Pécsi Közlöny, 1901. május (9. évfolyam, 35-43. szám)

1901-05-01 / 35. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szepesy-utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza, a szerkesztőség. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: Dr. HANY FERENCZ. _A PÉCSI KÖZLÖNY Politikai lap.Megjelenik minden szerdán és szombaton este. 1901. Május 1. Szerda IX. évfolyam 35. szám. Előfizetési árak: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyed évre 3 K Tanítóknak 8 K Egyes szám ára 12 fill. Tegyünk-e vagy panaszkodjunk ?* A „Pécsi Közlöny“ ápril 21-iki vezető cikkelye: „Elvi ellentétek“ czimen hazafias cselekedet volt ; harci riadónak beillik s alkalmas arra, hogy a mai kor tespedő nemzedékét is tettre serkentse a meddő, semmit érő sopánkodások tétlenségéből. Valóban itt van a legfőbb ideje, hogy az ország minden lelki és szellemi vezérletre hivatott tényezője erős akarattal a komoly cselekvés terére lépjen s a ma uralkodó, országot rontó, szemfényvesztő politikai irányzattal szemben állást foglaljon. Ezen kötelezettség alól senki sem vonhatja ki magát súlyos következmények felelőségének terhe nélkül. Nem is áll senkinek hatalmában állást nem foglalni, mert aki a legkényelmesebbnek látszó tétlenség álláspontjára helyezkedett is, már a legsúlyosabb következményű ítélet átkát ipsa . Az igen t szerző cikke legnagyobb részében megfelel lapunk álláspontjának. Legfölebb a cikk kezdetén a passzivitásnak feltétlen elítélését és „bűnös“ voltát nem fogadhatjuk el minden esetben. Nézetünk szerint lehetnek olyan egyéni vagy tárgyi körülmények, melyek közt megengedhető, hogy vagy egy egész választókerület papsága vagy egyik másik község lelkésze a passzivitásnál maradjon. Természetesen nem oly passzivitást értünk, mely még a kath. programmal fellépő jelöltre való szavazástól és mellette való nyilatkozattól is tartózkodik. Szerk. facto a jóra való restség bűnével magára vonta. Itt nem lehet súlyos bűn terhe nélkül állást nem foglalni. Megmondta már az isteni Üdvözítő : „Aki nincs velem, az ellenem van; aki nem gyűjt velem, az szól.“ Miről is van szó a képviselőválasztásban megnyilatkozó honpolgári jogok gyakorlásánál ? Az elméleti kereszténység megvalósításáról a törvényhozás, államkormányzás, nevelés és oktatásügy, közigazgatás, törvénykezés, közgazdasági berendezkedés és állami intézkedés minden ágában. Váljon a jelzett irányban kereszténynek nevezhető-e még az egyezer éves Magyarország ? Megengedi-e Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere, hogy a megváltó szent keresztet illető helyét elfoglalhassa a katholikus alapítású magyar tudományegyetem tantermeiben? Szabad-e leeldeni a magyar honpolgárok házassági frigyére az Isten áldását előbb, hogy sem e polgári clakiságok zaklató külsőségein áthajszoltattak ? Szabad beszentelni és eltemetni elhunyt szeretteinket előleges állami patent nélkül ? Emelkedett-e Magyarország közjóléte, boldogsága, megelégedése ezen évenként milliókba kerülő fölösleges újítások által ? Nagyobb-e a közpénztárak kezelőinek lelkiismeretessége, tisztakezűsége, mióta minden istentelen, felekezetien állami jutalmat nyert a hitközségi adómentességben ? Keveslekedett-e azon elsikkasztott közpénztári százezrek száma a lelkiismeretlenség és vallástalanság szabadságának törvénybe iktatása által, amely elsikkasztott százezreket ismét a verejtékező nép azon részének kell kiizzadnia, mely ezeréves honából ki nem vándorolt ? Ha oly kötelességgel, gondossággal és szeretettel kormányozzák a keresztény magyar nemzetet, hogy mindenütt jólét, boldogság és megelégedés dicséri a kormányzatot, mégis mi az oka annak, hogy évenkint százezer magyar kivándorol s ugyanannyi zsidó bevándorol ? Erre a kérdésre adjanak kielégítő és megnyugtató feleletet a mai uralkodó kormányrendszer lelkes hívei. Lehet-e, szabad-e, megengedett dolog-e csak egy szempillantásra is figyelmen kívül hagyni azt az állapotot, hogy minden ország csak azon az alapon állhat fönn, melyen keletkezett ? Magyarország ezer év előtt a kereszténység sziklaalapjára alapíttatott. Ezer év után a nagy keresztény ősök elkorcsosult, hithagyó maradékai a modern romboló szerek összes puszttítói eszközeivel rombolják a szikla .3 „PécsiKözlöny“ tárcája. Májusi dal. Szép tavaszi reggel Fülemile hangja, Mikor a jó Isten Dicséretét mondja, Fölemeli lelkem Magával a dalba, S vele együtt ő is Istent magasztalja. A pataknak csendes. Csevegő nótája : Fa, cserje a virágnak Édes illatárja Elragadja lelkem Föl a menyországba, És az egek Urát Bámulva imádja. . . Az árnyékos berek Minden egyes fája Csodálkozva néz a Magas menyországba, S ha megrázza lombját Az ezüstös nyárfa, Csupán a jó Isten Hatalmát csodálja. . . Amint én itt járok Magányosan, árván, Fölvidul a lelkem A fülmise hangján; Patak csevegése S a nyárfa rezgése, Enyhét adó balzsam Fájdalmas sebére. . . De meg a sok virág A lombos fák alatt, Mely a halál után Új életre fakadt, Szüntelen azt súgja Bánatos szivemnek: Ne csüggedjek, hanem Istenbe reméljek. . . . Reméljek, reméljek ! — Mindert erre biztat, A fagyasztó télre Enyhe tavasz virrad, Vihar után nasfény Önti el a tájat, Bánat után mindig Öröm sugár támad. . . Hortobágyi József Ifjú szivek. (Humoreszk) No, az már szent igaz, hogy soha életemben akkorát nem csodálkoztam, mint nemrégiben. Pedig beutaztam a világot Pécstől Pestig, Pesttől Bécsig, Bécstől Rómáig, meg vissza. Láttam oroszlánt és négert, egy- és két pápa tevét, meg a kínai követet, katonaparádét meg szocialista tüntetést. Ettem Rómában gulyást és nem ihattam Bécsben sört. Tehát avval is megbarátkoztam, ami lehetetlennek látszik.