együtt, mely keresztelő sz. János tiszteletére alapítva külön társas káptalannal birt; valamint azon két más kápolnának, melyek egyike szt. András apostol, másika szt. Móric vértanú tiszteletére építve, az előbb említett két templommal együtt koszorú gyanánt övezték e székesegyházat, mint megannyi tanúi régi dicsőségünknek, s egyúttal bizonyítékai a keresztény hit virágzásának városunkban. És midőn a török uralomtól felmentés után e püspöki templom ismét visszaadatott istentiszteleti czéljának, XII. Incze pápa a török imaházból keresztény templommá alakított várostemplomnak 1696-ban 5 szentnek nagyobb ereklyéit ; e székesegyháznak XII. Kelemen pápa 1738-ban sz. Vince vértanú ereklyéit, VI. Pius pápa pedig 1781-ben sz. Fausztin vértanú egész testét ajándékozták; ezek most is e templomban tiszteltetnek. A pécsi püspökök közül nem egy volt a római pápák által személyes érdemeik miatt kitüntetve érseki palásttal. E gyapjúból készült palástok a mai ünnep vecsernyéje után áldatnak meg a Pápa által, azután szent Péter sírjára téve küldetnek szét az érsekeknek, s csak igen ritka esetben egyes püspököknek; e szép kiváltságot XIV. Benedek pápa 1754-ben a pécsi püspököknek egyszer s mindenkorra megadta; utóda pedig XIII. Kelemen pápa 1766-ban a pécsi káptalan testületének a püspöki jelvények viselését engedélyezte örök időre, hogy valamint ezen egyházmegye főpásztora, úgy annak tanácsa a káptalan is kiváló módon kitüntetve legyenek. Meg kell még említenem azt, hogy 1849-ben boldogult emlékű IX. Pius pápa e pécsi egyházmegye 2-ik püspökét Mert a boldogok sorába iktatta ; igy akarván megtisztelni azon szent életű főpásztort, kit első szent királyunk István különösen megkedvelt, ennek fia szent Imre hét csókkal megtisztelt, s ki mint pécsi püspök átélte minden viszontagságait, azon első üldözésnek, mely sz. István király halálától kezdve tartott első Endre trónraléptéig. Boldog Mór püspöknek e nyilvánosan engedélyezett tisztelete hazánk legszomorubb korszakán kezdődött, értem az 1848-iki szabadságharc utáni vészidőben s igy kegyes vigasz és gyógyító is volt az nekünk sz. Péter utódjától a szomorúság napjaiban. * * * Ezekből láthatjátok K. K., hogy van nekünk is jogcímünk szt. Péter és Pál apostolok mai napjának kiváló ünneplésére. „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1900. julius 1.