Pécsi Közlöny, 1901. március (9. évfolyam, 18-26. szám)
1901-03-03 / 18. szám
, sem a városokat községi zálogházak felállítására rábírni nem lehet, akkor térjünk át az államosításra. Ez kétségkívül a legradikálisabb megoldás és a mi viszonyaink között tán a leghelyesebb is. Ha államosítunk, akkor a kamatlábat szállítsuk le arra a fokra, mely az üzemköltségek fedezését biztosítja és az elért hasznot fordítsuk annak a néprétegnek javára, melynek filléreiből a haszon származott. Addig is azonban, míg ezt elérjük, szállítsuk le a zálogházak kamatlábait és csináljunk numerusz klauzuszt. Minden törvényhatóság határozza meg a területén fennállható zálogházak számát. Kirschanek Ödön: HÍREK, Pécs, 1901 márczius 1. Megyés püspök hazaérkezése Hetyey Sámuel megyés püspökünk fő méltósága tegnap délután egynegyed egy , órakor Hetyey Elek püspöki jószágkormányzó kíséretében Püspök-Szent-Lászlóról Pécsre érkezett. A pécsegyházmegyei missió egylet működése. A lefolyt héten ezen egylet buzgó tagjai két helyen tartottak missiót : Darázson Hofmeister Ferenc olaszi, Józics József valpói plébánosok és Biscán Vid káplán, Diós-Berény- ben Streicher Péter hőgyészi, Romaisz Ferenc nádasdi esp. plébánosok és Pévald Vilmos kisdorogi plébános. A jövő héten pedig Vörösmarthon fognak missiót tartani Wajdits Gyula tb. kanonok, Weisz János nagy-mányoki esperes-plébá- nos, Fekete Ágoston tolnai plébános és Virág Ferenc pécsi karkáplán. Az utóbb említett négy missionárius ma délelőtt utazott el Vörösmartyra. Isten áldását kívánjuk a jámbor egylet sikeres működéséhez! Hölbling Miksa dr. temetése. Múlt hó 28-án csütörtökön d. u. 3 órakor vitték ki a megboldogult Hölbling dr.-t a temetőbe csaknem az egész város résztvéte mellett. A temetés szertartását Troll Ferenc vár. püspök végezte, kinek Mayer György, Krum Péter karkáplánok és az ősz-szes növendékpapok assistáltak. A gyász- menet oly impozánsan nagy volt, hogy a halottas kocsi még el sem indult az Apáca utca végében levő gyászháztól, mikor a menet eleje már a Király utcában a színház elé ért. A temetésen részt vettek a megyei árvaház fiú és leány növendékei, ezek után a katholikus legényegylet ifjúsága és választmánya ment zászlójuk alatt. Ott volt a pécsi doctori kar csaknem teljes számban, a különböző takarékpénztárak tisztviselői, a jogtanárok mind, a jogászok egy része, a városi hivatalnokok, gymnasiumi tanárok, a megyei tisztviselők teljes számban, a megyei bizottsági tagok egy része, s a városi bizottsági tagok majd teljes számban, az ügyészség tisztviselői, a káptalan tagjai közül Szeifritz István, Szeredy József és Hanny Gábor kanonokok, a törvényszék tagjai, a pécsi helyőrség képviselői. A püspöki udvar képviselőiként Igaz Béla dr. p. kamarás és Jakab Béla püspöki szertartó, a pécsi Keresk. és Iparkamara tagjai, Erreth János a pécsi ügyvédi kamara elnöke, a Pécsi Takarékpénztár igazgatósága és tisztviselői stb. stb. — A halottaskocsit a koszorúkat vivő kocsi előzte meg. Koszorúkat küldöttek : Hölbling Julianna (az elhunyt nővére), Kamerer család, Cirer család, özv. Cirer Ákosné (Budapestről), Baranya vármegye tisztikara, a Pécsi Takarékpénztár igazgatósága, a Pécsi Takarékpénztár tisztikara, a pécsi kórházi orvosok, Rumerskirch bárónő, Sey Vilma, Ernő, Jenő, a Nádassy család, Sziebenfried család, a Kézdi család stb. — A szemináriumi asztaltársaság — mint már említettük koszorúját a szt. Vince egyletnek juttatott adományával váltotta meg. Hasonlókép juttatott koszorú megváltás címén: Turek Czierer Paula 10 frtot, ifj. Czierer József 5 frtot s egy névtelen 5 frtot a szt. Vince Egyletnek. A gyászkocsit nyolcmegyei huszár kisérte jobbról s balról, kik égő viaszfáklyára erősítve a meghalt nemesi címerét vitték. Böjti estély a Katholikus Körben. Miként már múlt számunkban jeleztük, „Pécsi Kath. Kör“ vasárnap, március harmadikén, délután fél hat órakor tartja ez idén első böjti felolvasó estélyét a következő műsorral: 1. Rákócy Ferenc imája, Vegyes karban éneklik: Éhn Emilia, Eötvös Ilka, Hikker Irén, Mussong Józsa, Ori Paula, Piatsek Virgilné, Putzer Margit, Reberics Gizi, Reichardsberg Ilonka, Remesberg Eugenia, Simon Lujzika, Tománek Paula, Biber Mátyás, Borsy Jenő, Csernits Jenő, Cank Nép. János, Gebauer Antal, Kaufmann Antal, Kiss Emil, Koharits János, Raab Antal, Rihmer Oszkár, Schmidt Boldizsár, Szuly Jenő, Wager Alajos. 2. Amiről a tavasz beszél. Irta és felolvassa: Kiss István 3 a) A rózsa téli dala. b) Steier dalok c) König K. : Viszontlátás. Citerán játszik: Gebauer Antal és König Károly. 4. „Az egyptomi út“ (legenda) s „A keresztcsőrű pinty“ (néprege) költemények. Irta és felolvassa Demel Anzelm : Magyar gályarabok éneke. Előadja a vegyeskar. A „Magyar Szó“ jól értesültsége. A „Magyar Szó“, mely annyira szívén viseli a protestánsok érdekét, hogy ott is félti őket a jezsuitáktól, ahol jezsuiták nincsenek, a következő kitűnő értesítést kapja Kolozsvárról: „A kolozsvári ev. ref. hívek körében óriási feltűnést s nagy izgatottságot keltett az ottani jezsuita páterek legutóbbi ténykedése. Van Kolozsvárott egy társaság, mely szent Antalról nevezi magát és a felekezet nélküli segélygyűjtést tűzte ki feladatul. Ezt a társaságot azonban egészen hatalmukba kerítették a Majáth püspök védnöksége alatt működő jezsuiták és most a segítségnyújtást úgy gyakorolják, hogy református gyermekeket titkokban saját felekezetük szerint nevelnek. Az eset nyilvánosságra jött és mint értesülünk, dr. Bartók György püspök sürgős leiratot intézett Herpe Gergely ev. ref. lelkészhez, hogy gondos utánjárás és vizsgálat után az ügyről kimerítő jelentést tegyen“. — A Gyulafehérvárott megjelenő ,Közművelődés“ a Magy. Szó e hirét a következőkép kommentálja: „Most Herper lelkész meg fog indulni és kutatni. Kolozsvárott ugyan nem talál egy jezsuitát sem, ha csak le nem száll a piaristák templomának kriptájába, ott porladoznak a kolozsvári jezsuiták. Sok mesét tudnak róluk a kolozsvári vén asszonyok, melyeket rémlátásaikkal még félelmetesebbé tesznek. Ilyen mese, vagy ha tetszik rémes látomás a fenti hir is.“ Március 15. A pécsi jogászság — bár olvasókörük egy félévre be van zárva, az idén is, mint minden évben meg fogja ülni március 15-ikének , a magyar sajtószabadság hajnalának évfordulóját. Február 28-án népes jogászgyűlést tartottak, melyen a részletes programja kidolgozására egy öt tagból álló bizottságot küldöttek ki. A jogászdalárda szintén rész fog venni az ünnepély keretében. A jogászság elhatározta, hogy a március 15-ikén a színházban tartandó ünnepélyességből szintén kiveszi részét. A részletes programmot annak idején tudatjuk olvasóinkkal. nyat és a rengeteg ragyogó, hideg gyé-mántot. De már elég is volna tán ! Föleszmél Anikó, gyermekéhez siet. Föl is venné a karjára az ártatlan kis lelket, sietne már vele hamarosan innét. Hiszen olyan jó volt, hiszen olyan kedves. Hangja nem is hallszott, hiszen meg se moccant ! Haj de nagyon nehéz! Ámde, még nehezebb a kötényének drága aranykincse. Mind a kettőt nem bírja. Melyiket hagyja ! ? Melyiket vigye! ? Előbb viszi aranykincsét, aztán majd visszatér a fiáért. És fut, rohan, száguld, őrült sebességgel, már el is éri a hasadék száját. Most kiér az Isten szabad ege alá, már látja is a jámbor remetének csendes kis kápolnáját. Nagyot fohászkodik erre, és : „Kincsingiling! Kincsingi-ling !“ hangzik onnan túlról. Vége a passiónak. Anikó iszonyatos, őrjítő sejtelemmel a Zengő felé fordul és ájultan lerogyik megmentett kincsére. A hegy nyílása ismét becsukódott és gyermeke örökre eltűnt szeme elől. * * * Sir szegény Anikó gyermekéért, de hasztalan, nyugtot nem lel sehol. Bolyong, csatangol hegyen völgyön és tűvé teszi gyermekét. Valahányszor elfogja az őrület, féktelen átkozódások között tör, ront, zúz mindent, amihez csak ér. Ruhája foszlányait tépdeli, rágja, haja ziláltan lobog a szélben utána, tajtékzó dühében habot ver a szája, révedező szeme vérben forog. A környék gyér lakói borzasztó félelemmel kitérnek a futó bolond útjából. Senki, semmi sem tudja ilyenkor határtalan őrjöngését lecsillapítani, csak a jámbor remetének kicsi harangja. Valahányszor az megcsendül, el-eljár a kis kápolnához, imádkozik, böjtöl, sanyargatja magát, míg lecsendesedve, újra elindul hegyen-völgyön elvesztett gyermekét keresni. Így volt ez sokáig, évekig, míg végre szenvedéseitől a halál meg nem váltotta. De szelleme kisért még most is, mind e mai napig.* * * Néha csendes időben hallik a Püspök- Szent László felőli oldalon a Zengőnek zúgása, morajlása. Szél sincsen pedig, még egy levél sem mozdul meg a fákon és mégis zug, zúg, morajlik megfejthetetlen mélységes titokzatossággal, mintha forrna a vén Zengő, mintha valami gyomrába rekesztett gedenna tüze irtózatos erővel készülne kitörni, hogy égre törő sustorgó lángnyelvekkel a felhőket nyalja. Arra járó egyik-másik tudós turista a háborgó Balaton morajlásának visszhangjával magyarázza a Zengőnek eme zúgását. Lehet. . . És az ilyen zugás után néhány napra beköszönt a szél. Haj, micsoda szeszélyes eszeveszett táncot jár ! Micsoda őrületes kavargás-kerengés , micsoda fütyülés, süvités, sípolás, zugás hangzik olyankor a püspök-szt.-lászlói völgyben ! Aztán a szél iránya! Ki tudná azt kitalálni, hogy honnan fúj a szél ! Egyik pillanatban jobbról cirógat, majd ismét balról ! Néhány lépéssel odább hátba köszönt , majd ismét odább már egyenesen farkasszemet néz veled a szeszélyes szél koma. A monda szerint ilyenkor Anikó szelleme kísért, gyermekét keresvén. A gyermekágyas asszony ilyenkor egy világért őrizetlenül nem maradna, mert félti a gyermekét; a járókelő nép pedig keresztet vet magára és várja, hogy onnan a viharlátta iskolaépület végéből megcsendüljön a remetének ezüstszavu kis harangja, a melynek csilingelése lecsendesiti a hazajáró nyugtalan szellemet, a dúló vihart. Máig is élnek még Püspök-Szent-Lászlón anyókák akik akár meg is esküsznek rá, hogy ők hallották már a remete harangjának hangját. Frisx Czyörgy „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1901. márczius 3