Pécsi Közlöny, 1901. február (9. évfolyam, 10-17. szám)
1901-02-02 / 10. szám
1901. február 2 .PÉCSI KÖZLÖNY“ Obetkó Károly Somogyvármegye tb. árvaszéki ülnöke és dr. Obetko Dezső pécsi kirallarásbiró. Az egyházmegyéből. Az áthelyezés folytán üresedésbe jött laskafalui plébániának adminisztrátorává a megyés püspök Müller Károly ugyanodavaló segédlel-iészt nevezte ki. Kirendelés. A pécsi kir. trvszék teljes tanácsa Fodor Ernő törvényszéki albirót a pécsi kir. járásbírósághoz rendelte ki kisegítőül mindaddig, mig Balassa Gyarmatról a Pécsre helyezett Feszt Nándor albiró megérkezik. A Pázmány-egyesület közgyűlése. Az Országos Pázmány-egyesület kedden tartotta harmadik évi rendes közgyűlését Margalits Ede dr. elnöklésével. Délelőtt tíz órakor a központi papnevelő intézet kápolnájában szentmise volt, melyet Várossy Gyula szemináriumi rektor mondott. Azután voltak at. hírlapírók értekezlete a kát. kör- ben. Az elnök három tárgyat tűzött ki napirendre: 1. A kát. vidéki hírlapok emelése és terjesztése. 2. Az országos kát. sajtó támogatása. 3. A katolikus tudományos és szépirodalmi művek terjesztése és támogatása. Margalits elnök a vidéki hírlapok emelését és biztosítását úgy vélné elérhetőnek, ha részvénytársulatok alakulnának, melyek anyagi helyzetüket biztosítanák. Bónitz Ferenc sajtótámogató népegyesületeket szeretne szervezni, Walter Ernő a hirdetési ügyet akarná megbízható vállalat kezébe adni. Mészáros Dániel a katolikus hírlapoknak jó közleményekkel való ellátására kőnyomatos lap megindítását óhajtja, Czikay Lajos nem külön egyesületeket akarna, hanem hogy hasonló sajtótámogató szervezetet a katolikus körök valósítsanak meg. Ez óhajtásokat az értekezlet magáévá tette, s megbízta a végrehajtással az Országos Pázmányegyesület választmányát. Hasonlóképen megbízta a másik két kérdésben is az intézkedések megtételével. Az értekezlet déli egy óra tájban ért véget. Délután volt tulajdonképen a közgyűlés, amelyet Margalits Ede dr. hosszabb beszéddel nyitott meg. Várossy Gyula indítványára a közgyűlés köszönetet szavazott az elnöknek buzgó működéséért. Margalits Ede elnök jelentette, hogy Császka György kalocsai érsek, Mailáth Gusztáv gróf erdélyi püspök és számos más előkelő tagja a klérusnak és a katolikus irodalomnak levélben mentette ki elmaradását. Sziklay János dr. főtitkár előadta azután jelentését az egyesület múlt évi történetéről. A jelentés az egyesület örvendetes fejlődéséről ad számot s nagy elismeréssel szól az elnök érdemeiről. Immár 257 tagja van az egyesületnek, köztük 33 alapító, 173 rendes és 52 pártoló tag. Megemlékszik az adományokról, melyeket az egyesület kapott. Az egyesület vagyona a múlt év végén 14211 korona volt. Kilenc tagját már tavaly 604 korona segítésben részesítette, részint kamattalan kölcsön, részint vissza nem térítendő adományban. Jövőre 1500 korona ilyen segítést irányoz elő a költségvetés. A közgyűlés megadta a fölmentését a választmánynak. Ezután következett a választás. A tisztikar tagjai lettek : Margalits Ede dr., alelnökök : Czikay Lajos, Kiss János dr., főtitkár : Sziklay János dr., titkár : Auer István, pénztáros : Zeiliger Vilmos dr., ellenőr : Dosztál Károly. Adomány a Zsolnay szoborra. Annak a munkásságnak, mit Zsolnay a magyar műipar fejlesztése érdekében kifejtett, elismeréséül a vallás és közoktatásügyi miniszter 1000 koronát küldött a pécsi kereskedelmi és iparkamarához, hogy ezzel az összeggel is gyarapodjék a szoboralap, mely immár 25930 koronára rúg. Miniszteri köszönet. A vallás és közoktatásügyi miniszter gróf Apponyi Sándor v. b. t. tanácsos, főrendiházi tagnak a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karán fennálló művészettörténeti gyűjtemény létesítéséhez 8300 korona értékű tárgyak adományozásáért köszönetét nyilvánította. A Pécs-Budai Külv. Kath. Kör f. évi febr. hó 3-án a Scholz-féle vendéglő összes helyiségeiben saját pénztára javára zártkörű táncmulatságot rendez. Belépti díj személyenkint 80 fillér. A zenét Kórody Károly szolgáltatja. Kezdete este 8 órakor. Mi bírta reá Dióssyt a vallomásra? Dióssy főhadnagyot vallomásra kényszerítették a bűnjelek, melyeket a hadbíró eléje mutatott. Ilyen volt először egy dec. 28-áról kelt távirati blanketta, melyet maga Dióssy főhadnagy adott fel a budapesti táviróhivatalban saját címére, mintha egy barátja ígért volna neki Budapestről tízezer forintot. A blanketta így szól : „Kívánságod teljesül, néhány nap múlva megkapod a tízezer forintot“. Ezen táviratot a főhadnagy székesfehérvári lakásán hagyta szándékosan, hogy félrevezesse a nyomozókat. De a hadbíró a budapesti táviróhivataltól beszerezte a táviratnak eredeti kéziratát, mely Dióssy írására vall. További bűnjelű átlyukgatott takarékkönyvek, melyeket Szent-Mihály-Uron, hol Dióssy pár napig tartózkodott, találtak a limlom közt. Ezek azon könyvecskék, melyek az ezredkasszában voltak. Mikor a hadbíró megmutatta neki a bűnjeleket , Dióssy már nem tagadhatott tovább s mint múltkor említettük, megvallotta, hogy ő lopta el Szilveszter éjszakáján a székesfejérvári ulánus-ezred kasszáját. Elmondta, hogy családja, mely már többször kifizette adósságait, legutóbb nem volt erre hajlandó s erre megérlelődött benne az a terv, hogy bűnös uton szerez pénzt, mert adósságai miatt le kellett volna mondania tiszti rangjáról. December elején eszelte ki tervét s addig várt a végrehajtásával, a mig céljainak megfelelő összeg gyűlt össze a kaszszában. Vallomása után nagyon megkönynyebbült. Leszakadt telefon vezetékek. Aki tegnap, tegnapelőtt, este az utczán járt, az majd itt, majd ott akadt a lábával hurokba, s ha az egyikből kiszabadult, hamarosan a másikba jutott. A vizes hó óriási mennyiségben tapadt a telefon vezetékre, s különösen a hosszabb vonalakon óriási súlyával leszakította a vezetéket nagyon sok helyütt a városban, úgy annyira, hogy a telefon közlekedés majd a fél városban szünetelt. A lehullott telefon vezeték a villamvilágítás vezetékére esett sok helyütt, s az erős áramot átvette. Így esett meg, hogy a szigeti országúton Páhok István mezőrendőrt a villamos áram akkor, mikor a telefon dródot utjából akarta tenni, s hozzá nyúlt — leütötte, úgy hogy eszméletlenül terült el a földön. Szerencsére nagyobb baj nem történt. Alakuló gyűlés. Tolnáról írják lapunknak. Tolnán 40—50 iparos legény azon kéréssel állított be Fekete Ágoston plébánoshoz, hogy alakítaná meg közöttük a „legényegylet“-et. Tolna buzgó plébánosát az ifjak ezen kérése nagyon megörvendeztette, mert hisz ily egyletnek megalakítása neki is régi terve volt, csak azt akarta, hogy maguk az ifjak kezdjék meg a mozgalmat. — Múlt vasárnapon volt az alakuló gyűlés, a melyen mintegy 40 iparos legény és egypár mester jelent meg, s egyhangúlag elhatározták, hogy a „Kath. Legényegylet“-et megalakítják. Az alapszabályok fel lettek olvasva, s a napokban már be is lesznek terjesztve az Egyházmegyei hatósághoz és a minisztériumhoz helybenhagyás és megerősítés céljából. Az egylet azonban az alapszabályok betei-Csakugyan, az őrtorony aljában nyalka vitézek ácsorogtak s gyönyörködtek a fölkelő nap sugaraiban, melyek halvány-vörös pókhálófélével vonták be a keleti eget, mig végre az Öregsziget fáinak csúcsán kilövelt az első meleg sugár s a levelek közt átbujkálva, gyönyörűséges szivárványszineket rajzolt a csöndesen folydogáló Duna tükrére. János atyát újra megrohanta a tüzes szív vágya, csak aztán mozdult a nehéz gyalogság, az ész. Győzött is. Keresztet vetve magára átgondolta az apát intelmeit s szinte edzett lélekkel sietett a katonákkal megrakott udvaron keresztül szent Ilona templomába zsolozsmáját s miséjét elmondani. Alighogy kilép, harsány kiáltással fogadják az őrtorony alján tréfálkozó fiatalok, Gunyasi Miklós, Maróti Benedek, Sólyogi Dénes, János atya gyermekkori ismerősei, rokonai. — Bizony, köztünk kéne lenned, Pakos Endre. Szükség van most fiatal vérre, kard forgatóra. Meg aztán a Pakosok címerén is szépen ragyogna ám egy csillag, mit a pogányirtással szerezhetnél. Gyere velünk, Pakos Endre! Legszebb kardom a tiéd, ha fölkötöd. Ezt Sólyogi Dénes mondta, kinek vitézségét jól ismerték a lovagjátékok nézői s keserűn tapasztalta Brandenburgi Györgynek nem egy német lovagja. János atya lelkében nagy csaták dúltak. A tegnapi gyónásban szerzett lelki erő tűnőséiben volt. Úgy állt ott szegény, mint akinek nincsen okos gondolata egy sem, csak háborgó érzelme van temérdek, melyeket meg kellene, meg is szeretne fékezni, de az a magát meggyőzés keserűbb minden kínnál, mert lelkének azon vágyait kell durva kézzel kiirtania, melyeket a jelen rajongó pillanatban szive-lelke életének gondol .. . összeharapta ajkát. Sóhajtása elárulta, hogy szivéhez mostoha lesz a beszéd, mely ajkát elhagyni készül : — Pakos Endrét nem kellene harcba hívnod, de a János barát csuhája mellé nem illik a villogó kard. — Illik bizony. Lám Tomory Pál uram is csak olyan barát vala s ebben a szűk világban nem akadt nálánál jobb vezér. — Hagyd abba, Dénes. Csak a szivemet facsarod, keseríted ; — tört ki János atyából az igazság — mennek kiz én szívesen, de nem enged a tisztelendő apát uram. Ezzel ott hagyta az ifjakat. A monostor udvarán tanyázó vitézek Lajos király előcsapatából valók voltak. A királyt mára várták. Sólyogi Dénes rendezkedett a király fogadására. Jött, ment, parancsolt, de gondjai között nem feledkezett meg a szegény barátról sem, kinek harci vágyát hasonló érzelmekkel teli lelke jól értette. Föl is tette magában, hogy valamelyik püspök segítségével kikönyörgi az apáttól. Társai helyeselték tervét, de János atyát meg nem vigasztalhatták vele, mert bárhol is keresték, nem találták sehol. Az Öregsziget magányában küzdött önmagával. A hatalmas fák zsongás-mozgása között járt, tépelődött s minél mélyebbre hatolt az erdőbe, annál nagyobb megnyugvás ült hánykolódó szivére. Biztosnak érezte magát újra s épenséggel nem tudta megfejteni, mert fusson, szaladjon ide, a rengetegbe, mikor apátja tanácsának helyességét érzi s most a legnagyobb kisértés után is le tud mondani. Mert az apát tanácsolta néki, hogy bújjon a sziget fái közé s elmélkedjék ott messze a tündöklő seregtől. Hanem a kíváncsiság kihozta onnan is. Déltájt kürtök riadtak, a várágyuk bömböltek, harangok szóltak s hangjuk