Pécsi Közlöny, 1901. március (9. évfolyam, 18-26. szám)

1901-03-03 / 18. szám

, sem a városokat községi zálogházak felállítására rábírni nem lehet, akkor térjünk át az államosításra. Ez két­ségkívül a legradikálisabb megoldás és a mi viszonyaink között tán a leg­helyesebb is. Ha államosítunk, akkor a kamatlábat szállítsuk le arra a fokra, mely az üzemköltségek fede­zését biztosítja és az elért hasznot fordítsuk annak a néprétegnek javára, melynek filléreiből a haszon szárma­zott. Addig is azonban, míg ezt elér­jük, szállítsuk le a zálogházak kamat­lábait és csináljunk numerusz klau­­zuszt. Minden törvényhatóság hatá­rozza meg a területén fennállható zá­­logházak számát. Kirschanek Ödön: HÍREK, Pécs, 1901 márczius 1. Megyés püspök hazaérkezése H­e­t­y­e­y Sámuel megyés püspökünk f­ő méltósága tegnap délután egynegyed egy , órakor Hetyey Elek püspöki jószágkor­mányzó kíséretében Püspök-Szent-László­­ról Pécsre érkezett. A pécsegyházmegyei missió egylet működése. A lefolyt héten ezen egylet buzgó tagjai két helyen tartottak missiót : Darázson Hofmeister Ferenc­­ olaszi, Józics József valpói plébánosok és­­ B­i­s­c­á­n Vid káplán, D­i­ó­s-B­erén­y-­ ben Streicher Péter hőgyészi, Romaisz­­ Ferenc nádasdi esp. plébánosok és Pévald Vilmos kis­dorogi plébános. A jövő héten­­ pedig Vörösmarthon fognak missiót­ tartani Wajdits Gyula tb. kanonok,­ Weisz János nagy-mányoki esperes-plébá-­ nos, Fekete Ágoston tolnai plébános és­­ Virág Ferenc pécsi karkáplán. Az utóbb említett négy missionárius ma délelőtt utazott el Vörösmartyra. Isten áldását kí­vánjuk a jámbor egylet sikeres működéséhez! Hölbling Miksa dr. temetése. Múlt hó 28-án csütörtökön d. u. 3 órakor vitték ki a megboldogult Hölbling dr.-t a temetőbe csaknem az egész város résztvéte mellett. A temetés szertartását Troll Fe­renc vár. püspök végezte, kinek Mayer György, Krum Péter karkáplánok és az ősz-­­­szes növendékpapok assistáltak. A gyász-­ menet oly impozánsan nagy volt, hogy a halottas kocsi még el sem indult az Apáca utca végében levő gyászháztól, mikor a menet eleje már a Király utcában a színház elé ért. A temetésen részt vettek a megyei árvaház fiú és leány növendékei, ezek után a katholikus legényegylet ifjúsága és választ­mánya ment zászlójuk alatt. Ott volt a pécsi doctori kar csaknem teljes számban, a kü­lönböző takarékpénztárak tisztviselői, a jog­tanárok mind, a jogászok egy része, a vá­rosi hivatalnokok, gymnasiumi tanárok, a megyei tisztviselők teljes számban, a megyei bizottsági tagok egy része, s a városi bi­zottsági tagok majd teljes számban, az ügyészség tisztviselői, a káptalan tagjai közül S­z­e­i­f­r­i­t­z István, Szeredy József és H­a­n­n­y Gábor kanonokok, a törvényszék tagjai, a pécsi helyőrség kép­viselői. A püspöki udvar képviselőiként Igaz Béla dr. p. kamarás és Jakab Béla püspöki szertartó, a pécsi Keresk. és Iparkamara tagjai, Erreth János a pécsi ügyvédi kamara elnöke, a Pécsi Takarékpénztár igazgató­sága és tisztviselői stb. stb. — A halottas­kocsit a koszorúkat vivő kocsi előzte meg. Koszorúkat küldöttek : Hölbling Julianna (az elhunyt nővére), Kamerer család, Cirer család, özv. Cirer Ákosné (Budapestről), Baranya vármegye tisztikara, a Pécsi Taka­rékpénztár igazgatósága, a Pécsi Takarék­­pénztár tisztikara, a pécsi kórházi orvosok, Rumerskirch bárónő, Sey Vilma, Ernő, Jenő, a Nádassy család, Sziebenfried család, a Kézdi család stb. — A szemináriumi asz­taltársaság — mint már említettük koszo­rúját a szt. Vince egyletnek juttatott ado­mányával váltotta meg. Hasonlókép juttatott koszorú megváltás címén: Turek Czierer Paula 10 frtot, ifj. Czierer József 5 frtot s egy névtelen 5 frtot a szt. Vince­ Egyletnek. A gyászkocsit nyolc­­megyei huszár kisérte jobbról s balról, kik égő viaszfáklyára erő­sítve a meghalt nemesi címerét vitték. Böjti estély a Katholikus Kör­ben. Miként már múlt számunkban jelez­tük, „Pécsi Kath. Kör“ vasárnap, március harmadikén, délután fél hat órakor tartja ez idén első böjti felolvasó estélyét a követ­kező műsorral: 1. Rákócy Ferenc imája,­­ Vegyes karban éneklik: Éhn Emilia, Eöt­vös Ilka, Hikker Irén, Mussong Józsa, Ori Paula, Piatsek Virgilné, Putzer Margit, Re­­berics Gizi, Reichardsberg Ilonka, Remesberg Eugenia, Simon Lujzika, Tománek Paula, Biber Mátyás, Borsy Jenő, Csernits Jenő, Cank Nép. János, Gebauer Antal, Kaufmann Antal, Kiss Emil, Koharits János, Raab Antal, Rihmer Oszkár, Schmidt Boldizsár, Szuly Jenő, Wager Alajos. 2. Amiről a tavasz beszél. Irta és felolvassa: Kiss István 3 a) A rózsa téli dala. b) Steier da­lok c) König K. : Viszontlátás. Citerán ját­szik: Gebauer Antal és König Károly. 4. „Az egyptomi út“ (legenda) s „A keresztcsőrű pinty“ (néprege) költemények. Irta és felolvassa Demel An­­zelm : Magyar gályarabok éneke. Előadja a vegyeskar. A „Magyar Szó“ jól értesültsége. A „Magyar Szó“, mely annyira szívén vi­seli a protestánsok érdekét, hogy ott is félti őket a jezsuitáktól, ahol jezsuiták nincsenek, a következő kitűnő értesítést kapja Kolozs­várról: „A kolozsvári ev. ref. hívek köré­ben óriási feltűnést s nagy izgatottságot keltett az ottani jezsuita páterek legutóbbi ténykedése. Van Kolozsvárott egy társaság, mely szent Antalról ne­vezi magát és a felekezet nélküli segély­­gyűjtést tűzte ki feladatul. Ezt a társaságot azonban egészen hatalmukba kerítették a M­a­j­­­á­t­h püspök védnöksége alatt mű­ködő jezsuiták és most a segítség­nyújtást úgy gyakorolják, hogy református gyermekeket titkokban saját felekezetük sze­rint nevelnek. Az eset nyilvánosságra jött és mint értesülünk, dr. Bartók György püspök sürgős leiratot intézett H­e­r­p­e­­ Gergely ev. ref. lelkészhez, hogy gondos utánjárás és vizsgálat után az ügyről kime­rítő jelentést tegyen“. — A Gyulafehérvárott megjelenő ,Közművelődés“ a Magy. Szó e hirét a következőkép kommentálja: „Most Herper lelkész meg fog indulni és kutatni. Kolozsvárott ugyan nem­ talál egy jezsuitát sem, ha csak­ le nem száll a piaristák temp­lomának kriptájába, ott porladoz­­n­a­k a kolozsvári jezsuiták. Sok me­sét tudnak róluk a kolozsvári vén asszo­nyok, melyeket rémlátásaikkal még félelme­tesebbé tesznek. Ilyen mese, vagy ha tetszik rémes látomás a fenti hir is.“ Március 15. A pécsi jogászság — bár olvasókörük egy félévre be van zárva, az idén is, mint minden évben meg fogja ülni március 15-ikének , a magyar sajtó­szabadság hajnalának évfordulóját. Február 28-án népes jogászgyűlést tartottak, melyen a részletes programja kidolgozására egy öt tagból álló bizottságot küldöttek ki. A jogász­dalárda szintén rész fog venni az ünnepély keretében. A jogászság elhatározta, hogy a március 15-ikén a színházban tartandó ünnepélyességből szintén kiveszi részét. A részletes programmot annak idején tudatjuk olvasóinkkal. nyat és a rengeteg ragyogó, hideg gyé-­­mántot. De már elég is volna tán ! Föleszmél Anikó, gyermekéhez siet. Föl is venné a karjára az ártatlan kis lelket, sietne már vele hamarosan innét. Hiszen olyan jó volt, hiszen olyan kedves. Hangja nem is hall­­­szott, hiszen meg se moccant ! Haj de na­gyon nehéz! Ámde, még nehezebb a köté­nyének drága aranykincse. Mind a kettőt nem bírja. Melyiket hagyja ! ? Melyiket vigye! ? Előbb viszi aranykincsét, aztán majd visszatér a fiáért. És fut, rohan, száguld, őrült sebesség­gel, már el is éri a hasadék száját. Most kiér az Isten szabad ege alá, már látja is a jámbor remetének csendes kis kápolnáját. Nagyot fohászkodik erre, és : „Kincsingi­­ling! Kincsingi-ling !“ hangzik onnan túlról. Vége a passiónak. Anikó iszonyatos, őrjítő sejtelemmel a Zengő felé fordul és­­ ájultan lerogyik megmentett kincsére. A hegy nyílása ismét becsukódott és gyermeke­ örökre eltűnt szeme elől. * * * Sir szegény Anikó gyermekéért, de hasztalan, nyugtot nem lel sehol. Bolyong, csatangol hegyen völgyön és tűvé teszi gyermekét. Valahányszor elfogja az őrület, fékte­len átkozódások között tör, ront, zúz min­dent, a­mihez csak ér. Ruhája foszlányait tépdeli, rágja, haja ziláltan lobog a szélben utána, tajtékzó dühében habot ver a szája, révedező szeme vérben forog. A környék gyér lakói borzasztó féle­lemmel kitérnek a futó bolond útjából. Senki, semmi sem tudja ilyenkor határtalan őrjön­gését lecsillapítani, csak a jámbor remetének kicsi harangja. Valahányszor az megcsendül, el-eljár a kis kápolnához, imádkozik, böjtöl, sanyar­gatja magát, míg lecsendesedve, újra elindul hegyen-völgyön elvesztett gyermekét keresni. Így volt ez sokáig, évekig, míg végre szenvedéseitől a halál meg nem váltotta. De szelleme kisért még most is, mind e mai napig.* * * Néha csendes időben hallik a Püspök- Szent László felőli oldalon a Zengőnek zú­gása, morajlása. Szél sincsen pedig, még egy levél sem mozdul meg a fákon és mé­gis zug, zúg, morajlik megfejthetetlen mély­séges titokzatossággal, mintha forrna a vén Zengő, mintha valami gyomrába rekesztett gedenna tüze irtózatos erővel készülne ki­törni, hogy égre­ törő sustorgó lángnyelvekkel a felhőket nyalja. Arra járó egyik-másik tudós turista a háborgó Balaton morajlásának visszhang­jával magyarázza a Zengőnek eme zúgását. Lehet. . . És az ilyen zugás után néhány napra beköszönt a szél. Haj, micsoda szeszélyes eszeveszett táncot jár ! Micsoda őrületes kavargás-ke­rengés , micsoda fütyülés, süvités, sípolás, zugás hangzik olyankor a püspök-szt.-lászlói völgyben ! Aztán a szél iránya! Ki tudná azt kitalálni, hogy honnan fúj a szél ! Egyik pillanatban jobbról cirógat, majd ismét balról ! Néhány lépéssel odább hátba kö­szönt , majd ismét odább már egyenesen far­kas­szemet néz veled a szeszélyes szél koma. A monda szerint ilyenkor Anikó szel­leme kísért, gyermekét keresvén. A gyermek­ágyas asszony ilyenkor egy világért őrizetlenül nem maradna, mert félti a gyermekét; a járó­kelő nép pedig ke­resztet vet magára és várja, hogy onnan a vi­harlátta iskolaépület végéből megcsendüljön a remetének ezüstszavu kis harangja, a melynek csilingelése lecsendesiti a hazajáró nyugtalan szellemet, a dúló vihart. Máig is élnek még Püspök-Szent-Lász­­lón anyókák akik akár meg is esküsznek rá, hogy ők hallották már a remete harang­jának hangját. Frisx Czyörgy „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1901. márczius 3

Next