Pécsi Közlöny, 1902. március (10. évfolyam, 18-26. szám))

1902-03-01 / 18. szám

1902. március­i „PÉCSI KÖZLÖNY“ tanácsai fölött godolkodóba estek a népek uralkodói. Sz. Tamás bölcseletének magasz­­talásával és ajánlásával új életet lehel a tudo­mányos haladásba és a vatikáni könyvtár megnyitásával örök hálára kötelezte a tör­­ténetírókat. Köztudomású dolog, hogy XIII. Leo kiváló szeretettel viselték mi irántunk Magyarok iránt, aminek többször kife­jezést is adott. Befejezetlennek tartanám szerény fel­olvasásomat, ha fentiek után föl nem ke­resném a forrást, melyből XIII. Leo azt a lelki nagyságot, erőt, kitartást és egész éle­tét annyira jellemző szent komolyságot merítette. A carpinetói emlékek*) között ta­láltak egy jegyzéket, mely feletétül érdekes és fenséges világításba helyezi XIII. Leo gyer­mek és tanuló éveit. Édes­anyja naplója ez. Különös, hogy Buzi Anna grófnő, kü­lönben rendkívül finom, vallásos és költői lelkű hölgy valamennyi gyermeke között Joachimot szerette leginkább, mint naplója bizonyítja. „Születésed napján, kedves fiam — kezdi a napló — egy csapásra mintha megváltoztam volna. Uj gondolatok, uj ag­godalmak, uj törekvések kerítettek hatal­mukba s valamennyinek egyetlen célja te voltál. Ettől az időtől kezdve első volt a jó Isten, utánna mindjárt te következtél“. E szeretett fiának nevelése lefoglalta anyai szivének összes gondjait. Mintha még folytonosan fülében csengtek volna ama versek, miket 1791-iki menyegzőjén úrnő­jének egy rongyos poéta énekelt: „Vésd eszedbe hogy méhedből Olyan gyermek születik, kinek hite szerteárad Kelettől naptünteig.“ Ábrándos lelkének könnyen megbocsát­ható hibája volt, hogy fiát nagy embernek, híresnek akarta nevelni! — Mint mostan is, akkor is a ko­mamák dolga volt a gyer­­nevelése, mindent kijárni, így történt . L­o mális, hogy az édesanya kisérte minden felé, ő készíte elő az ifjú útjait. Minő öröm lakhatta ennek az édes­anyá­nak szivét, midőn fiának feltűnő dicséretes előmeneteléről értesült. Azért áradozó sze­retettel folytatja megkezdett naplóját. „Fiam, te fiatal vagy, maradj vallásos, ne légy in­gadozó. Az emberek változnak, az igazság megmarad ; nem az az erős, a­ki az ára­dattal úszik, hanem a­ki szembe mer állni vele.“ Azután szól fiának az ember­ szere­­tetről, kitartásról, de leginkább az egyenes­ségről." A képmutató — így íz az anya — hitetlen és amellett aljas jellem. Gyáva, hitvány áruló. Álarcot húz magára, hogy társait megcsalja.“ Nem olvasnám tovább az anya naplóját, ha nem volna tanulságos épen napjainkban is- „A belső elvetemült­séget az igazság köpenyével takarni annyi, mint megalázni az igazságot. A képmutató hitvány és aljas, lelke olyan, mint a holt­test, se meleg, se élet benne. A politikában több alkalom van, mint bárhol másutt a képmutatásra. Fiatal emberek, tartsátok gya­lázatnak a színlelést . . . Valamikor a nyílt­ság a nagy férfiak legnagyobb ékessége volt.“ Az anya elmélkedik mi a nagyság titka és végig halad emlékezetében az ősök hosszú során. Hadvezérek, püspökök, tu­dósok, gazdák. S mig így elmélkedik te­kintete megakad a lenyugvó nap sugaraiban fürdő templomtorony keresztjén és leírja keze a feleletet : „Oh, hiúságok hiúsága, ki marad meg az ősökből ? S ha emlékük megmarad, nem erényük miatt marad-e meg.“ Ily iskolából került XIII. Leo kinek rövid életrajzát, m. t. Hallgatóimnak bemutattam. Az anyai nevelésnek nyomai XIII. Leo pápa életében félreismerhetetlenek. Úgy képződik, fejlődik benne a lelki nagyság, úgy emel­­kedik az elveihez mindig hű és törhetetlen jellemű de mindamellett alázatos lelkű férfiú a nagyság lépcsőin, miként azt az anya szive óhajtá­s talizmánul nyert napló nem téveszté el hatását. Be kellene még mutatnom XIII. Leót, az irót és költőt; nem különben, mint a katolikus irodalom föllenditőjét Mint író leginkább Enciklikáiban mutatkozik be. Fennkölt eszmék, magasan szárnyaló kép­zelet jellemzik; irályának elegantiája és és klasszikus szépségei mintaszerűek. Köl­teményei, melyek magyar fordításban is megjelentek, egyik könyv dr. Greksa Káz­­mér, másik Csicsáky Imre kiadásában, lírai költemények, elégiák és epigrammok. Leginkább latin nyelven verselt. Kifejezései­nek tisztaságában, mélységes gondolataiban van főereje. Sokszor kedves enyelgő han­gon szól szivünkhöz. A szentséges Atyának irodalmi foglalkozása és szeretete ahhoz nagyban lelkesítette a katholikus írókat, úgy, hogy hazánkban uj lendületnek indult hát, irodalmunk, azon sok erkölcsi mételyt hintő, ideális céljától messze tévedő világi irodalom ellensúlyozására. Egy bajunk van, hogy katholikus közönségünk még mindig nem érdeklődik eléggé ezen magas irodalmi szín­vonalra emelkedő munkásság termékei iránt. Az Isten mivel sem kötelezhette na­gyobb hálára imádandó gondviselésének tiszteletére az emberiséget, mint avval, hogy e pápának életét föntartó, szellemi frisseségét ápolá. Volt pápa XIII. Leónál idősebb, mint IX. Gergely; volt ki mostani uralkodási éveit számítva nála tovább ült Péter szé­kében, mint IX Pius is; de nem volt egy sem, kinek annyi jubileuma lett volna, mint neki. Ha Isten is úgy akarja, hogy a most megkezdett jubileumot befejezi, akkor jövőre vasjubileumos miséspap lesz (65 éves) gyé­­mántjubileumos püspök, aranyjubileumos bíbornok és ezüstjubileumos pápa. Így tüntette ki maga az Isten azt, kinek nevéhez az egyháznak uj korszaka fűződik, kinek buzdítására a keresztény tudomány és irodalom uj lendületet nyert; kinek gyö­nyörűséges imái, gyöngéd fiúi kegyelete szűz Mária iránt az Istenanyának annyi tisztelőt szerzett, kinek egyetlenegy szava elég, hogy a legmagasztosabb lelkesedés szent lángja fölcsapjon szivünkben , kinek Útmutatása szerint megindult a keresztény restauratio édes hazánkban is. A keresztény ujjáébredésnek egyik alkotása e kör, a­melyben hogy minél előbb láthassuk dicső­séges sz. Atyánk képét, vagy szobrát, úgy hiszem édes mindnyájunk közös óhaja. Éljen szentséges Atyánk XIII. Leo ! HÍREK. Pécs, 1902. február 28. A Pécsi Hath. Kör 54. felolvasó estélyének rendje 1902. március 2-án (va­sárnap): 1. Rossini: La gázza ladra. Ouver­ture, előadják : Gritzmann ,Ágosta (zongo­rán), Angster Emil (harmoniumon) és Stró­­mayer Géza (hegedűn). 2. Az első ismeret­len a nevelésben. Irta és a felolvassa Ká­roly Ignác, főgimn. tanár. 3. Költemény. Irta Erdélyi Zoltán, szavalja dr. Egryne Aradi Emilia úrnő. 4. Simon­ Berceuse. Csellón játszsza Gebhardt József, zongorán kiséri Antoni Miklós. 5. Kar Hausmannak „Golgotha“ c. oratóriumából. Bitter Illés tanár vezetésével vegyes négyes karban éneklik : Ch­er Marianne, Éhn Emilia, Germann Ilonka, Gritzmann Ágosta, Hikker Irén, Károly Etel, Kerbolt Ilonka, Kindl Gizi, Koszter­ Ilka, Koszter Mili, Orf Paula, Putzer Margitka, Reberics Gizi, Remesber­­ger Eugenia, Rock Sárika, Schmidt Irma, Simon Lujzika, Szombathelyi Olga, Tomanek Paula, Vörös Ilonka, Zsolnay Terka, Antoni Miklós, Balta Béla, Biber Mátyás, Bőhm Jenő, Csernu­s Jenő, Gebhard József, Holics Andor, Kiss Ernő, Kussinszky Sándor, Mussong Nándor, Papp Károly, Rihmer Oszkár, Soós Nándor, Szántó La­­jos, Szuly Jenő, Szűcs József, Vérfi Aladár, Wáger Alajos. A kart harmóniumon Báter János kíséri. Kezdete d. u. V. 6 kor. A legközelebbi estély jövő vasárnap (márc 9.) d. u. 6 kor lesz. Búcsú ünnepély a Pécsi Jótékony Nőegylet Óvodájá­ban. Szűk keretek között mozgott, de annál megindítóbb volt az a búcsú­ünne­pély, melylyel a pécsi Nőegylet óvodásai búcsúztak el a „jó néni“-től az intézetnek érdemekben gazdag igazgatónőjétől Cseh Ma­rianne alapítványi hölgytől. Az ünnepély ma 3 órára volt tervezve, de jóval elmullott volt 3 óra, mire megkezdhették. Megjelent a jótékony nőegylet választmányának is szá­mos tagja Fejérváry Imre bárónő elnöknő vezetése mellett is, hogy szemtanúja legyen annak a ragaszkodásnak, melylyel a kis óvodások viseltetnek az ő „jó nénijük“ iránt. Az ünnepélyt imával kezdették meg, majd Cici Józsa óvónő ismertette meg a kis­gyermekekkel azt, hogy mily jelentősége van e napnak, hogy a mai napon a gyer­mekek utoljára jöttek össze e helyütt, mert a kömives ezt az egész házat széjjel fogja bontani, s aztán egy nagy palotát fognak a helyébe építeni. Ezért most el kell bú­csúzni szépen mindenkitől. A kis Stem Sarika lépett erre ki a sorból és értelmes s egy kis gyermektől meglepően jól hangsúlyo­zott versecskével búcsúzott el az igazgatónő Cseh Marianne ő méltóságától a „jó néni­től, kinek búcsúzóul egy ibolyából és gyöngyvirágokból összeállított csokrot nyúj­tott át a gyermekek hálája jeléül. Az ün­nepély legmegindítóbb része a kút Rosenfeld Aladár búcsúzója volt, ki a jó öreg óvó bácsitól, Sziegriszt Józseftől, az óvónénitől Cici Józsától, az óvodától és végül a kis társaitól búcsúzott el. Sziegriszt József ki hosszú negyven esztendőt töltött el a kis gyermekekkel, most mint egy törödöt öreg világtalan ember mondott búcsút azoknak, kik őt nagyon szerették, a kis óvodásoknak, imáikba ajánlotta magát, elbúcsúzott a nőegylet jelenvolt tagjaitól is, az igazgatónő Cseh Marianna ő méltósá­gától s elbúcsúzott végül tagtársától kivel több éve már együtt szolgálta a maguk elé kitűzött szent célt, Cici Józsától is. Egy­szerű de igaz szavai a felnőtteket a könyekig megindították, és sírni látván a fel­nőtteket, a kis gyermekek is sírásra fa­kadtak, mikor az öreg óvó bácsi mégegyszer — utoljára — eljátszotta nekik a búcsúzó dalt a hegedűn. Alig tudta a picinyeket megvigasztalni az a jó uzsona, mit a távozó igazgatónő rendeletére Cici Józsa óvónő készíttetett nekik, s melynek elköltésére az ünnepély befejezte után a másik szobába mentek, hol az asztalokat virágok födték, hasonlókép virágokkal volt díszítve Cseh Kövér Anna arcképe is. A pécsi rabsegélyző-egy­­let 1902. évi március hó 2-án d. e. 11 órakor a pécsi kir. törvényszék polgári tanácstermében tartja meg ez évi rendes közgyűlését. Az egylet humánus célja: a börtönből kiszabadultakat segélyezni mindad­dig, míg munkára, keresetre tesznek szert, mig ismét tisztességes tagjai lehetnek a társadalomnak, vagy a börtönben sínylődök ártatlanul szenvedő családjának segélyezése, hogy az ily praeventív intézkedésekkel elejét vegyék a morális betegség tovaterjedésének. Az egyesületnek védnöke Hetyey Sámuel megyés püspökünk, ki az egylet céljainak előmozdításához 200 koronával járult. A vasárnapi közgyűlés tárgysorozata: 1. Az igazgató választmány működéséről szóló évi jelentés. 2. A számvizsgáló bizottság jelentése. 3. Három tagú számvizsgáló bi­zottság választása. 4. Az évi költségelőirány­zat tárgyalása. 5. Az elnöki állás betöltése. 6. A bejelentett indítványok tárgyalása. Az alapszabályok 13. § a értelmében az egyleti tagok által a közgyűlés elé terjesz­teni kívánt indítványok legalább 3 nappal *) XIII. Leo édes­anyja. Dr. Minimus (Egy­házi Közlöny 1902—8 sz.) 1­ 3

Next