Pécsi Közlöny, 1901. február (9. évfolyam, 10-17. szám)

1901-02-02 / 10. szám

1901. február 2 .PÉCSI KÖZLÖNY“ Obetkó Károly Somogyvármegye tb. árva­­széki ülnöke és dr. Obetko Dezső pécsi kir­allarásbiró. Az egyházmegyéből. Az áthelye­zés folytán üresedésbe jött laskafalui plébá­niának adminisztrátorává a megyés püspök Müller Károly ugyanodavaló segédlel-­i­­észt nevezte ki. Kirendelés. A pécsi kir. trvszék­­ teljes tanácsa Fodor Ernő törvényszéki albirót a pécsi kir. járásbírósághoz­­ rendelte ki kisegítőül mindaddig, mig Balassa Gyar­matról a Pécsre helyezett F­e­sz­t­­ Nán­dor albiró megérkezik. A Pázmány-egyesület közgyű­lése. Az Országos Pázmány-egyesület ked­den tartotta harmadik évi rendes közgyű­lését Margalits Ede dr. elnöklésével. Dél­előtt tíz órakor a központi papnevelő in­tézet kápolnájában szentmise volt, melyet V­á­r­o­s­s­y Gyula szemináriumi rektor­­ mondott. Azután volt­a­k a­t. h­í­r­l­a­p­­írók értekezlete a kát. kör-­­ ben. Az elnök három tárgyat tűzött ki na­­­­pirendre: 1. A kát. vidéki hírlapok eme­lése és terjesztése. 2. Az országos kát. sajtó támogatása. 3. A katolikus tudomá­nyos és szépirodalmi művek terjesztése és támogatása. Margalits elnök a vidéki hír­lapok emelését és biztosítását úgy vélné elérhetőnek, ha részvénytársulatok alakul­nának, melyek anyagi helyzetüket biztosí­tanák. B­ó­n­i­t­z Ferenc sajtótámogató népegyesületeket szeretne szervezni, Wal­ter Ernő a hirdetési ügyet akarná megbíz­ható vállalat kezébe adni. Mészáros Dániel a katolikus hírlapoknak jó közle­ményekkel való ellátására kőnyomatos lap megindítását óhajtja, C­z­i­k­­­a­y Lajos nem külön egyesületeket akarna, hanem hogy hasonló sajtótámogató szervezetet a kato­likus körök valósítsanak meg. Ez óhajtá­sokat az értekezlet magáévá tette, s meg­bízta a végrehajtással az Országos Páz­­mányegyesület választmányát. Haso­nlóképen megbízta a másik két kér­désben is az intézkedések megtételével. Az értekezlet déli egy óra tájban ért véget. Délután volt tulajdonképen a köz­gyűlés, a­melyet Margalits Ede dr. hosszabb beszéddel nyitott meg. V­á­r­o­s­sy Gyula indítványára a közgyűlés köszöne­tet szavazott az elnöknek buzgó működé­séért. Margalits Ede elnök jelentette, hogy C­s­á­s­z­k­a György kalocsai érsek, M­a­i­l­á­t­h Gusztáv gróf erdélyi püspök és számos más előkelő tagja a klérusnak és a katolikus irodalomnak levélben men­tette ki elmaradását. S­z­i­k­l­a­y János dr. főtitkár előadta azután jelentését az egye­­­sület múlt évi történetéről. A jelentés az­ egyesület örvendetes fejlődéséről ad számot s nagy elismeréssel szól az elnök érdeme­iről. Immár 257 tagja van az egyesületnek, köztük 33 alapító, 173 rendes és 52 pár­toló tag. Megemlékszik az adományokról, melyeket az egyesület kapott. Az egyesü­let vagyona a múlt év végén 14211 koro­na volt. Kilenc tagját már tavaly 604 ko­rona segítésben részesítette, részint kamat­­talan kölcsön, részint vissza nem térítendő adományban. Jövőre 1500 korona ilyen se­gítést irányoz elő a költségvetés. A köz­gyűlés megadta a fölmentését a választ­mánynak. Ezután következett a választás. A tisztikar tagjai lettek : Margalits Ede dr., alelnökök : C­z­i­k­­­a­y Lajos, Kiss János dr., főtitkár : S­z­i­k­l­a­y János dr., titkár : A­u­e­r István, pénztáros : Z­ei­lig­e­r Vilmos dr., ellenőr : D­o­s­z­t­á­l Károly. Adomány a Zsolnay szoborra. Annak a munkásságnak, mit Zsolnay a magyar műipar fejlesztése érdekében kifej­tett, elismeréséül a vallás és közoktatás­­ügyi miniszter 1000 koronát küldött a pécsi kereskedelmi és ipar­kamarához, hogy ezzel az összeggel is gyarapodjék a szoboralap, mely immár 25930 koronára rúg. Miniszteri köszönet. A vallás és közoktatásügyi miniszter gróf A­p­p­o­n­y­i Sándor v. b. t. tanácsos, főrendiházi tag­nak a budapesti tudományegyetem bölcsé­szeti karán fennálló művészettörténeti gyűj­temény létesítéséhez 8300 korona értékű tárgyak adományozásáért köszönetét nyil­vánította. A Pécs-Budai Külv. Kath. Kör f. évi febr. hó 3-án a Scholz-féle vendéglő összes helyiségeiben saját pénztára javára zártkörű táncmulatságot rendez. Belépti­ díj személyenkint 80 fillér. A zenét Kórody Károly szolgáltatja. Kezdete este 8 órakor. Mi bírta reá Dióssyt a vallo­másra? Dióssy főhadnagyot vallomásra kényszerítették a bűnjelek, melyeket a had­bíró eléje mutatott. Ilyen volt először egy dec. 28-áról kelt távirati blanketta, melyet maga Dióssy főhadnagy adott fel a buda­pesti táviróhivatalban saját címére, mintha egy barátja ígért volna neki Budapestről tízezer forintot. A blanketta így szól : „Kí­vánságod teljesül, néhány nap múlva meg­kapod a tízezer forintot“. Ezen táviratot a főhadnagy székesfehérvári lakásán hagyta szándékosan, hogy félrevezesse a nyomo­zókat. De a hadbíró a budapesti táviró­hivataltól beszerezte a táviratnak eredeti kéziratát, mely Dióssy írására vall. További bűnjel­ű átlyukgatott takarékkönyvek, me­lyeket Szent-Mihály-Uron, hol Dióssy pár napig tartózkodott, találtak a lim­lom közt. Ezek azon könyvecs­kék, melyek az ezredkasszában voltak. Mikor a hadbíró megmutatta neki a bűnjele­ket , Dióssy már nem tagadhatott tovább s mint múltkor említettük, megvallotta, hogy ő lopta el Szilveszter éjszakáján a székes­­fejérvári ulánus-ezred kasszáját. Elmondta, hogy családja, mely már többször kifizet­te adósságait, legutóbb nem volt erre haj­landó s erre megérlelődött benne az a terv, hogy bűnös uton szerez pénzt, mert adós­ságai miatt le kellett volna mondania tiszti rangjáról. December elején eszelte ki tervét s addig várt a végrehajtásával, a mig cél­jainak megfelelő összeg gyűlt össze a kasz­­szában. Vallomása után nagyon megköny­­nyebbült. Leszakadt telefon vezetékek. Aki tegnap, tegnapelőtt, este az utczán járt, az majd itt, majd ott akadt a lábával hurokba, s ha az egyikből kiszabadult, ha­marosan a másikba jutott. A vizes hó óri­­­ási mennyiségben tapadt a telefon vezeték­re, s különösen a hosszabb vonalakon óri­ási súlyával leszakította a vezetéket nagyon sok helyütt a városban, úgy annyira, hogy a telefon közlekedés majd a fél városban szünetelt. A lehullott telefon vezeték a vil­­lamvilágítás vezetékére esett sok helyütt, s az erős áramot átvette. Így esett meg, hogy a szigeti országúton P­á­h­o­k István mezőrendőrt a villamos áram akkor, mikor a telefon dródot utjából akarta tenni, s hoz­zá nyúlt — leütötte, úgy hogy eszmélet­lenül terült el a földön. Szerencsére nagyobb baj nem történt. Alakuló gyűlés. Tolnáról írják la­punknak. Tolnán 40—50 iparos legény azon kéréssel állított be Fekete Ágoston plébánoshoz, hogy alakítaná meg közöttük a „legényegyle­t“-et. Tolna buzgó plébánosát az ifjak ezen kérése nagyon megörvendeztette, mert hisz ily egyletnek megalakítása neki is régi terve volt, csak azt akarta, hogy maguk az ifjak kezdjék meg a mozgalmat. — Múlt vasárnapon volt az alakuló gyűlés, a melyen mintegy 40 iparos legény és egypár mester jelent meg, s egyhangúlag elhatározták, hogy a „Kath. Legényegylet“-et megalakítják. Az alapsza­bályok fel lettek olvasva, s a napokban már be is lesznek terjesztve az Egyház­­megyei hatósághoz és a minisztériumhoz helybenhagyás és megerősítés céljából.­­ Az egylet azonban az alapszabályok betei-Csakugyan, az őrtorony aljában nyalka vitézek ácsorogtak s gyönyörködtek a föl­kelő nap sugaraiban, melyek halvány-vörös pókhálófélével vonták be a keleti eget, mig végre az Öregsziget fáinak csúcsán kilövelt az első meleg sugár s a levelek közt átbuj­kálva, gyönyörűséges szivárványszineket rajzolt a csöndesen folydogáló Duna tükrére. János atyát újra megrohanta a tüzes szív vágya, csak aztán mozdult a nehéz gyalogság, az ész. Győzött is. Keresztet vetve magára átgondolta az apát intelmeit s szinte edzett lélekkel sietett a katonák­kal megrakott udvaron keresztül szent Ilona templomába zsolozsmáját s miséjét elmon­dani. Alighogy kilép, harsány kiáltással fo­gadják az őrtorony alján tréfálkozó fiatalok, Gunyasi Miklós, Maróti Benedek, Sólyogi Dénes, János atya gyermekkori ismerősei, rokonai. — Bizony, köztünk kéne lenned, Pakos Endre. Szükség van most fiatal vérre, kard­­­ forgatóra. Meg aztán a Pakosok címerén is­­ szépen ragyogna ám egy csillag, mit a po­­gányirtással szerezhetnél. Gyere velünk, Pakos Endre! Legszebb kardom a tiéd, ha fölkötöd. Ezt Sólyogi Dénes mondta, kinek vi­tézségét jól ismerték a lovagjátékok nézői s keserűn tapasztalta Brandenburgi György­nek nem egy német lovagja. János atya lelkében nagy csaták dúl­tak. A tegnapi gyónásban szerzett lelki erő tűnőséiben volt. Úgy állt ott sze­gény, mint a­kinek nincsen okos gondolata egy sem, csak háborgó érzelme van temér­dek, melyeket meg kellene, meg is szeretne fékezni, de az a magát meggyőzés keserűbb minden kínnál, mert lelkének azon vágyait kell durva kézzel kiirtania, melyeket a jelen rajongó pillanatban szive-lelke életének gon­dol .. . összeharapta ajkát. Sóhajtása elá­rulta, hogy szivéhez mostoha lesz a beszéd, mely ajkát elhagyni készül : — Pakos Endrét nem kellene harcba hívnod, de a János barát csuhája mellé nem illik a villogó kard. — Illik bizony. Lám Tomory Pál uram is csak olyan barát vala s ebben a szűk világban nem akadt nálánál jobb vezér. — Hagyd abba, Dénes. Csak a szive­met facsarod, keseríted ; — tört ki János atyából az igazság — mennek kiz én szí­vesen, de nem enged a tisztelendő apát uram. Ezzel ott hagyta az ifjakat. A monostor udvarán tanyázó vitézek Lajos király előcsapatából valók voltak. A királyt mára várták. Sólyogi Dénes rendez­kedett a király fogadására. Jött, ment, pa­rancsolt, de gondjai között nem feledkezett meg a szegény barátról sem, kinek harci vágyát hasonló érzelmekkel teli lelke jól értette. Föl is tette magában, hogy valame­lyik püspök segítségével kikönyörgi az apáttól. Társai helyeselték tervét, de János atyát meg nem vigasztalhatták vele, mert bárhol is keresték, nem találták sehol. Az Öregsziget magányában küzdött önmagával. A hatalmas fák zsongás-moz­gása között járt, tépelődött s minél mélyebbre hatolt az erdőbe, annál nagyobb megnyug­vás ült hánykolódó szivére. Biztosnak érezte magát újra s épenséggel nem tudta meg­fejteni, mert fusson, szaladjon ide, a ren­getegbe, mikor apátja tanácsának helyessé­gét érzi s most a legnagyobb kisértés után is le tud mondani. Mert az apát tanácsolta néki, hogy bújjon a sziget fái közé s el­mélkedjék ott messze a tündöklő seregtől. Hanem a kíváncsiság kihozta on­nan is. Déltájt kürtök riadtak, a várágyuk bömböltek, harangok szóltak s hangjuk

Next