Pécsi Közlöny, 1901. február (9. évfolyam, 10-17. szám)

1901-02-02 / 10. szám

2 es BEK. Pécs, 1901 február 1. *­­Szuly József esperes-plébánost Szerdán d.u. 5 órakor Berkesden meghalt a köz­ség derék plébánosa, Szuly Jószef pécs­­várad-kerületi esperes. Betegnél volt a napokban a szentséget kiszolgáltatni Szi­lágy fiókközségben és hajadonfővel lévén, áthalt, tüdőlobba esett és a krízist kiállani nem tudta. A boldogult 1835-ben született, 1856-ban szentelték pappá, 1862-ben az az ekkori kisszeminárium su­bregense, 1873 ban egyúttal tanitóképzőintézeti tanár, 1877- ben ideiglenes igazgatója ez intézetnek, 1878- ban berkesdi plébános, 1885-ben helyet­tes esperes, 1894-ben pedig valóságos espe­res lett. Az elhunyt megtestesült példányképe volt a rendszeretetnek és lelkiismeretességnek hivatali és szorosan papi ügyekben. Semmit sem mulasztott el, és amit megtett, abban nem volt hiány, pótlásra szoruló. Tiszta élete, egyházias érzése, emberszeretete, udvariassága még a legigénytelenebb hívei iránt is, általános tiszteletet vívott ki neki vi­lágiak és egyháziak előtt. Egyik fő érdeme a berkesdi plébániatemplom felépítése, melyre maga 1000 frtot adott. Szuly József halála mindenfelé élénk részvétet kelt, emlékét nem fogják elfelejteni nemcsak rokonai, hanem paptársai és egyéb tisztelői sem. Az elhunytat Pécsett öcscse, Szuly János ügyvéd és családja gyászolják. Temetése ma d­­e 10 órakor volt. Have pia anima, vivas in Christo­­ Zsinkó-emlék. Újabban Zsolnay Miklós 25, Cirer József 20, Újvári János (Somogy-Ácsáról) 2, Krautsack János 20 koronát adományozott a Zsinkó-emlékre. Fő összeg 3261 K 34 fillér. A Katolikus Kör bálja. A belvárosi Kath. Kör f. hó 30-án tar­­­totta meg farsangi táncrestélyét, mely fényre, látogatottságra nézve méltán sorakozik a kör eddigi báljaihoz. A rendezőséget méltán illeti meg a legnagyobb dicséret, hogy az estélyen minden meg­volt, a­mi a legké­nyesebb ízlést is kielégíthette. Volt publi­kum olyan, aminőt csak ünnepies alkal­makkor lehet látni : a pécsi értelmiség színe-java. A kör helyisége ez alkalomból a tavasz pompáját öltötte magára A játék­teremben az azaleák, cinerám­ák, ciklámenek, plumbák, jácintok, pálmák s a tavasz zsen­géi gyönyörködtették a szemet : a tánc­teremben is ott volt a fény és az illlat, úgy hogy méltó keretet kapott az elegáns toillettekben megjelent báli közönség. Amíg a parketten Farkas zenéje mellett kódolt­a a kolostor déli részén fekvő fegyverszobákat . Szótlanul tűrte Justus apát mindeddig ezt­­ a rend ellen való cselekedetet. Most azon­ban megfogant a szándéka, hogy szelíden visszahúzza a világias dolgokba merültet ve­szedelmes útjáról . . . János barát megelégelte az imádsá­­­­got s egy utolsót fohászkodva megvigaszt­­talt, megnyugodott lélekkel ballagott át alvó helyére, levetvén saruját, hogy alvó társait föl ne költse. Tisztán állt előtte a terv,­ hogy megkéri szépen a tisztelendő apát urat, adná néki áldását s eresztené a szive szándékának útjára. Hiszen a pogány ellen gyűlt össze az ország szine-virága s pogány ellen neki is illik harcolni. Immár cellájához ért, mikor az apát eléje lépett s szigorú, de mégis jóságos­­ arccal igyen szólt neki: — Édes fiam, nem jóban jár lelked, hogy ily későn ébren látlak! — Tisztelendő atyám, a szentegyház­ból jövök. Későre maradtam, beismerem. De mikor a lelkem úgy kívánkozott ott ma­radni, hogy bizony majd éjfél lett, mire minden baját-baját kipanaszkodta. — Fiam, tán a­ szent gyónás többet használna üdvösségednek, mint az enge­delmesség ellen való áldozat — beszélt fiatalság Terpsychorének, addig a kevésbé fegyverfoghatók ostrom alá vették a buffe­­tet és a restaurációt, mások pedig a ma­mák mulattatásában tüntették ki magukat. A papság is szép számmal volt képviselve. Ott voltak : Hanny Gábor p. prael., Károly Ignác, Magenheim József apátplébánosok, Plank Kamil, Csurda Béla, Streicher József, Kör­­mendy Károly, Szilvek Lajos dr., Waldin­­ger István, Gyömörey Zsigmond, Mayer György, Krum Péter, Bubregh Béla, Szabó Dezső és Kiss István. A rendezőség gyö­nyörű táncrendekkel kedveskedett a höl­gyeknek, a gavaléroknak gomblyukában pe­dig ott díszelgett a chrysantémum. A bál jól belenyúlt a hajnalba, s mindvégig igazi jókedv uralgott. Az első négyest 75 pár táncolta. Végül itt közöljük a megjelent úrhölgyek névsorát: Asszonyok : Szinkovich Károlyné, Fekete Mihályné, Piatsek Gyuláné, Sey Ferenczné, Benyovszky Elemérné, Vörös Mihályné, Gsik Antalné, Duka Achillné, Breining Péterné, Mestrics Imréné, Schmidt Boldizsárné, Dománé, Holics Gyuláné, Bodó Aladárné, özv. Lechnerné, Germann Ist­vánná, Tallián Zsigmondné, Haffner Vil­­mosné, Putzer Lajosné, Krausz Felix drné, Krausz Istvánná, Nyáray Lajos drné, Schultz Imréné, Folly Gyula drné, Dvorszky Jó­­zsefné, Borsy Györgyné, Gebhardt Istvánná, Sey Ernő drné, Parrag Antal drné, Kaffka Károlyné, Razgha Gyuláné, Bahula József dr­né, Dévay Jánosné, Jantay Gyuláné, Neuber Ernőné, Egry Béla drné, Taizs Józsefné, Gebhardt Ferenczné, özv. Mülcher Alajosné, Krausz Miksáné, Szegedy Rezső drné, Csathó Gyuláné (Villány), Szommer Gyuláná, Koszter Károlyné, Horváth Antalné, Beyerle Jánosné, özv. Bach­­mayer Henrikné, özv. Meceyné, Wur­ster Jánosné, Bergmann Ignácné. Leá­nyok: Schneider Teréz, Gebauer Mari, Csathó Rita (Villány), Beierle Irén, Koszter nővérek, Náray Márta, Bachmeyer Aranka, Gyurasy Mária, Bergmann Böske, Neu­ber nővérek, Mülcher Mariska, Krausz Stefiké, Gebhard Rita, Szombathelyi Mariska, Dévay Ilona, Razgha Ilona, Fele Elvira, Sey Vilma, Borsy nővérek, Dvorszky Paula, Folly Ilonka, Putzer Margit, Haffner nővé­rek, Tallián nővérek, Egedy Ilonka, Hikker Irén, Lechner Paula, Kiss Ilona, Holics Lulu, Doina Octavie, Schmidt Irma, Csurda Jolán, Mestríts Gizella, Bóc Erzsike, Brei­ning Olga, Kussinszky Blanka, Frőhner Margit, Duka Mileva, Csik Ilonka, Ors Paula, Vörös Ilonka, Bayerlein Gizi, Benyovszky Böske, Sey Nelli, Kayser Annika, Opris Angela, Fischer Mici, Fekete Irma, Tibor Panci, Schultz Márta. „PÉCSI KÖZLÖNY“ 19® 1. február 2 tovább a cs­apat, mintha nem is sejtené alattvalója lelki állapotát . . . Megmondom, tisztelendő atyám, ami a lelkem nyomja. Nem vétek az jó atyám. Egészen más ! Elkapott a harcra vágyás, a hazámért való szerető aggoda­lom fölforralta a véremet. Hiszen tudod, atyám, hogy minden ősöm csatán kereste a halált. Oda akarok menni én is. Engedj atyám, engedj ! Összevonta szemöldökét az apát, de nem a haragtól, hanem, hogy visszatolja a kiperdülő könycseppet. Engedte volna szí­vesen, örömest ment volna maga is, de a lelkére bízott nyájból nem akart elveszteni senkit. Ki tudja, mivé leszen ez a szegény barát ott a csatatéren. Halálnak adná azt a szegény fiatal János atyát, ha odaengedné ágyuk gyilkos tüzébe. — Nem lehet, gyermekem — mondta — nekünk az imádság fegyvere adatott, melylyel többre megyünk, mint ezer kard­dal. Jer, fiam, a szent gyónás hűvös vize majd eloltja ezt a lángot, mely nem vétked ugyan, de talán hiúság sugallta vágyakodás. Félóra múlva sik­ csend borult a mo­nostorra, csak a Duna locsogott, amint az Öregsziget fáit csapdosták fodrai. A sötét­­kék égboltozaton mély tüzü csillagok ra­gyogtak rezegve, lobogva, mintha a legbol­dogabb földre tekintenének alá. Az apostagi rév körül egyszerre meg­villant a lefelé ereszkedő sajkások fáklya­világa s az adonyi országút fölött tornyos porfelhő csapott föl egész a csillagokig, elhomályosítva azok ragyogását. Tehát II. Lajos király még éjjeli lovaglással is sietteti seregét a pogány elé. Benn a monostorban minderről nem tudtak semmit. János atya cellájában is kialudt már a világosság. Jó maga szent­gyakorlatokkal elfoglalva bocsátá ugyan magát az álom ölére, de lelke földibb felé­nek nem parancsolhatott. Álmában ott tün­dökölt ő is Lajos király vitézei közt s di­csekedve mutogatta az élejbe jött apátnak pogány-véres kardját . . . Megharsant a hajnal s amint a bíbor­vörös ég sugarait először verte vissza az öreg Duna, a­mint a sziget fái között az első csicsergés, a madártorkok hangolása fölhangzott, János atya is fölébredt. Má­r­o­­ros, álmos fővel emlékezett a tegnap tör­téntekre. Első gondolata, első tette az volt, hogy lenézett a monostor udvarára, ha várjon ott találja-e a kir­ály sereg megérkezésének valami jelét. Változás szerkesztőségünkben. L­­­e­b­h­a­r­d József, lapunk belmunkatársa, ki jogi tanulmányait az idei első félévben befejezte, szerkesztőségünkből kilépett és helyét D­e­m­e­r Anzelm foglalta el, kinek nevét cikkei után olvasóink már ismerik. Liebhard József január hó 30-án tette le jó sikerrel az államtudományi vizsgá­ltot. Vele vizsgázott Garay Dezső is. Szent Antal tisztelete Kővágó* Szőllősön Tudósítónk Írja: A kővágó­­szőllősi plébániatemplomban a múlt évben felállított Szent Antal szobránál alkalmazott persely a lefolyt 1900-ik évben 348 koronát és 8 fillért gyűjtött a plébánia szegénye számára, kik között időközönkint 20 méter mázsa liszt és 37 kig. hús osztatott ki. A jóságos Ég jutalmazza a nemeslelkű ada­kozókat. A lelencügy rendezése. A belügy­minisztériumban már befejezték a lelencügy országos rendezésére vonatkozó törvény­javaslat elkészítését. Széll Kálmán minisz­terelnök, mint belügyminiszter legközelebb beterjeszti a törvényjavaslatot a képviselő­házban. A javaslat címe : Törvényjavaslat az álla­mi gyermekmenhelyek­­r­ő­l. A törvényjavaslat szerint a talált, va­lamint a hatóságilag elhagyottnak nyilvání­tott, hét éven aluli gyermekek védelmére Budapesten és az ország különböző vidé­kein állami gyermekmenhelyek (lelenc­inté­zetek) állíttatnak fel. A vidéki intézetek rend­szerint olyan helyeken állíttatnak fel, hol bábaintézet létezik és hol a gyermekmen­­hely életképes működését a helyi társada­lom humanitárius tevékenysége megfelelően biztosítja. Azonban az állami gyermekmen­helyek falain belül csupán a beteg, gyenge fejlettségű, különösebb ápolást és orvosi gondozást igénylő gyermekek tartatnak ; a többiek rendszerint az intézeten kívül helyez­tetnek el. Az intézetek építkezési és fel­­szerelési költségeit az immár e célból létező alapítványok, a fenntartási költségeket pedig az országos betegápolási alap fedezik. Gyászrovat. Érzékeny veszteség sújtja Pécs egy köztiszteletben álló család­ját a családfő elvesztésében. O­b­e­­­k­ó Zsigmond diszmó kereskedő, ki a magyar szabadságharcot mint kapitány küzdötte végig, életének 79-ik évében elhunyt. A boldogultat, kinek temetése január 31-ikén volt, özvegye és 7 gyermeke, köztük dr.

Next