Pécsi Közlöny, 1901. július (9. évfolyam, 53-60. szám)
1901-07-04 / 53. szám
. Az úgynevezett „Fress-Kirchweih“ az enyémek által is megünnepeltetik, s minthogy akkor az egész faluban általános a vigasság, az iskolaszéki elnök jóságosan nekik is megengedi az iskolától való távolmaradást — de ha — feltéve a kit. tanfelügyelői látogatása e napra bejelentetnék, azaz tűzze ki a tanelügyelő urak bármelyike látogatását akár Húshagyó Keddre, garanciát vállalok érte, hogy iskolásaim egytől egyig megjelennek kivéve, ki betegséggel igazolja elmaradását. Különben is a gyermek minden néven nevezendő napon tartozik tanítójának engedelmeskedni. Ha a gyermekek a törvényes tanéven át nem járnak rendesen iskolába, annak nem ők az okai, hanem elsősorban is a tanító gyámoltalansága avagy ami még rosszabb, hanyagsága. Ahol a tanító rendes, lelkiismeretes, — szereti iskoláját — s az iskolaszéki elnök erélyes, lehetetlen, hogy ne járnának pontosan iskolába az utolsó napig. Igenis, én részt szoktam venni mindama gyermekünnepélyeken, ahol növendékeim jelen vannak, már csak azért is, hogy azok magaviseletére felügyeljek — nem derogál az nekem, — de hogy azok aztán a csapláros körül ólálkodnak, — erre már, hogy a népies kifejezéssel éljek, azt mondom, hogy : szeretném látni. Hörpent a nyalánk gyermek az ecetből, de még egyszer akkorát hörpent ugyanazon gyermek a tejfölből, pedig az hát nem rokon a borral. Amidőn még megköszönöm, hogy „—y“ur alkalmat adott nekem ellenvetéseivel jelen cikkemet megírni, egyszersmind igazat adok, hogy ha a pálinka méreg, hát ne engedjék úton-útfélen árulni, hanem csak a patikában, — ez bizonyára üdvös dolog lenne a népre. De t. -y már, amíg odafenn ezen tanácskoznak, addig a mi iskolásaink sok bort, pálinkát megihatnak ám, ha azt mi meg nem akadályozzuk. Bár a mai kalmárvilágban bohóságnak tartják tőlem szeretetet, „ideális szeretetet“ emlegetni s azt gyermekben keresni, én mégis megmaradok állításom mellett, én szeretettel lettem nevelve, szeretettel oktatva s ha viszont most én a reám bízott gyermekeket nemcsak eszemmel, de szivemmel is nevelem, s azoknak ártatlan lelkeikbe, hogy mindez visszhangot ne ébresztene, azt el nem fogadhatom és azt hiszem, velem együtt el nem fogadja kollégáim tekintélyes része. Unatyinssky Lléna. ... „Pécsi Közlöny“ tárcája. A madárdal és a környezet. Irta: Glück István. Ha a ragyogó napsugarak színes fénykévékben dőlnek be szobámba s az életet, bájt, pompát mutató dús természet mosolyogva köszönt a virágot fakasztó növényzet közül , akkor tele vagyok jókedvvel, akkor szeretném ablakomból megölelni, megcsókolni az egész világot! De nincs is maradásom otthon ; ki kell mennem a szabadba, mert nyugtalanná, mérhetetlen izgatottá tenne a rám zúduló vágyódások tömkelege. A szabad természet ezernyi szépségeinek gyönyörűségeivel, sokféleségével, apróságaival, melyek mindenfelől, minden pillanatban az ember szemébe ötlenek , szétszórja figyelmünket, elszórakoztat s ezáltal megnyugtat, mert elnyomja a szivünket-lelkünket betöltő élvezet óriás voltát. Künn jártam a Mecseknek dömörkapui regényes tájékán. A kis fülemiléknek gyönyörű dala csattogott felém minden oldalról. Hallgattam. Élveztem. Persze agyamban százféle gondolat játszotta a kergetősdit. Miért nem száll felénk a fenyves komor magányából ily vidám hang ? Miért oly mélabús ott a madárdal ? Miért hangzanak a puszták, lápok végtelenjén azok a kétségbeejtő halálhangok? Miért változik meg egy és ugyanazon tájon is a madárdal tavaszszal, nyáron, őszszel, télen avagy egyazon nap hajnalán, délszakán vagy alkonyatján ? Láttam valami szabályszerűségnek titkát előttem bomladozni. Kutattam, s talán rá is találtam. A növényzet s általában a tájék jellegéhez simul az egész állatvilág, a madár is és ennek következtében a madarak dalában mindig visszatükröződik az őket környékező tájék különleges jellege. Avagy nem tetszik ki abból a mosolygó lombos erdő, a változatos, virágos csalit, a gondozott kertecske, mezők virágos hullámzó végtelenje, a söté fenyvesek templomos magánya, a puszták egyhangúsága, a mocsarak, lápok haldokló világa ?! Figyeljük meg kissé, de behatóan. Lépjünk be a fenyvesbe, mely haragos örökzöldjével, tömjénillatával úgy csalogat maga felé, honnan, mintha távoli orgonaszó elhaló, mély dallama szállna felénk szellő tovalengő áramlatában. Lépjünk be a széles fasorba s járjuk be ! Nem fog üdvözölni sehol apró, napsütötte vidámhangulatu tisztás, mosolygó, ezernyi virággal, sudaraiba nem vágja be mag.. . örökzöld fagyöngy, nem kúszik föl reá a komló, még nászruhájába sem szövi be a látható virágok millióit. A fenyves nem tűr meg semmiféle virágos bokrot folyosószerű labirintjai közt, csak itt-ott dugja ki halvány fejecskéjét a mohányból egy-egy magányos, nem válogatós virág, a szanaszét heverő tobzok közt. Mivel a fák, mint oszlop oszlop mellett állnak, borongós homályu csarnokban képzeljük magunkat, ha belépünk „PÉCSI KÖZLÖNY“ 1901 julius 4. Azon igen t. vidéki előfizetőinket, kik a most lefolyó félévre előfizetési dijakkal még hátralékban vannak, tisztelettel kérjük azok beküldésére. HÍREK, Pécs, 1901. julius 3. Felvétel a papnevelő intéseibe Tegnap (júl 2.) délelőtt 10 órakor volt Heyey Sámuel megyés püspök elnöklete alatt a papnevelő intézetbe a felvétel a szeminárium dísztermében, ahol a kanonokok és a püspöki szentszék többi tagjai egybegyűltek, összesen 37 pályázó jelentkezett és ezek közül felvétettek: I. évi theologiára Kun Lajos. Főgimnázium 8. osztályra Isgum Ádám. Főgimn. 7. osztályra Szamossy Ferenc. Fög. 6. osztályra : Cséplő István, Cigány Gyula, Tröszt Péter, Gayer Lajos, Scharfenberger János. Főgimn. 5. osztályra : Fischer Gyula, Handó József, Hegedűs József, Keller Ferenc, Mayer Lajos, Martinázs István, Schmidt Pál, Szintén György, Varga János, Vasváry Ferenc. Az 5. és 6. osztályra felvettek már küls. épületben (a régi kis szemináriumban) fognak lakni és nem kapnak reverendát. Jövő évre tehát a főgimnáziumi 6-ik osztályban 10 reverendás és 5 reverenda nélküli papjelölt lesz, az 1902/3 iskolai évben azonban már az egész 5. és 6. osztály civilben fog járni és egy épületben lakni ; a 7. és 8. osztály később is állandóan reverendát fog viselni és is az eddigi épületben megmaradni. A „Mi Asszonyunk“ nőzárda félszázados jubileuma. Jövő szombaton július hó 6-án lesz 50 éve annak, hogy Lítovszky János volt pécsi püspök az általa emelt és kellő alapítványnyal ellátott zárdába a „Mi asszonyunkról nevezett rend Pozsonyból idetelepitett tagjait ünnepélyesen bevezette. 50 év hosszú idő, s az akkori zárdanők mind elhaltak s a zárda-templom kriptájában pihenik ki a nevelés oktatással járó fáradalmakat. Mindazáltal, a jelenleg élő rendtagok, habár később foglaltak helyet a zárdában, le akarják róni Isten iránt érzett hálájukat a félszázad folyamán nyert jótétemény segítségért, szombaton 8 órakor lesz az ünnepélyes hálaadó isteni tisztelet a „Miasszonyunk“-ról nevezett zárdatemplomban. Az ünnepélyes szt. misét ez alkalomal Troll Ferenc püspök méltósága fogja megtartani. Reméljük, sokan fognak részt venni a nevezetes jubileumi ünnepélyen. Bolla altábornagy nyugdíjazása. A hivatalos lap múlt szombati száma közli, hogy a király csáford-jobbaházi Bolla Kálmán főparancsnoksági adiátust nyugdíjazta és helyébe Klobucsár Vilmos altábornagyot, honvédlovassági felügyelőt nevezte ki adiátussá. Nyugdíjba vonulása alkalmából a király Bollának a táborszernagyi jelleget s a Ferenc-József-rend nagy keresztjét adományozza. Klobucsár helyébe Zech Arnold báró vezérőrnagy, a harmadik honvédlovasdandár parancsnoka került, mint honvédlovassági felügyelő, utóda Rohr Ferenc ezredes a 78. honvédgyalogdandár eddigi parancsnoka lesz, míg ezen gyalogdandár ideiglenes vezetésével nagyváradi Baranyay Imre ezredes, a besztercebányai 17. honvédgyalogezred parancsnoka bizatik meg. Esküvő: Krum Konrád, az alapítványi hivatal könyvelője tegnap délután 1* 6 órakor esküdött örök hűséget a „Mi Asszonyunkéról nevezett templomban Krauss Stefániának. Az esketési szertartást a vőlegény bátyja Krum Péter karkáplán tartotta, aki szép beszédben fordult az ifjú